Recenzió: Czibere Ibolya – Loncsák Noemi – Gégény János [szerk.]: „Átlagosan élünk…” A kárpátaljai magyarság gyermekes háztartásainak életkörülményei, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2017. 190 o

Elek, Zsuzsanna Réka

Hungarian

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

125esély 2018/2RecenzióElek Zsuzsanna Réka„ÁTLAGOSAN” AZ ÁTLAG ALATT(Czibere Ibolya – Loncsák Noemi – Gégény János [szerk.]:  „Átlagosan élünk…” A kárpátaljai magyarság gyermekes háztartásainak életkörülményei, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2017. 190 o.)A  kutatásokból  keveset  tudhatunk  a  kárpátaljai  magyar  lakosság  sze-génységéről,  kirekesztettségéről.  Míg  Magyarország  leghátrányosabb  helyzetű  kistérségeiben  élő  gyerme-kes  családok  életkörülményeiről,  gyerekszegénységéről és a gyerekesé-lyekről átfogó képet adnak az elmúlt évek kutatásai (Ferge – Darvas 2012, Ferge – Darvas 2014, Vastagh – Husz 2017), a kárpátaljai magyarság köré-ben még nem készült hasonló, ezért mindenképp  hiánypótló  az  a  feltá-ró  kutatás,  melynek  eredményeiről   a Czi bere Ibolya, Loncsák Noémi és Gégény  János  szerkesztésében  meg-jelent  kötet  beszámol.  A  könyv  egy  debreceni  szociológus  hallgatókból  álló kutatócsoport – három kárpátal-jai  településen  (Vári,  Nagyborzsova  és Halábor) – 2016 tavaszán végzett kérdőíves felmérésének eredményeit mutatja be. A kutatás célja az volt, hogy a térségben élő gyermekes családok helyzetének és életkörülményeinek feltárásán keresztül a szerzők azonosítani tudják a Kárpátal-ján élő gyermekek szegénységét és problémáit. A kutatás nem csak újszerűsége mi-att nagyon releváns, hanem mert – miközben a vizsgált területen a teljes népesség a hivatalos szegénységi küszöb alatt él – a térségben élők számára a szociális védelmi rendszer a fizikai létbiztonság megteremtéséhez sem jelent minimumgaranciákat: a  környéken  alig  van  munkalehetőség  és  korlátozott  –  az  egyébként  rossz  mi-nőségű  –  egészségügyi  szolgáltatásokhoz  való  hozzáférés,  valamint  nem  nyújt  mobilitási lehetőségeket az oktatás sem. Az ukrán nyelvtudás hiánya hozzájárul a  kirekesztődéshez,  ugyanakkor jelentős integrációs erőt képez a valláshoz való „ÁTLAGOSAN ÉLÜNK…”A kárpátaljai magyarsággyermekes háztartásainak életkörülményeiSzerkesztette:CZIBERE IBOLYA – LONCSÁK NOÉMI – GÉGÉNY JÁNOS126 esély 2018/2Recenziókötődés, az intézményesített szociális védőháló hiányában felértékelődik az ön-gondoskodás, a család szerepe és a reciprocitáson alapuló közösségi segítés.A kötetben bemutatott  kérdőíves  kutatást  – annak megalapozásaként – egy Váriban  készített  interjús  feltáró  kutatás  előzte  meg,  melynek  tapasztalatairól  jelen  kötet  bevezető  fejezetében  olvashatunk  (Loncsák  Noémi:  Kárpátalja  tár-sadalmi,  gazdasági,  demográfiai  jellemzői  –  a  falvakban  élő  magyarság  helyzete). Feltehetően ebből a kutatásból ered a címben szereplő „átlagosan élünk” kifejezés is, melyet azok – a kutatásban megkérdezettek – használtak magukra, akik szub-jektív  szegénységük  megítélésekor  a  legjobb  kategóriába  tartoztak.  A  bevezető  fejezetből képet kapunk a térség gazdasági és társadalmi jellemzőiről, infrastruk-turális ellátottságáról, a szociális ellátórendszerről és ellátásokról, valamint a ku-tatásba bevont három falu területi jellemzőiről. Kárpátalján (mely a Kárpát-me-dence legszegényebb területe) a munkanélküliek aránya minimum 80 százalékos (annak ellenére, hogy a foglalkoztatási központokba csak minden tizedik ember regisztrálja magát), egyes magyarok lakta területeken akár 100 százalékos – így a lakosság jelentős része illegális munkavállalásra kényszerül. Egy korábbi kutatás (Darcsi 2008) alapján a megkérdezettek 82 százalékánál nem volt kiépítve a csa-tornahálózat és a települések 77 százalékánál az ivóvízrendszer. A kutatócsoport az adatfelvételhez a korábbi MTA Gyermekszegénység Elleni Programiroda munkatársai által létrehozott, és a jelenlegi MTA Gyerekesély-ku-tató Csoportja által kibővített – háztartásokra és gyermekekre vonatkozó – kér-dőívet használta, melyet a térséghez igazítottak és további kérdésekkel egészítettek ki. A kutatók ugyanakkor számos módszertani korlátba ütköztek – ezeket mutat-ja be Gégény János a kötet második, A kutatás módszertana című fejezetében. Re-leváns országos, kárpátaljai, járási és településszintű adatok hiányában egy, a há-rom falut jól ismerő kulcsinformátor segítségével sikerült elérni a három település legtöbb  gyermekes  háztartását  (Czibere-Kovách  2017),  összesen  139  háztartást  és  691  személyt.  A  nem  valószínűségi  mintavétel  problémájának  megoldására  két randomizációs módszert (Bootstrapping és Monte Carlo) alkalmaztak. Kár-pátalja 13 megyéjéből egyedül a Beregszászi járásban élnek abszolút (körülbelül 76 százalékos) többségben magyarok, ezért kutatási helyszínként innen került ki a három, eltérő településkategóriába tartozó, 95-98 százalékban magyarok lakta falu. Bár a kárpátaljai magyarok 65 százaléka falvakban él, a minta nem reprezen-tatív a teljes kárpátaljai magyarságra, de a feltáró kutatás eredményeit bemutató tanulmányokból álló kötet ezzel együtt hiánypótló, informatív, részletgazdag és számos érdekes összefüggésre rávilágít. A kötet bevezető és módszertani fejezetét 7 tanulmány követi, melyek a kér-dőíves adatfelvétel eredményeit az egyes témák mentén elemzik, így a kötet vé-gére érve átfogó képet kaphatunk a három kárpátaljai településen élő gyermekes magyar családok életszínvonaláról, többdimenziós szegénységéről, kirekesztettsé-géről és a gyermekszegénységről. A kérdőíves felmérés eredményeit releváns ada-tok  hiányában  nem lehetett  kárpátaljai  vagy  ukrajnai  adatokkal  összevetni,  de  érdekes lehetett volna az összehasonlítás – a jórészt azonos kérdőívekkel felmért 127esély 2018/2Elek Zsuzsanna Réka: „Átlagosan” az átlag alatt– a magyarországi leghátrányosabb helyzetű kistérségekben vizsgált gyermeksze-génységi kutatások eredményeivel. A gyermekes  háztartások helyzete  a kárpátaljai  magyar falvakban  című tanul-mányában  Czibere  Ibolya  és  Kovách  Imre  célja,  hogy  átfogó  képet  adjanak  a  három település  életszínvonaláról.  Részletesen  elemzik  a  háztartások  jellemzőit  és a családszerkezeti formákat, a lakókörnyezetet és lakáskomfortot, a háztartá-sok munkaintenzitását, anyagi deprivációját, eladósodottságát, szubjektív anyagi helyzetét és a 18 év alatti gyermekek kielégített és ki nem elégített szükségleteit. A szerzők számos egyéb mellett bemutatják, hogy a lakások komfortfokozata mi-lyen alacsony szintű: fürdőszoba csak a lakások 64 százalékában, vízöblítéses WC csak minden második lakásban van és a háztartások mindössze 18,7 százalékának van esélye vezetékes ivóvíz használatára. A vizsgált falvakban és környezetükben nagyon kevés a munkalehetőség (a vizsgált háztartások negyede teljesen kiszorult a munkaerőpiacról), ezért felértékelődik az informális (olykor illegális) és alkalmi munkák szerepe, miközben a nők számára szinte egyáltalán nincsenek munka-lehetőségek, a munkaerőpiaci mobilitás hiányának pedig önszegregációs hatásai is vannak. A KSH deprivációs indexe alapján a háztartások fele deprivált,  ezen belül jelentős részük súlyosan deprivált,  és jelentős a szakadék a cigány és nem cigány népesség életminősége között. A megkérdezettek 60 százaléka ítélte meg úgy saját helyzetét, hogy három évvel ezelőtt jobban éltek, és 44 százalékuk arra számít, hogy a következő évben romlani fog helyzetük. Ugyanakkor szinte min-den válaszadó nagyon szeret a falujában élni, és nem tervezik, hogy elköltöznek.A három településen élő gyermekek helyzetéről Molnár Éva és Loncsák Noémi A kárpátaljai  gyermekek helyzetének jellemzői  című tanulmányában olvashatunk, melyből kiderül többek között, hogy a háztartások 10 százalékában nem tudják biztosítani a napi háromszori étkezést, és ez az arány az óvodában a legnagyobb, ahol  33  százalék  az  éhezők  aránya.  Az  éhezés  a  többgyermekes  illetve  a  cigány  családokat jobban érinti.  A gyermekek majdnem 30 százalékának a szülők nem tudnak 2 pár megfelelő cipőt biztosítani, 25 százalékának télen meleg felsőruháza-tot. 30 százalékuknak nincs külön fekhelye és 36 százalékuknak nincsenek beltéri játékaik. A térségben nehezen férnek hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz. A gyermekeknek alig több mint tizede járt bölcsődébe, és bár oktatási intézmé-nyek közül egyedül az óvoda található meg mindhárom településen, a gyermekek harmada nem járt oda sem. Az iskolás gyermekeknek csupán 30 százaléka része-sül napközis ellátásban, miközben otthonaikban a gyermekek negyedének nem biztosított a megfelelő hely, 40 százalékának íróasztal a tanuláshoz, a házifeladat elkészítéséhez.  A  gyermekek  harmada  egyáltalán  nem  használ  számítógépet  és  negyedük  is  csak  az  oktatási  intézményben,  a  gyermekek  fele  nem  vesz  részt  rendszeresen  szabadidős  tevékenységben.  A  szülők  25  százalékánál  kevesebben  gondolják, hogy gyermekük felsőfokú végzettséget szerezhet, legnagyobb részük a szakmaszerzést látja reálisnak, az érettségit is csak 10 százalék tudja elképzelni.Mivel a térség teljes népessége a mérhető és hivatalos szegénységi küszöb alatt él, és ebben az értelemben nem összehasonlíthatók a jövedelmi szegények a nem 128 esély 2018/2Recenziószegényekkel,  ezért  Loncsák  Noémi  Gyermekszegénység  a  kárpátaljai  magyarság  körében  című  tanulmányában  a  deprivált  háztartások  és  a  háztartásokban  élő  gyermekek helyzetét elemzi – külön hangsúllyal a cigány származású gyermekek-re. Írását az előzetes interjús feltáró kutatás interjúrészleteivel gazdagítja. A tele-püléseken élő népesség 50 százaléka deprivált (kétharmaduk súlyosan deprivált), közöttük 44 százalék a cigány származásúak aránya. A deprivált háztartások fe-lében a segélyek összege a bevételek több mint felét teszik ki, lakáskörülményeik még az általános körülményeknél is rosszabbak (ötödüknél egy légtérben zajlik az élet). A gyermekek egészségi állapota, iskolai esélyei is sokkal rosszabbak, a helyi iskolák nem jelentenek kilépési lehetőséget a szegénységből. Az előzetes interjús kutatásban a kutatók feltárták a helyi cigányság belső ré-tegződését, a saját maguk és a nem cigány lakosság által is használt kategorizálást, melyben a három karakteres csoport életkörülményeik, jövedelemszerzésük mód-ja és térbeli  elhelyezkedésük szerint is  elkülönül egymástól.  Ebben a belső hie-rarchiában a legfelső réteget a jómódú, úri cigányok, az „ucik” alkotják, középen vannak a „vácik”, a vályogvető és minden egyéb fizikai munkát végző cigányok és  legalul  a  legszegényebb réteg,  a  „döcik”,  a  „dögevők”.  A kvantitatív kutatás-ba a kutatóknak a „döci” rétegbe tartozókat nem sikerült bevonni, „pontosabban a módszerünk nem volt erre alkalmas (szegénységük mélysége értelmezhetetlenné tet-te számukra kérdéseinket, nyelvi-kognitív készségeik pedig eleve nem tették lehetővé a  szavak  mögötti  jelentéstartalmakkal  történő  megbirkózást)”  (106.  o.).  A  szerző  interjúk és  nem résztvevői  megfigyelés  alapján röviden,  de szemléletesen írja  le   a döci réteg lakáskörülményeit, helyzetét, azt a teljes nyomort, amiben a kérdőív – a fizikai szükséglet kielégítésére vonatkozó – kérdéseit a kutatók néhány kivé-telével  nem  találták  relevánsnak  lekérdezni,  mivel  többségük  teljesen  hiányzik   a gyermekek életéből. Végül a szerző a Welch-féle humánökológiai modell alap-ján foglalja össze (táblázatos formában is) tapasztalataikat: „[a] Welch- (1978) -féle humánökológiai  modell  rendszerelvűsége  alapján összegezve  az  eredményeket,  nyil-vánvaló a gyermekek többszörös kirekesztődése, a természetes és a mesterséges támoga-tórendszerek alul- vagy hiányos működése” (109. o.). Gégény János A kárpátaljai gyermekes nők élettel való elégedettsége és men-tális  jólléte  című tanulmányában a  vizsgált  minta  alapján megállapítja,  hogy a  Beregszászi járásban élő nők mind az élettel való elégedettség, mind a mentális egészség tekintetében az uniós átlagnál sokkal, de az Ukrajnával szomszédos or-szágokénál  is  jelentősen  rosszabbul  állnak.  Mindkét  területen  rosszabb  adatok  jellemzők a romákra, mint a nem romákra, illetve az adatok alapján úgy tűnik, hogy a vallási aktivitás (templomba járás) pozitívabb hatással van e területekre, mint a vallási meggyőződés. A szülőknek az iskola funkcióiról alkotott vélemé-nyét vizsgálta Iskolával kapcsolatos szülői elvárások Kárpátalján című tanulmányá-ban Kósa Rita Diána, és többek között azt találta, hogy az oktatással kapcsolatos (poroszosabb) szülői elvárások az 1990-es évek magyarországi szülői elvárásaihoz hasonlók, illetve a roma szülők sokkal alacsonyabb iskolai végzettséget jósolnak gyermekeiknek. 129esély 2018/2Elek Zsuzsanna Réka: „Átlagosan” az átlag alattVirág Ádám a Természetes támogatórendszerek a kárpátaljai térség gyermekes csa-ládjai  körében  című  tanulmányában  arra  hívja  fel  a  figyelmet,  hogy  mint  olyan  térségben, ahol az intézmények által  biztosított  védelmi háló részben vagy teljes egészében  hiányzik,  Kárpátalján  kiemelten  fontos  a  természetes  támogatórend-szerek megléte, ugyanakkor a minta alapján a romáknak a nem romákénál, a sú-lyosan depriváltaknak a nem depriváltakénál, a tartós betegséggel rendelkezőknek az  egészségesebbekénél  tipikusan  kevesebb,  a  templomba  járóknak  az  oda  nem  járókénál  pedig  több  barátjuk  van.  Paczári  Viktória  Civil  aktivitás  Kárpátalján című tanulmányában a térségben élők állampolgárság-értelmezését és civil aktivi-tását vizsgálva megállapította, hogy bár a válaszadók többsége elméletben fontos-nak tartja az aktív állampolgársághoz tartozó értékeket, ezt általában nem követi a politikai életben aktív állampolgári megjelenés, vagy aktív véleményformálás. Az előszóban a szerkesztők,  szerzők és  a  kutatócsoport  tagjai  azt  írják:  „Bí-zunk benne, hogy többek követik majd példánkat, ezzel is esélyt adva ennek a térség-nek és a kárpátaljai falusi népességnek arra, hogy felhívjuk a figyelmet kritikus hely-zetükre, a rendkívül alacsony helyi jóléti és szociális biztonsági szint életminőségükre és létbiztonságukra is kiható negatív következményeire.” (7. o.) A kötet ehhez nyújt muníciót, valódi motivációt: egyrészt az egyes tanulmányokat olvasva egyre átfo-góbb képet kapunk a kárpátaljai magyarság gyermekes háztartásainak életkörül-ményeiről, kirekesztettségéről, ugyanakkor a kötet felkelti az olvasó érdeklődését egy-egy terület mélyebb megismerése iránt, és újabb és újabb kérdések megfogal-mazására ösztönöz. A kötet szakmabelieknek és nem szakmabelieknek egyaránt érdekes  olvasmány,  azoknak  is  ajánlom,  akiket  a  kárpátaljai  vagy  határon  túli  magyarság helyzete alapvetően nem szociális megközelítésből foglalkoztat.IrodalomDarcsi Karolina (2008): A 2006-os ukrajnai választások és a kárpátaljai ma-gyarság. In: dr. Soós Kálmán (szerk.): A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Ma-gyar Főiskola Lehoczky Tivadar Intézetének tanulmánygyűjteménye. Ungvár. PoliPrint: 63–86.Ferge Zsuzsa – Darvas Ágnes (2012) (szerk.): Civil jelentés a gyerekesélyekről 2011. Budapest. Gyerekesély Közhasznú EgyesületFerge Zsuzsa – Darvas Ágnes (2014) (szerk.): Civil jelentés a gyerekesélyekről 2012-2013. Budapest. Gyerekesély Közhasznú EgyesületLoncsák Noémi (2015): Szegénységi lét az ukrajnai magyarság körében. In: Dobi Edit (szerk.): Juvenilia VI. Debreceni bölcsész diákkörösök antológiája. Debrecen, Printart-Press Kft. 193–208.Vastagh Zoltán – Husz Ildikó (2016) (szerk.): Gyerekesély a végeken I. Tanulmá-nyok a leghátrányosabb helyzetű kistérségek gyermekeinek életkörülményeiről. Budapest. MTA TK Gyerekesély-kutató Csoport.

„Átlagosan” az átlag alatt

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/10831/82437/1/Esely_2018-2_5-2_Elek_Atlagosan_atlag_alatt.pdf

„Átlagosan” az átlag alatt

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)