Marjai-Szabó László

Hungarian

University of Szeged

277 A török uralom hatása az alföldi településekre AL IG VAN FÖLDRAJZ ILAG érdekesebb problémánk, mint ma-ga az alföldi mezőváros és a> szórt tanyahálózat kialakulása. Mert ha a nyugat-európai városokkal hasonlítjuk össze alföldi városainkat, észre kell vennünk, hogy itt egy egészen elütő s mond-hatni egész Európában egyedülálló várostípussal állunk szemben, melynek kialakulását, kétségtelenül helyi földrajzi tényezők is elő-mozdították, de más, nem csak földrajzi tényezők hatására követ-vetkeztethetünk. Valóban ezeknek az érdekes településeknek a keletkezésére döntő hatást tett egy katasztrofális történelmi tényező, a török uralom. A török uralom és azt követő idők majdnem két évszázados pusztítása rendkívül súlyos telepfejlesztő energiává duzzadt azál-tal, hogy számtalan települést elpusztított, továbbá, hogy elősegítette a lakosság nagyvárosokba való tömörülését és a normális fejlődést biztosító falutelepülésnek még az alapjait is elmosta. Az alföldi települések óriási arányú elpusztulására elég sok statisztikai adatot találunk. Nincs szándékomban az idevonatkozó statisztikai adtok s különböző összeírások felsorolása, elég ha a Thirring Gusztáv könyvében feldolgozott II . József császár korabeli statisztikát tesszük vizsgálódásunk tárgyává. Megye Területe • km. Községek száma, melyekben Községek összes száma 1 kms-re lakos Területe • km. 1001 2001 3001 500|l000|2000]3000|4000|5000| lOOOOj 15000,20000 Községek összes száma 1 km-re lakos Területe • km. l a k ó é l t Községek összes száma 1 km-re lakos Békés 8402» — 1 — 2 5 5 2 2 4 — 20 20* Csongrád 4 1 1 — 2 — 1 9 Jász-Kun ker. 4729 5 8 4 3 4 ] — 25 20 Szabolcs 4637 2 10 18 43 50 14 8 — 1 1 — 147 24 A fenti statisztikából kiderül, hogy a majdnem mégegyszer annyi területű Békés- Csanád- Csongrád megyékben majdnem négy-szerte kevesebb település volt a békés évek bekövetkezte után hét évtizedre is, 1711-től számítva. Már pedig az említett három megye határozottan lakottabb volt a török előtt, mint Szabolcs megye. Ugyanezt láthatjuk a Jászkunságban is, hol magában a Nagykun-ságban volt együttvéve annyi község a török uralom előtt, mint az 1780-as években a 3 kerületben együttvéve. A pusztulás éppen a nyílt alföldi területeket sújtotta legjobban, — ezt igazolja a Jó-zsef császári statisztika is —, honnan északra és északkeletre halad-va , ^ török által kevésbbé tiport területeken jóval nagyobb népsűrű-séget találunk. A nyüt alföldi területeket ért pusztulás Békés- Csanád- Cson-* Ez alatt Békés, Csanádi, Csongrád' együttes területe értendő. 278 délvidéki szemle i grádban volt a legnagyobb. Ott egy négyzetkilóméteren csak 19 lé-lek maradt, a Jászságban már 20, Bácsban 21, Torontálban 22, Pest-ben 26, Fejérben 24, Somogyban 25, Veszprémben 36, Szabolcsban 24, Szatmárban 25, s valósággal az északi szegényebb, de legvédet-tebb megyékben volt a népsűrűség a legnagyobb. Árvában 37, Tú-róéban 33, Sárosban 37, Zemplénben 33, Szepesberi. és Abauj-Torna megyékben a 41-et is elérte. (A dunántúli megyéknél az eredetileg is már nagyobb népsűrűséget nem szabad figyelmen kívül hagyni). A pusztítás éveiben a lakosság nagyvárosokba való tömörülésére is sok bizonyítékkal szolgálhatunk: okai a török adórendszer ki-zsákmányolása ellen való hatásosabb védekezési lehetőség a nagyobb városokban, továbbá jobban érvényesülő személyvédelem, stb. Hogy az elpusztított területeken az összetömörülés nagyobbmérvű, arra az az összehasonlítás szolgál felvilágosítással, melyet Nógrád és Békés-Csanád-Csongrád közt tehetünk. Amíg ugyanis Nógrádban 148 ezer lakós 265 községben települt, addig a nevezett három vármegye 146 ezer lakosa csak 47 községben élt. így Nógrád községére átlag 559 lélek jutott, Békés- Csanád- Csongrádban viszont 3838 lélek. De még ennél is nagyobb összezsúfolódottságot mutatnak a Hajdúke-rületek, ahol 4704 lélek esett átlagban egy településre. Még kihang-súlyozottabbán áll előttünk az akkori helyzet, ha a községek lélek-számát figyelembe vesszük. Láthatjuk, hogy míg az adattal bíró 8637 magyarországi községnek — mely sajnos az adatok hiányossága miatt csak mintegy az akkori összes községek 62 %-át jelenti csupán — 36.9 °/»-a kevesebb lakóval bírt, addig az említett három vár-megyében és a Jászkun kerületekben egyetlen község sem volt i lyen kevéslakójú. Vagy tovább, míg az országos átlagban 300—1000 lakót számláló községek százalékaránya az 50 °/o-ot is meghaladta, addig a Jászkun kerületekben 1000-en aluli lélekszámú község nem is volt. Ezek azok a szomorú tények, melyek irányítói lettek a mai te-lepülések kifejlődésének: a mezőváros-típus és a szórt tanyahálózat kialakulásának. Ez a települési forma az egymástól nagyon mesze-fekvő, nagy területen terpeszkedő mezővárosok és azok hatalmas távolságait falu hi j ján kitöltő szétszórt tanyavilág. A törökuralom eltörölte a faluknak még a fundamentomait is, pedig egészséges me-zőgazdálkodás csakis a falutelepülésekben képzelhető el, a tanya-települések mellett. Csakhogy, míg a falutelepülés számtalan előny-nyel bír azáltal, hogy a kultúrális, egészségügyi, vallási követelmé-nyeket is elősegíti, azaz az embereket nem teszi zárkózottakká, sőt a piackérdést megoldó úthálózat kifejlődésére is jó hatással van, ad-dig a szórt tanyatelepülés mindezt nélkülözi. De a tanyákon való élés az egyén elzárkózását azzal is fokozza, hogy a gazdaság minden kár ellen való megvédése teljesen a családfő vállán nyugszik. Min-den éjjel azzal hajtja le fejét a gazda pihenésre, hogy váj jon a sötét éjszaka milyen bajt rejteget számára. Nem egyszer hallottam gyer-mekkoromban ilyen felnőtt beszédet: „Ne kötődj vele szomszéd, mert még rád gyújtja a házat". Ha mindez tudattalanul él is lelkében az elzártság megszokása miatt, de nagy sóhajtás szakad ki a tanyai ember lelkéből, ha öregkorára beköltözhet a városban szerzett la-kásába. A tanyatelepülés egyetlen előnye a föld és a megmunkálá-sára fordított idő legjobb kihasználása. marjai—szabó: a l f ö l d i települések 279 Mindezek azonban elenyésző jelentőséggel birnak ama káros következmény mellett, hogy á törökuralom minden történelmi fej-lődés nélkül alkotott nagyvárosokat, eltörölvén azoknak gazdasági hátterét, a sűrű gazdafalvakat. Gazdasági életünk egészséges to-vábbfejlődése csakis a régi alapok továbbfejlesztése révén biztosít-tatott volna azáltal, hogy a sűrű mezőgazda lakosságú falvak között előnyösebb helyzetben lévő, több városfejlesztő energiával bíró te-lepek igazi várossá fejlődhettek volna, de melynek városiasságát nem a telep nagysága, illetve a lakosok nagy száma, hanem a városi forma, jelentős ipar és kereskedelem és városi kultúra adta volna meg. Ebben az esetben még ennyi százezres lakosú városunk sem lenne, mert a mezőgazda lakosság a környező falvakban helyezkedett volna el, mely falvakban nem lett volna probléma sem a hollakás, (tanyán vagy városban-e, mint a mai mezővárosainknál), sem a föld meg-közelítésének nehézsége, sem a kultúrnívó megtartása, sem az egész-ségügyi követelményeknek elérése, sem a közlekedési nehézségek leküzdése (úthálózat hiánya), sem a termeivények értékesítése. E véleményt alátámasztja a kényszerszülte gazdaváros népfö-löslegének mesterségesen alkotott falvakban való kirajzása is — mint pl. Szeged városa —, amely felszapodorott népfölöslegét mes-terséges tanyaközpontokban helyezte el, azaz kiásta 4 évszázad után az elmosódott falutelepülést s azon igyekszik tovahaladni egy jobb fejlődési lehetőséget biztosító úton. A sok szempontból káros tanyavilág kialakulása is a törökpusz-títás következménye. Nagyhatárú városokba tömörült mezőgazda népelemnek ugyanis nagy hátrányt jelentett a városbanlakás. így megvolt a törekvés a falvakbaköltözésre. Csekély kormánysegítség-gel könnyen ki lehetett volna ásni az eltűnt falvak alapjait. Ezt azonban az uralkodóház nemhogy elmulasztotta, hanem határozottan akadályozta, mert a saját hatalmát növelő latifundiumok szaporítása volt a célja, az elpusztult falvak határainak egyéni birtokká való összeolvasztásával. A gazdák, hogy a lehetetlen helyzeten segítsenek, jószágaik el-helyezésére ólakat kezdenek építeni földjeiken, idővel a városi la-kóház kitelepítése is megtörténik. Ilyen állandó lakás céljaira hasz-nálatos tanyák csak a XlX.-ik század második felében, illetve az alkotmányos korszak bekövetkezte után épülnek az Alföldön. Mivel a tanya építésénél egyedül a gazdának a munkahelyéhez való kö-zelsége volt az egyetlen szempont, ezért a benépesülés teljesen rend-szertelenül történt. Hogy rendszer nincs a tanya-birodalmában, azt már Kaán is megállapítja, bővebben foglalkozva e kérdéssel „A magyar Alföld" című munkájában. A tanyahálózat szétszórt volta, a közútak alakulására nem gyakorolhatott nyomást, amit a falute-lepüléseknél már megtalálunk, hiszen minden falu kénytelen össze-köttetést fenntartani a szomszédos településekkel. A mezőgazda lakosságnak azonban csak egy része él állandóan a tanyán, egy tekintélyes százaléka városlakó, vagy csak bizonyos évszakban városlakó. A városi forma kialakításában, ennek a vá-rosban házzal biró mezőgazda népelemnek fontos szerep jutott, mi-vel a városon belül nem külön városnegyedekben tömörülő mező-280 délvidéki szemle i gazda lakosság akadályozója a közmívesítésnek. Akadályozója azért, mert a jószágtakarmány, téli tüzelő elhelyezése (közrejátszván ebben a megszokás is), nagy telket kíván és a hosszú utcafrontja — közmű-vesítés esetén — nagy terheket ró a vállaira. De a falusias beépítési forma (az utcahosszal párhuzamosan épült, vagy azzal derékszöget alkotó lakóházak, a végeiket összekötő sövény-, léc-, vagy deszka-kerítéssel) sem szolgálnak városias kép emelésére. A törökpusztításnak köszönhető tehát a szórt tanyahálózat ki-alakulása és a mai mezővárosaink, külföldi viszonylatban vett, városi színvonalat teljesen nélkülöző jelleme.* * dr. Thirr ing Gusztáv: Magyarország népessége I I . József korában. Bp. 193a 2ö, 20, .22. 11. — Kaán Károly: A magyar Alföld. 161, 195. a MARJAI-SZABÓ LÁSZLÓ F I G Y E L Ő Délvidéki Képzőművészeti ki-állítás Szegeden. A Délvidéki Szellemi Találkozó keretében rendezett képzőművészeti kiállí-táson a szegedi művészek mellett résztvett a Délvidéki Szépmíves Céh is, amely a megszállt, majd felszabadult déli végek magyar képzőművészeiből alakult 1941 év őszén. A megelőző küzdelmes évek a megszállás nehéz idejére esnek. A mult képe nem volt bíztató: az. összefogást, egyesületi támogatást nélkülöző, ezer akadállyal küzdő művészet szinte csak a puszta fenmaradásért küzdött s így nem alakíthatta ki a táj földrajzi és szellemi karakterének ha-tása alatt azt a formanyelvet, amely az első pillanatban felis-merhetővé tenné. A felszabadulás óta eltelt idő viszont túl rövid volt ahhoz, hogy a felszabadulás folytán idekerült ú j tagokkal meg-növelt társaság munkássága — a Céh nyújtotta munkalehetőségek kihasználásával — a hiányokat pótolhatta volna. De a hiányolt egységes képnek, jellegzetesség-nek egyéb akadályai is vannak. Egyrészt, a kiindulást döntően be-folyásoló szellemi irányzatok több-félesége és a generációkat elvá-lasztó lelki távolság, másrészt, a szellemi élettel szembeni közöm-bösség, amelynek következtében egyesek külföldön, mások Buda-pesten tartózkodtak, berendezve ott műhelyeiket hosszabb vagy rövidebb időre. Természetes tehát, hogy aki tipikusan délvidéki íze-ket jött ide keresni, ezeket csak részben találhatta meg. Egységről csak egyes festők munkásságának keretén belül lehet szó. Ebből a szempontból ide elsősorban Gyei-mis Lukács sorozható, akinek ké-pei a legegységesebben mutatják be az ő egyéni kifejezésmódját. Saját maga által felállított korlá-tok között biztosan és természete-sen mozog. így erősen redukált palettája mellett is színskáláját teljesnek érezzük. Nem a valósá-gok kutatója, bár, mintha erre tö-rekedne. De a gondosan fölrakott festékréteg mögött, mely látszó-lag hű követője a tárgyak színé-nek, formájának, nem érezzük azoknak egy belső, valóságosabb 

A török uralom hatása az alföldi településekre

http://acta.bibl.u-szeged.hu/19434/1/delvideki_szemle_003_277-280.pdf

A török uralom hatása az alföldi településekre

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged