Tanulmányunk célja, hogy a felsőoktatásban dolgozó oktatók számára módszertani továbbképzési lehetőséget biztosítson. Ennek érdekében a tanulmány megvizsgálja a 20. és a 21. század tanuláselméleteit, részletesen elemezi a legújabb generációk, az Y- és a Z-generáció jellemző sajátosságait és tanulási szokásait. Értelmezi, hogy mit jelentenek a tanulási eredmények a felsőoktatásban, és hogyan lehet ezeket hatékonyan alkalmazni az oktatásban. Az elméleti keret tisztázását a módszertani megalapozás követi: elemezzük az új generációkhoz illeszkedő tanári szerepmegvalósítás
jellemzőit, bemutatva a HASIT-oktatóval szemben támasztott elvárásokat.
Ismertetjük a csoportdinamika szerepét az oktatásban, a kooperatív tanulás főbb jellemzőit és módszereit, valamint kitérünk a projektmunkára és a face to-face együttműködésen alapuló fejlesztésre. A módszertani felkészítést egy
személyiségfejlesztő folyamat – elméleti és gyakorlati megállapítások egyaránt– támogatja, melynek célja a tanárok lelki ellenálló képességének fejlesztése, burnoutprevenciós-program elméleti megalapozása
