A tanulmány főként Skandinávia példáján keresztül azt vizsgálja, hogy a jóléti állami politikák milyen feltételek mellett járulnak hozzá a lehetőségszerkezetek kiegyenlítéséhez. A generációk közötti mobilitással és az iskolai végzettséggel kapcsolatos adatokon alapuló elemzés feltárja, hogy Skandináviában máshol nem található egyértelmű kiegyenlítő hatás mutatható ki. E hatás azonban aszimmetrikus, mivel majdnem kizárólag alulról felfelé ható kiegyenlítődésről van szó
