Csizmazia Sándor

Csizmazia Sándorné

Szikszai Lajosné

Hungarian

University of Szeged

BANÓ István Tantervi követelményminimumok az általános iskola 4., 5. osztályában. = Idegen nyelvek tanítása, 1983. 6. sz. BÁN Ervin Kérdőjelek az orosz nyelv körül. = Buda-pesti Nevelő, 1980. 3. sz. BÁN Ervin Tehetség és nyelvtanítás. = Pedagógiai Szem-le, 1S85. 9. sz. BUDAI László Az idegen nyelvi nevelés céljainak kombiná-ciói és a kombinációk permutációi. = Idegen nyelvek tanítása, 1984. 3. sz. GÁRDÁI Péterné Tanmenet az „Első orosz könyvem" c. az al-talános iskola 4. osztálya számára kiadott ;an-könyvhöz. = Idegen nyelvek tanítása, 1984. 2. sz. FÜLÖP Károly Tájékoztató az általános iskolai új orosz nyelvi tarterv bevezetésének kezdetéről. = Idegen nyelvek tanítása, 1983. 6. sz. KALAS Mária Kézikönyv az orosz nyelv tanításához az álta-lános iskola 5. osztályában. Tankönyvkiadó, 1983. K E L E M E N Janka—NAGY Sándor A kreatív nyelvi tananyag. = Idegen nyelvek tanítása, 1982. 1. sz. KÖLLÖ Márta Egy gyerekközpontú tankönyv (Néhány gondo-lat az új általános iskolai 6. osztályos Orosz nyelvkönyvből). = Idegen nyelvek tanítása, 1984. 6. sz. NYESZTOR I. M. Щаг внерёд (Об учебнуке русского языка для б класса обшей школы ВНР). = Idegen nyelvek tanítása, 1985. 3. sz. T Ó T H Gyula Az általános iskolai orosz nyelvi tantervről. = Borsodi Művelődés, 1984. 1. sz. APRÓ TIBOR Csizmazia Sándor—Csizmazia Sándorné NYELVTAN—SZÖVEG—HELYESÍRÁS (Murikáltató tankönyv az általános iskolák 3. osztálya számára. Kézirat gyanánt) Nem hivatalos bírálóként, hanem mint a téma iránt érdeklődő vettem tollat a kezembe, hogy kiöntsem bosszúságomat egy nyelvtankönyv kap-csán, mégpedig a nyelvi, irodalmi, kommuniká-ciós nevelési program taneszközként használt 3. osztályos kísérleti tankönyve miatt. Azt hiszem, szükséges előrebocsátanom: nagy híve vagyok a modern elméleteknek, módszerek-nek és ezek hasznosításának akár az alsó tago-zatos oktatásban is, de hagyománytisztelő abból a szempontból, hogy teljes szakmai felkészültsé-get és pontosságot várok el egy tankönyv írójától és lektorától. Ha egy tankönyv tanítóknak és tanulóknak a kezébe kerül, már nem a kutatócsoport belügye, ezért csakis megfelelő szaklektor véleménye alap-ján, javított állapotban láthat napvilágot. Ügy tűnik, ezt a követelményt a kiadó ennek a könyv-nek a megjelentetésekor elhanyagolta. Ezért — jó esetben — a tanításakor a tanító kijavítja, és a gyerekkel is javíttatja a könyv hibáit. Ha ezt nem teszi, az a nagyobb baj, mert felületessége miatt maga is hozzájárul szakmai tévedések, nyelvhelyességi vétségek és helyesírási hibák szé-les körben való terjesztéséhez. Félő, hogy akik ebben a kísérleti tankönyvben a hibáknak csak egy részét is észreveszik, azok szemében kétsé-gessé válik a Zsolnai-program tankönyvíróinak kompetenciája, mert mind ők, mind a lektor olyan könyvet engedtek ki a kezük közül, amely sok szempontból támadható. Lehet a helyesírási hibák egy részét a gépíróra fogni. Valóban ö sokszor téveszthetett, de azért van a szerző és a lektor, hogy korrigálja a gép-írási hibákat is. Más jellegű vétségek azonban nem írhatók a gépelő rovására. Lehetne még azzal is védekezni, hogy ez csak „kézirat gyanánt" megjelenő tankönyv. Csak-hogy, amit már több száz vagy több ezer gye-rek kezébe adunk, az még kéziratban sem lehet hibás, különösen nem egy magyar nyelvi tan-könyv. Egy környezet- vagy egy matematika-tan-könyv hibájául is felróhatnánk a nyelvhelyességi vagy helyesírási hibák tömegét, de egy anyanyelvi tankönyvvel szemben fokozott követelményként érvényes, hogy nyelve, helyesírása mintaszerű le-gyen. Be kell vallanonv, hogy felkért bírálóként nem egyszer olvastam volna el az említett nyelvtan-könyvet, de így kívülálló érdeklődőként (egyszeri olvasás után) már ennyi hiba kigyűjtését is ele-gendőnek tartottam annak jelzésére, hogy na-gyobb felelősséggel kell anyanyelvet és anya-nyelvről tanítani. Előőször a szakmai hibákról szólok. Ezek egy része nem tudatlanságra, hanem figyelmetlenségre fogható, mint. például a 22. oldal 6. feladata: »Másold le a szavak közül a főneveket! csigalép-csőn, kézifecskendőt, szigonyok, kisautó, csigo-lyák, zsiráfra — Akkor dolgoztál jól, ha vala-mennyi szót lemásoltad, bár a „csigalépcsőn", „kézifecskendőt", „csigolyák" szavak nem vála-szolnak a mi? mik? ki? kik? kérdezőszavak egyi-kére sem.« A magyarázatban meglévő tévedés, hogy tudniillik a „csigolyák" szó nem alanyeset-ben áll, továbbgyűrűzik a 22/7. a-ba: »Keretezd be a következő ragos főnevek ragját! csigalép-csőn, kézifecskendőt, csigolyák«. Mindkét helyen a „csigolyák" helyett a „zsiráfra" szónak kellett volna szerepelnie. — Hiányos volta miatt pon-tatlan a 171/35.: »Fejezd ki a képpel ábrázolt birtokos viszonyokat! birtokos jelzős szerkezet főnév birtokos névmás«. A birtokjeles főnév egyértelműbb lett volna. — Fordítva helyesebb-125 nek gondolnám a 231. oldal következő mondatát: i>A gyümölcs nagyon hasonlít a villanyégőhöz.« — Nem szerencsés a feladathoz írt egyik példa-mondat: »A kővetkező mondatok állítmányai ala-nyi ragozásúak. Alakítsd át őket tárgyas ragozá-súvá, majd bővítsd a mondatokat t á rggya l ! . . . Valaki árulkodik.« (138/8. a.) Az „árulkodik" ige tárgyatlan, vonzata „valamire" vagy „vala-miről" lehet, legfeljebb csak határozói értékű tárgy tehető mellé, de ilyenről az alsósok még nem tanulnak. — A 153/28. a feladatra hozott mintában „a starthelyről" szó nem a modellnek megfelelő -val, -vei raggal kifejezett eszközhatá-rozó. — Elhibázott gyakorlat a 173/3. b, mivel az igei alakok alanyi ragozás egyes szám 3. sze-mélyüek, így képtelenség a kérés: »Húzd alá a kijavított szövegben azokat a személyragokat, amelyek visszautalnak „a róka" alanyra!« Ha ez a feladat „beugratás" volna, utólag tisztázni kel-lene, hogy ebben az esetben a raghiánynak, a 0 fokú morfémának var. személyre, számra utaló szerepe. — 193/3. Rossz az ábrázolás megkezdé-se, mert az alanyi részhez írta a tárgy névelőjét, pedig az az állítmányi részhez tartozik. A következő tartalmi tévedéseket már nem tudom figyelmetlenséggel magyarázni. 102/17.: »A levélben a címzett nevét helyettesítő névmást nagy kezdőbetűvel kell írni.« A magyar helyes-írási szabályzat 149. §-a nem így rendelkezik. — 79. old.: » . . . a nyillal összekötött szavak is-métlődnek, ezért a mondatpárok között nem elég szoros a kapcsolat.« Ez a magyarázat túlzottan leegyszerűsített, s így olyan téves szövegtani megállapításokhoz vezetne, hogy a szóismétlés nem biztosítja a kohéziót, holott a szemantikai összefüggést erősítő témaismétlődésnek fontos eszköze a szó-, szerkezet- és mondatismétlés. — 79. old.: »Helyettesítjük az ismétlődő szót egy azonos jelentésű másik szóval.« Ebben a mon-datban jelentéstani szempontból nem fogadható el az „azonos jelentésű másik szó" kifejezés, mert mint a következő gyakorlat mutatja, a tan-könyvszerzők a névmással való helyettesíthető-ségre gondolnak, márpedig a névmások csak az adott mondatpárban vonatkoznak a helyettesített szóval jelzett dologra (pl. kék — ilyen), de szö-vegkörnyezettől függetlenül a névszó és a he-lyette álló névmás jelentésének terjedelme és tar-talma nem azonos. — A 234. oldal következő mondata szintén jelentéstani okból hibáztatható: »Az egyik típusba azok a rokonértelmű szavak tartoznak, amelyek pontosan ugyanazt a dolgot jelentik.« Helyesebb lenne az „ugyanarra a való-ságdarabra vonatkoznak" megfogalmazás. A kü-lönbség árnyalatnyi ugyan, de nem elhanyagol-ható. — A 154/28. b szerint határozatlan névelős főnév határozatlan alanyt eredményez, ez tévedés (vö. A mai magyar nyelv rendszere II., 114.). Ugyanez zavaró a 119—21. oldalakon, ugyanis a könyv nem tisztázza, hogy a határozatlan név-elő ellenére határozott az alany. — Túlságosan általánosító, ezért félrevezető a 118. oldalon ol-vasható megállapítás: »Az ige és a személyragja tehát utal az alanyra. De, hogy pontosan ki végzi a cselekvést, ezt már nem árulja el a személyrag.« Az első és második személyű alak sem? (vö. A mai magyar nyelv rendszere I., 482.) — A 136. oldal magyarázata a határozott és határozatlan tárgyról pontatlan, mert nem szól a tárgyi sze-repű névelőtlen főnévről. — A 185/2. a, 186/3. a, 189/8. és 190/9. a feladatok szünetjelöléseivel nem valószínű, hogy Péchy Blanka és Deme László minden esetben egyetértett volna, mert a névelő hangsúlytalansága miatt nem előtte, ha-nem csak utána szabad szünetet tartani. — Ha egy szót jellel látunk el, jelezésről szoktunk be-szélni és nem jelzésről (212.) — A 224/5. c szerint az „írásba foglal" szólás, de szerintem csak állandó szókapcsolat. A legfeltűnőbb nyelvhelyességi hiba, amelyet a tankönyv szerzői elkövetnek, a névszói állít-mány előtt határozatlan névelő használata (vö. Nyelvművelő kézikönyv I., 485.): 111/12. »A bölömbika egy madár.« — 132. »A tárgy mon-datrész rendszerint egy olyan főnév . ..« — 158/5. f »Bruckner Szigfrid egy oroszlán.« — 258. »Ez egy lassú jármű.« — Szükségét érezném a következő mondatban az igekötő kitételének: »Hányadik szabályt kellett keresned a Szabály-zatban?« (59/16. b.) — Nem a legmegfelelőbb igekötő szerepel a következő mondatban: «Ezt nekitámasztottam és megindultunk arra.« (177/14. a.) — Bizonyára véletlenül, de elmaradt az egyeztetés: »A „kiment", „átment", „bement" igék alakja csak egy-egy szócskában különböz-nek egymástól. (123/1. c.) — Felesleges a név-elő kitétele: »Készülj fel egyi olyan — a társaid-nak szóló — szöveg elmondására . ..« (144/7. b.) Néhány esetben a pontatlan megfogalmazás homályossá teszi a közlést: 169/31. c »A birtok-viszony helyzettől függően különböző módon fe-jezhető ki.« Miféle helyzettől függően? — 174/5. c. »Ha szükséges, új névmást is alkalmazhatsz.