Mocsai Zoltánné

Hungarian

University of Szeged

A bosszú csúcspontját a Nagy Imre és társai elleni perek és az 1958. június 16-ai ki-végzésekjelentették. Az ellenforradalom győzedelmeskedett. 15. Elárulva és megcsalatva Kincstári pokrócba csavarva Villanydróttal összekötözve, Arccal földnek ástak a földbe. Mégis, eltört nyakcsigolyával, Nem állunk perben a világgal. Mi immár tanúságot tettünk Senki nem ítélhet felettünk, Életünket adtuk a hazánkért, S igen, a világszabadságért, S ha lesz örök béke, Annak mi lettünk előképe. Tóth Bálint: Örök béke (Koszorú Nagy Imre és mártírtársai ravatalára) Szép versek, 1989. 392. p. 16. Bili Lomax, angol történész, aki 1976-ban jelentette meg doktori disszertációját, amelynek címe: Magyarország - 1956. „A magyar forradalom kitörése idején, 1956-ban, tizenkét éves iskolásgyermek voltam Angliában, és a magyar forradalom volt az első nemzetközi esemény, amely felkeltette poli-tikai érdeklődésemet. Abban az időben mit sem tudtam a politikáról, a kommunizmus törté-netéről, nem is szólva a marxista elméletről, sőt nem hiszem, hogy tisztában lettem volna azzal, merrefelé fekszik az a bizonyos Magyarország. Ennek ellenére már akkor természetes volt számomra, hogy ahol egy idegen hadsereg tankjaira van szükség egy egész nép felkelé-sének leveréséhez, ott az igazság egészen bizonyosan nem a tankok oldalán áll, s hogy ab-ban, amit elpusztítottak, feltehetően valami nagyon fontos igazság rejlett a jövő számára... A forradalmak mindig a valóban szabad és emberséges társadalom megteremtésére tö-rekedtek. Bár az 1956-os magyar forradalmat leverték, emléke mindazok számára ösztönző erő marad, akik egy jobb világra vágynak, és küzdenek is ezért." 17. Szózat MOCSAIZOLTÁNNÉ szakvezető tanár SZTE JGYTFK Gyakorló Általános és Alapfokú Művészeti Iskolája Szeged Személyes élmények felidézése az 56-os forradalom 50. évfordulóján Köszöntöm az iskolarádió minden hallgatóját! Az iskola egyik történelemtanáraként azt a feladatot kaptam, hogy beszéljek 1956. októ-ber 23-ról. a népfelkelésről, a forradalomról, a szabadságharcról. Elgondolkozva döbbentem rá. hogy ez az időszak számomra nem történelem, hanem személyesen átélt időszak. így most nem csak megemlékezést, hanem visszaemlékezést fogtok hallani. 156 Milyenek is voltak azok a hírhedt ötvenes évek? Akkoriban mindenki ismerte Magyarország nevét. Minek volt ez köszönhető? Most fi-gyeljetek! Ez világraszóló esemény volt. (részlet a futballmérkőzés közvetítéséből) Magyaror-szág - Anglia 6:3 Ennyit tudtak rólunk, és még azt, hogy ez az ország a szovjet érdekszférához tartozik. Hogy ez mit jelentett, azt majd nyolcadikban történelemórán tanulhatjátok meg. Most az pró-bálom visszaidézni, hogy milyen volt az 50-es években gyereknek lenni. JÓ! Mivel nem tudtuk, nem tudhattuk gyerekfejjel, hogy van jobb. Mindannyian lódén kabátban, kasha nadrágban jártunk. A népboltban egyféle kenyeret, egyféle mosóport - Asz-szonydicséret volt a neve - , egyféle lekvárt lehetett kapni. Itt a mi iskolánkban, minden osz-tályban - erre igen jól emlékszem, hiszen én is idejártam, egy lányosztályba - mindegyikünk kötelezően kék fehérpettyes kötényt viselt. De csak a kötény volt egyforma, mert a falra függesztett osztálynévsorban egyesek neve pirossal - ők munkás származásúak voltak - né-hány gyereké kékkel - ők paraszt származásúak - sokaké zölddel - az értelmiségieké, és a névsor végén többek neve, így az enyém is fekete ceruzával szerepelt - mi voltunk az osztályi-degenek - világosított fel édesanyám, amikor én ezt sírva elpanaszoltam. Hogy miért van ez így, rövid magyarázatot kaptam - mert apád az Ott van. Amikor dédnagyanyám magyarázni kezdte, hogy miért van ott - vagyis börtönben - az apukám, mint politikai fogoly, azonnal elhangzott az akkor sok családban hangoztatott kulcsmondat: „Nicht vor dem Kind!" - vagyis Ne (mondd) a gyerek előtt! - és azonnal lehalkítva szavaikat németre fordították a beszélge-tést. Különben is mindig csak csöndesen volt szabad beszélni, rettegtek, ha a mi kis csendes utcánkba éjszaka egy-egy autó bekanyarodott. Minden nap a lelkünkre kötötték, hogy aztán erről az iskolában nem szabad beszélni. Hogy ez az erről mit takart? Mit hoz a Jézuska kará-csonyra? Jársz-e hittanra? Az efféle mondatok pl. tabuk voltak. Zorán: Volt egy tánc című számát hallgatva mindig ezek az idők jutnak eszembe: (Zorán száma lemezről) Hogy miért volt ez így? Erről akkoriban egy gyerek sem tudhatott. Nem is gondolhatta, hogy a képről mosolygó, mindig megtapsolt piros nyakkendős Rákosi pajtásnak köze lehet hozzá. Ilyen gyermeki naivitással indult az 1956-57-es tanév is, a füzetek már egyöntetűen kék csomagolópapírban, piros szélű vignettával ellátva. Új tanító nénink Henz Aurélné nagyon aranyos - tőlem sose kérdezi, hogy hol dolgozik az apukám. Pedig én be vagyok tanítva: Vá-con a gombgyárban - és többet egy szót sem! Változást csak egy keddi napon - október 23-án - ezt utólag tudom - észleltem. A fel-nőttek a recsegő-ropogó rádiónak tapasztották fülüket - én mintha lövéseket is hallottam volna - ma már tudom, hogy a rádió épületét lőtték, és Pesten kitört a forradalom. Míg édesanyám aggodalmaskodott, mi a húgommal odavoltunk a boldogságtól - no nem a forradalmi eseményeknek örültünk, hanem annak, hogy nem kellett iskolába járnunk. Az utcánk végére óriási tank érkezett - őrizte a laktanyát. A kerítéseken pedig azonos szöveg: Ruszkik haza! A hirtelen ránk tört nagy szabadságnak más jelei is voltak a házunkban (nem a miénk volt már, mert államosították, és a három szobából egyet, meg az ebédlőt társbérlők lakták). A társbérlők nagy titokban óriási eseményre készültek: disznóvágás lesz. Ez is tiltott dolog volt akkor, úgy mondták, hogy feketevágás. November 3-a volt, a kaput kulcsra zárták és a redőnyöket leeresztették, amikor csönget-tek. Ismét szólt a csengő, sokkal hosszabban. Engem küldtek ki az ablakhoz - nézzem meg, ki az. Egy borostás arcú, gyűrött ruhájú bácsi állt az utcán. - Kit tetszik keresni? - kérdeztem. -Küldd ide az édesanyádat! - kérte. 157 Azt hiszem, kitaláltátok, a borostás arcú bácsi az édesapám volt. Nekem elsősorban ezt jelenti a forradalom - 7 évi távollét után ismét volt édesapánk. Az eltelt évekről nem mesélt, de édesanyámnak egy előző napi újságot hozott, és abból egy verset olvasott fel, amit megrendítően hangsúlyozott. A verset Illyés Gyula írta, címe: Egy mondat a zsarnokságról. „mikor jössz haza, kedves" Mikor ez a sor elhangzott, már mindannyian sírtunk. Pedig ekkor este még nem is sejtet-tük, hogy sírásra más ok is lesz. Hajnalban november 4-én Budapestre bevonultak-visszafordultak az orosz tankok. Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke a rádióban közölte: „Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárunk ellen azzal a nyilvánvaló szán-dékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt". Az emberek persze bíztak, naivan. Hogy miben? - Ma már megmosolygom. Abban bíztak, hogy majd segít Amerika. Üvöltött a Szabad Európa Rádió - Magyarok tartsatok ki! Azóta tudom, Amerika akkor is más térséggel volt elfoglalva! Persze ránk is gon-doltak - segélycsomagokkal! Ezekben - többek között - olyan nélkülözhetetlen termékek voltak, mint pl. mandulatej vagy kókuszzsír. Nekem valami más csomagból egy narancs is jutott, de mivel én narancsot addig még so-sem láttam - nem kértem. A nyugati országok többet segítettek - felértékelődtünk a szemükben, hogy a kisegér ki-kezd az elefánttal, ők sok