Buxton Noel

Hungarian

University of Szeged

 80 13. dokumentum Noel Buxton levele Lord Crewe-nak a világháború utáni balkáni rendezéséről, 1919. július 21. MS 951 c.24/11 Balkan Letters 1916–1919 Kedves Crewe! Hadd egészítsem ki egy-két ponton beszélgetésünket a balkáni ren-dezés tartósságát illetően. Ismerve a különböző balkáni államokban a vezető személyisége-ket és az utóbbi húsz esztendőben számos odairányuló utazásomnak [köszönhetően], képtelen vagyok szabadulni a gondolattól, hogy a háború megismétlődésének elkerülése sokkal nehezebb kérdés, mint gondolnád, ha semmibe veszik az önrendelkezés [elvét]. Tekintve, hogy a Hatalmak keze nincs megkötve (mert nem is-merték el az 1913-as bukaresti békét), nekem úgy tűnik, hogy a Bal-kán Bizottság (amelynek Bryce az elnöke volt, amíg nagykövet nem lett) csatolt határozata képviseli a józan álláspontot [sound states-manship]. De amennyiben axiómának számít, hogy egy szövetséges állam semmilyen körülmények között vagy semmilyen kompenzáció ígére-tével sem kérhető arra, hogy feladjon olyan területeket, amelyeket 1914-ben birtokolt, akkor különösen sürgető probléma, hogy megta-láljuk a felkelés [outbreak] megakadályozásának maximális garanci-áit, hiszen [ennek következtében] nagy néptömegek válnának irre-dentává, a feszültség pedig kétségtelenül nagy lenne. És ha meg is teszünk minden lépést, hogy megakadályozzuk ezt, a biztonság köze-lében se kerülnénk [there would be no margin of security]. A veszély a Macedóniában nagy számban jelenlévő elégedetlen kisebbségektől vagy a nemzeti becsületében megsebzett Bulgáriából eredne. Ezen pontok kapcsán mindazok természetesen szkeptikusak, akik úgy gondolják, hogy minden nép háborúval fenyeget, ha nem kap meg mindent, amit akar. Ami az első pontot illeti, a macedóniai helyzetnek vannak olyan különleges jegyei, amelyek nincsenek jelen máshol. 1. Az exarchista népesség ambícióját felerősítette, hogy elis-merték követeléseit a San Stefanó-i békében.  81 2. A felkelő mozgalom magasan képzett és olyan hegyvidéki területen működik, ahol a fennálló körülmények között egyetlen kormány sem tudná biztosítani a közrendet. 3. Az emberek pszichológiája különösen eltökélt, amint azt bi-zonyítja az a sok szenvedés, amit újra és újra hajlandók vol-tak elviselni. A második pontot illetően – a Bulgáriából eredő veszélyt illetően – csak képzelj magad elé egy nagy katonai képeségekkel és önbiza-lommal bíró népet, amit [állandóan] csábítana bizonyos belső vona-lak birtoklása egy rendkívül sérülékeny területi övezet határa men-tén. Nem segíti a helyzetet, mint ismeretes, hogy M.[onsieur] Ve-nizelos maga is [elismerte], Bulgáriának kellene birtokolnia Kaválát és a tőle keletre lévő vidéket, s azt remélte, hogy a görög lakosság [hely-zete] nyugaton megerősödik a migráció révén. Nem könnyű belátni, hogy a nemzetközi fellépés hogyan akadályozhatná meg a bosszúhá-borút. A mozgalom más Hatalmaknál [akár] támogatást is nyerhet. Bárhogy is, minél jobban elvágják a bolgár kereskedelmet délen, annál több kereskedelmi kapcsolat alakulna ki északon, a tengeri hatalmakkal pedig az árucsere lecsökkenne. A kereskedelmi kapcso-latok politikai szimpátiákhoz vezetnek, ami úgy végződhet, hogy Bulgáriát a teuton államok kihasználják, Olaszországról nem is be-szélve. Szükségtelenül táplálni Bulgáriában a bosszút németbarát játéknak bizonyulhat. Ezen eshetőségek ellen ekképp érvelnek: a háború úgy előzhető meg, hogy annyira lecsökkentik Bulgária erőforrásait, hogy a háború nem lenne kifizetődő számára. Erre az a válasz, hogy a balkáni álla-mokat nem mindig fogták vissza kiegyensúlyozott számítások. A stabilitás egyetlen reménye, hogy a sérelmeket nemzetközi el-lenőrzés kialakításával enyhítenék. Különösen azokon a területeken van szükség az ilyen kontrollra, amelyeket Bulgária bűnösségétől eltekintve számára biztosíttatnak az önrendelkezés és a gazdasági földrajz alapján. A nemzetközi fellépés az alábbi pontokkal kapcsolatban tűnik nagyon fontosnak: 1. oktatás (iskolák és templomok) 2. közrend 3. közlekedés. (1) A macedóniai népesség a bolgár iskolarendszert tekinti a haladó gondolatok megjelenítőjének, ami figyelemreméltó gyökeret vert [már] a bolgár elmében, és ami kapcsolatot teremtett a Nyugattal. Hasonlóan a bolgár rezsimre úgy tekintenek, mint amely lehetőséget ad az ipar fejlődésének, például a mezőgazdasági gépe- 82 ket és módszereket tekintve. A legkevesebb, amit a megfelelő ellen-őrzés adhat, az az iskolák számára adott valódi autonómia rendszere. (2) A közrendet illetően, amennyiben a nemzetközi ellenőrzést ki lehet terjeszteni a csendőrségre is, a kormányzó állammal szembeni ellenségességet nagymértékben enyhíteni lehetne. (3) Az átutazás valódi szabadsága a vasútvonalakon és a kikötőkben nemzetközi ellenőrzést kíván meg. Az egyes pontokon a nagyhatalmak tisztjei-nek jelenléte alapvető változást eredményezne. Még akkor is, ha számbelileg kevesen vannak, s csupán Szalonikiben, Kaválában, Monasztirban és Üszkübben tartózkodnának, a tény, hogy ők a fele-lősek a kisebbségeknek járó jogok garanciáinak végrehajtásáról szóló jelentések elkészítéséért, csökkentené a lázadó agitátorok ere-jét. A fentieken túl, amit M.[onsieur] Venizelos is támogat, létre lehetne hozni egy transzmigrációs rendszert, amelynek a nagyhatal-mak adnának tekintélyt. Egy ilyen lakosságcsere Macedónia és Trá-kia között […] megszüntetné a baj fő forrását. Bátorkodom hosszasan írni, mivel a jövendőbeli háborúk elkerü-lése sokkal fontosabb még az igazságosság megvalósításánál is. Továbbá mert kétségtelenül az a veszély fenyeget, hogy a békedele-gátusok elszalasztják a lehetőséget a háború megakadályozására. Az a veszély áll fenn, hogy úgy vonulnak be a történelembe, mint vízve-zetékszerelők, akik megszüntettek egy szivárgást, de közben másik kettőt okoztak. 14. dokumentum „Balkáni reform” – Részlet Noel Buxton kéziratban maradt önéletrajzi vázlatából MS 951 c.8/2 „Autobiography – Balkan Reform” (feltehetően 1944 környékéről) Evan[s] könyve, a „Külpolitika a hátsópadból”48 jó összefoglalását adja a balkáni tevékenységeimnek, ezért itt jobban teszem, ha a Bal-kán Bizottság munkájának inkább személyes aspektusait rögzítem.                                                48 T. P. Conwell-Evans: Foreign Policy from a Back Bench, 1904–1918. Oxford University Press, Oxford 1932. Az angol politikában a „back-bencherek” azok a parlamenti képviselők, akik nem töltenek be miniszteri pozíciót, illetve nem az ellenzék szószólói. 

13. dokumentum : Noel Buxton levele Lord Crewe-nak a világháború utáni balkáni rendezéséről, 1919. július 21.

http://acta.bibl.u-szeged.hu/78375/1/doc_104_080-082.pdf

13. dokumentum : Noel Buxton levele Lord Crewe-nak a világháború utáni balkáni rendezéséről, 1919. július 21.

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged