Bencze, Norbert

Hungarian

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

 Könyvszemle  189 című regényének a magyar fordításában szereplő hagionimák kapcsán ismerteti az alkalma-zott fordítási technikákat. GHEORGHE CHIVU (1170–1179) a görög–latin kultúra isteneinek és istennőinek neveit elemzi. 3. Amint azt a vaskos konferenciakötet is jelzi, a nagybányai Name and Naming kon-ferencia mára jelentős nemzetközi névtani fórummá vált, amelyen a román szakemberek (és ezzel együtt a román nyelvű előadások) nagy száma mellett is jelentős arányban van-nak jelen más nemzetek névtudományának képviselői is. Az előadásként ismertetett ku-tatások, illetve a belőlük készült tanulmányok pedig nem csupán elméleti vagy módszer-tani szempontból, illetve a nemzetközi kutatási trendeket illetően lehetnek tanulságosak, hanem – amint azt esetenként jeleztem is – összevető vizsgálatok, nemzetközi projektek alapjául is szolgálhatnak a jövőben. RESZEGI KATALIN ORCID: https://orcid.org/0000-0002-4443-3284 Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Socio-onomastics. The pragmatics of names  [Szocioonomasztika. A nevek pragmatikája] Szerkesztők: TERHI AINIALA – JAN-OLA ÖSTMAN. Pragmatics & Beyond New Series 275. John Benjamins Publishing Company, Amsterdam, 2017. 231 lap.  DOI: https://doi.org/10.1075/ll.00005.sco 1. A tanulmánykötetben a Finnországban, Svédországban és Norvégiában élő – első-sorban anyanyelvükben különböző – csoportok névhasználatának kérdései kerülnek elő-térbe, hangsúlyozva, hogy a névadás és névhasználat is fontos eszköze az identitás konstruálásának és fenntartásának, a csoporthoz tartozás kifejezésének. A tanulmányok-ban kiemelt szerepet kap a Finnországban kisebbségben élő svédek névhasználata, de több vizsgálat kitér a gender alapú névadásra, a globalizáció és a média hatására is. A kö-tet alapgondolata, hogy a személy-, a hely-, a márka- és intézménynevek használata szo-rosan összefügg a társadalmi szempontú pozicionálással, a névhasználat kutatásában te-hát a szociolingvisztikai nézőpont új kérdéseket vethet fel, és ezekre új válaszokat kínálhat. 2. A kötet tíz tanulmánya három nagyobb egységbe sorolható. Az első a szerkesztő-páros, TERHI AINIALA és JAN-OLA ÖSTMAN előszava (1–18), mely részletes áttekintést nyújt a szocioonomasztika előzményeiről és jelentőségéről. A névtani előzmények és alapfogalmak áttekintése a témában járatlanok számára is érthetővé teszi a kötet tanul-mányait. A szerkesztők szerint az alkalmazott névtan problémáinak megoldásához a pragmatika szolgáltathatja a kulcsot. A névtani és pragmatikai kutatások metszetének előtérbe helyezését e területnek a névhasználattal kapcsolatos attitűdökben betöltött köz-ponti szerepével indokolják. A nevek dinamikus elemzése háttérbe szorítja a tipológiát és az etimológiát, ugyanakkor a szerkesztők leszögezik, hogy a történeti vetület vizsgálata 190 Könyvszemle   ezekben a kutatásokban is elengedhetetlen. A kötet által bemutatott kutatások módszerei is a szociolingvisztikához kötődnek: ezek a statisztikai adatokon túl a fókuszcsoportos vizsgálatok, az interjúk és a kérdőívek. A szocioonomasztikai vizsgálatok választ adhat-nak olyan kérdésekre, mint például a helynevek változásai, a férfi-női névismeret kü-lönbségei, a keresztnévadás motivációi különböző csoportokban. 3. A kötet következő négy tanulmánya alkotja a második egységet, mely a Tradition, identity and transmission [’Hagyomány, identitás és ezek átadása’] címet viseli. Ezekben a személyneveknek és a helyneveknek az identitás megkonstruálásával kapcsolatos szempontjai kerülnek középpontba. A kötet második tanulmányának szerzője, AUD-KIRSTI PEDERSEN négy helyszínen: Észak-Norvégiában két helyen, illetve Orkney-ban és Normandiában vizsgálja a helynevek változásait (21–44). A tanulmány a fonológiai, a szemantikai és a vegyes átvétel csoport-jai szerint vizsgálja a nyelvi adatokat, és a nyelvváltás lejátszódásának fázisaival veti össze azokat. A szerző az elemzések alapján igyekszik általános megfigyeléseket tenni a helynevek változásainak történeti tendenciáit illetően. A harmadik tanulmányban EMILIA ALDRIN a gyerekek keresztnévadásával kapcsola-tosan cáfolja, hogy a névadás csak a társadalmi struktúrák reprodukálása lenne: a szülők a névválasztással és az ezzel kapcsolatos motivációjuknak az interjúkban történő megfo-galmazásával saját identitásukat fejezik ki (45–68). Ez az identitás a legtöbb esetben a pároknál még meg is egyezik; ezt bizonyítja, hogy csoportos interjúk esetén egymás vá-laszait csak ritkán kérdőjelezik meg. A társadalmi pozicionálás tehát nem is elsősorban a születendő gyerekre, hanem a névválasztási döntést meghozó szülőkre vonatkoztatható. A névválasztáshoz kapcsolódó értékek skálázhatók: ilyen például a tradicionális–modern vagy az anyanyelvi–nemzetközi–külföldi orientáltság. Az önpozicionálással szemben a szülők életkora, iskolázottsága, életkörülményei csak minimális mértékben határozzák meg a választást. Az interjúrészletek megmutatják, hogy a név kiejtése és írásmódja, a szü-lőknek a sport, az irodalom stb. iránti érdeklődése is befolyásolhatja a keresztnévadást. A negyedik tanulmány két szerzője, GULBRAND ALHAUG és MINNA SAARELMA a ke-resztnévadást új aspektusból elemzi: a Norvégiában élő finn kisebbségek névadási jel-lemzőit vizsgálva a norvég statisztikai hivatal adatait dolgozzák fel (69–91). A szerzők a tisztán finn, illetve a finn–norvég vegyes házasságokból született gyerekek keresztneveit három csoportba sorolják: a finn, a skandináv és az egyéb, kompromisszumos megoldást je-lentő nevek közé. Ez utóbbi csoport dominanciáját magyarázza, hogy a szülők igyekeznek elkerülni a norvég és a finn identitás melletti egyértelmű elköteleződést, másrészt az in-ternacionális nevek előretörése mindkét országban jelentős az utóbbi évtizedekben. Kompromisszumos megoldásként jelenik meg a két keresztnév egyidejű használata, mely Finnországban, valamint a norvégiai finn szülőktől származó gyerekeknél is jelentős. Az pe-dig, hogy azokban a vegyes házasságokban, amelyekben az anya a finn, sokkal nagyobb arányban adnak több nevet az újszülötteknek, mint ahol az apa, annak a bizonyítéka, hogy az anyák az apáknál nagyobb szerepet játszanak a névadásban. A városnevek eredeti és megváltoztatott formában való átvételéről olvashatunk az ötödik tanulmányban (93–125). JARNO RAUOKKO részletes áttekintést ad arról, milyen helyzetekben történhet meg az eredeti városnév lefordítása. Az áttekintés gazdag európai példaanyagot sorakoztat fel a fordítások okainak magyarázatául. A kutatásban a kérdőív kitöltőinek két tulajdonnév közül kellett az általuk helyesebbnek vélt formát kiválasztaniuk,  Könyvszemle  191 és döntésüket meg is kellett indokolniuk. A kutatás rámutatott arra, hogy a tulajdonnevek különböző nyelvű változatai közti választást a média és a hétköznapi elnevezések is be-folyásolják: ilyenek a Beijing : Peking választásban az olimpia sajtómegjelenései vagy a ’pekingi kacsa’ adott nyelvű megnevezése. A globalizáció és az angol mint átvivő nyelv hatása ebben a kutatásban is megjelenik. 4. A kötet utolsó öt tanulmányát magába foglaló, The variability of names [’A nevek változatossága’] című rész a helynevek és az intézménynevek csoportonként eltérő moti-vációival foglalkozik. TERHI AINIALA és HANNA LAPPALAINEN például egy attitűdvizs-gálat révén mutatja be Helsinki három megnevezésének használatát (129–153). A hivata-los városnév használata minden adatközlő számára evidens; neutrális jellege miatt nem lehet az önreprezentáció eszköze. A helsinki lakosság által egykoron létrehozott Hesa elnevezés ma inkább a városon kívül születettek körében gyakori, míg a svéd alapú Stadi a helsinki születésűek között jellemző. A tanulmány betekintést ad a 19–20. században Helsinkiben kialakult, egyfajta finn és svéd alapú pidzsinként meghatározható finn slangi jellemzőibe. A különleges utcai nyelvhez Helsinkin kívül negatív attitűdök kapcsolódnak. A Helsinkiben élő svéd anyanyelvűek helynévhasználatával foglalkozik MARIA VIDBERG (155–163). A finn fővárosban minden helynév fel van tüntetve a kisebbségben élő své-dek nyelvén is, ennek ellenére a svédek gyakran használják a finn elnevezéseket. Ennek egyrészt gyakorlati okai vannak (pl. a finn név szélesebb körű ismertsége vagy rövidsége), másrészt esztétikai, szemantikai tényezők is befolyásolják (pl. a szebbnek tartott forma vagy a svéd megfelelő negatív konnotációi). A használatban nem minden esetben érezhető a tudatosság, sőt jellemzően spontán módon jelennek meg a hibrid alakok. A szerző a téma kapcsán felhívja a figyelmet a kontextust is vizsgáló további kutatások szükségességére. Szintén a finnországi svédek névhasználatával foglalkozik a nyolcadik tanulmány (165–181). LEILA MATTFOLK a svéd többség lakta Närpes üzleteinek a névadási jelleg-zetességeit vizsgálja, történeti szempontokat is bevonva. Az 1970-es évekig angol nyelvű elnevezések nem jelentek meg, ma azonban jelentős a számuk. Ennek az oka a globali-zációs folyamatok mellett az angolnak korábban is említett, a svéd–finn kapcsolatok néző-pontjából semleges jellege. A két fókuszcsoport diskurzuselemzési vizsgálata arra muta-tott rá, hogy az angol nyelv térnyerését a Närpesben élők nem érzik fenyegetőnek: az egyik válaszadó a személynevek szabadságával állítja párhuzamba az üzletek neveit is. A ta-nulmány korpusza (19 belvárosi üzlet neve) ugyanakkor viszonylag kicsinek tűnik. Sokkal több adatból dolgozik VÄINÖ SYRJÄLÄ, a szintén intézménynévadással fog-lalkozó kilencedik tanulmány szerzője (183–202), aki két finn város, Kauniainen (svédül Grankulla) és Karjaa (svédül Karis) 2317, utcán lefotózott nyelvi adatából válogatja ki az üzletek neveit, és a nemzetközi elnevezéseket nem vizsgálva 72 nevet elemez. A finn többségű Kauniainenben inkább csak svéd elnevezéseket használnak, csak néhány eset-ben szerepel párhuzamosan finn és svéd név, míg a svéd többségű Karisban a párhuza-mos elnevezések több mint harmada svéd, másik harmadát pedig más nyelvű. A cég tí-pusa mint meghatározó szempont statisztikailag nem mutatható ki, de érezhető a kisebb, újabb cégek univerzalitásra törekvése, illetve a „félhivatalos” jellegű intézmények, pél-dául a gyógyszertárak esetében a kétnyelvű elnevezés általánossága. A korpusz nagysága lehetőséget teremtene a feliratok alapos rendszerezésére és részletesebb elemzésére is. Egy másik jelentős finnországi kisebbség, a szomáliaiak helynévhasználatával fog-lalkozik a kötet utolsó tanulmánya, TERHI AINIALA és MIA HALONEN tollából (203–226). 192 Könyvszemle   A Kelet-Helsinkiben található Meri-Rastila a város lakói között leginkább Mogadishu-ként ismert, utalva a városrész szomáliai lakóira és Szomália fővárosára. Az elnevezés eredetét a szerző rasszista gyökerekhez köti, melyet azonban a vizsgált fiatal korcsoport tagjai, a Helsinkiben született szomáliaiak már nem éreznek. A média hatása ebben a ta-nulmányban is megjelenik: a Mogadishu Avenue című sorozat tette az elnevezés haszná-latát általánossá. Míg a finn és a svéd gyerekek helynévhasználatában a szerzők csak kis különbségeket vélnek felfedezni, addig a szomáliai eredetű elnevezéseknél az érzelmi kötődés nagy szerepet játszik. A szerzők ugyanakkor kiemelik a kutatásban az interjú-készítés során vétett módszertani hibát: a vizsgálat céljának felfedését, az adatközlők túl-zott befolyásolását. 5. A kötetben ismertetett kutatások eredményei gyakran összecsengenek, ugyanakkor a hasonló kutatási területek a névhasználat más-más aspektusait emelik ki. Többször ha-sonló tendenciák, motivációk figyelhetők meg a személynevek, a városnevek és az in-tézmények neveinek elemzésekor; több tanulmány interjúalanya utal is arra, hogy hasonló jogoknak, szabadságnak kell megjelennie a különböző névtípusokban. Ezen párhuzamok arra engednek következtetni, hogy az átfogó, nagy minta alapján készülő összegzések újabb eredményeket hozhatnak. A tanulmányok általában kis számú nyelvi adattal és adatközlővel dolgoznak, ezt azonban indokolja, hogy kisebb csoportok nyelvhasználatát vizsgálják, és annak is csak egy-egy aspektusát járják körbe, viszont azt részletes elemzés-sel. Kiemelt szerepet kap a nyelvi adatok elemzése mellett az attitűdvizsgálat is a kötetben. A finn, svéd és norvég névhasználat az adott nyelveken nem beszélők számára is jól érthető, követhető a tanulmányokban, ugyanis a szerzők a nyelvi adatok esetében ma-gyarázatokkal ellátott, részletes fordításokat adnak meg. A lejegyzések bemutatásában a szerkesztők igyekeznek egységességre törekedni a kötetben, ez azonban teljes körűen nem mindig sikerül. A szerzők nagyrészt korábbi finn és skandináv eredményekre tá-maszkodnak, de a nemzetközi szakirodalmat is bevonják; ahol pedig a közös előismeret hiánya azt szükségessé teszi, részletesen bemutatják a korábbi eredményeket, a kisebb-ségek helyzetét is. A tanulmányok szerzői gyökeresen új eredményeket nem mutatnak fel, ugyanakkor a magyar alkalmazott névtani, szocioonomasztikai vizsgálatokra is élénkítő hatást gyako-rolhatnak újszerű témafelvetéseikkel és megfigyeléseikkel. BENCZE NORBERT ORCID: https://orcid.org/0000-0001-7108-5329 ELTE Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Rhetorics of Names and Naming [A nevek és a névadás retorikája] Szerkesztő: STAR MEDZERIAN VANGURI. Routledge Studies in Rhetoric and Communication 28. Taylor & Francis, New York, 2016. 224 lap 1. Az alább bemutatandó tanulmánykötetben a javarészt amerikai egyetemeken oktató szerzők a névadás különböző perspektíváit járják körül, általában egy-egy kurrens téma 

Terhi Ainiala – Jan-Ola Östman eds.: Socio-onomastics. The pragmatics of names [Szocioonomasztika. A nevek pragmatikája]

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/10831/85264/1/8829-Article%20Text-39178-1-10-20220629.pdf

Terhi Ainiala – Jan-Ola Östman eds.: Socio-onomastics. The pragmatics of names [Szocioonomasztika. A nevek pragmatikája]

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)