Kasza Péter

Simon József

Hungarian

Pico della Mirandola Giovanni

SZTE Publicatio Repozitórium - SZTE - Repository of Publications

Elme, kór, tan  KASZA PÉTER — SIMON JÓZSEF Pico della Mirandola levele unokaöccséhez Gianfrancescóhoz Bevezető megjegyzések Kora újkori vallásfilozófiai sorozatunk tárgya ezúttal Giovanni Pico della Mirandolának, a reneszánsz platonizmus kiemelkedő alakjának egyik nagy karrie rt befutott levele.' Mirandola 1463. február 24-én született a tekintélyes és vagyonos Mirandola és Concor-dia fejedelmeinek családjában. Apja korai halála után anyja irányítja nevelését, és a kor szokásainak megfelelően az előkelő ifjút már 14 évesen beíratja a híres bolognai egyetem kánonjogi karára. Giovanni nem különösebben lelkesedett jogi tanulmányai iránt, így 1479-ben elhagyja Európa legrégibb egyetemét, és megkezdi évekig tartó vándorlását Észak-Itália különböző egyetemi városai közt. Ezen peregrinatio academica közben Mirandola mintha tudatosan törekedne a reneszánsz és későközépkori filozófia és kultúra homlokegyenest ellentétes irányzatainak megismerésére: tanul az 1442-ben Guarino da Verona által a studia humanitatis szellemében megreformált ferrarai egyetemen; 1480 és 1482 között az ariszto-teliánus paduai egyetemen; 1484-ben Firenzébe költözik: i tt találkozik a reneszánsz platoniz-mus másik emblematikus alakjával, Marsilio Ficinóval. 1485 nyarától már a kortárs skolaszti-ka legnevesebb egyetemén, Párizsban találjuk. 1486-ban Mirandola visszatér Firenzébe és elhatározza, hogy összehívja Rómába az akkori Európa valamennyi mértékadó tudósát, hogy a pápa jelenlétében összebékítse az egymással versengő tradíciókat, platonizmust az arisztotelizmussal, scotizmust a tomizmussal, vagy éppen Averro és tanainak képviselőit Avicennáéval. 2 Talán leghíresebb műve, az eredetileg megnyitóbeszédnek szánt Oratio de dígnitate hominis is ezen időszak terméke. 3 A reneszánsz univerzalizmus szellemében össze-hívott „konferencia" alapszövege a híres 900 tézis lett volna, amelyet még szintén 1486-ban állított össze, és ugyanabban az évben meg is jelentetett Rómában. Te rve nem marad hatástalan a pápai udvarban: 13 kifogásolt tézis miatt VIII. Ince pápa 4 mind a 900 tézist 'A fordítás alapjául szolgáló szöveg: Prosatori Latini del Quattrocento. (Szerk.: Eugenio Garin), Milano-Napoli, 1952, 824-832. p. A nagyszámú szakirodalomból egy viszonylag új összefoglalásra támasz-kodtunk: Euler, W. A.: „Pia philosophia" et „docta religio": Theologie und Religion bei Marsilio Ficino und Giovanni Pico della Mirandola (München 1998), további irodalmi utalásokat e kötet bibliográfiai jegyzékében találhat az olvasó, amelyek közül különösen Paul Oscar Kristeller tanulmányait különösen ajánljuk. Az i tt magyarul olvasható levéllel kapcsolatban a Kontinuitüt und Umbruch (hrsg. v. Josef Nolte et al., Stuttgart 1978) című tanulmánygyűjteményt használtuk. 2Jellemző Mirandola társadalmi és anyagi helyzetére, hogy mindezt magánvagyonából szándékozta finanszírozni. 3Magyarul: Reneszánsz etikai antológia, szerk.: Vajda György Mihály (Bp. 1984) 212-245. p (ford.: Kardos Tiborné.) 4 1484-1492 168 Elme,kór,tan elítéli, így természetesen elmarad a nagy vállalkozás. Mirandola Franciaországba utazik (va-gyona célja ezúttal Nicolaus Cusanus híres könyvtára): a pápai udvar menekülésként értel-mezi a gyors távozást. Ekkor kezdődik élete utolsó szakasza, a „firenzei száműzetés", amely nem hasonlítható össze a fejedelmi udvaroktól független filozófus későbbi spinozai esz-ményével: Lorenzo Medici 5 egy külön villát bocsát rendelkezésére Fiesolében, ahol meg-születnek kabbalisztikus és természettudományos művei. Mirandola 1494. november 