« Vagyis arról van szó, hogy ha kell, egy új szót: névmást is használhat a tanuló. — 123. oldal: » . . . ezek a szócskák (ki, át, be) megváltoztat-ták, módosították az ige jelentését is.« Mit még? — 203/11. »A másik tagmondatra nem mindig határozószó utal, néha névmás.« Szükségét érez-tem volna ebben a kijelentésben a „hanem" kö-tőszó kitételének a mondategység határán. — 216. »Vannak olyan szavaink is, amelyeket első-sorban csak az ország meghatározott tájain hasz-nálnak.« Ügy vélem, hogy ebben a megállapítás-ban vagy az „elsősorban", vagy a „csak" szó fe-lesleges. A legkülönbözőbb helyesírási hibák fordultak elő a tankönyvben. Vessző szükséges a tagmon-datok határán: 87. » . . . a cselekvés a múltban történt-e vagy a jelenben történik vagy a jövő-ben fog bekövetkezni.« — 176/12. a, b » , . . ezért lepakoltam és egy vászonabroszt tettem.« — 177/14. a »Ezt nekitámasztottam és megindul-tunk arra.« — 186. » . . . a hallgató számára mi az új információ és mi az ismert.« — 219/6. »Vannak olyan lexikonok, szótárak is ame-126 lyek . . .« — Helytelen a vessző kitétele a mon-datrészeket összekapcsoló kötőszavak előtt: 185. ». . . csak alanyt és állítmányt, vagy más mondat-részeket is tartalmaznak-e.« — 225/8. a ». . . le-ragad a nyelve annak, aki nem tud, vagy nem akar beszélni.« — 228/13. b »Többre megy az ember megfontolással, vagy néha ravaszsággal, mint erőszakkal.« — 212. »A nyelv alkotóelemei: a szavak, és a . . .« — 132. ». . . a mondatban betöltött szerepük szerint, szerkezeti szempont-ból.« — Felesleges a vessző a következő esetek-ben: 129. ». . . nem a kézzelfogható (pl.: ceruza, játékautó) eszközök összefoglaló neve.« — 190. ». . . részeire bontjuk szét, (alanyi rész, állítmányi rész), a részeket további részekre bontjuk . . .« — 234/14. a »Bizony, —, m o n d t a . . . — Felesleges és hibás a kettőspont kitétele a következő he-lyeken: 223. és 228/12. b »Keresd meg az előző közmondásokat O. Nagy Gábor: Magyar szólá-sok és kőzpondások című gyűjteményében!« — Pont helyett felkiáltójel kell a felszólító mon-datok Végére: 90/7. b, 111/14., 137/5. c, 143/5., 151/22. a. — A mássalhangzó időtarta-mának téves jelölése durva hibát eredményezett: 147/12. M i k k o r . . . — 172/2. a mindeggyik — 213. mammut. — Több esetben rossz a magán-hangzó időtartamának a jelölése: 143/5. í r j — 79. nyillal — 161/12. a nagybajúszú — 172/2. a egyértelműen — 175/10. í r j — 183. Szűkités — bővités Szűkítsd — 193/4. a állitmányi — 204/12. c rendkívüli — 219/7. b cimüket — 254/36. a gépírásos. Hibás egybeírás: 62/2. mi-nőségjelzősszerkezetekké — 214/6. Szabadság-híd — 233/13. és 234/14. b és 15. rokonértelmű — 240/33. rokonváltozat — 264. birtokosjelző. — Téves különírás: 200/4. b, c élelmiszer boltban. — Nem egységes az írásmód: 231—2. többje-lentés: 233/12. több jelentésű. — Nem ajánlott elválasztási forma használata: 10. o-lyan — 108/5. b a-melyik — 132. e-lemzést (vö. Akh. 226. §). — Sok hiba elütésből származhat: 71/3. a a gyerek haja barna. — 137/6. A hód épít. (ti. építi) — 169/32. Amikor a gyerekek bejöttek, megkérdezte? — 170. a neve birtokos névmás. — 179/1. Az előző mondatokat szerkezetük sze-rint csoportosítottad/ — 182/8. szövőkeretedet — 204/12. a „Tamási — 209/5. Szekszárdról — 211/7. c találtok — 225/8. a nyfevét — 233/12. negnéztük — 241/34. b zárus — 254/36. a éke-ze tese i — 263. magas gömbölyű. Illetve nem értem a nődölgél szót (205/12. g). Ha nyelvjárási alak, magyarázatra szorulna. Néhány módszertani eljárással nem értek egyet. A 47/66. b feladatban előforduló ,rendszó" sok tanító s még inkább a gyerekek számára isme-retlen fogalom, ezért nem ártott volna megma-gyarázni ezt a könyvtári szakszót. — A 91/10. b használtatja az írásban jelölt teljes hasonulás és az összeolvadás fogalmát, holott korábba nem értelmezte. — Igazából véve a 151. oldalon ta-lálható transzformációs gyakorlatok funkciótla-nok, mert a nyelvtani tudatosítást nem segítik. — Logikátlannak érzem a 165/20. és 21. felada-tot, hiszen ez már eleve elvárja a birtokos jelzős szerkezet alkotását anélkül, hogy példán előze-tesen megfigyeltette volna. — Nem szolgálja az egységességre való törekvést az, hogy ez a tan-könyv birtokos személyragról beszél, míg a kö-zépiskolai birtokos személyjelet tanít. — Nem egyöntetű a hivatkozás a helyesírási szabályzatra, mivel egyszer a szerzők megjelölik a pontos cí-mét (200/3. b), máskor meg csak így utalnak rá: »Olvasd el a Szabályzat 348. szabályát. ..« (202/7. b.) Hasonlóan nem világos az utasítás így : »Keresd meg " a Tárgymutatóban . . .« (167/26. b.) Célszerű az egyértelműség kedvéért a tankönyv elején megadni ezeknek a rövidíté-seknek a megfejtését. — Nem szerencsés az egyéni szókincs jelzése a 215/7. a szerint. — Félreértésre adhat okot a gyereknek a következő útmutatás: »Másold le a mondatot hibátlanul!« (243/6. és 255/37.), ugyanis mindkét esetben hibás helyesírású szöveg „másolatáról" van szó. Azért sajnálatos ennek a kéziratos könyvnek a sok hibája, mert különben számos dicsérendő van benne. Például az, hogy modellt állít fel a mon-datrészek tanításának felismertetésére, tudatosítá-sára (bővítés, szűkítés, szószerkezet-alkotás, ösz-szetett szóvá alakítás stb.); a jelzőnek állítmány-nyá, illetve az állítmánynak jelzővé transzformá-lásával ráébreszthet mondatalkotásunk jellegze-tességére, a szófajok többfunkciós voltára. Igen sok gyakorlat szoktat logikus gondolkodásra (pl. 206—9.). Nagyon egyetérthetünk a könyv he-lyesírás-tanításának módszerével is: nemcsak me-chanikusan másoltat, hanem szabályismeretet is tudatosít, és ezenkívül még szókincsbővítéshez, alaktani elemzéshez is köti a helyesírási tudni-valókat (242—55.). A Zsolnai-programról már bebizonyosodott, hogy időtálló, jó módszer, egyre többen használ-ják. De ez a tény sem engedheti meg, hogy egy tankönyvszerűen használt kiadvány (még ha kí-sérleti is) ilyen hibatömeggel jelenjék meg. Kell-e hangsúlyoznom, hogy az elérendő cél érdekében formájában, tartalmában csakis példaszerű, hogy ne mondjam: hibátlan tankönyvet szabad tanít-ványaink kezébe adni? Országos Pedagógiai Intézet, 1987. SZ1KSZAI LAJOSNE DR. 127 

Csizmazia Sándor-Csizmazia Sándorné: Nyelvtan-Szöveg-Helyesírás : munkáltató tankönyv az általános iskolák 3. osztálya számára: kézirat gyanánt

http://acta.bibl.u-szeged.hu/27493/1/modszertani_028_002_125-127.pdf

Csizmazia Sándor-Csizmazia Sándorné: Nyelvtan-Szöveg-Helyesírás : munkáltató tankönyv az általános iskolák 3. osztálya számára: kézirat gyanánt

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged