Bóna, István

Repository of the Academy's Library

98 KÖNYVSZEMLEEbben a bonyolult meseszövevényben aztán egész India megelevenedik. Nemcsak az emberek, hanem — még gyakrabban — az őserdők és a vizek állatai is feltűnnek a régi totem isztikus világszemlélet emlékeiként, de ezek is természetesen egy-egy emberi egyé­n iséget és az emberi társadalm at tükrözik.A Pancatantra szövegének története is m eglehetősen bonyolult. Az eredeti szöveg­be, am ely nem maradt fenn, új meg új verseket és m eséket szőttek bele, annak megfelelő­en , hogy tankönyv voltát vagy  szépirodalmi jellegét akarták hangsúlyozni, máskor meg a keretelbeszélés és a sűtra-versek elhagyásával egyszerű mesegyűjteménnyé alakították. A  Pancatantra fennmaradt változatai két régi, elveszett változatra mennek vissza, ame­lyek  közül az egyik a Tanträkhyäyika, a másik pedig a Pancatantra nevet viselte. Ez utóbbi 500 körüli északnyugat-indiai változatából készült a Burzöé-féle középperzsa for­d ítás. E gy  szintén ekkortájt készült kivonat átdolgozásai a Déli-Pancatantra és a Hitö- padësa о. mesegyűjtemények, amelyek további változatai szintén számos nyelven elter­jed tek . A Pancatantra hagyományozásában oly jelentős két jainista átdolgozás közül azután  a korábbi, az ún. tex tu s simplicior 850 és 1199 között keletkezett (ebben a mesék szám a 64 és a verseké 1024), m íg 1199-ben Pürnabhadra a textus simpliciorból és az újabb változatokból megalkotta az ún. textus ornatior szövegét. A két utóbbi átdolgozás, mely Indiában nagy népszerűségre te t t  szert, s háttérbe szorította a régi Pancatantrát, a Pancäkhyänaka címet v iseli, s a Pancatantra elnevezés csupán alcímként szerepel ezek­ben. Európában azonban a Burzöé-féle középperzsa fordítás arab fordítása, majd ennek héber fordítása alapján készült más fordítások terjedtek  el, míg végül а X IX . században az eredeti szanszkrit szöveget is számos európai nyelvre lefordították.Érthetően örömmel üdvözöljük e fordítás m egjelenését, amely az F. Kielhorn és G. Bühler által kiadott textus simplicior (Bombay Sanskrit Series No. I., III ., IV . 1896.) szövege alapján készült csekély kihagyásokkal, főleg a Schm idt által unalmasnak tartott versek  mellőzésével, rem éljük azonban, hogy néhány év  m últán a kiadó egy modem  Pancatantra fordítással is megörvendezteti az olvasókat, m ely immár a szöveg teljes fordítása lesz majd.A  Pancatantra műfaji jellegének és történetének problémáiból ad ízelítőt Harmatra János bevezető tanulmánya, am ely a tudomány tén yeitő l nem távolodva el, de mégis könnyen olvashatóan és világosan vezeti be az olvasót a szanszkrit irodalom e korszaká­nak történetébe. E tanulm ánynak tudományos szem pontból is több érdekes részlete van, közérthető és világos volta révén azonban észre sem  veszi az olvasó, hogy á szerző nemcsak az eddigi tudományos kutatásokat foglalja össze, hanem értékes új tudományos eredmé­nyekkel is gazdagítja a Paúcatantrára vonatkozó ism ereteinket. Így pl. magában a mű­ben rejlő adatokból az eddigi kísérleteknél pontosabban az i. sz. I I —III. századra határoz­za m eg a munka létrejöttének idejét. Hasonlóképp érdekes a Pancatantra szerkezetének elem zése és annak kim utatása, hogy a Pancatantra szerzője, miközben egy politikai tan­könyvet óhajt írni, hogyan fejleszti tovább a sütra-irodalmat és a régi indiai népi mese­m ondást. Különösen fontos a bevezetésnek az a fejezete, am ely megmutatja, hogy a Pancatantra, mely «kora életének színes és reális tükörképe», m ilyen képet fest a korabeli ind iai életről, az ind társadalomról és annak osztályairól, s hogyan tükrözi az ind társada­lom ban levő osztályellentéteket.A  kötet díszítésére szo lgá ló i "" 'trációkat Győry Miklós készítette. Ha a leendő új kiadásban és a hasonló munkákban az eredeti ind  képanyaggal való díszítést még m elegebben ajánljuk is, e k ötetet, úgy, amint m egjelent, örömmel üdvözöljük, s biztosra vesszük, hogy sokakban fogja fokozni illetve felkelteni az érdeklődést a szanszkrit rodalom  iránt.T ö t t ö s s y  Csa baR. F E U S T E L  : BRONZEZEITLICHE HÜGELGRÄBERKULTUR IM GEBIET VON SCHWARZA (SÜDTHÜRINGEN). Veröffentlichungen des Museums für Ur- und Frühgeschichte Thüringens I. Weimar 1958. H . Böhlaus Nachfolger. 104 1., 57 t., 2 k.A halomsíros kultúra megjelenése Magyarországon történeti szempontból döntő jelentőségű esemény volt. E kultúra nyugatról kelet felé terjeszkedve a középső bronz­kor végére hatalmába keríti a Tiszáig Magyarország egész területét, s elűzi innen vagy m agába olvasztja a korábbi bronzkori kultúrák népeit. Ezek az események szoros össze- ifüggésben állnak azzal a történeti folyamattal, am elyet az ókori történet a «nagy vándor­lás» elnevezés alatt tart szám on. Azoknak a megrázó történeti eseményeknek a kiinduló pont ját tehát, amelyek csaknem  az egész ókori v ilágot érintették, a halomsíros kultúra.KÖNYVSZEMLE 99magyarországi szerepében kereshetjük, s így hazánk földjének ez az első olyan történeti esem énye, amelyet közvetlenül kapcsolatba hozhatunk az ókori világ történetével. Nagy érdeklődéssel fogadjuk tehát Feustel könyvét, am ely a halomsíros kultúra eddig alig ismert dól-thüringiai elterjedési területéről szolgáltat értékes új adatokat.Dél-Thüringiából korai bronzkori leletek eddig nem ismeretesek. A betelepülés csak a Reinecke В. periódusban indul meg, a fémtípusok alapján délkeleti irányból. A lakottság a 0. periódusban éri el legnagyobb kiterjedését. Ebből a korszakból származik a legtöbb halomsír, am elyet a thüringiai múzeum 1954 —1967 között nagyobb részben Schwarza környékén tárt fel.F . á  sírok szerkezete és a temetkezési rítus leírásával kezdi munkáját. Valamennyi sír halomból került elő. A halmokat általában jól épített külső kőgyürű övezi. A  száraz technikával épült falszerú kőkerítés sokszor közel az 1 m magasságot is eléri. Belül többnyire egy-egy családi vagy nagycsaládi tem etkezés foglal helyet. Valam ennyi sír nyújtott csontvázas, de sokszor elporladt csontrészek állapíthatók csak m eg. Irányításuk  különböző. A kiemelkedőbb halottakat kövekből rakott kőláda-szerű kamrába vagy ha­lotti házba temették. A kamrák alja és teteje tölgyfával volt borítva. A szegényebb halót - tak  többsége is tölgyfakoporsóban nyugodott.A  sírokból előkerült gazdag leletanyagot F. típusok szerint ism erteti és értékeli. A fegyverek és eszközök sorába kardok, tőrök, kések, sarlók, vésők, balták és nyílhegyek  tartoznak. Többségükben a dél-németországi bronzkor В —C időszakának jól ismert 1 ípusaiból állanak, de az északi kör illetve a középnémet és cseh bronzművesség számos terméke és hatása is fellelhető köztük. Az előbbi nem lehet meglepő, hiszen a halomsíros kultúra ezen északi csoport jához a tulajdonképpeni Thüringiában már a lausitzi és északi kör keverék művelődése csatlakozik. F. helyesen hangsúlyozza egyébként azt a társada- lomtörténetileg fontos tényt, hogy a halomsíros emberek, szemben a korai bronzkor és a későbbi urnasíros időszak népével, rendszeresen eltem etik halottaikkal fegyvereiket és eszközeiket is.A következőkben tárgyalt ékszerek korántsem csupán a női viselethez tartoznak, hanem jelentős részük éppen a férfisírokra jellemző. A ruhatűző tűk esetében is az ún. férfi-tűkkel kezdi az ismertetést. Fontos, hogy a thüringiai férfisírokra jellem ző tű-típusok  a hazai halomsíros kultúrás leletekben szintén férfisírokból kerültek elő, am i a kultúrát hordozó emberek egységes eredetének újabb bizonyítéka.A női sírok dísztűi a nálunk alig ismert, de a hesseni, lüneburgi stb. csoportokban annál gyakoribb kerékfejű ős pápaszemes (kettős spirális) fejű típusokból állanak. Az északi eredetű bronzgallérok és a szép borostyán nyakláncok szintén női sírokból kerültek  elő. A női sírok csaknem biztos ismertetőjele még a tekercselt bronzkarpercc.A karperecek különböző változatai ismét mindkét nem sírjaiban fellelhetők. A ki­sebb ékszereket, mint a fülbevalókat, pápaszem-csiingőket, t u t idusokat állal ába n n ő к visel - ték. A halomsíros kultúra teljes területén jellemző korong alakú csüngőket, koncentrikus borda vagy másféle díszítéssel itt  is megtaláljuk. A korszakban még nagyon ritka üveg­gyöngyöket T. E. Haevernick ismerteti a könyvben.A kerámika, mint az a halomsíros kultúra hesseni és lüneburgi csoport jairól is­meretes, úgyszólván teljesen hiányzik a dél-thüringiai halmokból is.A könyv középső harmadában az ásatások során előkerült szerves anyagok elem ­zési eredményeit ismertetik különböző munkatársak. Részletes tanulm ányok világítják  meg a koporsók farészeit, Pollenanalitikai vizsgálatok a korabeli növényzetet és klímát igyekszenek rekonstruálni. A tölgyfakoporsókból kikerült számos textil és bőrmaradvány ism ertetését K. Schlabow végzi el. A szemfedő és fátyolmaradványokból rendkívül fontos szövés és fonásmintákat rekonstruál. Ezek egyrésze lenfonálból készült, m ás része pedig a mai háziipari készítményekre emlékeztető gyapjúból. A szövésminták alapján a szövés­művészet meglepően magas fokára lehet következtetni. — Végül a fém anyag spektrál- analitikai vizsgálata zárja le ezt a részt.Az összefoglalásban F. most már mindezen vizsgálatokra támaszkodva dolgozik. Eredményei közül kiemelkedő a női viselet hiteles és részletes rekonstrukciója, amelyet rajzban is bemutat. A tem etkezések gazdasági és társadalmi hátterét a viselet, sírtípus, mellékletek gazdagsága, ipar és kereskedelem együttes elemzésével vázolja fel. Ered­ménye: letelepült állattartással is foglalkozó lakosság, am ely bányászata és fém feldolgozá­sa révén erős kereskedelmi kapcsolatokat épített ki, s ezáltal a viszonylagos bronzkori szinthez képest jó életkörülmények között fejlődött. Állapota erősen bom ló ősközösségIdőrendi fejtegetései során F. a halmok anyagát a bronzkor В — О szakaszára keltezi. A D. korszakra jellemző típusok már csak szórványosan jelentkeznek. E ttő l az időtől kezdve a lakosság valószínűleg már sík tem etőkben temetkezik. Ezeknek az élete néhány tű  alapján valószínűleg a Halstatt B. korszak elejéig követhető lesz. Pollen7*100 KÖNYVSZEMLEspekrál vizsgálatok a C /l sz. halom késői tem etkezéseit a XIII. századra vagy még fiatalabbra keltezik.Könyve 6. részében F. a Schwarza vidék és Dél-Thüringia bronzkori leleteinek  te ljes  katalógusát adja.A  könyv térképei, rajzai, fényképes táblái szépek, gondosak, jól rendezettek és ízlésesek.Feustel munkája a hazai halomsíros időszak leleteinek feldolgozásához fontos forrásmunka, annak ellenére is, hogy viszonylag távoli rokoncsoport leleteivel foglalko­zik . Elsősorban sok bronzkészítm ény egyezik a hazai leletekkel. Ezek viseleti, időrendi és eredet kérdésében hiteles ásatási megfigyeléseivel és modern feldolgozási módszerével n y ú jt  közvetlen támpontokat.B ó n a  I s t v á nK .  K E R É N Y I :  DIE H E R K U N F T  DER DIONYSOSRELIGION NACH H EUTIGENSTAND DER FORSCHUNG. Arbeitsgemeinschaft für Forschung des LandesNordhein-Westfalen, Geisteswissenschaften, H eft 58. Westdeutscher Verlag,K öln und Opladen, 1956, 22 oldal.Egyetlen antik istenről sem  írtak még annyit, m int Dionysosról, az antik világ leginkább sokarcú, a term észeti valóság egészét átfogó és a társadalom valamennyi rétegéhez utat találó nagy istenről, akinek kultuszát jelentőségénél és az antik vallásos­ságban elfoglalt sajátszerű helyzeténél fogva joggal nevezik  egyenesen Dionysos-vallás- nak. A  görögség életében ez a vallás különösen kiem elkedő szerepet játszott. Nietzsche óta  szinte közhelyszámba m egy a görög vallás «appolóni és dionysosi kétrétegűségéről» beszéln i. Még a magát a szellem történeti irányzatoktól oly távol tartó kitűnő svéd  tud ós, M. P. Nilsson is az eksztatikus és legalisztikus áramlat kettősségéről beszél az archaikus kor vallásosságával kapcsolatban, am ely legtisztábban Dionysos, illetőleg  a delphi Apollón kultuszában ju t kifejezésre. K erényi K ároly egyenesen odáig m egy, hogy itt  valójában nem is az apollóni és dionysosi, hanem az olymposi és dionysosi va llá s kettősségéről van szó : D ionysos a maga eksztatikus mivoltában nemcsak Apol- lónnal áll szemben, hanem az összes olymposiak klasszikus kiegyensúlyozottságával, é s  kultusza szembeállítható az olymposi vallásossággal a maga egészében.A  sok kérdés között, am ely  a Diohysos-vallással kapcsolatban fölmerül, mindig az elsők  között állt és áll m a is az eredet kérdése, am ely  Kerényi Károly igen érdekes tanulm ányának is tárgya. A  korábbi kutatás általános véleménye szerint Dionysos tiszte le te  Görögországba csak későn nyomult be, m égpedig Thrákiából, E . Rohde és k övető i szerint közvetlenül, W ilamowitz és mások szerint Phrygián és Lydián keresztül. Legvilágosabban talán M ommsen fogalmazza m eg a D ionysos-vallás alapvetően thrák  eredetét és thrák jellegét : «Dionysos, der herrliche und der schreckliche, ist ein thrakischer Gott, und was der Art im hellenischen und dem römischen Cult be sonders hervortritt, knüpft an  thrakische oder phrygische Sitte an.»1 Végered­m ényben  ehhez a mommseni szemlélethez tér vissza N ilsson is, aki megkísérli Rohdo és W ilam owitz felfogásának összeegyeztetését, fenntartva mind a közvetlen thrákiai, m ind  a nyugat-kisázsiai befolyások lehetőségét. K erényi Károly teljesen szakít ezzel a z  elgondolással. Már W. F . Otto híres Dionysos-könyvének megállapítása sze­rint is az isten legkésőbb az i. e. 2. évezred végén «jelen van» Görögországban. K erén yi még tovább m egy, és a Dionysos-vallást a krétai vallásosságból származ­ta tja  le. Fejtegetéseinek kiindulópontját Ventris n agy jelentőségű fölfedezése adja : a  krétai lineáris В írású feliratok megfejtéséből kiderült, hogy ezekben az i. e. 1500— 1400 között «nem a görög nyelv számára alkotott írásrendszerben, de görög nyel­v en  írt» szövegekben több görög isten neve előfordul, íg y  egy Pylosban talált feliraton D ionysosé is. Ezen az adaton k ívü l a szerző más érveket is felhoz tételének bizonyítására. A z archaikus kor Dionysos-vallása szerinte a legszorosabb rokonságban áll a knossosi virágkor megismerhető vallásos életével : Dionysos elsősorban boristen, bikaisten, az asszonyok istene, és szorosan kapcsolódik hozzá a kígyó ; a krétai paloták kultuszéle­tén ek  fő elemei pedig hasonlóképpen a bor, a bika, a papnők, valamint a kígyó szereplése — az utóbbi itt Kerényi szerint papok és papnők kezében jelenik meg. A görög vallás «dionysosi rétege» így m ár a m inósi kultúrában kim utatható, amint a lineáris В  felira­tok on  szereplő más istennevek tanúsága szerint az «olymposi réteg» is. További bizonyí­ték o t talál erre a szerző Ariadné alakjában. Az egyik  feliraton szereplő Labyrinthoio1 Th. Mommsen : D as W eltreich der Caesaron, W ien—Leipzig 1933, 195.

R. Feustel: Bronzezeitliche Hügelgräberkultur im Gebiet von Schwarza (Südthüringen)

http://real.mtak.hu/178136/1/100_1AntikTanulmanyok_07.pdf

R. Feustel: Bronzezeitliche Hügelgräberkultur im Gebiet von Schwarza (Südthüringen)

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library