Farkas, Tamás

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

 Könyvszemle  199   Újabb kötetek a magyar névkutatásról – angol nyelven 1. KATALIN RESZEGI, The History of Onomastic Research in Debrecen [A debreceni névtani kutatások története]. Publications of the Institute of Hungarian Linguistics Univer-sity of Debrecen 92. Debrecen University Press, Debrecen, 2017. 78 lap. – 2. A Survey of Historical Toponomastics [Mutatvány a történeti helynévkutatás újabb eredményeiből]. Ed.: ÉVA KOVÁCS. Publications of the Hungarian Name Archive 44. Debrecen University Press, Debrecen, 2017. 151 lap. – 3. Selected Bibliography of the Onomastics of the Hun-garian Language 2000–2016 [A magyar névkutatás válogatott bibliográfiája 2000–2016]. Eds.: EDIT HLAVACSKA – ÉVA KOVÁCS. Onomastica Uralica 9. Debrecen University Press, Debrecen–Helsinki, 2017. 160 lap.  1. A 2017-ben Debrecenben megrendezett 26. ICOS, azaz Nemzetközi Névtudományi Kongresszus alkalmából, a kongresszusra időzítve a – magát a nagyszabású rendezvényt is megszervező – Debreceni Egyetem névkutató közössége több olyan angol nyelvű ki-adványt jelentetett meg, amelyek a magyar névkutatás (közel)múltját és eredményeit reprezentálják különféle műfajokban a nemzetközi szakmai közönség számára. (Az első-ként említendő két kiadvány borítóján ezzel összefüggésben a kongresszus logója is helyet kapott.) Az itt ismertetett kötetek – a kiadóiktól megszokott, példamutató módon – az in-terneten is megtalálhatók, szabadon letölthetők.  2. A debreceni névtani kutatások történetét áttekintő, RESZEGI KATALIN által írott, The History of Onomastic Research in Debrecen [A debreceni névtani kutatások története] című kisebb kötet három korszakra – egy rövid bevezetést követően, s egyúttal többé-kevésbé kutatói generációkra – osztva mutatja be a témát, elsősorban az egyéni kutatói-publikációs teljesítmények szerint dolgozva fel anyagát.  Az első jellemző korszakot: az 1930-as, 1940-es évek időszakát (6–9) a népnyelvkuta-tás iránt magát elkötelező CSŰRY BÁLINT személye határozta meg. Szerepe elsősorban a szinkrón helynévanyag és a szisztematikus helynévgyűjtés iránti figyelem felkeltésében, illetve tanítványai révén válhatott fontossá a későbbiek számára.  A második korszakot, melyet az 1950-es évektől az 1990-es évek közepéig számít a szerző (10–24), eleinte a magyarországi névkutatás általános visszaesése, majd új fejle-ményei és felívelése jellemzik. Részletesebb képet kapunk itt KÁLMÁN BÉLA munkássá-gáról, különösen A nevek világa című munkájáról, mely 1978-ban angol fordításban is megjelent, s így a magyar névtan alapismereteit közvetíthette a külföldi kutatók számára is. Sorra veszi a fejezet a debreceni kutatók által jegyzett, különösen gazdag tartalmú és szakszerű helynévgyűjteményeket, megjegyezve, hogy épp Hajdú-Bihar megye feldol-gozása egykor lényegében elmaradt, így annak elvégzése aktuális, a közelmúltban ismét felvállalt és megkezdett feladatot jelent számukra. Több debreceni nyelvész névkutató munkásságát vázolja fel továbbá a szerző; messze nem kizárólagos, de legjellemzőbb tematikájukat a magyar helynévkutatás jelentette, illetve jelenti. A legmeghatározóbb közülük HOFFMANN ISTVÁN tevékenysége, melynek – miként a kötet is megfogalmazza – a debreceni névtani iskola, ahogyan azt ma ismerjük, a megalapozását köszönheti. 200 Könyvszemle   Részletesebben szól e fejezet HOFFMANN Helynevek nyelvi elemzése című, különösen fontos monográfiájáról, illetve az ebben kidolgozott helynévtipológiai modell egyre ki-terjedtebb alkalmazásáról.  