Kenyhercz, Róbert

Repository of the Academy's Library

 Folyóiratszemle  269 az utónévvel (Isabella Stella); ne legyen ugyanaz a két név és egyúttal legyen világos, hogy melyik a családnév és melyik az utónév (Rosa De Rosa, vö. Gábor Gábor); ne szü-lessen nevetséges névlánc (Lampa Dario: összeolvasva ’csillár’); ne legyen se túl hosszú, se túl rövid a névlánc; és végül – hiszen „nem Hollywoodban vagyunk!” – kerüljük az angol divatneveket, különösen ha a családnév (túl) egyszerű és gyakori belső név (a Jennifer Porcu névben a családnév ’erősen tájszólási: tipikusan szárd és jelentése ’disznó’) (388). A szentnévi eredetű helynevek európai sorrendjét vizsgálta egy lengyel kutatócsoport, a tér-képpel is illusztrált eredmény az Interneten is elérhető (The Map of holy places in Europe, http://biqdata.wyborcza.pl/biqdata/7,159116,22172206,the-map-of-holy-places-in-europe. html?disableRedirects=true): sorrendben az első három Franciaország, Spanyolország és Olaszország lett; Magyarország a nyolcadik (az utolsó két helyen Norvégia és Svéd-ország áll, 2–2 ilyen helynévvel (848). Egy 2016-ban publikált felmérés alapján a francia utcanevek között a leggyakoribb névadók: Charles De Gaulle, Louis Pasteur és Frédéric Mistral (http://m.slate.fr/story/116421/rues-departements-heros-regionaux) (848–849).  Nekrológok. 2016–2017-ben a következőkben felsorolt névtanos kollégáktól kellett búcsút vennie a RIOn.-nak: Tullio De Mauro (1932–2017), Aldo Luigi Prosdocimi (1941–2016), Heinz Jürgen Wolf (1936–2016), Eduardo Blasco Ferrer (1956–2017), Davide De Camilli (1938–2017), Ojars Bušs (1944–2017). A 2016. év (olasz vonatkozású) névtani bibliográfiája (855–882). 2017-ben is a RIOn. főszerkesztője, E. CAFFARELLI bizonyult a legtermékenyebb szerzőnek (több mint két oldalon felsorolt publikációkkal, melyek között 9 recenzió és 5 nekrológ is van, 858–860). Az olasz szerzők közül őt követi LEONARDO TERRUSI (6 írással), MASSIMO PITTAU és ROBERTO RANDACCIO (6–6 írással). Magyar szerző a bibliográfiában: FÁBIÁN ZSUZSANNA (összesen 5 írás: 865, 878) és GYŐRFFY ERZSÉBET (1 angol nyelvű írása mentális térké-pek szocioonomasztikai vizsgálatáról: 869). FÁBIÁN ZSUZSANNA ORCID: https://orcid.org/0000-0003-3597-8773 ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Onomastica 61. (2017) Főszerkesztő: BARBARA CZOPEK-KOPCIUCH. Polska Akademia Nauk – Komitet Językoznawstwa i Instytut Języka Polskiego, Kraków. 1. 327 lap, 2. 476 lap A lengyel névtani folyóirat 2017-ben két kötetben jelent meg. Az alábbiakban a ta-nulmányokat eredeti sorrendjükben ismertetem. 1. Az első kötet élén kapott helyet a 2016 végén elhunyt Zofia Zierhofferowa mun-kásságának a méltatása, illetve a már lezárt életmű teljes bibliográfiája (5–14). A névtan és a jelenkori kultúra. E tematikus egység első szerzője, JURAJ HLADKÝ szerint a tulajdonnevek egy-egy kisebb-nagyobb közösség kulturális hagyományának a részeként is értelmezhetők. Többek között a mai Szlovákiában lévő Vágvörösvár szlovák neveinek a példája kapcsán írja, hogy noha a település hivatalos neve, a Červeník már 80 éve 270 Folyóiratszemle   létezik, a népi szlovák névhasználat a mai napig őrzi a magyar eredetű szlovák Verešvar névformát, ami ezzel összefüggésben különböző művészeti események, építmények, egyesületek stb. nevében továbbra is megjelenik (15–24). IVETA VALENTOVÁ a szlovák anoikonimákat (azaz a természeti vagy ember építette környezet nem lakott helyeinek neveit) tartalmazó digitális adatbázis felépítéséről és munkálatairól számol be. A munka előzményeiről és várható hasznáról is ír, számos példával szemléltetve, hogy az anoiko-nimák kutatása nemcsak a nyelvészeti kutatások számára jelenthet hasznot, hanem más tudományokban és szélesebb társadalmi körben is (25–41). HANNA MEZENKA az urbano-nimákat (azaz az utcaneveket és a városi épített környezet egyéb neveit) egy ritkábban kutatott szempontból elemzi. Azt vizsgálja ugyanis, hogy a számok milyen szerepet töl-tenek be a szláv urbanonimák rendszerében. Elsősorban belarusz nevekkel foglalkozik, de ezeket összeveti a hasonló orosz, lengyel és bolgár urbanonimák sajátságaival is (43–53). ARTUR GAŁKOWSKI a krematonimáknak (azaz események, rendezvények, intézmények, szervezetek, termékek stb. neveinek) a jelenkori kultúrában betöltött szerepét mutatja be. A krematonimák kategorizációja kapcsán azonban nemcsak a funkciójukról, hanem a felépítésükről és a keletkezési módjaikról is részletesebben szól (55–71). KATARZYNA SKOWRONEK hosszabb tanulmányt szentel a női nevek gendernyelvészeti megközelítésének. A cikk felveti a kurrens genderelméletek névtani hasznosíthatóságának a lehetőségét, s példaként bemutatja, hogy a lengyel női magazinokban milyen formákban és kontextu-sokban jelennek meg a női nevek; ezen keresztül a női nem reprezentációjának a kérdé-sét járja körül (73–95). Tanulmányok. MAŁGORZATA RUTKIEWICZ-HANCZEWSKA a tulajdonneveket a kog-nitív idegtudomány nézőpontjából közelíti meg. Többek között arról ír, hogy az újabb vizsgálatok eredményeképpen egyre több jel utal arra, hogy a tulajdonnevek és a közne-vek a mentális lexikonban – részben legalábbis – elkülönülten reprezentálódnak (97–109). GRANT W. SMITH a tulajdonneveket szemiotikai szempontból vizsgálja. S noha a nevek elsődlegesen index típusú jelekként értelmezhetők, a szerző példákkal illusztrálva azt mutatja be, hogy azok egyúttal ikonként és szimbólumként is interpretálhatók (111–118). ANKICA ČILAŠ ŠIMPRAGA és BRANIMIR BRGLES a horvát bog ’isten’ szó személynévi származékait tekinti át gazdag történeti adatállomány és térképes kronológia segítségével. Igyekeznek feltárni a vizsgálatba vont nevek használatának és a történeti, kulturális, val-lási és ideológiai változásoknak az összefüggéseit (119–138). JUSTYNA B. WALKOWIAK a családnevekben található funkciószavakat vizsgálja. Az elméleti áttekintés után azt vizsgálja, hogy az európai személynévrendszerekben előforduló prepozíciós (pl. de, von, van) és kötőszó jellegű (pl. y, e, vel) elemek milyen módon jelentek meg a lengyelországi családnevekben (139–151). IZABELA ŁUC egy délkelet-sziléziai régió 19. századi család-neveinek egy sajátos típusát kutatja. A közszavakból formáns nélkül keletkezett neveket abból a szempontból vizsgálja, hogy azokban a lakosság kultúrája és értékrendszere mi-képpen tükröződik. A szerző a szemantikai osztályozás módszerét szociolingvisztikai és statisztikai nézőpontokkal is kiegészíti (153–169). ZBIGNIEW BABIK a szláv *žьgъrʹь szóval összefüggésbe hozható lengyel helynevek etimológiai problémáit tekinti át, kite-kintve más szláv nyelvek hasonló neveinek a kérdéseire is (171–199). JAROMÍR KRŠKO és SHIRLEY LAZAROVÁ BAUKO JÁNOS korábbi munkáihoz kapcsolódva bemutatják a szlo-vákiai sziklamászóutak neveinek a sajátosságait, különös tekintettel a névadási motivációk feltárására (201–210). RENATA PRZYBYLSKA a lengyelországi kitüntetések neveit elemzi szerkezeti és jelentéstani szempontból, s javasolja ennek a kategóriának a megnevezésére a  Folyóiratszemle  271 lauronima terminus bevezetését (211–223). ARTUR REJTER a 20. századi lengyel ripor-tok tulajdonnév-használatával foglalkozik. A lengyelországi sztálinizmus (1945–1956) és a lengyel rendszerváltás utáni évtizedben (1989–2000) megjelent szövegeket elemzi abból a szempontból, hogy a kulturális és társadalmi kontextus milyen hatással van a tu-lajdonnevek riportokban való használatára (225–239). Névtani kutatások Lengyelországban és a világban. HALSZKA GÓRNY és KATARZYNA SKOWRONEK A 16–18. századi lengyel személynévtár című szótársorozat utolsó köteté-nek megjelenése apropóján bemutatja a szótár koncepcióját, a munkálatokat, az egyes szócikkek szerkezetét, a felhasznált forrásokat, valamint röviden szólnak a szótár által megnyitott kutatási perspektívákról is (241–253). HALSZKA GÓRNY ezt követő, önálló írásában egy nagyobb kutatási projektet ismeretet, amely a személynévi eredetű régi len-gyel helyneveket nyelvészeti, történettudományi, szociológiai, földrajzi és gyakorisági szempontból dolgozza fel. Jelen tanulmány a személynevekből névformánsokkal alakult helynevek morfológiai szerkezetét mutatja be (255–264). KRISTÝNA BÍLKOVÁ a cseh víznévkutatás történetét tekinti át a legkorábbi időszaktól a modern kutatásokig (265–280). JANA RAUSOVÁ tanulmányának fő célja, hogy tisztázza a szocioonomasztika terminus je-lentését, s leírja a tudományterület viszonyát a szociolingvisztikához és a névtanhoz. Ehhez áttekinti, hogy a korábbi, személynevekkel és helynevekkel foglalkozó munkákban ho-gyan jelent meg a szocioonomasztika nézőpontja, s magának a megközelítésnek a termi-nológiája (281–293). Recenziók. A rovat három könyvet és öt folyóiratot szemléz (295–320), köztük a Névtani Értesítő 38. számát is (314–316). Tudományos élet. Ebben a részben a 20. Nemzetközi és Lengyel Névtani Konferen-ciáról (2016) olvashatunk összefoglalást (321–326). 2. A második kötet Maria Malec előtt tiszteleg. A professzor életrajzát (5–10) és bibliográfiáját (11–26) követően BOGDAN WALCZAK tágabb összefüggésekben méltatja a szerző munkásságát (27–34).  A Mária névről. A tisztelgés jegyében négy olyan tanulmányt olvashatunk, amelyek a Mária személynévhez kapcsolódnak. RENATA PRZYBYLSKA a név lengyel becéző for-máival foglalkozik a lengyel női és férfi becenevek kontextusában (36–41). BARBARA CZOPEK-KOPCIUCH történeti helynévanyagon vizsgálja, hogy a Maria miként fordul elő a lengyel településnevekben (43–51). ARTUR GAŁKOWSKI a Maria név megjelenését mu-tatja be az olasz névrendszerben (53–64), IWONA NOBIS pedig a Maria névvel összefüg-gésbe hozható lengyel krematonimák típusait és sajátságait tekinti át (65–75). A tulajdonnevek elmélete és grammatikája. A fejezet első tanulmánya BOGUSŁAW DUNAJ munkája: a szerző a tulajdonnevek funkciójáról írva az általánosan elfogadott azonosító funkció mellett kitér a nevek expresszív és impresszív szerepére is (77–89). MARIUSZ RUTKOWSKI az angolszász szakirodalomból kiindulva lengyel tulajdonnevek példáján azt járja körül, hogy a tulajdonnevek kapcsán miként értelmezhető a konceptuá-lis metafora fogalma (91–104). KRYSTYNA KOWALIK a helynevekből képzett mellék-neveket vizsgálja lengyel példák kapcsán. S noha az efféle szóképzésnek kötött alaktani szabályai vannak a lengyelben is, arra jut, hogy számos nyelven kívüli tényező is be-folyással lehet a képzett alak formájára (105–116). EWA WOLNICZ-PAWŁOWSKA az Onomastica 2002-es évfolyamától kezdődően a cikkekhez kapcsolt kulcsszavakat vizs-gálja meg statisztikai, tartalmi és szerkezeti szempontból (117–127). 272 Folyóiratszemle   Személynévkutatás. HALSZKA GÓRNY a Cz(ś)cibor nevet és származékait vizsgálja, s azt mutatja be, hogy a név különböző hangtani változatai miként jelennek meg lengyel hely- és személynevekben (129–141). IRENA SARNOWSKA-GIEFING a 16–17. századi poznańi forrásokban található keresztneveket kutatja abból a szempontól, hogy a refor-máció és az ellenreformáció időszakában a római katolikus egyház, illetve a meghirdetett szentévek milyen hatással voltak a katolikus keresztnévadási gyakorlatra (143–163). JÓZEFA KOBYLIŃSKA szintén történeti személynévanyaggal foglalkozik: egy lengyel településre vonatkozó 16–18. századi forrás -a-ra végződő férfineveit vizsgálja. Tanulmányából ki-tűnik, hogy a vizsgált időszakban a keresztnevek deklinációja változóban volt, s csak a 18–19. századra alakult ki a mai rendszere (165–174). ZOFIA ABRAMOWICZ egy történeti lengyel régió, Podlasie utóbbi öt évszázadának zsidó és keresztény személynévhasznála-tát vizsgálja meg. Bemutatja a két rendszer közötti különbségeket, illetve azt is, hogy a zsidók és keresztények együttélése milyen hatással volt a személynévrendszereik alaku-lására (175–191). ELŻBIETA UMIŃSKA-TYTOŃ a törvénytelen gyermekeknek a lengyel Działoszyn település 19. századi anyakönyveiben szereplő neveit vizsgálja meg. Arra jut, hogy az ilyen gyermekek gyakrabban kaptak szokatlan és ritka neveket, mint azok, akik törvényes házasságból születtek (193–217). PAWEŁ SWOBODA azt mutatja be írásá-ban, hogy a 2. világháború idején milyen változások voltak megfigyelhetők a kereszt-nevek választásában a Harmadik Birodalom részeivé vált korábbi lengyel területeken a német nyelvpolitikának köszönhetően (219–237). JULIA GURSKA szintén történeti személy-névi adatokon vizsgálódva a belarusz családnevek és a nyelvi divat összefüggéseit tárja fel, egészen a 14. századtól kezdődően (239–252). ELENA PALINCIUC-DUDEK és PAWEŁ DUDEK a keresztnévválasztást befolyásoló tényezőket vizsgálja meg különböző nyelvek és kultúrák érintkezésének a kapcsán. Kérdőíves adatok alapján a Lengyelországban élő, etnikailag vegyes, illetve homogén, de bevándorló hátterű családok esetében szocioling-visztikai megközelítésben mutatják be a keresztnévválasztás és -használat sajátságait (253–263). MAŁGORZATA MAGDA-CZEKAJ annak a kérdésnek járt utána, hogy napjaink Lengyelországában a szülők milyen források alapján (pl. családi hagyomány, tömegmédia, könyvek, különböző ezoterikus források) választanak nevet gyermekeiknek (265–275). RENATA KUCHARZYK a szubstandard -icha/-ycha végződés kérdéseit vizsgálja a politi-kához akár politikusként, akár egy férfi politikus hozzátartozójaként kapcsolódó nők in-ternetes fórumokon történő említésekor (277–287).  Helynévkutatás. EWA JAKUS-BORKOWA tanulmányában az -atka, illetve az ebből alakult -owatka, -awatka, -ewatka végződéssel keletkezett lengyel oikonimákat elemzi történeti adatok és térképek segítségével (290–302). URSZULA WÓJCIK szintén történeti helynévanyaggal foglalkozik, s írásában a formánssal létrejött mazóviai helyneveket elemzi etimológiai szempontból (303–322). ZBIGNIEW BABIK a tavak részeit megnevező przerośl(a) lengyel földrajzi köznévvel összefüggő földrajzi neveket vizsgálja, s a föld-rajzi köznév új etimológiai magyarázatára tesz kísérletet (323–334). KAROL ZIERHOFFER és ZOFIA ZIERHOFFEROWA bemutatja, hogy a 14–18. században a litván, lett és észt hely-nevek milyen módon adaptálódtak hangtanilag és alaktanilag a lengyel nyelvbe. A köl-csönzések szempontjából figyelembe veszik azt is, hogy az átvételek gyakran orosz és német közvetítéssel, azaz lényegében kettős adaptációval mentek végbe (335–342). RUDOLF ŠRÁMEK Stájerország szláv eredetű vagy szláv elemeket tartalmazó helyneveit vizsgálja abból a szempontból, hogy azok milyen módon adaptálódtak a helyi német nyelvbe, illetve névrendszerbe. A probléma kapcsán a helynévkölcsönzéseket érintő elméleti  Folyóiratszemle  273 kérdéseket is tárgyalja (343–365). YAROSLAV REDKVA 14–15. századi ukrán és lengyel oikonimákat vizsgál a mai Nyugat-Ukrajna területéről, amelyek kapcsán bemutatja a kétnyelvű környezet hatását a nevek nyelvi formájára és a névhasználatra (368–379). Név – természet – kultúra. E rovatban URSZULA BIJAK a fáknak adott tulajdon-neveket, azaz a dendronimákat vizsgálja. Ezek a lengyel névhasználatban a 19. századtól kezdtek elterjedni, s az írásból megismerhetjük, hogy milyen névadási módok és motivá-ciók figyelhetők meg közöttük (381–400). JADWIGA WANIAKOWA munkája is a növény-nevekkel foglalkozik: azt a négy módot mutatja be, ahogyan a családnevek egy-egy nö-vény elnevezésében megjelenhetnek (401–412). MAŁGORZATA RUTKIEWICZ-HANCZEWSKA cikke a szemantikai diffúzió jelenségét mutatja be olyan márkanevek kapcsán, amelyek valamilyen intézménytípust jelölő közszót tartalmaznak (413–429). RAFAŁ ZARĘBSKI a régi lengyel katolikus és protestáns Biblia-fordításokat hasonlítja össze abból a szem-pontból, hogy milyen módon fordították az Újszövetség helyneveit (431–445). MARIA BIOLIK egy 19. századi népdalgyűjtemény hely- és személyneveit veti vizsgálat alá, vizs-gálja a nevek előfordulási gyakoriságát és nyelvi formájukat (447–459). A második kötet záró tanulmányában KATARZYNA SKOWRONEK bemutatja, hogy az Onomastica 1955–2016 közötti számaiban hány női szerző által írt publikáció jelent meg. Az egyes évtizedek közötti statisztikai különbségek hátterét társadalmi és tudománypolitikai tényezők men-tén igyekszik értelmezni (461–476). KENYHERCZ RÓBERT ORCID: https://orcid.org/0000-0001-6312-3532 Debreceni Református Hittudományi Egyetem Kölcsey Ferenc Tanítóképzési Intézet Acta onomastica 58. (2017) Főszerkesztő: PAVEL ŠTEPÁN. Ústav pro jazyk český AV ČR, Praha. 292 lap A folyóirat 58. száma 13 tanulmányt tartalmaz. A csehül, lengyelül, szlovákul, szer-bül, ukránul és németül közölt cikkek mindegyikét angol, az angol nyelvű cikkeket pedig cseh nyelvű összefoglaló előzi meg.  Személynévi témájú tanulmányok. JANA MATÚŠOVÁ a német eredetű családnevek-nek a mai Cseh Köztársaság területén 1945 után kötelező megváltoztatásával foglalkozik írásában, a dokumentumokban előforduló helyneveket is vizsgálva (92–99). OKSANA NESTERČUK egy helyi közösség személyneveiben előforduló identifikáló szuffixumokat vizsgálja (100–105). SVATOPLUK PASTYŘIK 15–16. századi közép-morvaországi személy-neveket elemez (115–120). BEATA RADZIWONOWICZ a családnevek fejlődéstörténetét vázolja fel Pokrovsk város egy egyházközségének 1846–1902 közötti nőinév-anyagán (121–134). TEREZA SLAMĚNIKOVÁ a kínai személynevek írásrendszerhez köthető sajá-tosságait veszi sorra a riói olimpián részt vevő kínai versenyzők neve alapján (135–149).  Helynévi témájú tanulmányok. HARALD BICHLMEIER két cseh város, Kadaň és Kaaden (Északnyugat-Csehország) nevének javasol új, a kelta helyett cseh etimológiát (16–33). BÖLCSKEI ANDREA az egyházi birtoklásra utaló magyar és angol településneveket veti össze tanulmányában, kitérve az egyházi építményre, illetve a birtokos személyre vagy 

Onomastica 61. (2017)

http://real.mtak.hu/156588/1/8860-ArticleText-39232-1-10-20220629.pdf

Onomastica 61. (2017)

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library