Gönczöl Katalin–Kóthy Judit: Ombudsman, 1995–2001. Helikon kiadó. Budapest, 2002

Kertész, Imre

Hungarian

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

KERTÉSZ IMREAz elsõ magyar ombudsmanGönczöl Katalin–Kóthy Judit: Ombudsman, 1995–2001.Helikon kiadó. Budapest, 2002.Az elsõ magyar ombudsman története – divatos kifejezéssel élve –„sikersztori”. Pedig igencsak nehezen indult! Ennek a történetnek hi-teles leírásával ismerkedhetünk meg Gönczöl Katalin és Kóthy Juditmost megjelent könyvébõl.Az 1989. október 23-án hatályba lépett új alkotmány [19. §. (3) k.]kimondta, hogy az országgyûlés megválasztja az állampolgári jogokországgyûlési biztosait. A 32/B. (1) pedig meghatározta az ország-gyûlési biztos feladatait. Ennek végrehajtására született az 1993. éviLIX. törvény az állampolgári jogok országgyûlési biztosáról, mi több,egy évvel ezt megelõzõen már megtörtént az adatvédelmi biztos fel-adatainak a meghatározása az 1992. évi LXIII. törvény 24. paragrafu-sában.Az Alkotmánybíróság és az Állami Számvevõszék annak rendje smódja szerint már a rendszerváltáskor haladéktalanul megkezdte mû-ködését, az ombudsmani hivatal életbe léptetése azonban késett. Ademokratikus jogállamnak nem volt még egy olyan intézménye,amelynek létrehozása ennyire elhúzódott volna, mint az ombudsmané,amelynek megalakításával kapcsolatban a mulasztás hat évig terheltea t. Ház lelkiismeretét.Ez nem volt véletlen, hiszen sokan kételkedtek az új jogintézményszükségességében, hasznosságában. Neves jogtudósok (Pokol Béla,Sárközy Tamás, Bihari Mihály) tartották szükségtelennek vagy leg-alábbis idõszerûtlennek a létrehozását. Még az igazságügy-miniszté-riumban is akadtak, akik feleslegesnek tartották a független igazság-ügyi szervek mellet még egy alkotmányvédõ szervezet kialakítását.Különösen kétkedve fogadták a tervet az ügyészek, akik féltették azúj jogintézménytõl az ügyészi törvényességi felügyelet kialakult rend-szerét.Mindehhez hozzájárult, hogy a pártok között sem jött létre egyideig olyan politikai megállapodás, amely az ombudsmanok munká-jának megkezdését lehetõvé tette volna. A józan ész és a kompro-misszumkészség azonban végül is gyõzedelmeskedett. A hivatalossá-gok egy része fanyaloghatott, de a jogaikban megsértettek, embersé-gükben megalázottak egy pillanatig sem kételkedtek: amint megala-kult az Állampolgári Jogok Országgyûlési Biztosainak Hivatala, ab-ban a pillanatban megindult a panaszok, bejelentések áradata.A törvényhozó nem készített túlságosan bõséges útravalót az is-meretlenbe küldött legfiatalabb gyermeke tarisznyájába. KülönösenRECENZIÓ 	 91két hamuba sült pogácsa sikeredett nagyon keményre és nehezenemészthetõre.Az egyik ezek közül magának a feladatnak a meghatározása. Az1993. évi LIX. törvény szerint az országgyûlési biztos az alkotmányosjogokkal kapcsolatos visszásság megszüntetése érdekében jár el. Miis az a visszásság? Hiába is keressük a törvénykönyvekben, nem ta-láljuk olyan meghatározását, amely alkalmas lehet a jogállam egyiklegfontosabb intézménye munkájának és feladatkörének definiálására.(Csak zárójelben, de sajnálattal jegyzem meg, hogy a gyakorlat a tör-vény szóhasználatát szegényítette: az alkotmányos jogokkal kapcso-latos visszásság alkotmányos visszásággá kopott, mintha bizony azombudsmanoknak valami olyasmi ellen kellene küzdeniük, ami al-kotmányos. Így járt az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII.törvényben meghatározott „mulasztásban megnyilvánuló alkotmány-ellenesség” fogalma is, ami nem alkotmányellenes mulasztássá, ha-nem alkotmányos mulasztássá rövidült.)Hat év ombudsmani gyakorlat tapasztalataira volt szükség ahhoz,hogy Gönczöl Katalin meghatározhassa a fogalmat a következõkép-pen: „…az alkotmányos visszásság az alkotmányos alapjogokraés/vagy az alkotmányos elvekre visszavezethetõ olyan alanyi jogi sé-relem vagy annak közvetlen veszélye, amely az egyén és az államotképviselõ hatóság vagy valamely monopolhelyzetben lévõ szolgáltatóközötti jogviszonyban keletkezett, és amelynek orvoslására az állam-polgári jogok biztosa az alkotmányos felhatalmazás alapján kísérletettehet.” Mára kikristályosodott a fogalom, az út elején még tapogatóznikellett.A másik, nagyon keménynek bizonyult pogácsa a szervezeti fel-építés volt. Az ombudsmanokat az országgyûlés kétharmados több-séggel választja meg. Ez – egyebek közt – azt jelenti, hogy akiknekközös hivatalban kell mûködniük és együttmûködniük, mindegyikeugyanolyan magas közjogi méltóságot tölt be. Nincsenek közös ha-tásköreik, függetlenek egymástól és mégis harmonikusan kell együtt-mûködniük. Ez – Gönczöl Katalin meghatározása szerint – „egyolyan, három és fél fejû elefánt, amelynek van egy közös törzse, aközös hivatal. Óriási ormánya van, hiszen alkotmányos méltóság. Aközös törzs azonban egy halfarokban végzõdik, merthogy úszni kel-lene tudnia, de ehhez meg nincs víz, és azt sem tudjuk, honnan lesz.”Vajon melyik zoológus tartana életképesnek egy ilyen állatot? De haeltekintünk a bizarr hasonlattól: vajon a szervezéstudománynak akad-na-e olyan képviselõje, aki életképesnek minõsítene egy ilyen szerve-zetet?Majtényi László így írja le a start pillanatát: „Négy mafla értelmi-ségi beült egy hivatalba. Négy olyan ember, akik egyetemi tanszéknélnagyobbat tudtommal soha nem vezettek.” Milyen szerencse! Négytapasztalt menedzser biztosan kialakult és bevált sémákat akart volnaráhúzni a minden eddigitõl eltérõ organizációra. A termelésben, a ke-reskedelemben vagy az államigazgatásban valóban nem találunk ha-92  	sonlóan építkezõ szervezetet, nem szokatlan viszont az ilyen munka-megosztás például a zenei életben. Én nem torzszülött elefánthoz, ha-nem szépen muzsikáló kamarazenekarhoz hasonlítanám az elsõombudsmanok együttesét. A vonósnégyesben nincs karmester, veze-tõje együtt játszik a többiekkel, és õ választja ki – a többi zenésszelösszhangban – a mûsorszámokat, határozza meg a tempót és a mûhangulatát. Így mûködött a Gönczöl-kvartett is.A törvényhozó csak vázlatot készített, az ombudsmanok szerepeés a forgatókönyv is még megírásra várt. Pirandello óta tudjuk, hogynéha a szerepek keresik a szerzõt. A szereplõk kiválasztásán állt vagybukott az elõadás.Az elsõ hat év szereposztása csodálatosra sikeredett.Gönczöl Katalin már egyetemista korában is erre készült. Fiatallányként kezdte a börtönökben faggatni a nehézfiúkat, hogy megértsesorsukat. Késõbb egyszerre dolgozik a kriminológiai és a szociálpo-litikai tanszéken. Könyvet ír az erõszakos bûncselekmények elköve-tõirõl, megalkotja a visszaesõ bûnözõk tipológiáját, monográfiát jelen-tet meg a bûnözés társadalompolitikai hátterérõl és a bûnös szegé-nyekrõl. Ezek a tudományos kutatások törtek utat az ombudsmanáltal börtönökben, fogdákban, pszichiátriai intézményekben indított– a nemzetközi gyakorlatban példa nélkül álló – átfogó vizsgálatok-nak.Majtényi László – talán maga sem tudta, de – szintén régóta készültélete nagy szerepére. Könyvet jelentetett meg az ombudsmanról, ak-kor, amikor Magyarországon még a legtöbb ember azt sem tudta,hogy mi az, eszik-e vagy isszák. Nem gondolta, hogy a darabban õlesz a tragikus hõs, aki a nagyokkal és a hatalmasokkal vívott harcbanesik el.Kaltenbach Jenõ nemcsak a parlament, hanem az országos kisebb-ségi önkormányzatok bizalmát is élvezte; közigazgatási és egyetemioktatói múlttal került az Alkotmánybíróságra, útja egyenesen vezetettaz ombudsmani székhez. Úgy vélte, hogy az ombudsman az államjobbik fele, és azon munkálkodott, hogy ez valóban érvényesüljön.Polt Péter Strasbourgban az Európa Tanácsnál, az Emberi JogiIgazgatóságon az elsõ magyar ösztöndíjasként tanulmányozhatta azemberi jogi kérdéseket. Ott szerzett tapasztalatai alapján javasolta apanaszok kétlépcsõs intézésének módszerét. Az Európai Emberi JogiBizottság elõször azt vizsgálja meg, hogy befogadható-e a panaszvagy sem A testületek ezután csak azokkal a beadványokkal foglal-koznak, amelyek az elsõ szûrõn átjutottak. Strasbourgban ezt a rend-szert azóta megváltoztatták, az általános ombudsman és helyettesegyakorlatában azonban jól bevált.Göncz Árpád szerint az Alkotmánybíróság és az Állami Számve-võszék olyan hivatal, amely pontosan behatárolt területet, szerveze-teket ellenõriz. Az ombudsmani szervezet az egyetlen, amelyik a tár-sadalom mûködésén tartja rajta a szemét.Ennek a hivatalnak a megalakulásáról és tündöklésérõl kap tárgyi-     	 93lagos és hû képet az olvasó Gönczöl Katalin és Kóthy Judit könyvébõl.Mûfaját nehéz lenne meghatározni, leginkább a tényfeltáró riportkö-tetekhez áll közel. Megismerhetõ a könyvbõl Göncz Árpád, Isépy Ta-más, Kaltenbach Jenõ, Kósáné Kovács Magda, Kuncze Gábor,Majtényi László, Orosz Gábor, Polt Péter, Sátori János és Veér Andrásvéleménye az állampolgári jogok országgyûlési biztosainak szerepé-rõl.Az ombudsmanok tevékenységének hat éve interjúkból, jelentés-részletekbõl, megyei látogatásokhoz készült forgatókönyvekbõl, indít-ványokból, statisztikai táblázatokból, újságcikkek másolataiból és amellékletben közzétett joganyagokból, az Alkotmánybíróság állásfog-lalásaiból rajzolódik ki. A kép lenyûgözõ.Az Országgyûlési Biztosok Hivatalának létrehozása „zöldmezõsberuházás” volt. Hat év alatt létrejött a hivatal, kialakult a szervezete,összecsiszolódtak a munkatársak, kialakították kapcsolatukat az al-kotmányos szervekkel, széles nemzetközi kapcsolatokat építettek kiés, ami a lényeg, közel negyvenhatezer panaszt dolgoztak fel. Az ál-lampolgári jogok országgyûlési biztosa és általános helyettese többmint 6000 alkotmányos alanyi jogsérelmet tárt fel, 2289 eljárásban tettajánlást, kezdeményezést, indítványt, négy esetben kezdeményezettalkotmánybírósági eljárást. Majdnem háromszázszor tettek javaslatotjogszabályalkotásra, módosításra, hatályon kívül helyezésre és ezekalapján majdnem félezer jogszabály módosult. Ügyészi óvást tizen-egyszer, büntetõeljárás megindítását hússzor kezdeményezték, ésmintegy száz esetben indítványozták fegyelmi eljárás lefolytatását.Minden évben vaskos beszámolót készítettek az Országgyûlésnek,részt vettek azok bizottsági megvitatásán és vitáján, a plenáris ülésen.Még elképzelni is sok!Ennek köszönhetõ, hogy ma már – közvéleménykutatási adatokkalis igazolhatóan – a társadalom széles körei is ismerik és elismerik azombudsman intézményét, magukénak érzik, és képviselõihez biza-lommal fordulnak a sérelmeikkel. Gönczöl