Angol szövegek szintaktikai elemzése során nehézséget jelentenek a címekre jellemző sajátos nyelvtani szerkezetek: hiányos névelőhasználat, egyes segédigék elhagyása stb. A probléma a szintaktikai szabályok paraméterezésével küzdhető le anélkül, hogy elfogadhatatlan kompromisszumokat kelljen hozni akár a címek lefedettségét, akár a jólformált mondatok pontosságát illetően. A szöveget alkotó szegmensek besorolására aszerint, hogy címről van-e szó vagy sem, egy döntési fát tanítottunk be weboldalákról gyűjtött, kézzel osztályozott két korpusz segítségével. Az egyik korpuszon tanítva és a másikon tesztelve a módszerrel 95% körüli pontosságot sikerült elérni. Az eredmény megfelelőnek bizonyult ahhoz, hogy beépítsük a MorphoLogicnál fejlesztett angol-magyar gépi fordítórendszerbe. A cikkben ismertetjük a nyelvtani probléma természetét, a tanításhoz használt korpuszokat, a relevánsnak bizonyult tulajdonságokat és a tanítási módszert, valamint annak értékelését
