A szerző felvázolja az északi szamojéd nyelvek ún. tagadó igéit, és bemutatja a tagadás különböző formáit a nganaszanban. A morfológiai lehetőségeket csak megemlíti, így az ablatívuszi igenevet (-mu-gété [+ Px] stb. 'hogy ne'), valamint a tagadó particípiumot (-mé-tuma"a stb. 'amíg nem'). Fontos annak a megállapítása, hogy a nganaszan lexikai tagadás rendszerét az eddigi kutatás még nem tárta fel teljesen. Bár azt már Castrén felismerte, hogy a nganaszan kasa"am 'én...alig' szónak a nyenyecben (hacéau) és az enyecben (hot'iro') megfelelése van, de Tercscenko nem vette észre a nganaszan lézi"si 'nem tudni' enyec párját (lozyt'), igaz viszont, hogy ő volt az egyetlen, aki a nganaszan fiuoly 'már hogy ne...' szót tagadó igeként felsorolta. így a szerző mutatta ki, hogy a nganaszan kasada, lézi"si és fiuoly igék egy sorba állíthatók a nisy 'nem' általános tagadó igével. A fő érv e négy ige egy csoportba sorolása mellett az, hogy verbum finitumként a tagadást (is) kifejezik, s utánuk a főigc változatlan, ún. tagadott töve áll. Ez megkülönbözteti őket más gyakran ugyancsak tagadó igeként emlegetett igéktől, mint amilyen például deru"sa 'nem tudni'. A tanulmány így teljessé teszi a nganaszan lexikai tagadás leírását. Az is kiderült, hogy más uráli nyelvekkel szemben, ahol a tagadás gyakran partikulákra redukálódott, a nganaszanban a negáció még nyilvánvalóan ki is bővült az eddig teljesen ismeretlen nuoly-va\
