A halálhoz való viszonyban valószínűleg nemcsak a régi és a mai társadalmak, hanem az egyes társadalmi rétegek közt is különböző attitűdök alakulhatnak ki azzal kapcsolatban is, hogy mit igényel élete utolsó fázisában maga a haldokló, s hogy miként lehet és kell őt segíteni

Gyukits, György

Hungarian

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

GYUKITS GYÖRGYA palliatív ellátástársadalmi és kulturális háttere*A halál kulturális meghatározottságának változásaiés a segítõ szervezetekA halál kulturális meghatározottságával kapcsolatban három típuskülöníthetõ el (Walter, 1994). Az elsõben, amelyet tradicionálisnak ne-vezünk, a halálhoz való viszonyt a társadalom minden egyes tagjáraegységesen érvényes normák írják elõ – gondoljunk csak a régi falusitemetkezési szokásokra (Kunt, 1981), mint amilyen a virrasztás vagya siratás. A második, ún. modern típusban a halál leggyakoribb hely-színe a kórház. Ugyanakkor ez a sikeres gyógyításra létrehozott in-tézmény valójában nem tud mit kezdeni a haldokló beteggel. Ennekkövetkezménye a gyógyíthatatlan betegek izolációja, melynek szim-bóluma az elfekvõ. A harmadik, ún. neomodern típusban a haldoklókellátására specializálódott intézmények jönnek létre, ilyen például ahospice-ház vagy a palliatív osztály. A hospice-szellemû ellátásban abetegé a döntõ szó saját halála körülményeinek alakításában, tehát ahalál individualizálódik, s ez azért lehetséges, mert már nincsenekegységes, mindenki számára kötelezõ társadalmi normák.A társadalmi átalakulás legfontosabb jellemzõi1. A halállal kapcsolatos univerzális társadalmi normák, amelyek mégerõsek a tradicionális típusban, a másik kettõben meggyengülnek. Ígylehetõvé válik, hogy a modern típusban a halál tabuvá váljon és el-fojtódjék, illetve a neomodern típusban az individuum úgy haljonmeg, ahogyan õ szeretné.2. Az ún. szociális halállal kapcsolatban változásokat tapasztalni:TANULMÁNYOKA halálhoz való viszonyban valószínûleg nemcsak a régi és a maitársadalmak, hanem az egyes társadalmi rétegek közt iskülönbözõ attitûdök alakulhatnak ki azzal kapcsolatban is, hogymit igényel élete utolsó fázisában maga a haldokló,s hogy miként lehet és kell õt segíteni.30  	    	~~  	       	   !!  "" #$% "a szociális halál a tradicionális típusban egybeesik a halál pillanatával,ugyanis itt a halál a közösség életének szerves része. A modern típusesetében a beteg izolálódik, meglévõ társas kapcsolatai megszakad-nak, tehát a szociális halál még a beteg életében következik be. Aneomodern típusban ismét fontossá válnak a beteg kapcsolatai, ezérta hospice-szellemû ellátás során a professzionális segítõk arra töre-kednek, hogy a beteg szociális izolálódását megszüntessék (Sheldon,1997). Végsõ soron ez azt jelenti, hogy a szociális halált elodázzák afizikai halál bekövetkeztéig.3. Racionalizáció és bürokratizáció (James–Field, 1992): A halál éskörülményei elõre láthatóvá és tervezhetõvé válnak. A halál feltétele-inek alakításában a bürokratikus intézményeké lesz a meghatározószerep, mint amilyen a kórház, de e tekintetben a különféle hospice-szellemû ellátási formák is a bürokratizációs folyamat részesei, annakellenére, hogy karizmatikus személyiségek mind a mai napig jelentõsszerepet játszanak a mozgalomban.Felvetõdik a kérdés, hogy egymás után következnek-e a típusok.A válasz az, hogy nem feltétlenül, ugyanis akár mindhárom elõfor-dulhat egyetlen haláleset kapcsán: Egy AIDS-beteg belép egy vallásiszektába (tradicionális típus), de állapota rosszabbodik, és ennek kö-vetkeztében kórházba kerül (modern típus). Végül élete utolsó heteitegy hospice-házban tölti (neomodern típus).Demográfiai háttérA társadalmi változásokat jelentõs demográfiai átalakulás kísérte. En-nek egyik legfontosabb jegye, hogy a születéskor várható átlagos élet-tartam folyamatos növekedése tapasztalható. A világátlag 1955-benmég csupán 48 év volt, 1995-re 65 évre emelkedett, míg 2025-ben akár73 év is lehet (Seale, 1998). Az élettartam ilyen arányú emelkedésemögött egyrészt a gyógyítás fejlõdése áll – ennek egyik legszembetû-nõbb jegye a csecsemõhaladóság és a perinatális halálozás drasztikuscsökkenése –, másrészt ezt az anyagi jólét növekedése tette lehetõvé.A fertõzõ betegségek egyre kevésbé válnak haláloki tényezõvé. Ki-vételek persze vannak, mint például az AIDS, ami Afrika kilenc or-szágában vezetõ halálok a fiatal felnõtt lakosság körében; preva-lenciája legalább 10 százalék. Napjainkban elsõsorban szív- és érrend-szeri, valamint a különféle daganatos betegségekben halnak meg azemberek.Annak ellenére, hogy a születéskor várható átlagos élettartam vi-lágszerte növekszik, jelentõs különbségek adódnak a fejlõdõ és a fej-lett világ országai között. Japánban a legmagasabb a születéskor vár-ható élettartam: 80 év, Etiópiában a legalacsonyabb: 37,5 év. Hasonlótendencia figyelhetõ meg a csecsemõhalandóság terén is: Japán és Eti-ópia példájánál maradva ez az érték 4,3 illetve 169,3 ezrelék.Ellentétes tendenciák is tapasztalhatók – elsõsorban Kelet-Közép-  ~~      	 31Európában, így például Oroszországban a férfiak születéskor várhatóélettartama 1985 és 1990 között 64,3 év, míg a nõké 74,4 év volt, ami1994-ig a férfiaknál 57,5-re, a nõknél 71,3-re csökkent.Magyarországon is hasonló tendenciák figyelhetõk meg.Az élettartam növekedése következtében az életkor és a halál kap-csolata megváltozik:Miközben a születéskor várható átlagos élettartam világviszonylat-ban folyamatosan növekszik, az egészségesen eltöltött években sajná-latos módon nincs változás, ezért a halált egyre gyakrabban hosszúbetegeskedés elõzi meg.Magyarországon a férfiak és nõk élettartamában kilenc év a kü-lönbség. De a többi országban is az a tendencia érvényesül, hogy anõk élnek tovább. Ennek következménye, hogy elsõsorban a nõk ma-radnak magukra, tehát a szociális halál elsõsorban õket sújtja.Mivel a fiatal korban bekövetkezõ halál egyre ritkább, ezért egygyermek elvesztése lényegesen nagyobb traumát jelent, mint egy idõ-sebb hozzátartozóé. Ez korántsem volt mindig így, amit jól jelképez,hogy a gyermekek elvesztését követõ gyász idõtartama lényegesenmeghosszabbodott, míg az idõs hozzátartozóké megrövidült.Társadalmi-gazdasági különbségekA demográfiai tényezõk mellett a társadalmi egyenlõtlenségek is be-folyásolhatják a halál módjait, és a halállal kapcsolatos attitûdöket.Nem véletlen, hogy sokkal inkább a fejlett világban élõknél jelenikmeg az igény a halál kiszámíthatóvá, elõre tervezhetõvé tételére –gondoljunk csak az eutanázia törekvésekre, de épp így a hospice-moz-galom is a halál körülményei feletti kontrollra helyezi a hangsúlyt.Ezzel szemben a fejlõdõ világ lakosai szemében a halál sokkal in-kább elkerülhetetlen, végzetszerû. Ennek oka, hogy az orvosi ellátáselégtelensége valamint a katasztrofális szociális körülmények követ-keztében a halál valóban kevésbé befolyásolható, de talán a vallásosmeggyõzõdés ereje is itt nagyobb. Ugyanakkor az is lehetséges, hogya harmadik világban a szociális bizonytalanság miatt marad meg avallások vezetõ szerepe. Így e tényezõk egymás hatását felerõsítvesugallják a halál fatalisztikus elképzelését.Vélhetõen egy adott országon belül is jelentõs különbségek adód-nak az egyes társadalmi csoportok között, a halálhoz való viszonytekintetében. A társadalmi, nemi, etnikai csoporthovatartozás, a gaz-dasági helyzet, a kulturális és a vallási meggyõzõdések következtébeneltérõ attitûdök alakulhatnak ki a halállal, a haldoklással vagy agyásszal kapcsolatban. Ebben a vonatkozásban is lényeges dimenzió,hogy az adott társadalmi csoport tagja úgy érzi-e: képes kontrollálnia halált, vagy pedig úgy hogy ki van téve a végzetszerû eseménynek.Ezzel szemben a fejlõdõ világ lakosai szemében a halál sokkal in-kább elkerülhetetlen, végzetszerû. Ennek oka, hogy az orvosi ellátás !"#32  	elégtelensége, valamint a katasztrofális szociális körülmények követ-keztében a halál valóban kevésbé befolyásolható, de talán a vallásosmeggyõzõdés ereje is itt nagyobb. Ugyanakkor az is lehetséges, hogya harmadik világban a szociális bizonytalanság miatt marad meg avallások vezetõ szerepe. Így e tényezõk egymás hatását felerõsítvesugallják a halál fatalisztikus elképzelését.Vélhetõen egy adott országon belül is jelentõs különbségek adód-nak az egyes társadalmi csoportok között a halálhoz való viszonytekintetében. A társadalmi, nemi, etnikai csoporthovatartozás, a gaz-dasági helyzet, a kulturális és a vallási meggyõzõdések következtébeneltérõ attitûdök alakulhatnak ki a halállal, a haldoklással vagy agyásszal kapcsolatban. Ebben a vonatkozásban is lényeges dimenzió,hogy az adott társadalmi csoport tagja úgy érzi-e: képes kontrollálnia halált, vagy pedig úgy, hogy ki van téve a végzetszerû eseménynek.Segítségnyújtás a haldoklónakA haldoklók szükségleteinek kielégítésében meghatározó szerep jut acsaládi, valamint az intézményi háttérnek. A fejlett világban az intéz-ményi háttéré a fõ szerep (ilyen például a kórház vagy a speciálispalliatív ellátás), míg a fejlõdõ országokban, ahol többnyire még azegészségügyi ellátás és ezen belül a hospice-szellemû ellátás is külö-nösen korlátozottan hozzáférhetõ, inkább a családé a meghatározószerep. De az erõs tradíciók a fejlett országokban is megõrizhetik acsaládi hagyományokat – ilyen például Japán.A hospice-szellemû ellátás társadalmi beágyazódásaEgy intézményrendszer társadalmi megformáltságát döntõen befolyá-solják létrejöttének körülményei (Coleman 1994), és nincs ez máskénta hospice-szellemû ellátás esetében sem:A hospice-rendszer az Egyesült Királyságban alakult ki, s létrejöt-tében és fenntartásában mind a mai napig fontos szerepet játszanaka jómódú, fehér, többnyire anglikán vallású középosztálybeliek. Eztetten érhetõ mind az ellátás finanszírozása, mind gyakorlati mûköd-tetése területén. Ez utóbbinál látjuk, hogy nagy létszámban dolgoznakönkéntesek, ami egyben a haldoklók iránti társadalmi szolidaritás ki-fejezõdése is (Gyukits, 1998).A hospice-szellemû ellátás elterjedése során többnyire az angolmintának volt meghatározó szerepe. Lényeges kérdés, hogy mely ele-meket lehet átvenni, és melyeket nem, hiszen a különféle társadal-makban eltérõ az adott ország egészségügyi rendszere és a családokszerkezete stb. Magyarországon például az is kérdéses volt, hogymennyire lehet számítani a civil társadalom szolidaritására az önkén-tes segítõ hálózat megszervezése során, vagy fenn lehet-e tartani a  ~~ ~~     	 33hospice-hálózatot a társadalombiztosítási rendszer finanszírozása nél-kül úgy, ahogyan ez az Egyesült Királyságban mûködik, ahol azegészségügyi rendszer (NHS) részesedése nem haladja meg az államiköltségvetés 20 százalékát (St. Cristopher’s, 1997).Team és társadalomA multidiszciplináris hospice-teamben a beteg és társadalom közöttikapcsolattartás elsõsorban a szociális munkás és a lelkész feladata.Az ellátás holisztikus szemlélete miatt azonban a team egyik tagjasem hagyhatja figyelmen kívül a beteg szociális helyzetét, és azt akultúrát, amelyben életét leélte, így az orvos sem.A szociális munkás szerepe változik, alakul a társadalom elvárásaiés a társadalom tagjainak attitûdjei szerint. A hospice-szellemû ellátássorán az elvárásokat és attitûdöket mindenekelõtt a kollégák, vagyisa hospice-team tagjai, de a beteg és családja, valamint a hozzátartozókis befolyásolhatják.Az egyik leglényegesebb ilyen elvárás, hogy a jóléti állam nyújtsonszociális biztonságot az olyan esetekben is, amikor az állampolgárokvalamilyen ok miatt – mint amilyen egy súlyos betegség – kilátásta-lannak tûnõ helyzetbe kerülnek. Ha például a szülõk daganatos be-tegségben meghalnak, akkor gyermekeik felnevelését az államnak va-lamilyen formában biztosítania kell, vagy ha egy fogyatékos embermegözvegyül, akkor az államtól elvárható, hogy elhelyezze az öregekotthonában. Így a hospice-team tagjai, de maguk a betegek és hozzá-tartozóik is joggal várják el a szociális munkásoktól, mint a szociálisproblémák kezelõitõl, hogy garantálják a betegek szociális biztonsá-gát, vagy legalábbis e szociális biztonság megteremtésén fáradozza-nak.A beteg és családtagjai részérõl a fenti elvárást kiegészítheti a ta-nácsadás igénye, hiszen a szociális munkás ismeri leginkább a családszociális helyzetét. Például a családtagok tanácsot kérhetnek a szoci-ális munkástól azzal kapcsolatban, hogy mit mondjanak a gyereknek,ha a szülõ gyógyíthatatlan beteg, vagy ha már meghalt, hogyan se-gítsék a gyerek gyászmunkáját.A szociális munkás általánosságban a híd szerepét töltheti be apalliatív ellátás során, ugyanis a betegnek és ismerõseinek eltérõ in-formációi és különbözõ elképzelései lehetnek a halálról, a meghalás-ról, ezért fontossá válhat a közvetítés.Ugyanilyen hídszerepet tölthet be a szociális munkás a haldoklóés családja, valamint a hospice-team között is, tekintettel arra, hogya szociális munkás ismeri legjobban a beteg és a hozzátartozók szo-ciális helyzetét, valamint õ rendelkezik az optimális szociális támo-gatáshoz szükséges ismeretekkel is.Az összekötõ szerepét töltheti be azáltal is, hogy õ ismeri a leg-jobban a teamben azokat a társadalmi erõforrásokat, amelyek a beteg !"#34  	rendelkezésére állnak (itt egyrészt az anyagi erõforrásokra is gondol-hatunk, mint amilyenek a különbözõ segélyek, másrészt azokra a jó-léti társadalom által biztosított lehetõségekre, amelyeket a betegekszükség esetén igénybe vehetnek, mint például az otthonápolás, helyiönkéntesek stb.).A lelkész ugyancsak összekötõ szerepet játszik, de õ a beteg ésvallási közössége között, hiszen az intézményi ellátás során a betegkapcsolatai többnyire megszakadnak a saját felekezetével. Egy team-nek általában csak egy lelkésze van, aki magától értetõdõen egy adottfelekezethez tartozik, és ezért is szükség van összekötõ szerepre, mi-vel a más vallású betegek spirituális igényeit ez a lelkész nem tudja(teljes egészében) kielégíteni.A lelkész közvetíti a beteg spirituális igényeit a team tagjai felé is.Ez különösen fontos a kevésbé szokványos esetekben, például ha ahaldokló muszlim. A muszlimok számára ugyanis a fájdalom fontosszerepet játszik a bûntõl való megtisztulásban, ezért a lelkésznek in-formálnia kell errõl a fájdalomcsillapítást végzõ orvost. De egyéb szo-kásokat is közvetítenie kell a beteget ellátók felé. A muszlimok pél-dájánál maradva: közismert, hogy tiltott számukra a sertéshús fo-gyasztása, ezért az ellátást azokban a hospice-okban, ahol muszlimhívõk is vannak, úgy kell megszervezni, hogy vallási elõírásaiknakmegfelelõen tudjanak táplálkozni.Irodalom 	           ! "  # $%& % '(() %    * +    +  ,'((-./ 01"-/  %    % &  *&23   4* '(((.'"1	 5 " 6 7 * 8% 9 :& *  $%%   ; < =) 5 '1 '=>="'=0/ &4% ,  * ?+ ;@ '(-' =)"'A0 & * * B 9 7*     ; '((-.>* 6 B* B@   * ** '((0 '0"=/ & &*C 9 B  '((0D  * 8@@ 9 7* 8%  '(() )0">/ &  ~~ ~~     	 35

A palliatív ellátás társadalmi és kulturális háttere

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/10831/82496/1/esely_2002_5_30.pdf

A palliatív ellátás társadalmi és kulturális háttere

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)