Fabius, Laurent

Mauroy, Pierre

Rocard, Michel

Hungarian

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

LAURENT FABIUS–PIERRE MAUROY–MICHEL ROCARD„Európa szocialistái, egyesüljetek!”„Kinyílik a világ, hatalmas gazdasági, kulturális és technológiai rob-banásnak vagyunk tanúi, a globalizáció idejét éljük, és egyikünk semtudja magát ettõl függetleníteni.Nekünk, francia és európai szocialistáknak mostanára már fel kel-lett ismernünk, hogy nem éltünk megfelelõen az új helyzet adta le-hetõségekkel. Javaslataink, stratégiáink nem tudtak kiszabadulni anemzeti keretek börtönébõl. Gondolkodásunk és cselekedeteink csakkevéssé voltak összehangoltak.Az utóbbi öt évben – az euro bevezetésének kivételével – alig ta-lálunk olyan közös kezdeményezést, mely nálunk kedvezõ fogadta-tásban részesült volna, akár még azon témákban is, melyekben mimagunk is komolyan érinettek voltunk. Most, az Erika-ügy után, agénmanipulált növények körüli vagy a sangatte-i menekülttáborralkapcsolatos botrányok idején, vagy a seattle-i és a genovai tüntetésekapropóján is csak visszafogottan beszélünk a globalizációról, miköz-ben már sokkal biztosabb véleményünk alakult ki e kérdésben, mintamit a tetteink mutatnak.A francia szocialisták tavaszi vereségüket is jelentõs mértékbenamiatt szenvedték el, hogy nem sikerült koherens jövõképet megfo-galmazniuk. Éppen ezért ennek a jövõképnek egy új változátát tervezielfogadni a francia szocialisták 73. kongresszusa 2003 májusában.Meggyõzõdésünk, hogy ezen újjá fogalmazott álláspont helyesen fog-ja tartalmazni azon feladatokat, melyeket meg kell valósítanunk eu-rópai partnereinkkel és elvtársainkkal.Mert ha nem teszünk így, a mai félelmek beigazolódnának, és ál-landó kétségek között kellene politizálnunk.Mert nézzünk szét magunk körül: amikor a politikai erõtér desta-bilizálódik, a terrorizmus világméreteket ölt, a tõke globalizálódik ésnövekszik a létbizonytalanság, a szocialista gondolatnak, amennyibenaz csak egyetlen országban valósulna meg, nincsen valós tere.Ha hatékonyan és valóban a történések fõ vonalába illeszkedõenakarjuk végezni a dolgunkat, akkor a megalkotandó politikák és sza-bályozások már nem maradhatnak a nemzeti keretek között: konti-nens- és világméretekben kell gondolkodnunk. Ez a szociáldemokrá-cia új terepe.Szocialistának lenni a XXI. században egyet jelent azzal a gondo-lattal, hogy a világ a mi falunk, és nem pedig azzal, hogy a mi falunka világ közepe. A Francia Köztársaság immár csak egy olyan pers-pektívában nyer értelmet, amely nagyobb nála.INFORMÁCIÓ114  	Különösen fontos, hogy elkerüljük a szélsõségeket, mert az ultra-liberalizmus hátrányai mostantól még világosabban látszanak majd.A nyilvánosság és a civil szféra befolyásának csökkenésével fájdalmaslesz a szentséges piac apostolainak ébredése. Mert a piac sohasemteremtett nagy csodákat, de a nagy tévedéseket megsokszorozta. Haoda jutnánk, hogy már nem lesz átlátható a pénzügyi rendszer, ésnincs külsõ szabályozása, az egyenlõtlenségek pedig csak növekednekaz országon belül és az országok között, a bizonytalanságot ugyan-akkor egyre csak táplálják azok a veszélyek, melyek a bolygót fenye-getik, és egyre több kritika éri a nemzetközi pénzügyi intézményeket– ekkor már nem lehet majd visszahozni a mindenható államot. Ezaz állam ugyanis addigra már teljesen szétesne, pedig nyilvánvaló,hogy az önmagukat szabályozó piacoknak szükségük lenne ellenerõk-re és korlátozásokra.A jelenlegi struktúráinkat alkotó komplex rendszerek között megkell találnunk a különbözõ partnerek (a piac, az állam, a civil szféra)közötti dinamikus egyensúlyt ahelyett, hogy bármelyik elsõbbségéthirdetnénk a többi fölött.A szociáldemokrácia úgy határozza meg önmagát, hogy fõ céljaegy hármas kompromisszum elérése a tõke és a munkaerõ, a piac ésaz állam, illetve a verseny és a szolidaritás között. A globalizációvale párosok elsõ tagjai csak a második tagok kárára tudnak erõsödni.Annak érdekében, hogy a munkaerõ megvédhetõ legyen a tõkemértéktelen túlkapásaival szemben, jobban kell integrálni a fiatalokat,a bevándorlókat és a képzetleneket a munkavállalók közé.Annak érdekében, hogy az állam megtarthassa beavatkozási lehe-tõségeit, nemzetközi szinten meg kell határozni a közjó definícióját,és a nemzetközi nyilvánosság elõtt kell megegyezni az ezt védõ esz-közökrõl.A szolidaritás fenntartásához szükséges, hogy az újraelosztás glo-bális szinten történjék, amihez teljesen új nemzetközi intézményrend-szert kell kialakítani.Így a szociáldemokrácia három kompromisszumát aktualizáni kell,a módszereinket meg kell reformálni és nemzetközi szintre kell emel-ni. Egy gazdasági és szociális biztonságért felelõs szervezet létreho-zása, a kyotoi egyezménynek az üvegházhatást fenyegetõ gázok ki-bocsátásának korlátozására való alkalmazása, de akár egy olyan nem-zetközi adórendszer kialakítása, mely a rászorulók segítését célozza:ezek mind-mind nem mások, mint a szociáldemokrácia elveinek mo-dern és hatékony eszközökkel való megvalósításai.Semmi estere sem szabad elzárni magunkat a világtól, mert a je-lenlegi egyensúlyvesztést éppen az okozta, hogy az Egyesült Államoka nemzetközi rendszer hiperdomináns szereplõjévé vált. Ezt az álla-potot mindenképpen ki kell igazítani. Hatalma tudatában és abbélimeggyõzõdése szerint, hogy jogosan cselekszik, az amerikai kor-mányzat megpróbálja saját elképzeléseit rékényszeríteni a világra.A 2001. szeptember 11-ei támadás után mindenki azt várta, hogyaz Egyesült Államok – Wilson, Roosevelt, Kennedy és Clinton örök-sége szerint – elkötelezi magát egy jobb, egy igazságos világirányítás   	 115mellett. Ehelyett a Bush-kormány gyakran választja a megegyezés he-lyett a parancsot, méghozzá a legegyszerûbb módon: mintha magalenne minden jónak és rossznak tudója, és ami neki jó, annak kelljónak lennie az egész világ számára.Ezen politika nyomán a világ közvéleményében ismét fellángoltaka viták az amerikai értékekrõl, és a kétkedõk még hangosabbak lettek.Ott, ahol éppen a legnagyobb szükség lenne szabályokra és párbe-szédre, Amerika zavart és feszültséget kelt. A dél-amerikai országoklázonganak, és az Atlanti-óceán két partja közötti szakadék egyre mé-lyül.A szociáldemokrácia újjászületése Európának lesz köszönhetõ. Ezlesz a mi régi internacionalizmusunk modern formája, a szocializmusmai megjelenése, ami nem más, mint a piacgazdaság szolidáris tár-sadalma.Tudjuk, az európai társadalmi fejlõdés nem ad minden problémáraválaszt. Mégis, a globális kormányzás elõtt álló feladatokhoz – a békeés a biztonság megteremtése és fenntartása, a tõke szabályozása, akörnyezetvédelem és a közjó szolgálata – éppen Európa tud jó min-tával szolgálni az állami szabályozás és az érdekképviselet terén.Nem lehet nem észrevenni kereskedelmi kérdésekben és az ellen-felek politikájában, hogy a bõvülés elõtt álló Unió állásfoglalása sokatnyom a latban, ha képes egységesen kinyilvánítani véleményét. Ami-kor az EU felelõs tisztségviselõje felszólal a Világkereskedelmi Szer-vezetben, sikerül rákényszerítenie az Egyesült Államokra egy új típu-sú gondolkodást. Amikor bírósági döntés alapján megakadályozzáka General Electric és a Honeywell egyesülését, Európa ekkor is ér-vényt szerez szavának. És egy közös európai álláspont az iraki konf-liktus kezelésérõl minden bizonnyal megfelelõen hatna az EgyesültÁllamok iraki politikájának alakulására.Hiszünk abban, hogy a közeljövõben várható bõvítési folyamatbanmegerõsödõ Európa – ha megtalálja a megfelelõ eszközöket –, képeslesz egy új, világméretû kormányzat hiteles és érdekérvényesítõ szó-szólója lenni.Az Atlanti-óceán másik oldalán néhányan megpróbálják kétségbevonni ennek a modellnek a mûködõképességét. Úgy értelmezik ahelyzetet, hogy ha Európa olyan viszonyokat és újraelosztási megol-dásokat támogat, melyek kevésbé kirekesztõek, mint az Egyesült Ál-lamokéi, ez csak azért van, mert egy mára már megfáradt hatalmatakar újjáéleszteni: eszerint a mi többoldalú érdekviszonyokat kiegyen-súlyozó törekvésünk csak a erõtlenek stratégiája lenne.Valójában azonban még a 25 vagy 27 tagállamot számláló Euró-pának sem lesznek birodalomépítõ aspirációi. Szerencsére, hiszen va-lamennyi birodalomra végül az összeomlás vár.Európa mint erõtlen hatalom? Éppen ellenkezõleg. Mi úgy látjuk,hogy óriási lehetõségekkel rendelkezik, gazdasági téren is. A »lágyhatalom«, soft power, ahogyan angolul mondják. Egy olyan világban,mely elkötelezi magát a szerzõdések, a szabályok, a megegyezés mel-lett, már ez sem kevés. De Európa már ennél is elõbbre jár: a többol- !"#$%&116  	dalú érdekegyeztetés olyan alapot teremthet, mely 20-30 éven belülaz egész világ legalapvetõbb normájává válhat.Egy olyan világ normájává, mely négy-öt regionális egység körészervezõdik, és ezek közül egy Európa. Egy olyan világé, ahol azemberek véleménye jobban meghallgatásra talál, ahol csak azok azértékek válnak legitimmé, melyek a legnagyobb többség érdekeit szol-gálják.Ebben a világban a jognak szüksége van erõre, hogy elismertessemagát, de az erõ jog nélkül elbukik: ez a mi meggyõzõdésünk.Ebben az értelemben kell a szociáldemokráciának hatást gyakorol-ni Európára. A baloldali gondolkodású emberek sokasága és a balol-dali értékek jelentik az alapot a civilizáció új modellje számára.Az európai jobboldal egy ettõl eltérõ helyzetben találja magát. Mi-után szakított a mára már önmaga árnyékává vált kereszténydemok-ráciával, a jobboldal két olyan útra tért, mely eltávolította az európaiértékektõl és az együttmûködéstõl: e két út a lokalizmus és apopulizmus útja. És így próbálják átalakítani – a konzervatív szava-zatok mögé bújva – a piacgazdaságot piactársadalommá.Olaszországban a lokalizmus és a populizmus sajátos elegye ala-kult ki. És mi van Franciaországban? A liberalizmus és az autokra-tizmus vegyüléke, aminek súlyos ára lesz. Mindezt már az elkövet-kezõ hónapokban meg fogjuk tapasztalni: a munkanélküliség és a tár-sadalmi egyetlõtlenségek növekedése várható.Ezért az európai szocialistáknak úgy kell jelen lenniük az EurópaParlamentben, hogy tudják: õk Európa jövõjének a letéteményesei. El-sõsorban szocialistáknak kell lenniük, nem pedig franciáknak, néme-teknek, spanyoloknak vagy dánoknak, hiszen sürgõs kérdésekrõl kellhallatnunk a szavunkat: Európa új korszaka szociális rendszerénekfelépítésérõl, a közszolgáltatások garanciáiról, a mezõgazdaság re-formjáról és az intézményi reformokról.Mindezeken túl, fel kell készülnünk az Unió polgárainak követke-zõ nagy találkozójára: a 2004-es választásokra. Ekkorra meg kell fo-galmaznunk közös nyilatkozatunkat, melyben kijelöljük Európa sze-repét a globalizációban: a fejlõdés és a védelem, a környezetvédelem,a szociális jogok, a közjó és a szociális szolgáltatások vonatkozásában.Ez a program fogja kitûzni az Unió számára azokat a célokat, melyekegyszerûek és realisták, és melyek alkalmasak arra, hogy az európaiaktöbbségét szolgálják.Pontosan meg kell határozni azokat a állomásokat, melyeken ke-resztül eljuthatunk a céljainkhoz: egységes legyen képviseletünk anemzetközi pénzügyi szervezetekben; a legszegényebb országok szá-mára bõvüljenek a kereskedelmi lehetõségek; az európai befektetésekösszhangban legyenek a védelmi feladatokkal; a bevándorlási politi-kában valósuljon meg egy haladó europanizálódás és kapjon támo-gatást a fejlesztés; új nemzetközi eljárások és struktúrák biztosítsák avilágméretû gazdasági és politikai egyensúlyt. Ennek megoldására ja-vaslatot kell tennünk, és ehhez mintául a Környezetvédelmi Világ-szervezet mûködése szolgál.Ezen nyilatkozat kidolgozásához intenzívebbé kell tennünk kap-   	 117csolatainkat és a közös munkát az európai szocialistákkal. Az európaiszocialisták nemrégiben Koppenhágában tartották elsõ ilyen találko-zójukat. Jó úton járunk. És jönnek a többi találkozók, a legközelebbiVarsóban lesz. Meg kell kezdenünk a párbeszédet a haladás és a de-mokrácia erõivel: szakszervezetekkel, civil és társadalmi szervezetek-kel, tudósokkal, értelmiségiekkel, mûvészekkel.Alig másfél év múlva lesznek a legközelebbi európai választások.Ezek a találkozók a szociáldemokrácia és Európa jövõje szempontjá-ból fontosak.Miután magunk mögött tudjuk a széthúzásokat, az igérgetéseketés háttéralkukat, melyek oly gyakoriak a bukás utáni idõszakban, afrancia szocialistáknak el kell foglalniuk az õket megilletõ helyet. Elkell fogadniuk tehát a katalizátor szerepét, túl kell jutniuk a kamaril-lapolitizáláson és a közös jövõre kell összpontosítaniuk tudásukat éserejüket.Mert õszintén európaiak vagyunk és õszintén szocialisták, ezértegyütt mondjuk: »Európa szocialistái, egyesüljetek!«”Fordította Gyurcsány Ferenc !"#$%&118  	

„Európa szocialistái, egyesüljetek!”

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/10831/82510/1/esely_2002_6_114.pdf

„Európa szocialistái, egyesüljetek!”

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)