17-én hal meg, gyászbeszédét Girolamo Savonarola tartja a firenzei dómban, hagiografikus elemeket sem nélkülöző életrajzát unokaöccse, Gianfrancesco Mirandola, az itt közölt levél címzettje írja meg. Mirandola életművében különleges jelentőséggel bír levélgyűjteménye. A 16. század első harmadában 18 latin nyelvű kiadását számolta össze a biográfiai kutatás Antwerpentől Krakkóig. Éppen a recepció ellentmondásai teszik rendkívül érdekessé az Epistolariumot: úgy tűnik, hogy már a 16. század végén felmerül annak lehetősége, hogy a század elején a reformáció propagandisztikus céljaira felhasznált Mirandola-leveleket egy elitisztikus-újkori valláskritika felfogásának megfelelően a megszilárduló és dogmatizálódó protestáns egyhá- zak ellen is felhasználják. A most közlésre kerülő 1492. május 15-én Ferrarában kelt levél címzettje tehát Gian-francesco Pico della Mirandola 6 , a szerző 6 évvel fiatalabb unokaöccse, Galeotto Pico és a ferrarai d'Este-dinasztiából származó Bianca Maria fia. Giovanni bevezetésként arra az ellentmondásra hívja fel unokaöccse figyelmét, ami a propositio bene vivendi és a világi elvárá- sok közt feszül. A levél fő része három egységre bontható: 1. a bevezető sorokhoz kapcso- lódva Mirandola a földi törekvések mulandóságát és veszélyességét hangoztatja; 2. majd a bűnösök tévelygéseit írja le; 3. végül a világ és a rossz princípiumaként kezelt ördög kísér- tései ellen ad tanácsokat. A nyomtatásban először latin nyelven 1496-ban megjelent levél népnyelvi fordításainak sorát a Robert Gaugin 7 által 1498-ban készített francia nyelvű változat kezdi meg. Az első angol nyelvű fordítás Morus Tamás (London, 1510) nevéhez fűződik. A 16. század első harmadában három német fordítás készül, egy még a reformáció előtt: Jacob Wimp- felingtől 8 (Strassburg, 1509), a másik kettő a reformáció korai szakaszában: Nikolaus Krumpachtól 9 (Leipzig, 1525) és Jacob Schenktől 19 (Strassburg, 1526). A legérdekesebb sLorenzo de Medici nem először siet segítségére: Mirandola egy férjes asszonnyal ese tt 1486-os kalandja miatt Arezzoban csak az ő befolyásának köszönhetően kerülte el a letartóztatást. 6Gianfrancescót a kora-újkori szkeptikus alapokra támaszkodó fideizmus első jelentős alakjaként tartja számon a filozófiatörténet-írás. Lásd Popkin, Richard H.: The history of scepticism from Erasmus to Spinoza (Berkeley-Los Angeles-London 1979) megfelelő fejezetét. 7Gaugin (1440-1501) a Sorbonne nagy tekintélyű jogászprofesszora volt. 8Wimpfeling (1450-1528) az egyik legnevesebb német humanista, 1509-ben adja ki a Mirandola-levél német fordítását. 9Krumpach (ca.1480-ca.1535) Querfurt reformátora. 10A speyeri származású Schenkről elég kevés adat áll rendelkezésre, annyi bizonyos, hogy nem azonos a teológus Jacob Schenk von Stauffenberggel, sem a freiburgi plébános Jacob Schenkkel. 169 Elme, kór,tan mindenképp Jacob Schenké, ő távolodik el leginkább a humanista tudományeszmény Miran-dola levelében fellelhető alakjától. Ezt támasztja alá többek közt az a tény is, hogy a 15. szá-zadi humanista elemosina, atque oratio-ját Schenk a marginálián a lutheri sola fide elvre vezeti vissza, mint legelőkelőbb műveit a szeretetnek, amely a hitből származik." A fordítás mar -gináliái kifejezetten protestáns propaganda-célokról tanúskodnak: számtalan helyen hívja fel a figyelmet a fordító az eredeti szöveg retorikai súlypontjaira olyan lapszéli megjegy-zések által, mint GleichnyJ? (hasonlat), Schöne Infürung der Rede (szép felvezetése a beszéd-nek), stb. E kis „szónoklattan" eszközt ad az olvasó számára, hogy bármikor mintegy az új hit terjesztőjeként avagy polemikus védelmezőjeként léphessen fel. A fordítások és