A 20. század végére a tudományok minden szakterülete jelentős paradigmaváltáson ment keresztül. Ez különösen érvényes az 1980-as évektől a bőrgyógyászat területén bekövetkező változásokra. Mielőtt a 18-19. században hivatalosan is szakorvosi orvostudománnyá emelkedett a bőrgyógyászat, évszázadokon keresztül a bőr nem kapta meg a számára kijáró figyelmet. Kezdetekben a bőrgyógyászat csak a kültakaró nagyítóval történő megtekintéséből és a látható felszíni tünetek kezeléséből állt. Az új tudományágak és technológiai fejlődések következtében azonban a bőrgyógyászat ugrásszerű változáson ment keresztül. Az alapkutatások és a klinikai vizsgálatok eredményei nagymértékben megkönnyítették a molekuláris célpontok jellemzését, amelyek hozzájárultak az új terápiás megközelítések kidolgozásához, amelyek a patogenetikailag releváns molekulákat célozzák meg. A cikk betekintést nyújt a tudományág fejlődésébe, egészen az ókori, kezdetleges, külső tünetek megfigyelésén alapuló, főként növényi és állati eredetű származékokat használó eljárásoktól a modern, megfigyeléseken alapuló, célzott, tudományos bőrgyógyászatig