A debreceni névkutatás harmadik korszakát a doktori iskola megalapításától (1995) számítja, s a névtani kutatócsoport megalakulásával és tevékenységével kapcsolja össze a szerző (25–48). Mindenekelőtt röviden beszámol az itt végzett nagy jelentőségű tudomány-szervező munka főbb eredményeiről: a téma szempontjából meghatározó és ma is működő publikációs fórumok, kiadványsorozatok, illetve folyóirat, adatbázisok, valamint konfe-renciasorozat megindításáról, a kapcsolódó kutatási pályázatok jelentőségéről, egy nyelv- és névtörténeti akadémiai kutatócsoport felállításáról (25–27). Meglehetősen röviden szól ugyanakkor a debreceni kollégák nagyszabású aktuális vállalkozásáról, a magyar helynévanyag elektronikus közzétételét célzó helynévtár munkálatairól (26). A továbbiak-ban e szakmai közösség egykori, illetve mai tagjainak névtani munkásságát veszi sorra, az önálló kötetekre némileg nagyobb figyelmet fordítva. HOFFMANN ISTVÁN további te-vékenységének tárgyalásával folytatja, majd időrendi sorrendben halad tovább, a doktori iskolából kikerült, jórészt már elsősorban névkutatónak tekinthető ifjabb kollégák gene-rációira térve át, a doktorjelöltek és doktoranduszok kutatásaival zárva a kortárs debre-ceni névkutatás áttekintését. A bemutatás az egyre bővülő szakembergárda mellett az egyre újabb eredmények és a kutatási paletta, tematika folyamatos gazdagodásáról ad számot az olvasónak.  A kötetet egy rövid utószó, valamint az igen bőséges, a mű terjedelmének egyharma-dát kitevő bibliográfia zárja (51–78), mely nemcsak a szövegben hivatkozott tételeket, hanem a kötetben sorra vett szerzők számos további publikációját is felveszi anyagába. (A magyar nyelvű tételek címeit viszont nem adja meg fordításban, a kibővített bibliográfia így éppen a külföldi olvasókat kevésbé hatékonyan informálja.)  A kötet a debreceni névkutatás bemutatására koncentrál annyiban is, hogy témáját csak igen korlátozottan kontextualizálja. A tágabb tudománytörténeti háttér, ide értve álta-lában a magyar névkutatás egészét is, kevéssé jelenik meg benne, bár az – különösen a kül-földi – olvasó számára célszerű viszonyítási pontokat jelenthetne. Ehhez éppen HOFFMANN ISTVÁNnak a kötetben is említett tudománytörténeti munkája (HOFFMANN 2003) képez-hetne biztos alapot, kiegészíthetően a magyar névkutatás legutóbbi időszakát áttekintő tanulmánykötet (FARKAS–SLÍZ szerk. 2015) vonatkozó fejezeteivel (vö. 27). E fókuszáltság révén például GYÖRFFY GYÖRGY vagy KISS LAJOS alapművei sem szerepelnek a bibliográ-fiában, bár nevük egy-egy alkalommal feltűnik a szövegben (a HA. alapját képező törté-neti földrajz szerzőjeként, illetve a díj nevében; 25, ill. 49). Az intézmény(történet)i hát-térrel is mérsékelten foglalkozik a szerző, s nem tér ki a szakmai közösség – láthatóan igen eredményes – oktató- és tehetséggondozó, utánpótlásnevelő munkájának kérdésére, mely egyébként szükségszerűen is szorosan kapcsolódik az egyetemi kutatóhelyen vég-zett tudományos tevékenységhez (vö. FARKAS 2015 továbbvezető irodalmát is). Az utóbbi vonatkozások, úgy vélem, bár nem szükségszerűen, de hasznosan egészíthették volna ki a kötetbeli áttekintést; ennek hiányában pedig egy kiemelt hivatkozással HOFFMANN jól hozzáférhető, a tágabb hazai tudománytörténeti hátteret is felvázoló, angol nyelvű ta-nulmányához (HOFFMANN 2002) lehetett volna irányítani a kiadvánnyal megcélzott ide-gen nyelvű olvasóközönséget.  A kötet struktúráját jórészt meghatározó elrendezés, ti. az egyes kutatók munkássága szerinti – kézenfekvőként adódó, ám tematikusan egyúttal széttagolódó – tárgyalásmód  Könyvszemle  201 mögött rajzolódnak ki így egyúttal a debreceni névkutatás egyes jellemző ívei, szakaszai, fejlődési irányai. Az önálló munkákban is kidolgozott témakörök közül említve néhányat: a történeti megyei helynév-monográfiák és helynévszótárak, a történeti helynévtípus-monográfiák, az egyes szórványemlékek helynévanyagának feldolgozásai, a névtan újabb részterületeit megnyitó monografikus munkák. (A jellemző témakörökhöz l. még az alább következőként ismertetendő kötet egyes fejezeteit.) Mindezekről, a gondosan ter-vező és tudatosan építkező, szorosan együtt dolgozó kutatói közösség eredményeiről ad képet összegző formában a kötet.  3. A Helynévtörténeti Tanulmányok 2004 óta jelenik meg, rendszerint évi egy számmal, s elsősorban a Debreceni Egyetem síkfőkúti kutatóházában megrendezett, a magyar név-kutatás fontos konferenciasorozatát jelentő helynévtörténeti szemináriumok előadásainak biztosít publikációs fórumot. Az egyes kötetek hagyományosan teljes egészében magyar nyelven, azaz idegen nyelvű absztraktok nélkül láttak napvilágot. Ez a gyakorlat a legutóbbi, 2017. évi 13. számmal változott meg, innentől ugyanis az itt közreadott tanulmányok már viszonylag bőséges (kb. egy oldal terjedelmű) angol nyelvű tartalmi összefoglalóval jelen-nek meg. A korábban közreadott 12 kötet tanulmányaiból, pontosabban azok hasonló jel-legű és terjedelmű összefoglalóiból adott közre – ilyen értelemben visszamenőlegesen – egy bőséges gyűjteményt A Survey of Historical Toponomastics [Mutatvány a történeti helynévkutatás újabb eredményeiből] címmel, KOVÁCS ÉVA szerkesztésével a Helynév-történeti Tanulmányokat kiadó Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéke.  A kötet jó keresztmetszetét nyújtja a magyar nyelvű – a szerzői kört tekintve is elsősor-ban a Debreceni Egyetemen folyó – helynévtörténeti kutatások utóbbi egy-másfél évtize-dének, némi betekintést kínálva ugyanakkor a hazai onomasztika más kérdésköreibe is. Anyagát 12 tematikus fejezetre osztja, ezzel is ráirányítva a figyelmet a jellemző kutatási irányokra, területekre, elméleti és gyakorlati kérdésekre, illetve a kapcsolódó kutatások változatosságára, interdiszciplinaritására és sokirányú tanulságaira e színtéren. Figyelemre méltónak és kiemelendőnek tartom, hogy a módszertani kérdések külön fejezetet kaptak a kiadványban. A kötetbeli fejezetek a következők: Az oklevelek mint a névtörténet forrásai; Helynévtani kutatások az oklevelekben; Névtan és történelem; A helynévtipológia kérdé-sei; Helynévformánsok; Személynevek és helynevek; A helynevek területi változatossága; Nyelvi érintkezések és helynevek; Helynév-etimológiák; Hangtörténet, helyesírás-történet és helynevek; Szinkrón helynévkutatás; A helynévkutatás módszertani kérdései.  A kötet elkészítésének hátteréről, anyagáról az Előszó (11–12) tájékoztatja az olvasót. Az összeállítást a Helynévtörténeti Tanulmányok és a jelen munka megjelentetésének egyaránt keretéül szolgáló debreceni Magyar Névarchívum Kiadványai sorozat meg-jelent köteteinek listája zárja (149–151), a kötetcímeket (eddig 43 tételt) angol fordításban is feltüntetve, ezáltal is az itt folyó szakmai munka fő irányairól és témaköreiről tájékoz-tatva a nem magyar anyanyelvű szakmai közönséget. A kiadvány joggal keltheti fel az érdeklődést az azt kézbe vevő – akár külföldi, akár magyar – olvasóban az itt felvillantott kutatások iránt. Ezzel összefüggésben vélemé-nyem szerint hasznos lehetett volna egyúttal közreadni az eredeti, teljes tanulmány-szövegek lelőhelyét is (akár csak a kötet végén függelékként), az itt röviden bemutatott tanulmányokhoz könnyen továbbvezető, kiegészítő információként. A szóban forgó cikkeket ugyanakkor – természetesen, némi keresés után – a Helynévtörténeti Tanulmányok ko-rábbi számaiban mind megtalálja az olvasó.  202 Könyvszemle   4. Az uráli nyelvek névkutatásának válogatott bibliográfiája az ezredfordulón indult Onomastica Uralica sorozat első (OU. 1a–1b) köteteiként jelent meg, s egyes nyelvek vonatkozásában a későbbi kötetekben is folytatódott (OU. 5, 7). A magyar névkutatás korábbi, 1999-cel záródó, válogatott bibliográfiáját (OU. 1b: 295–427) az Onomastica Uralica 9., HLAVACSKA EDIT és KOVÁCS ÉVA szerkesztésében megjelent kötete folytatja, anyagában a 2000–2016 közötti időszakot dolgozva fel a korábban kialakított rend sze-rint. A kötet terjedelme gyakorlatilag megegyezik a korábbi válogatott magyar névtani bibliográfiáéval. Ez nem csupán 21. századi névkutatásunk gazdagságát és fejlődését, hanem az újabb bibliográfiai feldolgozás különös alaposságát és módszerességét is iga-zolja. A kötetben különböző műfajú közlemények szerepelnek, a personalia és a recenziók körét sem zárva ki az anyagból.  A bibliográfia tematikus fejezetei: Bibliográfiák (15); Általános névtan (17–26, ezen belül: Nevek általában, Névtan általában, Névtani intézmények és események, Névkutatók); Helynevek (27–88); Személynevek (89–138); Egyéb nevek (139–148); Alkalmazott névtan (149–154). Az egyes fejezetekbe a szakirodalmi tételek tematikus alapon lettek besorolva (némely szakmunka több fejezetbe is), s azokon belül szerzői betűrendben szerepelnek. A kötetet, jól használható mellékletként, a szerzők névmutatója zárja.  A bibliográfiából kirajzolódó névsor önmagában is impozáns, a névkutatók derékhadát alkotó nyelvészek mellett más tudományszakok képviselőit is természetszerűleg tartal-mazza. Körükben egyébként azok a külföldi, idegen anyanyelvű névkutatók is helyet kaptak – bár szükségszerűen csak mutatóban –, akiknek névtani közleményük jelent meg magyar nyelven valamely magyar nyelvű szakmai fórumon (konkrétan a Névtani Értesítő-ben: HARALD BICHLMEIER, SARA L. UCKELMAN).  A kötet – elődjéhez, illetve az ebben az ismertetésben is említett további, a szakiro-dalmat szövegszerűen áttekintő, értékelő művekhez hasonlóan – hasznos és gyakorlatias segédeszköze lesz a magyar névtan kutatásának.  5. Az itt bemutatott kötetek a debreceni és a magyar névkutatás eddigi, illetve újabb eredményeinek áttekinthetőségét és nemzetközi megismertetését szolgáló, hasznos segéd-könyvek. Kiemelendő ugyanakkor, hogy melléjük egy olyan, háromszerzős monográfia is felsorakozott, mely elsőként törekszik angol nyelven átfogó és részletes képet adni a magyar helynevek rendszeréről és történetéről. A kötet szerzői: HOFFMANN ISTVÁN, RÁCZ ANITA és TÓTH VALÉRIA (2017), kiadója a német Buske Verlag. A műnek időköz-ben a terjedelmesebb, magyar nyelvű megfelelője is napvilágot látott (HOFFMANN–RÁCZ–TÓTH 2018). E két utóbbi kötet részletesebb bemutatására azonban már külön, folyóira-tunk következő évfolyamában térünk vissza.  Hivatkozott irodalom FARKAS TAMÁS 2015. A névtan a felsőoktatásban, az ELTE Magyar Nyelvtörténeti, Szocioling-visztikai, Dialektológiai Tanszékén. In: BÁRTH M. JÁNOS – BODÓ CSANÁD – KOCSIS ZSUZSANNA szerk., A nyelv dimenziói. Tanulmányok Juhász Dezső tiszteletére. ELTE Magyar Nyelvtörté-neti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszék, Budapest. 