Az 1947-1990. közötti időszakban az idegenrendészeti tevékenység a rendőrség keretein belül
szigorúan titkos tevékenység volt. Ennek következtében a letelepedéssel kapcsolatos
információk alig kerültek nyilvánosságra. Az idegenrendészettel kapcsolatos döntések kisebb
része született meg valamilyen szintű jogszabály megalkotásával, nagyobb részük politikai
döntés, vagy annak következménye volt. így volt ez a letelepedés területén is. A volt
szocialista országokból való letelepedést, elsősorban az ott élő magyar nemzetiségűek
letelepedését csak kivételesen engedélyezték. Szinte csak azok a kérelmek kerültek
engedélyezésre, amelyek indoka a házasságkötés volt. Sok magyar fiatal tanult ugyanis
ezekben az országokban - főleg a volt Szovjetunióban -, és közülük sokan találtak maguknak
ott házastársat. A házasságkötést követően jelentős számban választották további
tartózkodásuk színhelyéül Magyarországot és kérték letelepedésük engedélyezését.
Arról sem rendelkezhetünk pontos adatokkal - mint ahogy azt Tóth Pál Péter kutatásai
bizonyítják -, hogy ebben az időben hányan maradtak jogellenesen külföldön. Csak azoknak
a száma ismeretes - de az sem pontosan -, hogy hány fő követett el tiltott határátlépést, illetve
tagadta meg a hazatérést ebben az időszakban. Az elutasított kérelmekről, tehát azok
számáról, illetve az elutasítás indokáról sem rendelkezünk adatokkal
