A Kenézlő-Fazekaszug I-II temetőben feltárt honfoglalás kori népesség táplálkozási szokásainak rekonstrukciója szén és nitrogén stabilizotóp-arányainak elemzésével

Abstract

A honfoglaló magyar népesség egyik legkorábbi és legjelentősebb lelőhelye a Tisza és a Bodrog által körülvett Tiszazug területén feltárt Kenézlő-Fazekaszug I–II. temető. A középkori európaiak étrendjét már eddig is kutatták stabilizotópos módszerrel, azonban honfoglalás kori népességben ezidáig nem volt ilyen kutatás. Fogzománc (n=18) és dentin (n=17) stabil szén- és nitrogénizotóp-arányainak (δ13C és δ15N értékekben kifejezve) elemzését végeztük el a gyermekkori étrend meghatározására. A zománc apatit δ13C értékei átlagosan -9,5‰-nek, a dentin kollagén δ13C értékei pedig -16,0‰-nek bizonyultak. A dentin kollagén δ15N értékeinek átlaga 11,9‰. Ezen kívül stabil szén- és nitrogénizotóp-elemzéseket végeztünk csont apatiton (n=21) és kollagénen (n=22) a felnőttkori étrend meghatározására. A csont apatit δ13C értékeinek átlaga -11,1‰, a csont kollagén δ13C és δ15N értékei átlagosan -17,0‰ és 11,5‰. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy elsősorban C3 -as növényeket fogyasztottak a honfoglalók, a C4 -es növényeket ritkábban. Ezek az adatok alátámasztják azokat a régészeti bizonyítékokat, amelyek szerint a korai középkori Európa étrendjében a C3 -as növények nagyobb szerepet játszottak, mint a C4 -es növények. A δ15N értékek azt mutatják, hogy a honfoglaló magyarok mérsékelt mennyiségű állati fehérjét fogyasztottak, kivéve a felnőtt férfiakat, akik előnyben részesítették azokat. Ez a tanulmány új ismereteket tár fel a magyar honfoglaló népesség étrendjéről