A tanulmány az aktív korú nem foglalkoztatottak aktivizálásának intézmények, ágazatok és professziók közötti feladatrendszerét járja körül. Bemutatja néhány OECD-ország jó gyakorlatát a foglalkoztatáspolitika és a szociálpolitika határterületét jelentő klienskör aktiválásában. Ismertet néhány, a foglalkoztatási és a szociális intézményrendszerekkel kapcsolatos téves elvárást, amely előzetes tisztázása a két intézményrendszer közötti későbbi partnerkapcsolat alapja lehet. Végigkíséri a felhasználó/kliens útját az első kapcsolatfelvételtől a tartósan regiszterbe szorult munkanélküliek kezelésének problémájáig. Elemzi a nemzetközi „jó gyakorlatok” hazai vonatkozásait és rámutat az esetmunka szintű együttműködés megkerülhetetlenségére
