A recenzált mű: Vladimir Geiger: Ljudski gubici Hrvatske u Drugome svjetskom ratu i u poraću koje su prouzročili Narodnooslobodilačka vojska i Partizanski odredi Jugoslavije/Jugoslavenska armija i komunistička vlast Brojidbeni pokazatelji (procjene, izračuni, popisi). Case study: Bleiburg i folksdojčeri. Časopis za suvremenu povijest, 2010/3. 693–722

Kiss, Vilmos

Repository of the Academy's Library

A zágrábi Horvát Történeti Intézet tudományos munkatársa, Vladimir Geiger, többéves kutató munkájának eredményét foglal-ja össze tanulmányában. Részletesen és körültekintően összeg-zi Jugoszlávia és ezen belül a horvát területek második világhá-ború alatti és utáni emberveszteségének okait és folyamatait. A tanulmány kissé bonyolult címe is jelzi, hogy a szerző a horvát történetírás egyik legellentmondásosabb, az utóbbi évtizedekben sok vitát kiváltó korszakát mutatja be. A szerző azt a célt tűzte maga elé, hogy megpróbálja tisztázni a mindmáig érzelmeket ki-váltó kérdést: mennyi volt Jugoszlávia és Horvátország háborús embervesztesége? Fogalmilag is nehéz témához nyúlt, mert az emberveszteségekhez sorolta nemcsak a demográfiai és a katonai veszteségeket, de a különféle usztasa- és partizáncsapatok áldo-zatait egyaránt.A tanulmány első részben a szerző röviden bemutatja a szak-irodalomban több évtizede folyó „számháborút”, azt, hogy meny-nyi is volt Jugoszlávia második világháborús embervesztesége. A közvetlenül a háború után készített hivatalos számítások szerint Jugoszlávia teljes második világháborús demográfia vesztesége mintegy 1 706 000 fő volt, de ma már tudjuk, hogy a tényleges vesz-KISS VILMOSEmberveszteségek a második világháború alatt és után, amelyeket a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg, a partizánalakulatok és a kommunista hatalom szervei okoztak a horvát területeken. Esettanulmány: Bleiburg és a népi németek.** Vladimir GEIGER: Ljudski gubici Hrvatske u Drugome svjetskom ratu i u poraću koje su prouzročili Narodnooslobodilačka vojska i Partizanski odredi Jugoslavije/Jugoslavenska armija i komunistička vlast Brojidbeni pokazatelji (procjene, izračuni, popisi). Case study: Bleiburg i folksdojčeri. Časopis za suvremenu povijest, 2010/3. 693–722.történetírás Közép- és Kelet-Európában182teség ennél jóval kisebbre tehető. A köztudatban azonban tényle-ges veszteségként a 1 706 000-es számot terjesztette el az új hata-lom. Mint a szerző hangsúlyozza, szándékosan felduzzasztották a kérdéses számot, hogy ennek fejében nagyobb mértékű kárpótlást kapjanak a volt megszálló hatalmaktól, mindenekelőtt Nyugat-Németországtól. Ideológiai okokból a kommunista hatalom külön kiemelte és nagyságrendekkel megnövelte az 1941–1944 között a horvátországi jasenováci munkatáborokban elhalálozott áldoza-tok, különösen a szerbek számát is. Geiger többször hangsúlyoz-za, hogy már közvetlenül a háborút követő időszakban is politi-kai kérdés volt a partizánokkal szemben álló erők által okozott veszteségek felnagyítása, és már akkor megkezdődött az ideológi-ai-politikai jellegű „számháború”. Véleménye szerint Jugoszlávia széthullása és az új nemzetállamok megalakulása után is tovább folytatódott ez a vita, csak éppen ellenkező előjellel. Egyre-másra jelentek meg azok a tudományosan nem megalapozott, erősen nacionalista töltetű munkák, amelyek kisebbíteni igyekeztek az usztasák által Jasenovácon elkövetett gyilkosságok számát, és jelentősen felnagyították a partizánok Bleiburgnál elkövetett vé-rengzéseit.Ámde már Tito halálát követően, elsősorban külföldön, meg-jelentek azok a demográfiai munkák is, amelyek megkísérelték szakszerűen meghatározni az áldozatok valós számát. A szerző két kiváló szakembert említ meg, a horvát Vladimir Žerjavićot és a szerb Bogojlub Kočovićot, akik egymástól függetlenül, de szinte egymással párhuzamosan hasonló nagyságrendben határozták meg Jugoszlávia második világháborús emberveszteségét. A két kutató megközelítőleg egymillióra teszi a tényleges veszteséget. Minimális eltérések az áldozatok nemzeti/etnikai megoszlásában vannak csupán. Geiger megemlíti azt is, hogy a horvát Žerjavić több szerb áldozatról beszél, mint szerb kollégája, és fordítva.A tanulmány második részében a szerző Bleiburg és a „kereszt-út” kérdésével, valamint az ott történtek elemzésével foglalkozik. „Bleiburgon” a horvát és a szerb történetírás a második világhábo-rú utolsó szakaszát érti, az 1945 májusában az osztrák–szlovén határon folyó harcokat, és az azokat követő tömeges megtorláso-kat. A „keresztút” fogalma pedig az életben maradt foglyok „vissza-Kiss Vilmos: Emberveszteségek a második volágháború alatt… 183terelését” jelenti a Jugoszlávia belső területein található táborok-ba, illetve az ekkor elkövetett kegyetlenkedéseket és kivégzéseket. Bleiburg és a „keresztút” kérdéskörével kapcsolatban, mint a szer-ző utal rá, nagyon sok olyan publikáció jelent már meg, amelyek a partizánok ottani tevékenységét elemzik. A szakirodalomban különféle számadatok szerepelnek az áldozatok számáról. Ezek a körülbelül 50 000-től egészen 250 000-ig terjednek, sőt egyesek a „hihetetlen” egymilliónyi áldozatról írnak. Ezek a számok, mu-tat rá a szerző, többnyire az emigránsok tollából származnak. Az áldozatok számára vonatkozó adatokat egy jól áttekinthető táblá-zatban foglalja össze, ami jelentősen megkönnyíti, hogy az olvasó eligazodjon a sokszor egymásnak is ellentmondó historiográfiai számtengerben. Geiger szerint a Bleiburghoz köthető tényleges ál-dozatok száma a statisztikai és demográfiai számítások alapján reálisan 70 000-80 000 fő lehetett. Rámutat arra is: az áldozatok nem kizárólag horvátok voltak, mint többen is állítják, hanem a következő etnikumokból tevődnek össze: horvátok, németek, szer-bek, szlovénok, bosnyákok és montenegróiak. Azok a kutatók, akik a fentebb említett adatokat tekintik elfogadhatónak, elsősorban az áldozatok etnikai összetételének kérdésében térnek el egymás-tól. Az újabb szlovéniai kutatásoknak köszönhetően ezek a szá-mok még növekedhetnek is, különösképpen a szlovén, a szerb és a montenegrói áldozatoké. Geiger kiemeli Zdravko Dizdar horvát történész kutatási eredményeit, aki Bleiburggal és a „keresztút-tal” kapcsolatban név szerint 62 000 horvát áldozatot azonosított. A tanulmány írója a fenti adatokkal összehasonlította a jugoszláv hadtörténetírás adatait, amelyek szerint a háborút lezáró harcok-ban a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg az antikommunista erőknek a következő veszteségeket okozta: nagyjából 100 000-en estek el, és megközelítőleg 340 000 fő esett hadifogságba. A hadi-foglyok nagy része, mintegy a fele, német katona volt. A másik felét a következő etnikumok és katonai alakulatok tagjai alkották: a legtöbben a horvát hadsereg katonái és az usztasák voltak, majd a szerb csetnikek, a szlovén domobranok (honvédek), a monteneg-róiak és a bosnyák katonák, és természetesen a civilek is. Geiger nem ért egyet azzal a horvát köztudatban mára már igencsak rög-zült felfogással, hogy Bleiburgban horvát népirtás történt. A szer-történetírás Közép- és Kelet-Európában184ző szerint a Bleiburgban és környékén lezajlott kivégzések leg-több áldozata valóban horvát nemzetiségű volt, azonban – mint a tanulmányában hangsúlyozza – nem szabad megfeledkezni a többi áldozatról sem: a németekről, a szlovénekről, a szerbekről, a montenegróiakról és a bosnyákokról. Geiger utal arra is, hogy vannak, akik tagadják a partizán megtorlásokat, és megpróbál-ják lejáratni azokat a kutatásokat, amelyek nem a múlt korábbi, „antifasiszta” értelmezését követik.A tanulmány harmadik részében a szerző a jugoszláviai né-metek háború utáni sorsával foglalkozik. Először is összefoglalja a horvát és a nemzetközi historiográfia eredményeit, amelyek-nek, tegyük hozzá, kétségkívül ő az egyik legkiválóbb szakértője. Számos könyve, tanulmánya jelent már meg, amelyek közül most csak egyet említek: Nestanak Folksdojčera (A németek eltűnése).1 A második világháború alatt a jugoszláviai német férfi lakosság jelentős többségét, mint ismeretes, önkéntesként vagy erőszakkal besorozták a német, a horvát vagy a magyar hadseregbe, illetve félkatonai szervezetekbe. Így a háború végére lakhelyükön szin-te kizárólagosan idősek, nők és gyermekek maradtak. A lakosság ezen része, amely nem menekült el a visszavonuló hadsereggel, tehát elsősorban nők, gyermekek és öregek váltak a partizánok áldozataivá. Ezt alátámasztotta a kollektív bűnösség elve, ame-lyet az új hatalom kiterjesztett a teljes német lakosságra. A szerző szerint a jugoszláviai németek háború utáni sorsa „jó példája az etnikai tisztogatásnak”.A német áldozatokról számos forrás és publikáció áll a ren-delkezésünkre, és a népi németek helyi szervezetei már a hábo-rú alatt részletes adatbázist készítettek elesett honfitársaikról. A háborút követően a Németországba elűzött jugoszláviai németek szervezetei feldolgozták háború utáni kitelepítésük és az ellenük alkalmazott kegyetlen megtorlások történetét, s ezek a visszaem-lékezések, tárgyi emlékek, halotti névsorok stb. később megala-pozták a németországi kutatásokat és publikációkat.A jugoszláviai német kisebbség emberveszteségének kérdésé-ben a kutatók között nincs olyan nagy mértékű eltérés, mint más 1 Vladimir GEIGER: Nestanak Folksdojčera. (A németek eltűnése.) Nova Stvarnost, Zagreb, 1997.Kiss Vilmos: Emberveszteségek a második volágháború alatt… 185jugoszláviai nemzetiségek esetében. A kutatások szerint 1944 ok-tóberéig, amikor a szovjet csapatokkal karöltve a partizán alaku-latok felszabadították a Vajdaságot, körülbelül 28 000 jugoszlá-viai német vesztette életét. Az első szakasz áldozatai többnyire katonák voltak, és csak kismértékben civilek. A megtorlások és a tömeges kivégzések, illetve az internálótáborok kegyetlen élet-körülményei következtében megközelítőleg 67 000 jugoszláviai német vesztette életét. Ezek az áldozatok nők, idősek és gyerme-kek voltak. A jugoszláviai németek embervesztesége a második világháború alatt és után tehát megközelítőleg 95 000-re tehető, de a szerző utal arra is, hogy az áldozatok száma meghaladhatja a 100 000-et is. Ezt követően regionálisan elemzi a jugoszláviai németek veszteségeit. A területi elemzések kapcsán számos fel-tételrendszert vesz figyelembe, és ennek köszönhetően az olvasó világos képet kaphat a jugoszláviai németség tragikus sorsáról.A cikk írója ennek alapján megállapítja, hogy a második világ-háború alatti és utáni időszakban a délszláv területeken a legtöbb veszteséget a horvátok után a németek szenvedték el. A lakosság arányait tekintve azonban a legnagyobb veszteség egyértelműen a jugoszláviai németeket érte a második világháború alatti és utá-ni időszakban.A szerző tanulmányának utolsó részében összefoglalja és rend-szerezi azokat az emberveszteségeket, amelyekért a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg, a partizánalakulatok és az új kommu-nista hatalom szervei tehetők felelőssé. Ennek kapcsán elsősor-ban – Vladimir Žerjavić és Bogojlub Kočović adatai mellett – az osztrák Michael Portmann kutatásaira támaszkodik. Ők hár-man 180 000 és 210 000 közé teszik a kivégzett és más módon elpusztított összes áldozatok számát. Ezen belül, átvéve Michael Portmann erre vonatkozó adatát,2 a magyar áldozatok számát megközelítőleg 5000-re teszik. Megjegyzem, hogy Portmann ezt az adatot nem saját kutatásai alapján közli, hanem Aleksandar 2 Michael PORTMANN: Communist Retaliation and Persecution on Yugoslav Territory During and After Word War II (1943–1950). (Kommunista megtorlás és üldöztetés jugoszláv területeken a második világháború alatt és után, 1943–1950.) Currents of History, 2004/1–2. 