MTA-SZTE Antikvitás és Reneszánsz: Források és Recepció Kutatócsoport
Abstract
Expressions like misogynist and anti-feminist are occurring frequently in the scholarship on Juvenal’s almost 700-line-long Satire 6, as a label applied to not only the text, but also its narrator and in certain cases the poet himself. Accordingly, the misogynistic disposition of Satire 6 is an often researched feature of the poem. In my paper, I approach the question by focusing on the targets of the invective, i.e. the women presented as negative examples to the satire’s addressee, Postumus. Iuvenalis majdnem 700 soros 6. szatíráját illetően a szakirodalomban újra és újra felbukkan a „nőellenes” jelző, mellyel nem csupán magát a szöveget, de annak narrátorát, sőt egyes esetekben magát a költőt is minősítik – ennek megfelelően a vers kutatástörténetének is visszatérő motívuma e jelző létjogosultságának kérdése. Ennek (felül)vizsgálatához a szatírát az invektíva célpontjait, azaz a címzett Postumus számára elrettentő példaként felsorolt nőket a középpontba állítva vizsgálom Iuvenalis más szövegeit is bevonva