magyar disszidálónak adtak új életlehetőséget. Más országok, pl. Svájc, nekünk gyerekeknek kedveskedett. Tanító nénink egyszer egy nagy kartondobozzal érkezett - benne svájci táblás csokoládé. Akkor ez volt a csúcs! Sajnos, ahogy telt-múlt az idő, ez a csoki is megkeseredett a számban. A visszarendező-dött hatalom bennünket is megtalált: édesapámat visszavitték a börtönbe - még másfél évre! Több száz embert pedig kivégeztek. Bennünk fel sem merült, hogy elhagyjuk az országot, pedig apukám a börtönben kitűnő-en megtanult angolul és franciául. Sok-sok évvel a szabadságharc után Finnországban jártunk - az ottani tanár vendéglátó-ink még akkor is nagy szeretettel beszéltek az egykori magyar disszidensekről, sőt még egy gyönyörű népdalra is emlékeztek, amit ugyan más szöveggel, de most Koncz Zsuzsa énekel: - Ha én rózsa volnék... -Az 1956/57-es tanévet így zártuk. A jutalomkönyv azért kicsit felvidított, amit jó tanul-mányi eredményemért kaptam. Már tanárként jöttem rá, hogy ezt a könyvet kizárólag Hencz tanító néninek köszönhet-tem, ő vehette nekem, hiszen az aláírás mellől hiányzik az iskolának a pecsétje. Nekem hivata-losan nem járt volna. A levert forradalomról évekig még beszélni sem lehetett, évfordulóján kijárási tilalom volt. Sőt elnevezték ellenforradalomnak és sajnálatos eseményeknek. Változás az értékelésben csak a rendszerváltás körüli években történt. Ez az esemény is ebben az iskolában talált - már tanárként. 1989. október 23-a volt. Déli 12 óra. Minden tanuló az udvaron várta a kihangosított rá-dió közlését: ... a mai naptól, 1989. október 23-tól országunk államformája és neve: Magyar Köztársaság ... az 1956-os októberi népfelkelés és nemzeti függetlenségi megmozdulás történelmi ta-nulságaiból indíttatva, megalkottuk az új Köztársaság törvényes alapjait. 158 Legyen hosszú életű az új Magyar Köztársaság, és boldogabb elődeinél. Végül pedig és legfőképpen azt kívánom e jeles napon - mondta Szűrös Mátyás, a szónok - , hogy legyen béke a Földön, és legyen békesség az emberek között. Most emlékezzünk azokra, akik életüket áldozták hazánk szabadságáéit! Himnusz FORRÁSOK 1. Sportközvetítés részlet az 1953-as Anglia-Magyarország fuiballmérközésről. 2. Zorán: Volt egy tánc (dalbetét) 3. Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról 4. Koncz Zsuzsa: Ha én rózsa volnék PINCZÉSNÉ DR. PALÁSTHY ILDIKÓ tanszékvezető főiskolai tanár Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Debrecen Fejlesztő gyakorlatok tanulási zavarral küzdő gyermekek számára A tanulási zavarok hátterében a korszerű elméletek szerint az egyes kognitív-folyamatok diszfunkcionálása áll. A pedagógusok sokat segíthetnek tanítványaikon tehát, ha nem a tan-anyag gyakoroltatására, hanem a részképességek fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. Ehhez kívánunk hozzájárulni gyakorlatgyűjteményünkkel. A gyakorlatok tulajdonképpen játékok, melyek egyénileg és csoportosan, önállóan és pedagógus által irányítottan egyaránt alkalmazhatóak. PERCEPCIÓFEJLESZTÉS Területei: - érzékszervi finomítás, - alaklátás, - konstanciák, - téri irányok, téri viszonyok észlelése, - szenzomotoros koordináció fejlesztése Szemforgatók A fejünk mozdulatlan marad, csak szemünkkel követünk mozgó tárgyakat balról jobbra, jobbról balra, fel, le, körben, átlósan. Léggömbözés Léggömböt próbálunk kézzel, ütögetéssel a levegőben tartani. Lehet ülve és fekve is, egy vagy több lufival, csak ujjal, lábbal, fejjel hozzáérve stb. 159 

Személyes élmények felidézése az 56-os forradalom 50. évfordulóján

http://acta.bibl.u-szeged.hu/28792/1/modszertani_046_004_156-159.pdf

Személyes élmények felidézése az 56-os forradalom 50. évfordulóján

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged