Székely N. Sándor

University of Szeged

238 — Na fiacskám, itt a reggeli. — Köszönöm szépen édesanyáim, de előbb megtanulom a lec-kémet. Szülei álmélkodva nézték, hallgatták a megjavult Ferkét. Nem tudtak mire vélni a hirtelen-váratlan megjavulást. De. amikor azt látták, hogy napról-napra csakúgy tanul tovább, ahogy megfo-gadta, boldogan ölelték magukhoz a jóutra tért Ferkét, akit — Iám, — Szilveszter bácsi vezetett jóutra. Most pcdiig köszöntsük fel mi is az uj esztendőt. Mondd el, Gyurka S z é k e l y N. S á n d o r bácsi szép költeményét! Uj-év köszöntése Az uj-év: ifjú, csöpp legény, ö-esztendő: öreg már szegény... Azért: barátsággal szorítnak Kezet Szilveszter est el én! — Ó-év mehet! őtőle már Derűt és jót ugyan ki vár? Uj-év az Ur!... Előtte nyitva Köröskörül minden határ... Ahol nevét kiejtik: A sziv — reménnyel megtelik, Egész világ lábához omlik Egy éjtszakán át — reggelig! Egy éjtszakán... mely nem hideg... Amely ünnep — mindenkinek, Amelytől gazdag lesz a koldus, És gyöngédszivii a — rideg... . Uj-év!... Nálunk — vigyázva járj, Nagy ünneplést tőlünk — ne várj, A szörnyű magyar temetőben A Golgotánál meg-megállj ... Nézd: Észak, Kelet, Dél és Nyugat Tengernyi sírhalmot mulat... — A régi magyar: — nincsen többé... A mai magyar: már nem mulat... Kolozsvár, Kassa és Pozsony Fogadnak sáros-ronggosan, A Felvidék, Erdély s 'a Bánát Sötétlenek rád gyászosan! És nem tesz víg uj-év nekünk, Amig: békében szenvedünk, Amig Kárpátok jégvirága Másnak virágzik — nem nekünk!... 2 3 9 r¡esztendő! Tegyél csodát! Virraszd ránk évek vig sorát. Akaszd újra az ősi földbe .1 magyar ekét s boronát... Kik jártunk eddiy rongyosan: - Köszöntsünk vig-virágosan! S magyar újévre harangozzon: Kolozsvár, Kassa és ott fenn: — Pozsony! Most pedig elmondok egy történetet, amelyet S i m o n Zol-t á n bácsitól hallottam. Ez a cime; laazmondú János Élt Mátyás király idejében egy eldugott kis falucskában egy nagyon szegény, de becsületes ember, akit ugy hivtak: Igazmondó János. Bizony olyan szegény volt ez a mi Jánosunk, hogy nem akadt lány a faluban, aki feleségül ment volna hozzá. Fel is tette magában, hogy felmegy Buciira a királyhoz s előadja neki a maga bu ját-baját. Fclöitölte hát szépen tisztábbik ruháját, fellarisznyázolt a megmaradt falatokból s nyakába vette az országutat. Hetednapra virradóra fel is ért a királyi palotába. A szolgák és testőrök nem nézlek ki belőle semmi jutalmat, tartóztalás nélkül beengedték. Rá is akadt a királyra a legelső szobában, illendően meghajtóiba magát s előadta mondókáját: — Jól van, János, — bólintott a végén Mátyás király — lesz gondom rád. ha arra járok. Hogy is hívják a falutokat? — Kalyibapiskoltnak, megkövetem szépem Rendben van, fiam. Most pedig menj a konyhába s a szakács-lánnyal tai-isznyáztass fel magadnak az útra egy kis hamuhasült pogácsát. A szakácslány tüzesszeiuii, fiatal teremtés volt, mindjárt meg-akadt rajta a János szeme. De ugy látszik, a lány is rajta járatta az eszét, mert észre se vette, hogy tévedésből a király kacsape-rsenyéjét találta János tarisznyájába tenni. Szerencsére kint a kapuban megvizsgálta János a tarisznyát s még idejében visz-szavitte a nem őt illető pecsenyét. — Még majd éhen marad a felséges király miattam — mondta a lánynak. — Ejnye már! Majd sütöttem volna másikat a királynak — felelte vidáman a szakácslány. — No, elbúcsúzott János, ha mindjárt nehéz szívvel is tó-nál többször hajtogatta utlcözhen, valahányszor harapott eev-l a pogácsából: — Ejnye, eszem a szivecsücskit, aki ezt a finom pogácsát sü-tötte! Otthon aztán elmesélte, hogy járt, mint járt Budavárában. 

Uj-év köszöntése : [vers]

http://acta.bibl.u-szeged.hu/51131/1/gyakorlati_1935_012_238-239.pdf

Uj-év köszöntése : [vers]

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged