A mezőgazdasági tevékenységből származó növényvédő és gyomirtó szerek
nagymértékű terhelést jelentenek az agrárterületeken vagy azok közelében élő állatok
populációira. Természetvédelmi és humán-egészségügyi szempontból is fontos, hogy
minél több információnk legyen a különböző peszticidek ökotoxikológiai, nem célszervezetekre gyakorolt hatásairól. A terbutilazin egy széles spektrumú gyomirtó szer,
amelyet hazánkban és világszerte is nagy mennyiségben használnak. A hasonló kémiai
szerkezetű és hatásmechanizmusú, az Európai Unióban betiltott atrazin esetében a nemcélszervezetekre gyakorolt káros hatások jól ismertek, például kétéltűek esetén
befolyásolhatja az egyedfejlődés sebességét és az immunrendszert, csökkent testtömeget
eredményezhet, hiperaktivitást és nőstény-túlsúlyos ivararányt is okozhat. Ezzel szemben a
terbutilazin használatának ilyen jellegű kockázatairól nagyon keveset tudunk.
Vizsgálatunkhoz barna varangy (Bufo bufo) és erdei béka (Rana dalmatina) petéket
gyűjtöttünk különböző populációkból, majd laboratóriumi körülmények között neveltük
őket. Az ebihalakat a lárvális fejlődés teljes időtartama alatt olyan vízben tartottuk, amely a
terbutilazin két, természetes vizekben is előforduló koncentrációjának valamelyikét (0,3
μg/L; 3 ng/L), vagy csak oldószer kontrollt (1 μL/L etanol) tartalmazott. Kísérletünk során
mértük azokat a tulajdonságokat, amelyek az állatok fitnesze szempontjából
meghatározóak a természetben