358–367. FARKAS TAMÁS – SLÍZ MARIANN szerk. 2015. Magyar névkutatás a 21. század elején. Magyar Nyelvtudományi Társaság – ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet, Budapest.  Könyvszemle  203 HOFFMANN ISTVÁN 2002. The Last Thirty Years of Hungarian Toponomastics. In: NYIRKOS, ISTVÁN ed., Onomastica Uralica 2. History of the Study of Toponyms in the Uralian Languages. N. p., Debrecen–Helsinki. 199–244. HOFFMANN ISTVÁN 2003. Magyar helynévkutatás 1958–2002. A Magyar Névarchívum Kiadványai 7. Debreceni Egyetem Magyar Nyelvtudományi Tanszéke, Debrecen. HOFFMANN, ISTVÁN – RÁCZ, ANITA – TÓTH, VALÉRIA 2017. History of Hungarian Toponyms. Buske, Hamburg. HOFFMANN ISTVÁN – RÁCZ ANITA – TÓTH VALÉRIA 2018. Régi magyar helynévadás. Gondolat Kiadó, Budapest.  OU. = Onomastica Uralica. N. p. / Debrecen University Press, Debrecen–Helsinki, 2000–.  FARKAS TAMÁS ORCID: https://orcid.org/0000-0002-7732-2302 ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar A nyelvföldrajztól a névföldrajzig VIII. A nyelvterület keleti peremén  A 2017. május 30–31-i kolozsvári névföldrajzi tanácskozás előadásai Szerkesztő: VÖRÖS FERENC. Erdélyi Múzeum-Egyesület – Savaria University Press, Kolozsvár–Szombathely, 2017. 198 lap  A nyelvföldrajztól a névföldrajzig elnevezésű konferenciasorozat nyolcadik állomása Kolozsvár volt. A konferenciakötet A nyelvterület keleti peremén alcímet viseli, és a benne szereplő kilenc tanulmány zöme illeszkedik is az alcím által megjelölt témához.  A szerkesztő, VÖRÖS FERENC előszavát követően (11–12) BENŐ ATTILA és LANSTYÁK ISTVÁN Névideológiák Erdélyben című írása nyitja a tanulmánykötetet (13–32). A szerzők bemutatják az egyes nyelvi ideológiák jellemzőit, mellékletként közlik azok meghatározá-sait. A névideológiák a nyelvi ideológiák részeként értelmezhetők; egyes nyelvi ideológiák sajátosan a névalkotáshoz, névadáshoz, névviseléshez, névhasználathoz, névváltoztatás-hoz és névfordításhoz kapcsolódnak. Az elméleti alapvetés után a szerzők négy olyan, Romániában megjelent újságcikkről számolnak be, melyek a magyar–román kétnyelvű névtáblák ellen szólnak, s a nyelvi koercivizmus ideológiája érvényesül bennük. A szer-zők kitérnek a romániai magyarok hozzáállására is, mely inkább a nyelvi liberalizmus ideológiáját tükrözi. A névtáblákkal kapcsolatos konfliktusok az ellentétes ideológiák eredményei, ezért a szerzők szerint fontos lenne tudatosítani a vitázó felekkel azt, hogy valójában nem konkrét kérdésekről szól a vita, hanem ideológiákról. GERCSÁK GÁBOR a geográfus szemével vizsgálja a tájnévadás és tájtagolás kérdését, elsősorban az 1945–2015 közötti időszakra vonatkozóan (33–41). Ettől az időszaktól kezdve a földtudomány szakembereire új feladatok vártak, ugyanis az új államhatárok kialakulását figyelembe véve kellett megnevezniük a tájegységeket. A földtudományok művelői számára elsődleges szempont, hogy egy-egy tájegység megnevezése tükrözze az adott terület földrajzi jellegzetességeit, ám ezek a megnevezések gyakorta keverednek a történeti és néprajzi tájnevekkel, zavart okozva az egyes régiók azonosításában. A szerző 

Hungarian

Újabb kötetek a magyar névkutatásról – angol nyelven

Repository of the Academy's Library

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/10831/85266/1/8836-Article%20Text-39203-1-10-20220629.pdf

Újabb kötetek a magyar névkutatásról – angol nyelven

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

Repository of the Academy's Library