A tanulmány a személyes kapcsolathálózatoknak az egyén viselkedésére tett hatását vizsgálva a közösségtudomány (community science) ismeretanyagát bővíti, egyúttal csökkentve a kutatástól a gyakorlatig terjedő szakadékot. A kutatás két hálózati jellemzőre (a kohézióra és a strukturális ekvivalenciára) összpontosít, amikor a városi általános iskolák pedagógusainak azon beavatkozásait vizsgálja, amelyek a diákok iskolai előmenetelét és viselkedészavarainak enyhítését célozzák. Regressziós modellekkel vizsgáljuk, hogy a tanácsadói hálózatban elfoglalt hely miként befolyásolja a napi jelentőkártya (daily report card), illetve a társas tanulás (peer-assisted learning) módszerének heti használatát, összesen három iskolában, az óvodáskorúaktól a negyedik osztályosokig tanító pedagógusok körében. Az eredmények azt mutatják, hogy a beavatkozások alkalmazása inkább a hasonló tanácsadói kapcsolathálózati mintázatokkal rendelkező tanárok körében terjed (tehát strukturális ekvivalencián keresztül), nem pedig a tanácsadói pozícióban lévők segítségével (vagyis a kohézió által). A más körülmények között kapott , hasonló eredményekkel összhangban a tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy amennyiben a beavatkozás erősítése a cél, nem a közvetlen kapcsolatok, hanem a kapcsolathálózati minta alapján érdemes kiválasztani a változásügynököket (change agent)
