Szabó József

SZTE Publicatio Repozitórium - SZTE - Repository of Publications

 Szemle  95Az elmúlt fél évszázadban a kárpátaljai magyar értelmiség egy jelentős része az Ung-vári Nemzeti Egyetemen magyar nyelv és irodalom szakán szerzett tanári oklevelet. A tan-szék több tanára is komoly érdemeket szerzett a helyi nyelvjárások kutatásában. A diákok közül többen egy-egy kárpátaljai település tájnyelvi sajátosságainak vizsgálatát választot-ták diplomamunkájuk tárgyául. A KMNySz. a jövőben a kárpátaljai magyar nyelvjárások tanulmányozásának egyik fontos forrása lesz. Nemcsak a dialektológusok, hanem a nyelvtörténet, néprajz és más tudományágak művelői is haszonnal forgathatják. Reméljük, a szótárt újabbak követik a jövőben. Fontos lenne egy-egy település tájszavainak közzététele is.tóth péterNyugat-magyarországi EgyetemGuttmann Miklós, Nárai nyelvi múltjábólNárai község Önkormányzata, 2014. 164 lapGuttmaNN miklós nemrég megjelent könyve juttatta eszembe Illyés Gyula meg-hatóan szép sorait, amelyek sokunk számára – bárhová vet is bennünket a sors – egész életen át a szűkebb hazához, a fölnevelő szülőföldhöz való ragaszkodás, visszavágyódás érzését jelenthetik. Ezt a gondolat- és érzésvilágot ő a következőképpen fogalmazta meg: „A vidéki, aki a hazáról kezd beszélni, előbb-utóbb a szülőföldre, a »szűkebb pátriára« lukad ki, egy falura s legeslegvégül egy udvarra, onnan a konyhán át egy kétablakos szo-bára, amelyben anyja nyelvét megtanulta. Vagyis öntudatlanul újraéli visszafelé egy szó történetét, ízleli az ősi pillanatot, midőn a ház és haza egy dolgot jelentett. A hazám a há-zam tája, mely pillantásommal, ahogy növekszem, egyre bővül, széles gyűrűkben egyre távolabb területekre terjed, mint a vízbe dobott kavics körül, világokat hódíthat, elérheti a csillagokat, mikor a régi ház már örökre elmerült” (Puszták népe). Ezt az érzést, ezt a gondolkodásmódot nemcsak a szerző írásai (a tájszavaktól a nyelvjárási és néprajzi értékű közléseken át a földrajzi nevek vizsgálatáig) érzékeltetik, hanem azok a könyvben talál-ható fény kép fölvételek is, amelyek az adatközlőknek állítanak emléket. Némelyik közü-lük egy-egy régi háztípus, utcarészlet vagy mezőgazdasági eszköz bemutatásával idézi föl a hajdan volt paraszti világot.A szerző tanulmánygyűjteménye hűen tükrözi érdeklődési köreit, munkásságát, amely az anyanyelvi neveléstől a néprajzon, a névtudományon (a személy- és a helynevek vizsgálatán) át a dialektológiai kutatásokig terjed. A bevezetésben könyvének célját a kö-vetkezőképpen fogalmazta meg: „Tanári pályám, életem nyugdíjazásomig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékéhez kötött. Az oktató munkám mellett tudományos kutatásaimnak témái között többször foglalkoztam szülőfalum nyel-vének kutatásával. Kutatási eredményeimet különböző szakfolyóiratokban publikáltam. Az a cél vezetett, hogy minél több hiteles ismeret kerüljön az érdeklődő emberek, fiatalok birtokába. Másik törekvésem az volt, hogy kifejezzem hálámat, elismerésemet adatköz-lőimnek, a falu áldott öregjeinek, akik nélkül írásaim nem készülhettek volna el. Mivel adatközlőim jelentős része már a másvilágra költözött, itt is kifejezem köszönetemet, elis-96  Szemlemerésemet tudásuk, emberi tartásuk, felkészültségük iránt. Ma már ezeket az írásokat nem lehetne így megjelentetni, hiszen ezek az ismeretek elvesztek a múló időben. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy ezek az ismeretek Nárai község, a szülőföld kultúrájának elidegeníthe-tetlen részei, azt is mondhatjuk örökségünk.” (5).Guttmann Miklós tanári pályájának – az oktatásban és kutatásban egyaránt – egyik fontos jellemzője, amint az itt ismertetett tanulmánykötetéből is kiderül, anyanyelvünk alapos ismeretére és igényes használatára irányuló tevékenysége, amelyre már általános iskolai tanárként, később főiskolai oktatóként is nagy figyelmet fordított. Kutatói mun-kásságának kezdetén felső tagozatosok ragadványneveit gyűjtötte és elemezte pécsi és nárai tanulók körében. Föltevésem szerint ez a kutatása a diákok között olyan népszerű lett, hogy minden bizonnyal többüknek a nyelvi-nyelvtani kérdések iránti érdeklődésére is hatással volt. Néhány gondolat az óvodai anyanyelvi nevelésről című írása pedig arról ta-núskodik, hogy nem kerülték el figyelmét azok a feladatok sem, amelyek ebben a tárgykör-ben az óvónőkre várnak, s amelyek az óvodások nyelvi fejlődését is nagyban elősegíthetik (7–9). A tanulók nyelvhasználatában előforduló nyelvjárási sajátosságokat kandidátusi értekezésében dolgozta föl, s ez a munkája A táji jelenségek vizsgálata tíz- és tizennégy évesek beszélt nyelvében a Nyugat-Dunántúlon címmel a Magyar Nyelvtudományi Tár-saság Kiadványai 202. számaként 1995-ben látott napvilágot. Az 1960-as évek közepétől szinte országos mozgalommá vált helynévgyűjtés és -ki-adás során közzétevője lett a Vas megye földrajzi nevei című impozáns kötetnek, emellett azonban – Nárai néphagyományaira és a történelmi múltjára kitérve – részletesen elemezte a község bel- és külterületi neveit (19–30). Egy másik munkájában – főleg szülőfalujának helynevei alapján – névélettani szempontból vizsgálta az idők során végbement változáso-kat, melyeknek hátterében leginkább a helyi közösségeket érintő társadalmi átalakulások állnak (31–34). Nárai földrajzi neveiben elvétve egy-két német és déli szláv (horvát és szlovén) eredetű földrajzi köznév is található. Ezek közül néhányat ebben a kiadványában is felsorolt és részletesebben elemzett. Így pl. a 143. lapon a Mocsola helynevet vizsgálta, A földrajzi nevek szláv rétegéről a nyugati régióban című dolgozatában (145–151) pedig többek között a Nyugat-Magyarországon leginkább ’mocsár, ingovány’ jelentésben hasz-nálatos limbus és a ’gyep, rét, füves terület’ jelentésű tráta szlovén közneveket elemezte, amelyekből Vas megye néhány településében földrajzi név alakult (a Limbus, illetőleg a Tráta címszóra l. VMFN. 199/54; 10/101, 30/69, 37/1356, 43/53, 61). Nemcsak a dialektológiai és szociolingvisztikai kutatásokban, hanem az iskolai ok-ta tásban is jól hasznosítható az Összehasonlító szociolingvisztikai vizsgálat a paraszti gazdálkodás szókincsében című tanulmánya, amely kitűnő áttekintést nyújt a kutatási előz-ményekről, a vizsgálódás anyagáról, valamint az egyes kutatópontok és az adatközlők kor-osz tályok szerinti kiválasztásáról, a feldolgozás eredményeiről és a további teendőkről is. GuttmaNN miklós sok meggyőző megállapítása közül itt csak egyet emelek ki, kutatási eredményeinek az iskolai oktatásban való felhasználhatóságát. Ez a következő: „A szó-kincs pusztulásának az oktatás közvetlenül is érzékeli kárát valamennyi iskolatípusban, iskolai osztályban, legfőképpen az irodalmi alkotások, versek, prózai művek tanításakor. Arany János, Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila – hogy csak a legnagyobbakat em-lítsem a sor további folytatása nélkül – műveinek jelentős része kötődik a paraszti szó-készlethez témájuk, nyelvi »építőköveik« alapján. A mai generációk anyanyelvi nyelv-ismeretének hiányosságai a paraszti szókincs területén olyan méreteket öltenek, hogy az  Szemle  97alkotások megértésének nehézsége lehetetlenné teszi a mű esztétikumának, az irodalmi mű szépségének befogadását.” (43).A szerző megállapításával teljes mértékben egyetértve, fenti fejtegetését csak egy példával szeretném kiegészíteni. Egyetemi oktatóként előadásaimban vagy szemináriu-mokon, ha az célszerűnek látszott, irodalmi alkotásokból is idéztem az adott témához kapcsolódó példákat, mégpedig azzal a céllal, hogy a szóban forgó nyelvészeti tárgykört könnyebben érthetővé, és amennyire lehet, színesebbé, érdekesebbé is tegyem. Ilyen ese-tekben meg-megkérdeztem a hallgatóimat egy archaikus elem, nyelvjárási sajátság vagy egy-egy valódi tájszó jelentéséről. Érthető okokból nemegyszer előfordult, hogy eseten-ként senki sem ismerte föl – vagy csak nagyon kevesen – a szóban forgó régies nyelvi sajátságot vagy az adott tájnyelvi lexémát. A tanszéken végzett élő nyelvi kutatások keretében GuttmaNN miklós részletesen vizsgálta Nárai német eredetű tájszavait is (45–54). Ehhez jó föltételül szolgált az a kö-rülmény, hogy már régebbről gazdag példaanyag állt rendelkezésére. Erről és vizsgálódá-sainak céljáról a következőket írja: „Több száz tájszót tartalmazó korábbi gyűjtéseimből kiválasztottam 80 német eredetű lexémát azzal a céllal, hogy megállapíthassam, mennyire élnek a mai nyelvhasználatban a különböző korosztályokhoz tartozó adatközlők nyelvé-ben. Mely szavak vannak kipusztulóban, visszaszorulóban? Milyen okok magyarázzák a szókészlet e német eredetű elemeinek az elmúlását.” Példaanyagának közlése után részle-tesen szól az adatközlők kikérdezésének körülményeiről, módszereiről. Ezt követően pe-dig az elemzésre kiválasztott lexémák egyes nemzedékek szerinti ismeretét, használatát, valamint a szociológiai szempontú állapotvizsgálat eredeményeinek okait fejti ki (48–52). A továbbábiakban áttekintést nyújt arról, hogy a vizsgált 80 német eredetű lexéma milyen szófajcsoportba tartozik. Ezen írását végül német nyelvű rezümé zárja (52–54). A szerző Szójegyzék Náraiból című közleményét, amely jelentős számú tájszót tar-talmaz, Végh József emlékére készült kiadványba írta. Az idő múlásával – néhány (főképpen határainkon túli területen lévő) elzártabb telepü-lés, még ritkábban egy-egy vidék, kisebb tájegység kivételével – egyre nehezebbé, sőt már lehetetlenné vált a nyelvjárási anyaggyűjtés, hasonlóképpen a helynevek gyűjtése is. Ezért különösen fontos volna a korábban fölvett tájnyelvi adatok, beszélgetések lejegyzése és közzététele. Ezekből az idősebb nemzedékek számára már egy eltűnt világ, a gyermekkor, a szülőföld megszépült, nyelvileg és tartalmuk nagyobb részében mégis nagyon vonzó emlékei tűnnek föl. Nemcsak szakmai szempontból, hanem érzelmi okokból is örömmel és nagy érdeklődéssel olvastam GuttmaNN miklós könyvébe került szövegfölvételeket (85–98, 99–136, 137–140). A hajdani kenyérsütés menetének kötetbeli közlése nemcsak érdekes színfoltja GuttmaNN miklós könyvének, hanem figyelmet érdemlő, hasznos része is. Ugyanis né-hány olyan valódi tájszó is van benne, amely a már említett Szójegyzék Náraiból című fejezetben nem található meg (l. 85–94). Éppen ezért talán ösztönzést is adhat a szerző-nek, hogy az eddigi, a különféle témájú nyelvjárási szöveggyűjtéseiből – néprajzi értékű adatokkal, közlésekkel kiegészítve – további tájszavakat gyűjtsön össze és jelentessen meg. Ezért gondoltam arra, hogy a Náraiban egykor hagyományos kenyérsütés szókin-csében található valódi tájszókat itt felsorolom. Ezek a következők: kipemetül ’pemettel kemencét kitisztít, kisöpör, kurugla ’szénvonó, fából készült eszköz, amellyel a parazsat a kemence szájához húzzák’, lajtergya ’létra’, langaluò ’kemencében kenyértésztából sütött 98  Szemlelángos’, pemet ’a kukoricacső borítóleveléből készült kemencetisztító eszköz’, sütnivaluò ’a kenyérsütéshez használt kovász’, vakarcs ’maradék kenyértésztából sütött kisebb ke-nyér; cipó’ és zsombor ’szakajtó’. Az itt közzétett nyelvjárási szövegek esetenként termé-szetesen más kutatási szempontból is hasznosíthatók lehetnek. A szövegközlések egyik sajátos színfoltja, értékes, ma már különösen ritka gyöngysze-me az Archaikus imádságok címmel közölt fölvétel, amelyet a szerző édesanyja 96 éves korá-ban mondott magnetofonra (153–154). A fölvételhez kapcsolódóan GuttmaNN miklós meg-említi, hogy elkésett az ilyen tárgyú szövegek rögzítésével. Mivel a magyar nyelvterületen sokfelé folytattam nyelvjárási szöveggyűjtést, máig sajnálom, hogy nem kérdeztem rá arra: ismerhet-e valaki az adott településen ilyen archaikus, a nép ajkán fönnmaradt imádságot. A könyv záró fejezetében részletes összefoglalást találunk Csaba JóZseF sokoldalú kutatói munkásságáról, amely a néprajzra, az ornitológiára és a magyar nyelvészetre is kiterjedt, s mindegyik szakterületen értékes eredményeket tud felmutatni (155–162). Aki jól ismeri Csaba JóZseF munkásságát vagy végigolvassa a Nárai nyelvi múltjából című könyv zárófejezetének utolsó bekezdését, bizonyosan egyetért az ott található megállapí-tással, amely a következő: „Csaba József gazdag örökséget hagyott ránk tanulmányaiban, adatközléseiben, múzeumban őrzött tárgyi emlékekben, fotókban, kéziratos anyagban. El-engedhetetlenül fontos lenne kéziratainak feltérképezése, feldolgozása a nevét viselő egye-sület és a szakemberek összefogásával, a szükséges anyagi feltételek biztosításával” (161).GuttmaNN miklós kötetbe gyűjtött írásait olvasva, szűlőfaluja jó néhány egykori lakójának (közöttük édesapjának, nagyanyjának), jó ismerősei házának fényképfölvételét, a címlapon pedig a község templomának fotóját látva gondoltam azt, hogy a Náraiban évtizedeken át folytatott, leletmentő gyűjtéseit és feldolgozásait ugyanaz a ragaszkodás, a szülőföldre való visszavágyódás, életfelfogás motiválta, amit – Nagykónyihoz közeledve, ott tartózkodva vagy tőle távol lakva – szüleimre, rokonaimra, ismerőseimre és az egykori emlékekre gondolva sokszor átéltem. Végül még néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni a Nárai nyelvi múltjából című könyv megjelentetéséhez. Korántsem mellékes körülmény, hogy legyen olyan érdeklődő közösség, amely fölfedezi a múltjához, elődeihez kapcsolódó néphagyományainak, értékeinek megmentésére irányuló kutatói tevékenység jelentősé-gét, és azt, hogy erre a jövő alakításában támaszkodni lehet. Örvendetes, hogy a Nárai Önkormányzata fölismerte ezt, és a könyv megjelentetéséhez megfelelő anyagi támoga-tást nyújtott. Tapasztalatom szerint pénzszűke világunkban ez igen ritkán fordul elő. Ezért a község lakói és vezetői minden elismerést megérdemelnek. Németh Tamással, a község polgármesterével együtt hiszem és remélem, hogy a náraiak örömmel és érdeklődéssel forgatják majd e kiadvány lapjait, és elődeik küzdelmes múltját, szorgalmát, nehéz mun-káját, egyes népszokásait és közösségük összetartását is megismerve remélhetőleg erőt merítenek a mindennapok gondjainak leküzdéséhez.sZabó JóZseFSzegedi Tudományegyetem

Guttmann Miklós, Nárai nyelvi múltjából

http://publicatio.bibl.u-szeged.hu/5903/1/SzaboJ_15_1_u.pdf

Guttmann Miklós, Nárai nyelvi múltjából

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

SZTE Publicatio Repozitórium - SZTE - Repository of Publications