Pénzes Zoltán

University of Szeged

I 211 szociológiai ismeretek, a társadalmi fej-lődés tudatos átélése kell ehhez, mert csak így alakulhat ki bennünk a nevelői felősségnek olyan mértéke, mely nélkül jövőt formálni nem lehet. Kemény Gábor. Szél jegyzetek a modern nyel-vek taní tásához. A magyar közvéle-mény és a középiskolai tanárság nagy érdeklődéssel várja a készülő új gim-náziumi tantervnek a modern nyelvek tanítására vonatkozó rendelkezéseit. Ezt az érdeklődést az új középiskolai tör-vény tárgyalása közben elhangzott hoz-zászólások és a törvény indokolásában található észrevételek is fokozták. Szinte osztatlan tetszés kísérte azt a kifejezésre jutó szándékot, hogy a gyakorlatiasság szempontjainak kell ezentúl hangsúlyo-zottan érvényesülniök. A jövőben tehát elsőrendű tanítási cél az idegen nyelvek gyakorlati elsajá-títása lesz. A mai tanterv szerint ugyanis a cél tulajdonképen hármas : a tantervbe felvett irodalmi, ill. irodalomtörténeti olvasmányok szövegének megértése, to-vábbá gyakorlottság Írásban és szóban. Ez a három cél csaknem egyenrangú volt, mert arányosan kellett érvényesül-niük a középiskola egyetemesen művelő jellege miatt. Azok a panaszok azonban, amelyek akár az érdekelt közvélemény nyilatkozataiban, akár illetékes körök bírálatában, a tanítási eredmény való-ságos kudarcáról hangzottak el, főleg erre a hármas célkitűzésre vezethetők vissza, mint eredendő hibára. Közülük — amint a törvény indokolása is rá-mutat — egészen jelentéktelen szerepe lesz az u. n. irodalomtörténeti olvas-mányoknak. Helyettük olyan „érdekes és élvezetes", irodalmi értékű olvasmá-nyokat kell majd kiválasztani, amelyek elsősorban a mai élő nyelv elsajátítá-sára alkalmasak. De a beszédkészség fejlesztése mellett mi történjék az írás-ban való gyakorlottság tekintetében? A tapasztalatok szerint éppen en-nek a célkitűzésnek tulajdonítható a nyelvtan fokozottabb tanítása, ami adott óraszám esetén csak az élő beszéd el-sajátítására felhasználható idő rovására történhetik, vagy pedig az óraszám meg-felelő emelését kívánja. Elsősorban eb-ben látjuk az új tanterv egyik nehezen megoldható problémáját. Döntenie kell abban a tekintetben, hogy milyen sze-repet kapjon az Írásbeli gyakorlottság: Az első modern nyelvben, a németben, maradjon-e az érettségi vizsgálati for-dítás magyarról németre? Ha megma-radna,mi a teendő a mai, kifogásolt ered-ménytelenség megszüntetésére? (tanterv, óraszám, módszer, tanárképzés stb.). — A második modern nyelvben (a fran-ciában, angolban és olaszban) fenntar-tassék-e az iskolai írásbeli do'gozatnak mai fontossága, főként kötöttsége? A gyakorlatban tudvalevőleg kétszer any-nyi óras/ámot vesznek igénybe, mint amennyi az előírt iskolai dolgozatoknak száma (előkészítésük, íratásuk és javí-tásuk). — Valahogyan úgy látjuk, hogy az írásbeli dolgozatokban rejlő képző-éről a leegyszerűsített és egységesebb célkitűzésnek, a beszédkészség fejlesz-tésének szolgálatába kell állítani. Csu-pán az élőbeszéd gyakorlati elsajátítá-sát támogató didaktikai eszközként és nem célként kelleme alkalmaznunk. Az új tanterv másik jogos kérdése a módszer kérdése. Különösen akkor, ha hatásosságát minden más tényező-höz képest túlbecsülni vagyunk hajlan-dók. Ha pl. arra az álláspontra helyez-kedünk, hogy jó tanítási módszer mel-lett minimális óraszámban is lehet nagy-szerű eredményt elérni. Hallottunk lel-kes utalásokat a budapesti követsége-ken rendezett nyelvtanfolyamok ala-csony óraszám mellett elért kiváló ered-ményeire. Pedagógiai folyóiratban nem kell sok szót vesztegetnünk arra. hogy az alkalmazott módszernek figyelem-mel kell lennie a tanulók értelmi fej-!212 letlségének fokára és sok minden egyéb tanítástani