Aim: The aim of our study is to present the main stages of competency based training in the higher education of law enforcement. We approach the choosen topic from a human-specific perspective: we discuss the role, significance and function of behavioral science in the law enforcement training/education; with best practices we highlight the possible (feasable) ways of competency development.Methodology: We used document analysis, semistructured interviews (with 10 teachers) and visitation of classes to identify and examine best practises in relation to competency development in the higher education of law enforcement.Findings: Based on our examination (investigation) it can be clearly stated that intentions towards competency developments in the higher education of law enforcement can be found as early as the beginning of 2000. After joining the European Higher Education Area, the need for competency based education amplified. As result of this need, syllabuses and methods aiming for competency development started to appear in curriculums. On the other hand, it became clear throughout the interviews that though teachers try to answer to the changed requirements, the lack of pedagogical knowledge and aligning to the quickly changing student population can cause them difficulties. By analysing best practises, we concluded that interactivity and experimential learning is a common element in all of them.Value: Our investigation wants to highlight how higher education of law enforcement responds to new requirements, what we achived so far, what are the challenges, and in which areas we still have unanswered questions.Cél: Tanulmányunk célja bemutatni, hogy a rendészeti felsőoktatásban a kompetenciafejlesztésen alapuló képzés fejlődésének milyen főbb állomásai voltak. Humánspecifikus szempontokból érintjük a választott témát: kitérünk a magatartástudomány feladataira, jelentőségére, szerepére a rendészeti képzésben, és jó gyakorlatokkal rámutatunk a kompetenciafejlesztés lehetséges útjaira.Módszertan: Dokumentumelemzés és tíz félig strukturált oktatói interjú, valamint óramegfigyelések segítségével megvizsgáltuk, hogy a kompetenciafejlesztéssel kapcsolatban milyen jó gyakorlatok léteznek a rendészeti felsőoktatásban.Megállapítások: Vizsgálódásunk alapján egyértelműen megfogalmazható, hogy a kompetenciafejlesztés iránti törekvések a rendészeti felsőoktatásban már a 2000-es évek elejétől tetten érhetők. Az Európai Felsőoktatási Térséghez való kapcsolódást követően az ez iránti igény egyre inkább felerősödött, melynek eredményeként egyrészt a tantervekben is megjelennek a kompetenciafejlesztésre irányuló módszertani megközelítések, másrészt az interjúk során is egyértelművé vált, hogy az oktatók igyekeznek ugyan reagálni a megváltozott igényekre, ugyanakkor nehézségként fogalmazták meg a pedagógiai tudás hiányát, a megváltozott hallgatói populációra jellemző specifikumokhoz való igazodást. A jó gyakorlatok elemzése során arra a következtetésre jutottunk, hogy azokban az interaktivitás, a tapasztalati tanulás közös elemként jelenik meg.Érték: Vizsgálódásunkkal arra kívánunk rámutatni, hogy a rendészeti felsőoktatással szembeni elvárásokra miként reagál a képzés, milyen eredményeket értünk el idáig, illetve melyek azok a kihívások, fejlesztendő területek, amelyekre még megoldandó feladatként kell tekintenünk
