Recenzió: Kádár Gábor – Vági Zoltán: Hullarablás. A magyar zsidók gazdasági megsemmisítése. Jaffa Kiadó, Budapest, 2005; Christian Gerlach – Götz Aly: Az utolsó fejezet. Reálpolitika, ideológia és a magyar zsidók legyilkolása. Noran, Budapest, 2005

Szikra, Dorottya

Hungarian

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)

SZIKRA DOROTTYAÚj ablak a magyar szociális ellátásoktörténetére: Fajüldözés ésszociálpolitika a legújabb kutatásokalapjánKádár Gábor – Vági Zoltán: Hullarablás. A magyar zsidókgazdasági megsemmisítése. Jaffa Kiadó, Budapest, 2005;Christian Gerlach – Götz Aly: Az utolsó fejezet. Reálpolitika,ideológia és a magyar zsidók legyilkolása. Noran, Budapest, 2005.Úgy tûnik, elérkezett az ideje, hogy a harmincas, negyvenes évek fajielméleten alapuló politikáját és annak tragikus kicsúcsosodását, aholokausztot a kül- és belpolitikai, társadalmi (szociológiai) és gazdaság-politikai tényezõk részletes megismerésén keresztül kutassák és értel-mezzék újra a történészek. Az ilyen elemzések, melyek közül kettõ isnapvilágot látott az elmúlt év folyamán, hozzájárulnak ahhoz, hogy job-ban megértsük a történteket és újraértelmezzük a szociális munka és aszociálpolitika történetét is. (A korábbi munkák közül a legátfogóbb:Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Osiris, Budapest, 2001.)A két legújabb munka e tárgyban Kádár Gábor és Vági Zoltán magyar,valamint Götz Aly és Christian Gerlach német történészek részletes mo-nográfiája.A szociálpolitika-történet írásnak is új korszaka kezdõdik ezzel. Azeddigi egyoldalú szemlélet, miszerint az 1930-as évek végének szociálistörvénykezése a második világháború elõtti szociálpolitika (sõt, egyesekszerint a rendszerváltás elõtti szociálpolitika) csúcsa volt, felválthatja egyennél jóval árnyaltabb, a történtek sötét oldalát is bemutató elemzés.A korábbi szemlélet, amely alapján az 1930-as évek végének szociál-politikája „sikertörténet”, a következõ forrásokból táplálkozott:1. Mint azt Tomka Béla a magyarországi szociálpolitka történetévelfoglalkozó monográfiájában bemutatta, az 1930-as évek végén a nemzetiössztermékhez viszonyított szociális kiadások összege nem csupán a ko-rábbi évekhez, évtizedekhez képest volt jóval magasabb, de nemzetköziösszehasonlításban is „közelebb hozta” Magyarországot Európához, il-letve annak nyugati feléhez (Tomka Béla: Szociálpolitika a 20. századiMagyarországon európai perspektívában. Századvég Kiadó, Budapest,2003.). Ráadásul ez nem csupán a kiadások volumenére, de a jogok ki-terjesztésére, valamint a társadalombiztosítás által lefedett kockázatokszámát tekintve is igaz volt.Tomka számításainak ellentmondanak más kutatók véleményei.Susan Zimmermann a századforduló körüli társadalombiztosítás adataitvizsgálva jóval alacsonyabb lefedettséget talált. Ennek oka fõként abbanKÖNYVEKRÕL,FOLYÓIRATOKRÓL110  	keresendõ, hogy más statisztikai forrásokat használt, mint Tomka (SusanZimmermann: ‘Geschützte und ungeschützte Arbeitsverhaltnisse von derHochindustrialisierung bis zur Weltwirschaftskrise. Österreich undUngarn um Vergleich’, in Komosy–Parnreiter–Stacher–Zimmermann(eds.), Ungeregelt und unterbezahlt. Historische Sozialkunde 11. Frank-furt am Main/Wien.).Saját kutatásaimban a biztosítás által lefedett lakosság nagyságára vo-natkozóan magam is éppen hogy a Nyugattól való folyamatos távolodástállapítottam meg a második világháború elõtt. (Szikra Dorottya: Társa-dalombiztosítás és modernizáció. In Körkép reform után, szerk.Augusztinovics Mária, Közgazdasági Szemle Alapítvány, Budapest,2000.) Tehát a társadalombiztosítás által lefedett lakosság arányát illetõenkérdéses, hogy valóban a nyugat-európai jóléti rendszerekhez közeled-tünk-e.2. A szociálpolitika, sõt, a szociális munka „kiteljesedését” látta ko-rábban az errõl írók és ezt tanítók döntõ többsége, már csak azért is,mert az 1930-as években valóban új irányt vett a szociális gondoskodáshazai története, és ez több szempontból progresszív irány volt. A „pro-duktív szociálpolitika” megjelenése, amely valójában egy új szociálismunka módszer volt (egy olyan korszakban, ahol a mainál sokkal ke-vésbé vált még el egymástól a szociális munka és a szociálpolitika), el-sõként alkalmazta a „halat helyett hálót” elvet a hazai gyakorlatban. Az-zal, hogy segély helyett lehetõséget (házat, disznót, földet, magot, vetõ-burgonyát stb.) adott a rászoruló sokgyermekeseknek, egy olyan iránytnyitott meg, amely a rendszerváltás utáni szociális szcénában legelõszöraz Autonómia Alapítvány támogatási programjaiban köszönt ismétvissza.A szociális törvényhozás és a kiadások nagysága fellendülésének va-lamint a produktív szociálpolitikának azonban van egy olyan aspektusa,amit eddig többnyire nem hangsúlyoztak a szociális munka és szociál-politika történetével foglalkozó tanulmányok. Ez pedig annak „faji”-et-nikai vonatkozása. Tomka Béla fent említett történeti munkája nem fog-lalkozik az ideológiai dimenzióval, és az ún. fajvédelem elõretörésévelsem, amivel a munka nézetem szerint éppen történetiségét, kontextusátveszíti el.Egy korábbi, 1994-es munka, Gyáni Gábor szociálpolitika-töréneti„kiskönyve” szintén teljesen figyelmen kívül hagyja az ideológia és aszociális törvényhozás összefüggéseit az 1930-as, 1940-es években, mi-közben a liberalizmus és a szociális gondolat konfliktusát beemeli gon-dolatrendszerébe. (Gyáni Gábor: A szociálpolitika múltja Magyarorszá-gon. MTA Történettudományi Intézet, Budapest, 1994.) Ugyanezt a gon-dolkodásmódot folytatja a szintén elsõrangú történésszel, Kövér György-gyel közösen írt társadalomtörténeti könyv jóléti politikákat tárgyaló fe-jezeteiben. (Gyáni Gábor – Kövér György: Magyarország társadalomtör-ténete. Osiris, Budapest, 1998.)A szociálpolitika-történetet a fajvédelem történetével összekapcsoló,egyetlen korábbi munka Ferge Zsuzsáé, akinek „bakancsos könyvét” ép-pen a fenti szerzõk részérõl érte éles kritika. (Ferge Zsuzsa: Fejezetek amagyar szegénypolitika történetébõl. Magvetõ, Budapest, 1986.) Ha      ~~  	 111azonban újraolvassuk, láthatjuk, hogy Ferge nagyon alaposan feldolgoztaa ’20-as évektõl kezdõdõen a fajelmélethez egyre közelebb kerülõ kora-beli szociálpolitikusok munkáit, és észrevette az ártatlan „családvéde-lem” mögött a „fajvédelem” korántsem ártatlan ideológiáját, több szoci-álpolitikai és családvédelmi intézkedésben. Ahol ez az összefüggés tel-jesen nyílttá válik, az az Országos Nemzet- és Családvédelmi Alap 1940-es létrehozása, amit ma is a produktív szociálpolitika háború elõtti ki-teljesedéseként tartanak számon. (A fajvédelem ideológiája és gyakorlatimegvalósulása a produktív szociálpolitikában nyilvánvalóan lehetetlennéteszi, hogy például az Autonómia Alapítvány a produktív szociálpoliti-kára, mint saját történeti elõzményére tekinthessen.)A szociálpolitika logikája alapján két alapvetõ kérdésre kell választtalálni. Egyrészt: honnan szereztek a vizsgált korszakban forrásokat aszociális problémák megoldásához; másrészt: milyen elvek alapján osz-tották el a rendelkezésre álló forrásokat. A redisztribúció két oldalánakvizsgálata a „faji” különbségtétel szempontjából olyan új irány, amelynem bevett a szociálpolitika történetének vizsgálatában.1. A forrásokA redisztribúció „bemeneti oldala”, azaz a források megszerzése az, amia „zsidókérdéssel” legszorosabban összefügg az újabb kutatások alapján.Ungváry Krisztián tollából olvashattunk a közelmúltban arról az 1920-asévek végétõl egyre erõteljesebben jelen lévõ társadalompolitikai irány-zatról, amely a magyar társadalom vagyonos rétegei között társadalmonbelüli számarányánál jóval magasabb arányban jelen lévõ zsidóság va-gyonát fel kívánta használni a trianoni Magyarország égetõ szociálisproblémáinak megoldására (Ungváry Krisztián: Árjásítás és „moderni-záció”. Adalékok Imrédy Béla miniszterelnöki mûködéséhez és a zsidó-törvények geneziséhez. In Századvég, 2002/4., 3–37. o.) Az úgynevezett„õrségváltás” ideológiája nem csupán az elsõ és a második zsidótörvény-ben (1938. XV. tc., 1939. XIV. tc.), de a kibontakozó új szociálpolitikábanés egészségpolitikában is megjelent. Pontosabban: a kettõ egymástól el-választhatatlanul alkotott egységes társadalompolitikát. Ami a szociálpo-litika, illetve szociális munka-történet szempontjából kikerülhetetlenkonkrét példa, az elsõsorban az a tény, hogy a Zöldkeresztes tej- és cu-korakciókat a jórészt zsidók által fenntartott élelmiszeripar „megsarcolá-sából” finanszírozták. A technikák az államosítástól (amely minimáliskártérítés melletti kisajátítást jelentett) a kötelezõ beszolgáltatáson keresz-tül az új luxus-adók kivetéséig terjedtek.Az elmúlt évben két történeti munka is hozzájárult ahhoz, hogy job-ban megértsük az 1930-as évek szociális „boom”-jának hátterét, a szociá-lis kiadások növekedését és a törvényhozás fellendülését. Kádár és Vági,valamint Gelrach és Aly könyvei meggyõzik a magyar szociális munkaés szociálpolitika történetének kutatóját arról, hogy a zsidó származásúmagyar állampolgárok vagyonának elrablása elválaszthatatlan része voltaz 1930-as évek végének szociális feszültségeket enyhíteni óhajtó társa- !"#$%& '(%!)*#+,(#)%112  	dalompolitikájának. Míg Gerlach és Aly elsõsorban az állami elvonásokrendszerére, valamint a külföldi (elsõsorban német és olasz) befolyásra,a külpolitikai összefüggésekre koncentrálnak, addig Kádár és Vági a kis-városokban és falvakban az 1920-as évektõl egyre gyakrabban végrehaj-tott fosztogatásokra és erõszakos cselekedetekre is kiterjesztik figyelmü-ket, amelyek mindenütt a helyi (kar)hatalom elnézõ tekintete elõtt, illetveannak hathatós segítségével zajlottak le. A szerzõk szerint ezek a helyiakciók hasonló módon járultak hozzá a szociális feszültségek oldásához,mint ahogyan a zsidók birtokában lévõ földek törvényes elvétele a föld-ínség valamelyes enyhítéséhez és a szövetkezeti mozgalom erõsödéséhez,valamint az ONCSA elképzeléseinek végrehajtásához.A fenti szerzõk kutatásaiból egyértelmûen kiderül, hogy az 1930-asévek közepétõl egymást követõ kormányok, valamint a képviselõház tag-jai – csakúgy, mint a helyi politikai „elit” döntõ többsége – egyetértettazzal az elgondolással, hogy a „zsidókérdés megoldása” jelenti majd a„szociális kérdés megoldását” is. Erre jó példa az a memorandum, amitImrédy még miniszterelnöksége elõtt, közgazdászként vázolt Darányiminiszterelnöknek, 1937-ben: „Imrédy – aki (ekkor még) nem volt fanatikusantiszeminta – közgazdászként úgy vélte, hogy a költségvetés forráshiánya miatta zsidókérdés kezelése nélkül lehetetlen modern szociálpolitkát folytatni… és ki-jelentette, hogy amennyiben »nem akarunk belecsúszni egy államszocializmusba,vagy más kollektivista rendszerbe«, a zsidókérdés rendezését nem lehet továbbhalogatni.” (Kádár – Vági: id. mû, 83. o.)Az eddig rendelkezésre álló forrásokból úgy tûnik, hogy nem csupánaz ideológia szintjént fonódott össze a modern szociálpolitika valaminta fajvédelem és fajüldözés kérdése, de a konkrét megvalósításban is,amennyiben a zsidó vagyon „újraelosztása” a legváltozatosabb módokonvalósult meg a zsidók által bérelt földek szerzõdéseinek központilag elõ-írt felmondásától (mely földeket aztán közjóléti szövetkezetek vásárol-hattak meg igen alacsony áron) a vidéki deportáltak lakásainak módsze-res kifosztásáig.2. Az elosztásNem csupán a források megszerzése, de a redisztribúció „kimeneti” ol-dala, az elosztás rendszere is jócskán tartalmazott fajvédelmi elemeket.Mint Ferge Csizmadia korábbi munkája alapján rámutat, a szegénypoli-tika klasszikus tagolása „érdemes” és „érdemtelen” szegényekre azt ismagában foglalta, hogy cigány személyek nem részesülhettek az államiszegénypolitika jótéteményeibõl. „Definíció szerint érdemtelenek, teháta közsegélyre jogosultak jegyzékébe fel sem vehetõk voltak a cigányok.Az érdemtelenek családtagjai sem kerülhettek a segélyezettek közé, így      ~~  	 113   	          		       	    	  	     !	 "  	  #		$ % #	 $  &  	   	       	    '  !  (  )	a gyermekek esetében az egyetlen segítési lehetõség az elhagyottá nyil-vánítás és menhelybe utalás volt.” (Csizmadia Andor: A szociális gon-doskodás változásai Magyarországon. MTA Állam- és Jogtudományi In-tézet, Budapest, 1977. 176.o., 141.o., idézi Ferge, i. m. 121. o.)A numerus clausushoz és a késõbbi zsidótörvényekhez, valamint to-vábbi, a zsidóság gazdasági részvételét gátló rendeletekhez hasonlóan1931-ben a kereskedelmi miniszter a vándoripari engedélyek kiadásátmegnehezítette, majd a 66.045/1938-as BM rendelet kimondta, hogy min-den cigányt gyanús egyénnek kell tekinteni (Szita Szabolcs (szerk.): Té-nyek, adatok a cigányok háborús üldöztetésének (1939–1945) tanintézetifeldolgozásáshoz. Magyar Auschwitz Alapítvány – Holocaust Dokumen-tációs Központ, Budapest, 2000.).A zsidók és a cigányok üldöztetésének történetébõl kirajzolódik, hogya társadalom két ellentétes pólusán elhelyezkedõ csoportok ellehetetle-nítésérõl van szó, akikkel kapcsolatban a kirekesztés, üldözés, végül amegsemmisítésre való törekvés motívumai csak részben azonosak: arészletek megismerése különbözõ, bár egyaránt iszonyatos történetet tárelénk. Míg a zsidók – a róluk alkotott, homogenizáló kép szerint – átla-gon felüli vagyonosságukkal és mûveltségükkel, polgárosodásukkal, ésaz ezzel járó pozíciókkal vívták ki a többség ellenszenvét, és váltak azüldözés tárgyaivá, addig a cigányok éppen a polgári élet legfontosabbértékeitõl való eltérésük okán. Mint Gyáni – nem pont a cigányságról,hanem általában az érdemtelennek tekintett rétegekrõl – írja RobertCastel könyvének bevezetõjében: a koldusok, csavargók és a prostituáltakazért váltak a „regulázó gondoskodás” tárgyaivá, mert az éppen kiala-kuló polgári társadalom alapvetõ normáival, és az ezeket a normákatmegtestesítõ intézményekkel szegültek szembe (Gyáni Gábor: A regulázógondoskodás. In: Léderer – Tenczer – Ulicska (szerk.): „A tettetésnekminden mesterségiben jártasok…” Koldusok, csavargók, veszélyeztetettgyerekek a modernkori Magyarországon. Új Mandátum Könyvkiadó,Budapest, 1998.), Ezen polgári értékek két legfontosabbika a nukleáriscsalád és a rendszeres munkavégzés (illetve inkább munkába járás), ésharmadikként az ezekhez szükséges lokalitás, egyhelyben-élés. Mindezekantitézisét személyesítették meg a romák, akikkel kapcsolatban a fajide-genség gondolata könnyen megfogalmazódhatott az 1930-as években.A romák mint a „nemzettõl idegen faj” szociális és egészségügyi prob-lémáira a megoldást nem a munkalehetõség biztosításában, a szociálisgondozásban (ld. egri norma és produktív szociálpolitika), „hanem – mint1934-ben Endre László, a gödöllõi járás fõszolgabírája – a társadalomtól valóelkülönítésben, munkatáborban, koncentrációs táborban látta”. (Szita Szabolcs(szerk.): Tények, adatok a cigányok háborús üldöztetésének (1939–1945)tanintézeti feldolgozásáshoz. Magyar Auschwitz Alapítvány – HolocaustDokumentációs Központ, Budapest, 2000, 37. o.) Endre László szerepétVági és Kádár külön is tárgyalják. Az õ személye jól illusztrálja a modernszociálpolitika és a fajelmélet összefonódását, hiszen Endre László voltaz, aki a Zöldkeresztes Mozgalom keretében, részben amerikai segítség-gel (Rockefeller Alapítvány) létrehozta az ún. „gödöllõi mintajárást”,ahol az egészségházak, anya-, csecsemõ- és gyermekvédelem teljes spekt-rumának kiépítésével a fertõzõ betegségek mellett (elsõsorban a tbc) a !"#$%& '(%!)*#+,(#)%114  	csecsemõhalandóságot is jelentõsen visszaszorították ebben az idõszak-ban.Az eddig feltárt forrásokból az is látszik, hogy a legnagyobb szociál-politikai-szociális munka akcióból a zsidók és a cigányok sem részesed-hettek, hiszen például az ONCSA akcióiban nem csupán az volt az ér-demesség kritériuma, hogy az illetõ család szegény legyen és sokgyer-mekes, de az is, hogy keresztény legyen, valamint „erkölcsileg megbíz-ható”.Az 1930-as és 1940-es évek szociálpolitikájának úgy a forrásszerzési,mint a forráselosztási oldala jelentõs mértékben feltáratlan. Meg kellenevizsgálni a történészek által eddig fel nem tárt szociális törvények ésakciók bevételi és kiadási gyakorlatát, az egyes intézkedések mögöttmeghúzódó implicit és explicit társadalomelméleteket. Külön vizsgálattárgya lehetne, hogy hová lettek szociális munkánk és szociálpolitikánktörténetébõl a romák. Miért láthatatlanok ebben a történetben?Az új szociális munka és szociálpolitika kutatás abba az új holokauszt-kutatási irányzatba csatlakozhat be, amely, mintegy harmadik hullám-ként, a kelet-közép-európai zsidóság ellehetetlenítését és kiirtását kirab-lásként fogja fel, és részletesen fel kívánja tárni ennek a bûntény-soro-zatnak az eredõit és történéseit. (A holokauszt-kutatás eddigi irányzatai-ról és az új paradigmáról lásd: Gyáni Gábor: Modernizmus és gettó. In:BUKSZ, 2005. Tél.) Ennek az irányzatnak a megtestesülése Kádár és Vágivalamint Gerlach és Aly könyve.Ez utóbbi esetében, ahol német történészek néznek szembe a magyarmúlttal, különös dícséret illeti a fordítót, Kerényi Gábort, aki nem csupánfordította a könyvet, de ellenõrizte is az adatokat, és saját kutatómunká-jával járult hozzá ahhoz, hogy Christian Gerlach és Götz Aly könyvemagyarul magas színvonalon jusson el hozzánk. Az ismertetett munkáktükrében, ha eddig nem tettük volna, mostantól mindenképpen újra kellértelmezni a szociális munka és a szociálpolitika hazai történetét, és kü-lönösen az 1930-as, 1940-es évek „szociális államának” kirekesztõ politi-káját.        	 115

Új ablak a magyar szociális ellátások történetére: Fajüldözés és szociálpolitika a legújabb kutatások alapján

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/10831/78439/1/2006_3_SZIKRA.pdf

Új ablak a magyar szociális ellátások történetére: Fajüldözés és szociálpolitika a legújabb kutatások alapján

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

ELTE Digital Institutional Repository (EDIT)