adottságára is. A nyelvtan-folyamok hallgatói, szemben a közép-iskolai tanulókkal, többnyire felnőttek, vagy legalább is túl vannak már a ser-dülés izgalmain. A tanfolyam növen-dékében egy nyelvnek megtanulására beállított akarati diszpozíció nem olyan szétfolyó, mint a sok tárgy egyidejű ta-nulására szorított középiskolai diákban stb. A tanfolyamon talán jól beválik, hogyha a munka egészen a tanított idegen nyelven folyik. Itt a begyakorlás fontos fázisából talán többet lehet rá-bízni a tanuló önállóságára, mint a gimnáziumban. Ha az új tanterv mind-ezekről, tehát a tanuló tanítástani adott-ságairól nem feledkezik meg, akkor bi-zony a módszer-kérdése nehéz dió. Erre mutat a módszer történeti fejlő-dése is. Vegyük példánkat a franciaor-szági középiskolák életéből, mert itt igen jellegzetesen tárul elénk a mód-szer tapogalódzó kialakítása. (Teljes képet ad erről Ch. M. Garrv'er ,,L' École Française de 1' enseignement des Langues vivantes" c. tanulmánya az Intern. Zeitschrift für Erz. legutóbbi számában.) 1902-ig a szövegfordítás avult eljárásával többen próbálták fel-venni a küzdelmet. Már 1865-ben el-hangzik Duruy programmjában a ná-lunk ma felkapott jelszó: „peu de gra-maire, mais beaucoup d' exercices par-lés". Ez hozta magával a direkt mód-szert áz 1902-ős tantervben, amely sok próbálkozás és módosítás után végre, 1925-ben a két szélsőséget kiegyenlítő „klasszikus megoldás"-hoz vezetett, a kétnyelvű módszerhez. A szövegnek a tanított idegen nyelven folytatott ma-gyarázatát és feldolgozását felváltja az anyanyelven történő „explication de texte". Ez a szövegfordítást helyettesítő anyanyelvi magyarázat az órát változa-tossá. teszi, a hullámzó figyelemerősség-hez alkalmazkodva pihenőket biztosit, idegen nyelvű feldolgozás megérté-sének ellenőrzéséül szolgál stb. Véle-ményünk szerint ez az anyanyelvi pi-henőkkel megszakított és élénkített el-járás különösen azért figyelemreméltó, mert megfelelően rugalmas és így a kö-zépiskolai tanuló fejlettségéhez, korá-hoz jól alkalmazkodó. Az új tantervtől várunk gondos utasitásokat a hallott beszéd megértését támogató eljárások és eszközök rend-szeres kihasználására is (grammofon, rádió, hangos film). Várjuk az óraszám megfelelő mennyiségű megállapítását és évfolyamonkinti helyes elosztását. Várjuk az új tantervhez, mint minden nehéz tanítási feladat megoldásának kulcsát, az új tanárképzést és a bölcs gondoskodást a modern nyelvek taná-rainak rendszeres továbbképzéséről. És végre — last, but not least — várjuk az új tanterv maradandóságát, az eddigieknél hosszabb életét, mert ez is pedagógiai követelmény, a fentiekkel együtt ez is a modern nyelvek tanítási sikerének egyik fontos követelménye. p. z. Öngyilkos gyerekek — szülők az útvesztőben. (Az Újság 1937. február 21-i számából.) Máday István egye-temi magántanár ad választ a fenti című cikkben arra a kérdésre, hogy a mind gyakoribb diák-öngyilkosságokkal kap-csolatban milyen álláspontra kell he-lyezkedniük az iskolai nevelöknek és elsősorban a szülőknek. — Miként a történelem folyamán felszabadultak egyes társadalmi osztályok és mintegy két évtizeddel ezelőtt a nő, úgy ma már felszabadult a gyermek is, s ezt a gyermeket nem lehet többé a szigor és tekintély elve alapján nevelni. A kon-fliktusok elkerülése végett „a felsza-badult gyermeknek megfelelő eszközök-kel" kell nevelni a ma gyermekét. Aki „nem tud szigor nélkül nevelni, az egy-általában nem tud nevelni", s nevelése csak árt a gyermeknek, mert félelmet 

Széljegyzetek a modern nyelvek tanításához

http://acta.bibl.u-szeged.hu/52800/1/nev_szem_001_211-212.pdf

Széljegyzetek a modern nyelvek tanításához

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged