13 research outputs found

    Doege–Potter-szindróma a mellhártya óriás malignus szoliter fibrosus tumorával = Doege–Potter syndrome with giant malignant solitary fibrous tumour of the pleura

    Get PDF
    Absztrakt: A mellhártya ritkának számító szoliter fibrosus tumora néhány százalékban hypoglykaemiával társul, amit első két leírójukról Doege–Potter-szindrómának neveztek el. Hatvanhárom éves férfi betegünk egy évvel korábban már pulmonológiai kezelés alatt állt bal oldali mellüregi folyadékgyülemmel, bal alsó lebenyi daganat CT-képével. Ismét fokozódó terhelési dyspnoe miatt végzett újabb vizsgálatok során a most már óriásira nőtt tumor vastagtű-biopsziája low grade sarkomát igazolt. Onkológiai konzílium műtéti elbírálás mérlegelését javasolta. A beteg nyugalmi dyspnoe és ismétlődő hypoglykaemiás rosszullétek miatt gyorsan romló állapotban az intenzív osztályról került a műtőbe. A tumor eltávolítása és bal oldali pneumonectomia történt szövődménymentes gyógyulással. A szövettan szoliter fibrosus pleuratumort igazolt a Doege–Potter-szindrómának megfelelően. A műtét alatt észlelt pleuralis szóródás miatt adjuváns kemoterápiában részesült. Egy évvel a műtét után helyileg kiújult tumort távolítottunk el. A folytatódó kemoterápia ellenére lokális és ellenoldali pulmonalis progressziót észleltünk. A beteg első műtétjétől számított túlélése három év. Orv Hetil. 2018; 159(4): 149–153. | Abstract: Infrequent solitary fibrous tumours of the pleura are associated with hypoglycaemia only in a few percent of the cases; this condition is called Doege–Potter syndrome, named after its first descriptors. Our 63 years old male patient has previously undergone clinical treatment for intrathoracic fluid accumulation on the left side caused by a giant tumour-like mass in the lower left lobe detected by CT scan. In the course of further investigations performed due to increasing load-induced dyspnoea, lung core biopsy verified low grade sarcoma in the tumour. Tumour board suggested surgery. The patient was transferred from the intensive care unit into the operation theater due to increasing dyspnoea and repeated hypoglycaemic periods in rapidly worsening general condition. Pneumonectomy and removal of the tumour was performed on the left side. Histology showed solitary fibrous tumour of the pleura corresponding to Doege–Potter syndrome. The patient was discharged without complications and underwent adjuvant chemotherapy due to pleural dissemination of the tumour observed intraoperatively. One year after surgery the patient underwent surgical removal of a locally recurrent tumour. In spite of repeated chemotherapy local and multiplex contralateral pulmonary progression was observed. Three-year survival was noted from the time of the first surgery. Orv Hetil. 2018; 159(41): 149–153

    Carcinoid szindrómával társuló metasztatikus középbél-eredetű neuroendokrin tumor kezelése | Treatment of metastatic midgut neuroendocrine tumour associated with carcinoid syndrome

    Full text link
    A neuroendokrin tumorok prevalenciája lassú kórlefolyásuk következtében, alacsony incidenciájuk ellenére, magas. A szerzők osztályán 2008. július 1. és 2013. július 1. között 56 beteget vizsgáltak jól, illetve közepesen differenciált neuroendokrin tumor miatt; közülük 39 áttétes daganatos beteget részesítettek kezelésben, 17 beteg a daganat műtéti eltávolítása után a követésen kívül nem igényelt kezelést. Az áttétes betegek mindegyike tartós hatású octreotidkezelésben részesült; a további terápiás lehetőségeket a daganatok kiindulási helye, differenciáltsági foka, Ki-67-indexe, valamint a szomatosztatinreceptor, illetve metajód-benzil-guanidin szcintigráfia eredménye szabta meg. A szerzők részletesen ismertetik egy metasztatikus középbél carcinoid tumoros betegük kórtörténetét, akinél tartós hatású octreotidot és peptidreceptor radionuklid terápiát alkalmaztak. A kezelés a carcinoid szindróma tüneteinek megszűnésén túl objektív tumorválaszt is kiváltott. Az eset megerősíti, hogy a tartós hatású octreotid és peptidreceptor radioterápia metasztatikus középbél-eredetű neuroendokrin tumoros betegekben jó életminőséget és hosszú túlélést biztosíthat. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 194–198. | Although the incidence of neuroendocrine tumours is low, their prevalence is high due to the usually slow course of the disease. Between July 1, 2008 and July 1, 2013 the authors evaluated 56 patients with well-differentiated or moderately differentiated neuroendocrine tumours; 36 patients with metastatic disease underwent treatment while 17 patients who had tumour resection were followed without additional treatment. All patients with metastatic disease received long acting octreotide, and additional therapy was based on the site of origin, grade of differentiation, Ki67 index, and focal labelling of the tumours during somatostatin-receptor or metaiodo-benzyl-guanidine scintigraphy. The authors present a detailed case history of a patient with carcinoid syndrome due to a metastatic midgut neuroendocrine tumour, who received long acting octreotide and peptide receptor radionuclide treatment. In this patient an objective tumour response was reached in addition to the resolution of symptoms of carcinoid syndrome. The authors conclude that the case history confirms previous observations showing that long acting octreotide combined with peptide receptor radionuclide treatment may provide long survival with good quality of life in a patient with metastatic midgut neuroendocrine tumour accompanied with carcinoid syndrome. Orv. Hetil., 2014, 155(5), 194–198

    Hazai tapasztalatok kasztraciorezisztens metasztatikus prosztatadaganatos betegek kabazitaxelterapiajaval

    Get PDF
    Our aim was to assess the efficacy and adverse effects of cabazitaxel (CBZ), a chemotherapeutic agent that can be administered to patients with metastatic castrate resistant prostate cancer (mCRPC) after docetaxel (DOC) therapy. We retrospectively analyzed data of CBZ received by mCRPC patients in 12 Hungarian oncological centers between 01/2016 and 06/2017. CBZ (25 or 20 mg/m2 q3w) was administered after DOC. Physical and laboratory examinations were performed in every cycle, tumor response was evaluated in every third cycle based on PCWG2 criteria. Adverse effects were evaluated based on CTCAE 4.0. Data of 60 patients were analyzed. CBZ was administered in 2nd and 3rd lines in 31.6% and 46.6%, while in 4th and 5th lines in 15% and 6.6% patients, respectively. Its starting dose was 25 mg/m2 and 20 mg/m2 in 65% and 35% of cases, respectively. The median number of cycles was 5. Progression-free survival and overall survival were 5.52 and 15.77 months, respectively. Survival results were similar in case of DOC-CBZ-ART/alfaradin and DOC-ART/alfaradin-CBZ sequences. Adverse effects were detected in 63,3% of patients. The most common adverse effects were neutropenia, anemia, and diarrhea. Our observations suggest that CBZ, with the appropriate support and chemotherapeutic experience, is well-tolerated and effective therapy of mCRPC after DOC
    corecore