Gergely, Péter

Láng, István

Nékám, Kristóf

Petrányi, Gyula

Repository of the Academy's Library

EREDETI KÖZLEMÉNYEKLÁNG ISTVÁN DR., NÉKÁM KRISTÓF DR., GERGELY PÉTER DR. ÉS PETRÁNYI GYULA DR.Tumoros betegek csökkent természetes limfocitotoxicitásának fokozása transzfer faktor kezelésselSemmelweis Orvostudományi Egyetem, II. Belgyógyászati Klinika (igazgató: Petrányi Gyula dr.)A szerzők in vivo és in vitro transzfer faktor (TF) kezelés hatását vizsgálták emberi limfociták termé­szetes citotoxicitására. A tumoros betegek csökkent természetes limfocitotoxicitását mind az in vivo, mind az in vitro TF-kezelés szignifikánsan fokozta, ugyanakkor az eredetileg „normális” természetes limfocitotoxicitást nem befolyásolta. A TF-kezelés emberi natural killer (NK) aktivitást fokozó hatása terápiás hatásmechanizmusának egyik tényezője lehet.Transfer factor treatment used for the enhancement of the decreased natural lymphocytotoxicity of pa­tients with tumors. The effect of transfer factor (TF) treatment on the natural cytotoxicity of hu­man lymphocytes has been studied in vivo, and in vitro. While both the in vivo and in vitro TF treat­ment enhanced significantly the decreased natural lymphocytotoxicity of patients with tumors it failed to influence at the same time the originally „nor­mal” natural lymphocytotoxicity. The enhancing effect on human natural killer activity (NK) of the TF treatment may be one of the factors of its the­rapeutic effect mechanism.A rosszindulatú daganatok elleni szervezeti vé­dekezésben a természetes „killer” (NK) sejtek fel­tételezett szerepére számos adat utal (6, 14) Bár hu­mán tumorokban még nem sikerült in vivo jelen­tőségüket közvetlenül bizonyítani, in vitro vizsgá­latok szerint fontosak lehetnek a daganatsejtek el­pusztításában (3).A tumorterápiában egyre szélesebb körben pró­bált immunostimulánsok (2, 10, 15) némi hatásukat részben éppen az NK-aktivitás fokozása révén fejt­hetik ki, amint erre az interferonnal, poliribonukle- otidokkal, BCG-vel és Corynebaktérium parvummal végzett kísérletek utalnak (4). A rosszindulatú da­ganatok kezelésében is megkísérelt immunostimu­láns transzfer faktor (TF) NK aktivitásra gyakorolt hatásáról eddig nem ismertünk adatokat (16).Vizsgálatainkban in vivo és in vitro TF-kezelés hatását tanulmányoztuk emberi limfociták NK-akti- vitására.Anyag és módszerA  TF előállításaA T F-t tartalm azó fehér vérsejt dializátum ot L aw ­rence eredeti módszere szerint állíto ttuk  elő (8), cse­kély m ódosításokkal. Egészséges véradóktól 400 m l vé­nás vért vettünk heparinos alvadásgátlással. A mono­nukleáris sejteket Ficoll (Pharm acia, Uppsala) — Uro- m iro (Bracco, Milano) gradiensen szeparáltuk (1), fo­lyékony levegő és 37 °C-os vízfürdő váltogatásával fel-Orvosi Hetilap 1983. 124. évfolyam, 14. szám2*tártuk , 1 mg/ml dezoxiribonukleázzal (Calbiochem, San Diego), egy órán á t 37 °C-on kezeltük, m ajd 48 órán  át 4 °C-on desztillált vízzel szemben dializáltuk, végül lio- filizáltuk. A dialízis hártya  2000 dalton m olekulasúlyú­nál nagyobb m olekulákat nem  engedett át. Az anyagot pirogénm entes desztillált vízben oldottuk, 0,22 pm -es M illipore-szűrőn szűrtük és felhasználásig —30 °C-on tároltuk.A z effek torse jtek  szeparálásaA daganatos betegektől és az egészséges kontrol- loktól vett heparinos vérből a m ononukleáris sejteket Ficoll—U rom iro-gradiensen szeparáltuk  (1). A fagoci- táló sejteket vasporos-m ágneses