Neofabraea kienholzii, a novel causal agent of grapevine trunk diseases in Hungary

Recently, more and more new fungal pathogens have been described as causal agents of grapevine trunk diseases (GTDs), which lead to increasingly significant economic losses in viticulture worldwide. The genus Neofabraea consists of species mainly known as important plant pathogens causing perennial canker and bull’s eye rot, a common postharvest disease of apple (Malus domestica) and pear (Pyrus communis) fruits. Neofabraea kienholzii also causes lesions on pome fruits and canker on woody tissues, but its pathogenicity has not been demonstrated on grapevine yet. In 2015, two strains, identified as N. kienholzii based on ITS sequence data, were isolated from vines showing symptoms of GTDs in Hungary. For an unambiguous taxonomic placement of the isolates, four loci (ITS, LSU, TUB2 and RPB2) were amplified and sequenced. The phylogenetic analysis confirmed that the two isolates represent N. kienholzii. Pathogenicity tests performed on potted grapevines, shoots, and canes confirmed the virulence of these fungi. Their growth and sporulation on different media were also investigated. To the best of our knowledge, this is the first proof of N. kienholzii might cause symptoms on Vitis and might have a role in GTDs

Egyes baktérium nemzetségek relatív mennyisége különböző mangalica csoportokban

A sertés mikrobiom összetétele a kor előrehaladtával folyamatosan változik. Jelen vizsgálatban qPCR (kvantitatív polimeráz láncreakció) segítségével határoztuk meg az összes baktérium és egyes baktérium nemzetség (Enterococcus spp., Lactobacillus spp., Prevotela, Bifidobacterium spp.) relatív mennyiségét szőke mangalica csoportok (koca, kan, útónevelt malac, hízó) bélsár mintáiban. Eddigi eredményeink alapján az összes baktérium-tartalom a korral növekszik, a legnagyobb mennyiséget a kocák és a kanok csoportjában figyeltük meg, míg a legkevesebb az utónevelt malacok esetében volt (P<0,05). Ehhez hasonlóan a Bifidobacterium spp. legnagyobb mennyiségben a kocák, legkisebb mennyiségben az utónevelt malacok csoportjában fordult elő (P<0,05). Az Enterococcus spp. és a Lactobacillus spp. relatív mennyisége a hízóknál volt a legnagyobb, a kanoknál a legkisebb (P<0,05), míg a Prevotella nemzetséget a kanoknál és hízóknál figyeltük meg legnagyobb, az utónevelt malacoknál a legkisebb mennyiségben (P<0,05)

Mikrobiom kutatások a sertés mint modellállat segítségével

A szerzők irodalmi adatok alapján összefoglalják az emberi és a sertés mikrobiom kutatások fontosabb eredményeit. A bél mikroflórája és annak metabolitjai fontos tényezők az emlős emésztőrendszer működésében és az egészség megőrzésében. Az endogén humán mikrobiomra vonatkozó ismeretek korlátozottak, mivel a korai mikrobiom kutatások elsősorban a kórokozó mikrobákra összpontosultak. Azonban a humán bélbaktériumok populációinak közelmúltban történő szekvenálása jelentős különbségeket mutatott a bél mikrobiom összetételével kapcsolatban, amelyek összefüggésbe hozhatók például az egészségi állapottal, a testzsír százalékkal vagy az életkorral. Figyelembe véve, hogy a baktériumok sejtszáma az emberi szervezetben található sejtek számával közel azonos, az emberi bél mikrobiomát gyakran második genomnak nevezik. Ezen a gyorsan fejlődő kutatási területen szükség van modell állatok használatára, amelyben a sertés potenciális jelölt az ember és a sertések közötti jelentős anatómiai, emésztésélettani hasonlóságok miatt. Vizsgálatok igazolják, hogy az étrend módosítása során bekövetkező változások hatnak a sertés bél mikrobiom összetételére, akárcsak az embernél, ami jelzi a sertés mint modell állat alkalmazhatóságát és relevanciáját. A sertésmodell kísérleti eredmények felhasználhatók az embernél a tudatos táplálkozás és a bél mikrobiom közötti kölcsönhatások értékelésére

Charolais növendék bikák egyedi takarmányértékesítő képességének vizsgálata precíziós adatfelvételezéssel

A takarmányozás költségének növekedése az érdeklődés középpontjába helyezte a húsmarhák takarmányértékesítő képességének javítását célzó szelekciós stratégiákat. Ezért napjaink húsmarha-tenyésztési programjaiban nagy hangsúlyt fektetnek olyan állatok kiválasztására és tenyésztésbe vételére, amelyek kevesebb takarmányt igényelnek anélkül, hogy az teljesítményüket negatívan befolyásolná, így javítva a termék-előállítás jövedelmezőséget. A vizsgálat során arra kerestük a választ, hogy az alacsony és a magas RFI-értékkel (residual feed intake-reziduális takarmányfelvétel) rendelkező kísérleti csoport között milyen teljesítménybeli különbség mutatkozik, illetve tapasztalható-e eltérés a takarmányfelvételi szokások alakulásában. Megállapítottuk, hogy az alacsony RFI-vel rendelkező egyedek naponta kevesebb szárazanyagot vesznek fel, mint a magas RFI-vel bíró társaik. Az alacsony RFI-vel rendelkező charolais növendékbikák kevesebbszer látogatták az etetőt, ugyanakkor több időt töltöttek takarmányfogyasztással, ezzel együtt pihenéssel

SORCS2 polimorfizmus genotipizálása különböző tyúk állományokban

A modern állati termék előállításban az állatjólét egyre fokozódó hangsúllyal jelenik meg. A megfelelő állatvédelem és állatjólét biztosítása a pozitív fogyasztói megítélés elérésének és a hatékony termelés fenntartásának egyaránt alapvető feltétele. Jelen vizsgálatban egy potenciális, az agresszív viselkedés kialakulásában szerepet játszó marker, a SORCS2 (sortilin related VPS10 domain containing receptor 2) génben található egypontos nukleotid polimorfizmus genotipizálását végeztük el különböző kísérleti tojótyúk hibridekben (C1, C2, Tint). Kidolgoztuk a gén polimorfizmusának azonosításához használható polimeráz láncreakció és restrikciós fragmenthossz polimorfizmus (PCR-RFLP) módszert. A vizsgálathoz szükséges DNS-t tollmintákból izoláltuk, majd PCR-RFLP és agaróz gélelektroforézis segítségével végeztük a genotipizálást. A vizsgált hibrid állományokban meghatároztuk a különböző SORCS2 allélok és genotípusok arányát, és statisztikai módszerekkel elemeztük az allél- és genotípus-gyakoriságban megfigyelhető különbségeket. További elemzések során a SORCS2 genotípus hatásait értékeltük számos tulajdonság alakulására (pl. tollazat épsége 30 és 60 hetes életkorban, vedlés megjelenése 60 hetes korban, különböző viselkedésminták előfordulási gyakorisága). Eredményeink alapján a SORCS2 genotípusok eltérő arányban fordulnak elő a vizsgált hibrid állományokban, ezáltal szerepet játszhatnak a viselkedésbeli és termelésbeli különbségek kialakulásában