kiadások körülményeit tovább nem sorolva a Mirandola-levél hatás-történetéből egy olyan fejezetet említünk még meg, amely radikálisan új elemmel gazda-gítja e tradíciót. A levél csúcspontját jelentő fejtegetést az Evangéliumban való bizonyos kételkedés jogosságáról 12 szóról szóra olvashatjuk egy 1589-ben Kolozsváron megjelent nyomtatvány-bant 3 . A latin nyelvű szöveg szerzője Christian Francken 14 , egyike az Nyugat-Európából vallási üldözés miatt a 16. század második felében kelet felé menekülő szabadgondol-kodóknak. Francken művében a részlet szövegkörnyezetét meglepően modern, a felvilágo-sodás gondolataira jellemző vallás-fogalom sze rvezi meg: olvashatunk a Krisztus kereszt-halála által megalapított kereszténységnek a pogány vallások kultuszaihoz való hasonlóságáról egy Lukiánosztól vett idézet alapján 15 ; a vallás politikai eredetére vonatkozó fejtegetést Xenophón Memorabiliájának idézésével 16; de ugyanígy szerepel az empedoklészi princípiumtan különös, vallásfilozófiai modellként is. Francken az egyik legfontosabb alakja a magyar nyelvterületen működő filozófiatörténet egy elfelejtett korszakának. Latin nyelvű filozófiai értekezései eredeti módon dolgozzák fel 11 B iv: „Dig seyndt die furnemeste Werck der liebe, so aus dem glauben entspringt." 12„Isten a tanúm, hogy mindannyiszor I...I mié rt nem reménykedünk mindennél jobban Isten országában?” 13Giovanni Muralto[-Christian FranckenI: Apologia lohannis Mvralti Medici, contra Simonem Simonium Lucensem. Claudiopoli, 1589. Bibliográfiai leírását Id. RMNY L 629. tétel. 14Bio- és bibliográfiai összefoglalást nyújt: Wijaczka, Jacek: Christian Francken. In: Bibliotheca Dissidentium. XIII, Baden-Baden 1991, S. 95-135. A legalapvetöbb irodalom Franckenről: Pirnát Antal: Arisztoteliánusok és antitrinitáriusok. In: Helikon, 1971, S. 363-392; Szczucki, Lech: Két XVI. századi eretnek gondolkodó. Budapest 1981; Keserű Bálint: Christian Franckens Tátigkeit im ungarischen Sprachgebiet und sein unbekanntes Werk „Disputatio de incertitudine religionis Christianae". In: Antitrinitarianism in the second half of the 16th Century. (Ed. by R. Dán and A. Pirnát), Budapest 1982, 73-84. 15„Mert ezek még ma is tisztelik azt az embe rt , akit Palesztinában keresztre feszítettek, mivel ő vezette be ezt az új kultuszt a világba.” Vö. Lukianosz: Peregrinosz halála. In.: Lukianosz összes művei. (Bp. 1974) 484. p ' 6Vö. Xenophón: Memorabilia lib.4. cap.3., magyarul: „Emiatt ne keseredj el, Euthüdémosz — vála-szolta. — Me rt látod, hogy a delphoi isten, ha valaki azt tudakolja, hogy miképpen kedveskedhetne az isteneknek, azt feleli, hogy hazája tö rvényeinek megtartásával." In: Emlékeim Szókratészről. Ford. Németh György, Európa, Bp. 1986, 157. p 170 Elme,kór,tan a későskolasztikus metafizika néhány problémáját, írásai a lengyel és erdélyi radikális protestantizmus valláskritikájának sajátos színezetét viszik azon filozófiai kultúra kontextu-sába, amelynek betetőzése Franciscus Suarez Disputationes Metaphysicae című műve, az új-kori filozófia első metafizikai rendszere. Az ehhez vezető Arisztotelész-kommentárokkal tűzdelt katolikus filozófiai kultúra ontológiai elemeinek ellentmondásosságát hangoztatva tesz kísérletet Francken főművében 17 arra, hogy a kinyilatkoztatásra épülő teológiai, morál-teológiai, a tamási-arisztotelészi, az anselmi valamint egyéb, az antikvitásból származó metafizikai istenérvek filozófiai igényű cáfolatát adja. Ugyanez a Francken Mirandolának egy olyan arcát fedezi fel a szóban forgó levélben, amely nem csak a protestáns recepció előreformátori képén, hanem talán nem túlzás azt állítani, hogy még Mirandola 20. századi megítélésén is bizonyos értelemben túlmutat. Ez utóbbi mindenekelőtt a természetes vallás és a keresztény kinyilatkoztatás problematikus összeegyeztetésére koncentrál. A Francken által idézett rész épp az Evangélium igaz- ságában való kételkedést igazolja: azonban miközben a mai értelmezők úgy látják, hogy az Evangéliumon túl Mirandola ezen a ponton a sajátos módon természeti vallásnak értelme- zett kereszténység kinyilatkoztatásában részesülő pogány filozófia — az ún. prisca theologia — koncepciójához érkezik, addig Francken számára az Evangélium már csak egy olyan vallás letéteményese, amely eredetét politikai (Xenophón-idézet) illetve pszichológiai-kultikus (Lukiánosz-idézet) interpretáció által nyerhetjük. Francken értelmezésében az Evangélium igazságérvényén túl már a kinyilatkoztatás történeti vizsgálata háttérbe szorul a politikai és valláspszichológiai módszer mellett. Mindennek az sem mond ellent, hogy az idézetben az Evangéliumban kételkedők számára Mát 25,34 alapján biztosítja a keresztény értelemben vett üdvözülést: kis túlzással azt mondhatjuk, hogy ezek az üdvözülők már a valláspszic- hológia és a politikatörténet tudományának szakemberei. 18 Nos, hogy Giovanni hogyan ítélné meg unokaöccsét — lényegében a mindenkori olvasót —, vajon az megfogadta-e tanácsait, nem tudjuk, mindenesetre az antik filozófiához nem so- kan viszonyultak olyan ellenségesen, még a 16. század filozófiaellenes légkörében sem, mint Gianfrancesco Mirandola. Azonban ki vethetné mindezt az ifjabbik  Mirandola szemére, aki Sextus Empiricus Adversus Mathematicos című művét kéziratos forrásokból gondosan 17Címe: Disputatio de incertitudine religionis Christianae, vö. Keserű Bálint fent idézett tanulmányával. 18A koraújkori Kelet-Közép-Európa radikálisabb vallási csoportjainak valláskritikájával foglalkozó vizsgálatok már felszínre hozták ún. radikális reformációnak a reneszánsz platonizmus prisca theologia eszményétől való bizonyos függését. A koraújkori társadalomkritika kétségtelenül egyik legnagyobb teljesítménye a szentháromság dogmáját (tkp. a katolicizmus és a két nagy protestáns felekezet szellemi és társadalmi legitimációját) tagadó irányzathoz fűződik. Francken Erdélyben az antitrinitáriusok kollégiumának egyik vezető tanáraként egyfajta független ideológusi szerepet töltött be. A prisca theologia problémájának kimerítő tárgyalása a teljes folyóirat terjedelmét meghaladná, így miközben Lech Szczucki magyar nyelven is olvasható könyvét )lásd: első lábjegyzet) ajánljuk az olvasó figyelmébe, arra kívánunk rámutatni, hogy Francken a fent említett, mindmáig kéziratban maradt főművében ezt az Evangéliumot megelőző, annál eredetibb, minden emberi teológiai és filozófiai törekvést, bár más-más módon, de mégis magába foglaló vallási koncepciót is cáfolni fogja. 171 Elme, kór, tan feldolgozta, amikor Morus Tamás a következőket írja fordításának bevezetőjében: „what this purpose sholde be upon this letter can we not fully perceyve" 19 . Abban a reményben nyújtjuk át az olvasónak Mirandola retorikai remekművét, hogy a szöveg fogalmi megraga-dása segítségére lehet a vallásról való gondolkodás alapproblémáinak felvázolásában, felté-ve, ha számunkra ma is érthető és rekonstruálható az angol utópista kételye a levél gondo-latmenetének közvetlen nyilvánvalóságát illetően. 19Idézi Kegler, 54. 172 

Giovanni Pico della Mirandola unokaöccsének, Gianfrancescónak

http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/27064/1/fosszilia_2002_1_4_168-1721.pdf

Pico della Mirandola levele unokaöccséhez Gianfrancescóhoz

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

SZTE Publicatio Repozitórium - SZTE - Repository of Publications