45–74.történetírás Közép- és Kelet-Európában186Kasaš Mađari u Vojvodini 1941–19463 című munkájából vette át. Mint ismeretes, Magyarországon is vita folyik a délvidéki magyar áldozatok számáról, amely vitát legutóbb Sajti Enikő foglalta ösz-sze.4Tanulmánya végén Geiger megállapítja, hogy Jugoszláviát már a háború alatt is komoly veszteségek érték, a belső polgárháború pedig megsokszorozta az emberveszteségeket. A háború végén és utána keletkezett veszteségekért azonban, hangsúlyozza, csakis a partizánok és az új kommunista hatalom szervei a felelősek. A tényleges veszteségek mellett jelentős volt az emigrált és az elűzött lakosok száma is. Az 1939–1948 közötti időszakban a délszláv te-rületekről megközelítőleg 669 000 ember emigrált vagy menekült el.A szerző a következő a gondolattal zárja elemzését: a Tito-korszak jugoszláv történetírásának egyik legnagyobb hazugsága Jugoszlávia második világháborús emberveszteségének a felna-gyítása és misztifikálása volt. A felduzzasztott adatokat politikai, ideológiai, legitimációs okokból jól „bebarikádozták”, és még a dél-szláv állam szétesése után is sokáig ragaszkodtak ehhez, elsősor-ban Kis-Jugoszláviában, illetve Szerbiában. Ugyanakkor a többi utódállamban, így Horvátországban és Szlovéniában, ellenkező előjelű hamisításnak lehettünk tanúi 1990 után. Sokan a parti-zánok által elkövetett gyilkosságok, megtorlások valós dimenzióit igyekeztek felnagyítani. Az áldozatoknak, szögezi le Geiger, bár-melyik oldalon álltak is, joguk van a tisztességes megemlékezésre. Ideje lenne már, teszi hozzá, hogy az áldozatok számát ne a poli-tikusok, hanem a történészek határozzák meg. Annál is inkább, mivel az áldozatokról való megemlékezés, a kérdés kutatása nem pusztán szakmai, de egyben „civilizációs” szükséglet is.Végül, egy recenziónál szokatlan módon, érdemesnek tartom, hogy ismertessem a Geiger által készített 1. számú táblázatot a jugoszláviai emberveszteségek adatairól.3 Aleksandar KASAŠ: Mađari u Vojvodini 1941–1946. [Magyarok a Vajdaságban 1941–1946.] Novi Sad, 1996.4 A. SAJTI Enikő: Hány magyar áldozata volt a partizán megtorlásoknak a Délvidéken? Historiográfiai áttekintés. Limes, 2009/3. 117–132.Kiss Vilmos: Emberveszteségek a második volágháború alatt… 1871. táblázat. Bleiburg és a „keresztút” áldozatai, 1945. (Különféle számadatok: becslések, számítások és összeírások.)Szerzők Áldozatok száma EtnikumG. J. Prpicbecsléstöbb mint egymillió áldozattöbbség horvátO. Knezović és J. I. Prcelabecslés 600 000 áldozat többség horvátD. Crljenbecslés 500 000 áldozat többség horvátB. M. Karapandžićbecslés 250 000 áldozathorvátok, szlovének, szerbek és montenegróiakI. Bogdan és V. Nikolićbecslés kb. 200 000 áldozatkb. 200 000 horvát és 12 000 szlovénV. Žerjavićszámításkb. 70 000 áldozathorvát és bosnyák 45 000-től 55 000-ig, szlovénok 8000-től 10 000-ig, szerbek és montenegróiak kb. 2000K. Katalinićszámításmin. 85 000, ténylegesen 135 500 és max. 198 500 áldozathorvátok és bosnyákokM. Šimundićbecslés 125 000 áldozat horvátA háború alatti és utáni áldozatok vizsgálatát végző bizottság adatai. HorvátországÖsszeírás13 300 áldozat (a bizottság munkáját 2002-ben leállították, ezért a fenti adatok nem véglegesek)többség horvátM. PortmannBecsléskb. 80 000 áldozat horvát, bosnyák, szlovén, szerb, montenegrói és németZ. DizdarBecsléstöbb mint 50 000, kb. 62 000 áldozathorvátKiss Vilmos 

Emberveszteségek a második világháború alatt és után, amelyeket a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg, a partizánalakulatok és a kommunista hatalom szervei okoztak a horvát területeken. Esettanulmány: Bleiburg és a népi németek (könyvismertető)

http://real.mtak.hu/139750/1/kissv12-4.pdf

Emberveszteségek a második világháború alatt és után, amelyeket a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg, a partizánalakulatok és a kommunista hatalom szervei okoztak a horvát területeken. Esettanulmány: Bleiburg és a népi németek (könyvismertető)

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library