Katalin pedig négyévesmûködése után az év embere lett.Az ombudsman azonban nem járhat mindenki kedvében. Polt Pé-ter mondta, hogy az ombudsman „alkotmányos tüske a közigazgatáskörme alatt”. A hivatal nem örül, ha azt olvassa az ombudsman je-lentésében, hogy rosszul dolgozott, s azt ajánlják, hogy változtassoneddigi munkáján.Különösen fájdalmasak az adatvédelmi biztos „tüskéi”. Ajánlásaialapvetõ érdekeket sértenek, sokszor nagyok a pénzügyi kihatásai.Ráadásul az 1992. évi LXIII. törvény különleges jogokat is biztosította számára. Az adatvédelmi biztos feladatai ellátása során az adatke-zelõtõl minden olyan kérdésben felvilágosítást kérhet, és az összesolyan iratba betekinthet, adatkezelést megismerhet, amely személyesvagy közérdekû adatokkal is összefüggésben állhat. Az adatvédelmibiztos minden olyan helyiségbe beléphet, ahol adatkezelés folyik. Hajogellenes adatkezelést észlel, az adatkezelõt felszólíthatja tevékeny-94  	sége megszüntetésére. Ez a felszólítás nem olyan javasat, mint ami-lyennel a többi ombudsman élhet: az adatkezelõ haladéktalanul kö-teles megtenni a szükséges intézkedéseket, és errõl 30 napon belülírásban tájékoztatni az adatvédelmi biztost. Nem csoda, hogy az adat-védelmi biztos ténykedése váltotta ki a hat év alatt a legtöbb konf-liktust.Gönczöl Katalin és Kóthy Judit mûvébõl megismerhetjük az álta-lános ombudsman küzdelmeit, de sajnos csak nagyon felületes képetkapunk a kisebbségi jogok- és adatvédelmi biztos tevékenységérõl.Csak reménykedhetünk, hogy ez azért maradt ki a könyvbõl, mertaz õ munkájuk krónikáját külön kötetben olvashatjuk.A törvény értelmében az ombudsmant hat évre választják és egy-szer újraválasztható. Gönczöl Katalint és Majtényi Lászlót nem jelölteújra az új köztársasági elnök.Hivatali idejük lejárta alkalmából elköszönt-e tõlük az államelnök,a miniszterelnök vagy az országgyûlés elnöke? Megköszönték-e mun-kájukat? A riporter kérdésére a lakonikus válasz: nem.Kaptak elismerést vagy sem, az elsõ magyar ombudsmanok így isbeírták nevüket jogtörténelmünkbe. Mûködésüket tanítani fogják, ésaz államjogi vagy a jogtörténeti szigorlaton a hallgató sok-sok év múl-va is örömmel (vagy netán bosszankodva) fogja olvasni a kihúzotttételen: Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa hivatalának meg-alakulása; az elsõ magyar ombudsman.Gönczöl Katalin és Kóthy Judit könyvét nem ajánlom azoknak,akik könnyû nyári olvasmányt keresnek, akik az ombudsmanok meg-választása, újraválasztása, újra nem választása mögötti turpisságokravagy intimitásokra kíváncsiak.Helyes lenne viszont felvenni a kötelezõ irodalom listájára a szo-ciális munkások képzésében. A könyvben közölt esettanulmány apszichiátriai fekvõbeteg-intézményekben végzett vizsgálatokról ésVeér András ehhez fûzött megjegyzései olyan tanulságosak, hogyméltán számíthatnak helyre az elmeorvosi szakvizsga kötelezõ tan-anyagában. Érdemes lenne szerepeltetni Gönczöl Katalin és Kóthy Ju-dit mûvét az ajánlott irodalom jegyzékében az egyetemek jogi karain,az Államigazgatási Egyetemen és a Rendõrtiszti Fõiskolán.Nem fognak benne csalódni azok, akik az emberi jogok magyar-országi érvényesülése iránt érdeklõdnek. Nagyon hasznos olvasmányjogászoknak, szociológusoknak és újságíróknak is.     	 95

Az első magyar ombudsman

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/10831/82503/1/esely_2002_5_91.pdf

Az első magyar ombudsman

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)