A sugárkezelés okozta cardiotoxicitas kockázatának csökkentése bal oldali emlőtumoros betegek kezelése során

Bevezetés: Az emlődaganat a nőket érintő egyik leggyakoribb rosszindulatú daganatos megbetegedés. A kezelés során alkalmazott gyógyszeres és sugárterápiás eljárások növelik a késői cardiovascularis megbetegedések előfordulását. Ezért különösen fontos a szív sugárterheléssel szembeni védelme. Módszer: 45 bal oldali emlődaganatos beteg besugárzási tervét készítettük el mély belégzéses és normál légzéses technika alkalmazásával. Az elkészült terveket összehasonlítottuk, elemeztük. A besugárzási tervek a Philips Pinnacle v. 16 tervezőrendszerben készültek. Eredmények: Azonos céltérfogat-lefedettség mellett a mély belégzéses technika alkalmazása a szív és a bal elülső leszálló coronariaág dózisterhelésének csökkenéséhez vezet, mérsékelve így a késői cardiovascularis szövődmények előfordulását. Megbeszélés: A kapott eredmények azt mutatják, hogy a mély belégzéses technika alkalmazása bal oldali emlődaganatos betegek adjuváns sugárkezelése során kedvezően hat a szív sugárterhelésére. Eredményeink jól illeszkednek a hazai centrumok hasonló adataihoz. A céltérfogat lefedettségét nemcsak, hogy meg tudtuk őrizni, hanem még 1%-os javulást is sikerült elérni. Szignifikáns különbség a szívet és a coronariát ért dózisban van. Mély belégzéses technikával közel a felére sikerült csökkenteni az átlagszívdózist (mély belégzés: 2,87 Gy, normállégzés: 5,4 Gy). A coronaria sugárterhelését 19,5 Gy-ről 10,98 Gy-re redukáltuk. Következtetés: A kezelés pontossága légzéskapuzó rendszerrel, felületvezérelt sugárterápiás rendszerrel tovább javítható. A mély belégzéses technika sikeres alkalmazásához szükséges a kezelőszemélyzet szakmai felkészültsége, a beteg jó kooperációja. Kevésbé eszközigényes, mint a légzésvezérelt rendszer. A mély belégzéses technika már nem számít a legkorszerűbb módszernek a légzéskapuzás korában, mégis érdemesnek tartottuk ismertetni az osztályunkon szerzett tapasztalatokat onkokardiológiai aktualitásuk miatt

Hazai tapasztalatok kasztraciorezisztens metasztatikus prosztatadaganatos betegek kabazitaxelterapiajaval

Our aim was to assess the efficacy and adverse effects of cabazitaxel (CBZ), a chemotherapeutic agent that can be administered to patients with metastatic castrate resistant prostate cancer (mCRPC) after docetaxel (DOC) therapy. We retrospectively analyzed data of CBZ received by mCRPC patients in 12 Hungarian oncological centers between 01/2016 and 06/2017. CBZ (25 or 20 mg/m2 q3w) was administered after DOC. Physical and laboratory examinations were performed in every cycle, tumor response was evaluated in every third cycle based on PCWG2 criteria. Adverse effects were evaluated based on CTCAE 4.0. Data of 60 patients were analyzed. CBZ was administered in 2nd and 3rd lines in 31.6% and 46.6%, while in 4th and 5th lines in 15% and 6.6% patients, respectively. Its starting dose was 25 mg/m2 and 20 mg/m2 in 65% and 35% of cases, respectively. The median number of cycles was 5. Progression-free survival and overall survival were 5.52 and 15.77 months, respectively. Survival results were similar in case of DOC-CBZ-ART/alfaradin and DOC-ART/alfaradin-CBZ sequences. Adverse effects were detected in 63,3% of patients. The most common adverse effects were neutropenia, anemia, and diarrhea. Our observations suggest that CBZ, with the appropriate support and chemotherapeutic experience, is well-tolerated and effective therapy of mCRPC after DOC