Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézet, Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Tudományos Bizottsága
Abstract
A világméretű járvány kitörését követően a neveléstudományi vizsgálatok célkeresztjébe került a digitális – más kifejezéssel online vagy távolléti – oktatás, elsősorban didaktikai, oktatás- és nevelésszociológiai aspektusból. Utóbbi kutatásokban a család, a családi háttér, a szülői bevonódás a korábbiaktól (ti. jelenléti oktatás) eltérő figyelmet kapott, hiszen az otthoni tanulás új értelmet nyert az otthonokba beköltöző iskola miatt. A szülő és a pedagógus együttműködése pedig azon túl, hogy teljes mértékben az online térbe helyeződött át, új síkra lépett: a szülők eddig soha nem tapasztalt módon tekinthettek be a tanórai történésekbe, sőt a megfelelő helyszín és az IKT-eszközök biztosításától kezdve, a tananyag megértésén keresztül, a házi feladatok befotózásáig maguk is aktív részeseivé váltak a tanítási-tanulási folyamatnak. Mindezen újkeletű kihívások eredményessége természetesen a családi háttér által biztosított lehetőségek és feltételek függvénye is volt a pedagógusok és az iskola erőfeszítései mellett, tehát a klasszikus nevelésszociológiai tétel (ti. a társadalmi háttér, a szocioökonómiai státusz és az iskolai eredményesség, pályafutás szorosan összefügg) feltételezhetően az iskola falain kívül rekedt oktatásban is érvényesült. Tanulmányunkban a hátrányos helyzetű tanulók otthoni tanulásának jellegzetességeit tártuk fel két különböző vizsgálat adatainak segítségével. Az első kutatás közvetlenül a pandémia kitörése előtt, a jelenléti oktatás idején készült, a másik felmérés az első hullámot követő karantén miatt elrendelt távolléti oktatás tanulságait igyekezett megragadni. A két adatfelvétel szerencsés időzítésének köszönhetően az otthoni tanulást, a szülők bevonódását, a családi háttér által biztosított lehetőségeket hagyományos és atipikus körülmények között vizsgálhattuk a hátrányos helyzetű tanulók és családjaik körében