kezeléssel távolítottuk el. A monociták aránya nem  érte  el az 1%-ot (latex fa- gocitózis, Dow Latex, Serva). A sejtek életképessége tripánkék  próbával 90% fölötti volt.N K -aktiv itásA z  N K -aktiv itást Jondal és Pross m ódszerével m értük (5). Röviden 2XW 4 51Cr izotóppal jelzett К —562 célsejtet 4 órán  á t 37 °C-on inkubáltuk  az effektor- sejtekkel 10%-os dekom plem entált borjúsavót ta r ta l­mazó TC 199 tápfolyadékban. Az effektorsejt:célsejt arány 50:1, 25:1 és 12,5:1 volt. A reakciót hideg tápfo­lyadékkal állíto ttuk  le és a csöveket 5 percig 1500-as fordulatszám m al centrifugáltuk. Az üledék és a felü l­úszó rad ioaktiv itását autom ata gam m a-szám lálóval m értük. A célsejtek pusztulását (citotoxicitás) a teszt­csövekben m ért izotópfelszabadulás és a spontán izo­tópfelszabadulás különbségeként fejeztük ki. A spontán izotópfelszabadulást a célsejtekből az effektorsejtek hozzáadása nélkül m értük, értéke 8—15% volt.BetegekSzövettani vizsgálattal bizonyítottan rosszindulatú daganatban szenvedő 12 beteg (5 férfi, 7 nő, átlag élet- 8071. táblázat. Transzfer faktor kezelés hatása rosszindulatú daganatban szenvedő betegek természetes limfocitotoxicitásáraBe­tegÉlet­kor(év)Nem KórismeT E R M É S Z E T E S L I M F O C I T O X I C I T Á S %Transzfer faktor kezelés előtt 50:1* 25:1 12,5:1Transzfer faktor kezelés után50:1 25:1 12,5:1 a) b) a) b) a) b)1. 56 nő máj rá к 16,1 11,8 4,3 29,9 27,9 27,3 15,8 16,3 9,82. 64 ffi hasnyálmirigy-rák 15,3 10,0 4,8 41,3 35,4 20,9 18,2 12,2 10,83. 68 ffi hasnyálmirigy-rák 16,5 11,2 4,6 25,3 24,5 19,6 20,o 8,9 9,34. 50 ffi végbélrák 6,1 5,0 2,5 41,0 36,2 14,9 12,5 10,3 9,45. 61 nő vég bélrák 10,5 6,8 3,7 24,5 23,5 10,2 11,6 7,9 8,26. 52 nő vastagbélrák 14,6 8,3 5,0 28,2 22,6 17,3 14,8 9,6 8,77. 60 nő vastagbélrák 13,2 7,0 3,0 25,6 29,1 20,1 17,3 8,1 7,9e/ e/ e/ c) c) d) d) d) d)átlag ,58,7 3 ffi 13,2 8,6 4,0 30,8 28,4 17,0 15,9 9,5 9,0±SE (1—7) ±6,4 4 nő ±1,4 ±1,0 ±0,4 ±2,8 ±2,1 ±1,4 ±1,3 ±0,6 ±0,48. 48 nő mellrák 35,9 26,2 12,0 33,3 34,2 23,9 23,4 11,6 11,09. 55 nő mellrák 32,3 19,6 10,5 34,2 30,1 20,8 18,1 10,3 10,110. 62 nő mellrák 31,1 22,4 11,4 32,3 29,4 23,3 20,7 12,0 11,811. 52 ffi malignus melanoma 34,4 23,1 11,8 33,9 32,6 22,5 21,8 11,2 10,712. 57 ffi malignus melanoma 36,3 20,9 10,9 35,1 33,5 21,6 22,6 10,4 10,3f) f) f)átlag ,54 ,8 2 ffi 34,0 22,4 11,3 33,8 32,0 22,4 21,3 11,1 10,8±SE (8—12) ±5,3 3 nő ±1,1 ±1,2 ±0,3 ±0,5 ±1,0 ±0,6 ±0,8 ±0,4 ±0,3Egészséges ,57,2 4 ffi (n=10, 33,6 20,1 11,2 31,9 19,5 10,1kontroll *6 ,2 6 nő átlag ±SE) ±2,6 ±1,8 ±1,2 ±2,3 ±1,7 ±0,9*/ Effektorsejt: célsejt a/ in vivo kezelés b/ in vitro kezelésс/ p-=0,05 (Wilcoxon próba, a TF kezelés előtti értékhez képest)d /p < 0 ,0 1  (Wilcoxon próba, a TF kezelés előtti értékhez képest)e/ p<0,01 (Wilcoxon próba, az egészséges kontroll csoport átlagához képest)f/ nem szignifikáns (Wilcoxon próba, az egészséges kontroll csoport átlagához képest)kor 57 +  6 év) lim focitáinak az NK ak tiv itását vizs­gáltuk TF kezelés előtt és után. D iagnózisukat az 1. táblázat ban  tün te ttük  fel. A betegek nagy része koráb­ban m űtéti, sugár és/vagy citosztatikus kezelésben ré ­szesült, de az NK-vizs'gálatot megelőző legalább egy hónap a la tt az im m unrendszert befolyásoló kezelést nem kaptak. V alam ennyiüket részletesen tá jékoztattuk  a tervezett TF kezelésről, m elyhez előzetesen hozzájá­ru ltak . A betegeknek egyszeri adagként 2ХЮ8 lim focita ekvivalens TF-t fecskendeztünk be bőr alá. Az NK-ak- tiv itást közvetlenül az injekciót megelőzően és egy nap­pal azt követően m értük, így m inden beteg önmaga kontro llja volt. Előzetesen m egállapítottuk, hogy a bete­gek TF-kezelés előtt m ért term észetes lim focitotoxicitá- sa ism ételt vizsgálatok során lényegesen nem  változott. A TF kezelés során m ellékhatást nem  észleltünk és a betegek általános k lin ikai állapota sem változott. V ala­m ennyi beteget a  TF injekciót követően legalább egy hónapon á t ellenőriztünk.Az in  vitro  TF-kezelés hatásá t tanulm ányozó vizs­gálatokban ugyanezen betegek TF-injekció előtt vett véréből szeparált lim focitáit inkubáltuk  in  vitro  T F-ral a négyórás citotoxicitási tesztben. A TF in  vitro  vég- koncentrácója 10:1 volt, azaz a lim focitákat az effektor- sejtek szám át tízszeresen m eghaladó m ennyiségű lim - focitából előállított T F -ral inkubáltuk . Az in  vitro  TF kezelés hatásá t 10 nem ben és korban megfelelő egész­séges kontroll lim focitáin is tanulm ányoztuk.EredményekAz in vivo TF-kezelés hatása rosszindulatúЙ daganatban szenvedő betegek NK-aktivitásáraAz egészséges kontroll csoport átlagos NK-akti-_____ vitásához viszonyítva a tumoros betegek két cso-808 portba voltak sorolhatók: Hét beteg természeteslimfocitotoxicitása az in vivo TF-kezeiést megelő­zően valamennyi vizsgált effektorsejt:célsejt arány­ban legalább 50%-kal kisebb volt az egészséges kontroll csoport átlagánál, míg öt beteg limfocito­toxicitása ettől nem tért el szignifikánsan (1. táblá­zat). Az előző csoportban a kezelést megelőzően az átlagos (±  SE) citotoxicitás 50:1 effektorsejt:célsejt aránynál 13,2 +  1,4% volt. Huszonnégy órával a TF-injekciót követően ez az érték 30,8 ±  2,8%-ra emelkedett (p < 0,05, Wilcoxon-próba). A második csoportban az eleve „normális” NK-aktivitás nem változott a TF-kezelés után. Mindkét csoportban a 25:1 és 12,5:1 effektorsejt:célsejt arányoknál is az 50:1 aránnyal kapotthoz hasonló változást észlel­tünk; a citotoxicitás az alacsony NK-aktivitású cso­portban szignifikánsan fokozódott, míg az eleve „normális” NK-aktivitású csoportban értékelhetően nem változott TF-kezelés után.Az in vitro TF-kezelés hatása az NK aktivitásraAz in vitro TF-kezelés NK-aktivitásra gyako­rolt hatását rosszindulatú daganatos betegek és egészséges véradók limfocitáin tanulmányoztuk. A tumoros betegeken az eredmények lényegében meg­egyeztek az iv vivo kezeléssel kapott eredmények­kel; az eredetileg csökkent NK-aktivitású betegek limfocitotoxicitása szignifikánsan fokozódott az in vitro inkubálás hatására, míg a már eredetileg is „normális” NK-aktivitású betegek limfocitotoxici­tása nem változott (1. táblázat). Az eredetileg csők-2. táblázat. TF különböző in vitro koncentrációinak a hatása egészségesek és tumoros betegek természetes limfocitotoxicitásáraBeteg Különböző TF koncentrációknál — 1:1mért természetes limfocitotoxicitás % 5:1 10:1 15:11. 16,1b) 15,7 19,4 27,3 nt с/3. 16,5 17,0 20,1 24,5 26,34. 6,1 8,9 11,5 36,2 nt7. 13,2 12,9 17,1 29,1 31,4Egészséges n=6kontroll átlag +  SE 32,4 +  2,4 33,1 ±2,4 34,2 +  2,0 31,2 +  3,3 30,4 +  3,1a) A TF koncentráció magyarázatát lásd a szövegben (Betegek alfejezet)b) Effektorsejt: célsejt=50:1c) nt: nem történt vizsgálatkent NK-aktivitású betegek limfocitotoxicitását az in vitro TF-kezelés dózis-dependens módon fokozta (2. táblázat). Az egészséges kontroll NK-aktivitását az in vitro TF-kezelés nem befolyásolta (1. és 2. táblázat).MegbeszélésA rosszindulatú daganatos betegségek immu- nostimulációs kezelésének az az elméleti alapja, hogy az immunostimulánsok a beteg tumorellenes immunreakcióit serkentik. Az immunostimulációt ma már széles körben alkalmazzák malignus tumo­rok kezelésére (2, 5, 10), bár eredményei bizonyta­lanok. Tekintettel arra, hogy a természetes citoto- xicitás a daganat elleni védekezés egyik eszköze (3J; az NK-aktivitás fokozása előnyös lehet az embe­ri daganatok kezelésére. Az ismertebb immunosti­mulánsok közül eddig az interferon, egyes poliri- bonukleotidok és a Corynebaktérium parvum NK- aktivitást fokozó hatását írták le (4). A különböző immunreakciókat (8, 16), így például a direkt (9) és az antitest-dependens celluláris citotoxicitást (7, 11) emberben jelentősen fokozó TF-nak az NK-aktivi- tást stimuláló hatásáról eddig nem közöltek adato­kat.Vizsgálalataink szerint mind az in vivo, mind az in vitro TF-kezelés szelektív módon hat az embe­ri limfociták NK-aktivitására: egyes malignus tu­moros betegek eredetileg csökkent limfocitotoxici­tását szignifikánsan fokozza, de az eredetileg „nor­mális” NK-aktivitást sem egészségesekben, sem tu­moros betegekben nem változtatja meg. E tekintet­ben az NK-aktivitásra gyakorolt hatása hasonló az antitest-dependens citotoxicitásra (ADCC) gyakorolt hatásához, amint erről korábbi közleményeinkben beszámoltunk (7, 11).Az NK-aktivitás TF-ikezelést követő fokozódása feltehetőleg nem csupán interferon hatás. A TF elő­állításához általunk használt dialízis hártya ugyan­is 2000 daltonnál nagyobb molekulasúlyú anyagokat nem engedett át, így a legkevesebb 18 000 dalton molekulasúlyú interferon nem juthatott át rajta. Az in vitro TF-kezeléses kísérletek rövid inkubációs ideje miatt interferon-indukáló anyagok hatása is valószínűtlen. Mindezek ellenére alacsony moleku­lasúlyú interferonszerű anyagok vagy interferon- indukálók esetleges szerepe nem zárható ki bizton­sággal.A TF-kezelés NK-aktivitásra gyakorolt hatá­sának a szelektív jellegét betegeink diagnózisainak a különböző volta nem magyarázhatja önmagában. Az általunk eddig vizsgált mellrákos és malignus melanomás betegek limfocitái „normális” NK-akti- vitásúak voltak. Mindazonáltal a tumor típusának és a TF-kezelés NK-aktivitásra gyakorolt hatásának az esetleges összefüggéseit csak nagyobb beteganya­gon végzett további vizsgálatok tisztázhatják egy­értelműen.Az in vitro TF-kezeléssel kapott eredmények arra utalnak, hogy a TF inkább az NK-sejtek akti­vitását és nem a számukat növeli. A különböző ef­fektorsejt :célsejt arányokkal TF-os inkubálással és anélkül kapott citotoxicitási értékek (1. táblázat) ugyanis párhuzamos görbét adnának, ha grafikusan ábrázolnánk őket. Ez azt jelenti, hogy a kezeletlen limfociták NK-aktivitása még nagy effektorsejt: célsejt arányok mellett sem érné el a TF-ral inku- bált sejtek aktivitását, ami arra utal, hogy a TF-ke­zelés nem az efföktorsejtek számának a fokozásával növeli a citotoxicitást. Ez a rövid in vitro inkubá­ciós idő miatt egyébként is valószínűtlen lenne.A TF-kezelés NK-aktivitásra gyakorolt hatásá­nak a szelektív jellege feltehetőleg azzal magyaráz­ható, hogy a TF nem közvetlenül hat az NK-sejtek- re, hanem közvetett szabályozó mechanizmus útján. Egyes in vitro rendszerekben, így például a leukoci- ta-migráció gátlásos tesztben a TF közvetlenül gá­tolja az egészséges fehér vérsejteket is (17, 18). Egészséges limfociták tripszinezett birka-vörösvér- sejt receptorainak a reszintézisét mind emberi (12), mind szarvasmarha eredetű (13) TF serkenti. Em­beri limfociták ADCC aktivitását viszont csak ak­kor fokozza a TF-kezelés, ha az (pl. tumoros bete­gekben) eleve csökkent (7, 11). E tekintetben tehát a TF NK és ADCC aktivitásra gyakorolt hatása ha­sonló jellegű.Az in vivo és in vitro TF-kezelés emberi NK- aktivitást fokozó hatására utaló kezdeti eredmé­nyeink újabb adatot szolgáltathatnak a TF terápiás hatásmechanizmusához. Sajnos, a TF-ral kezelt tumoros betegek klinikai állapotának a lényeges ja­vulását még nem sikerült meggyőzően bizonyítani. A jövőben talán nagyobb mennyiségű vagy job­ban standardizált TF-készítmények alkalmazása hozhatná meg az e téren már régóta remélt előre­lépést.iIRODALOM: 1. Böyum, A.: Scand. J. Clin. Lab. In ­vest. 1968, 21, Suppi. 97, 1. — 2. Fudenberg, H. Н. és m tsai: in : Thymus, Thymic Hormonos and T lymphocy­tes 1980, (A. F. A iuti). Ed. p, 391, Academic Press, New York. — 3. Herberman, R. B.: in : N atural Cell-M ediated Im m unity  A gainst Tumors, 1980, (R. В. H erberm an, Ed.), p. 1141. Academic Press, New York. — 4. H erberm an R. B.: in: N atural Cell-M ediated Im m unity A gainst Tu­mors, 1980, (R. B. H erberm an, Ed.), p. 707. Academic Press, New York. — 5. Jondal, M., Pross, H.: Int. J. Cancer 1975, 15, 596. — 6. Láng, I. és m tsai: A cta Med. Acad. Sei. Hung. 1977, 34, 123. — 7. Láng  I. és mtsai: Orv. Hetil. 1970, 120, 1491. — 8. Lawrence, H. S.: The H arvey Lectures, 1974, 68, 139. — 9. Levin, A . S. ésm tsai: J. Clin, nvest. 1975, 55, 497. — 10. M acLennan, I. C. M.: Proc. roy. Soc. Med. 1975, 68, 216. — 11. Nékám,К. és m tsai: Clin. Immunol. Immunpathol. 1979, 13, 407. — 12. Nékám, К. és m tsai: Immunopharmacology, 1981, 3, 31. — 13. Newell, R. T. és m tsai: J. Clin. Lab. Immunol. 1979, 2, 261. — 14. Petrányi, G. Gy. és m tsai: Orv. Hetil. 1974, 115, 613. — 15. Vetto, R. M. és m tsai: Cancer 1976, 37, 90. — 16. W aksm an, В. H.: Springer Semin. Im m unopathol. 1979, 2, 5. — 17. W ilson, G. B., Fudenberg, H. H., Horsmanheimo, M.: J. Lab. Clin. Med. 1979, 93, 800. — 18. W ilson, G. B., Fudenberg, H. H.: in: Lymphokines (E. Pick, Ed.) 1981, vol. 4., Aca­demic Press, New York.%S ALVUSnátrium-karbonátos természetes gyógyvíz---------------------------------------------------------------------►Javasolt:1. soksavas gyomorhurutnál kezdetleges gyomor- vagy nyombélfekélynél.Adagolás: naponta kétszer 2 dl étkezés előtt 1 órával 4 héten át. Ajánlatos évente kétszer megis­mételni.2. cukorbaj — enyhe esetekben, mely diétával, esetleg kisadagú gyógyszerrel egyensúlyban tartható.Adagolás: naponta háromszor 1-2 dl -  rendszeresen, amennyiben kellemetlen tüneteket (hasmenés) nem okoz.3. vesekőképződésnél húgysavas kő esetén.Adagolás: naponta háromszor 2 dl hónapokon át4. köszvénynél.Adagolás: kétszer fél liter vagy egyszerre 1 liter 2-3 hétig naponta.5. légúti hurutos megbetegedéseknél.Adagolás: naponta ötször 1-2 evőkanállal.Ajánlatos a gyógyvizet használat előtt vízfürdőben 38-40°C-ra felmelegíteni és melegen 3-4 perc alatt kortyonkéntfogyasztani.

Tumoros betegek csökkent természetes limfocitotoxicitásának fokozása transzfer faktor kezeléssel

http://real.mtak.hu/169568/1/cut_650.1983.04.03_pp807_-_810.pdf

Tumoros betegek csökkent természetes limfocitotoxicitásának fokozása transzfer faktor kezeléssel

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library