A jobbkamra-kifolyási pálya rekonstrukciója előzőleg korrigált veleszületett szívhibák esetén fiatal- és felnőttkorban = Right Ventricular Outflow Tract Reconstruction in Adolescents and Adults After Previous Repair of Congenital Heart Defects

A sikeres csecsemő-, gyermekkori beavatkozások eredményeként folyamatosan növekszik azoknak a betegeknek a száma, akik megélik a serdülő-, illetve felnőttkort. Cél: A szerzők a rekonstrukciót követő jobbkamra-kifolyási pálya reoperációinak korai és középtávú eredményeit vizsgálták fiatal- és felnőttkorban. Módszer: 2001 és 2012 között 48, csecsemő- és gyermekkorban rekonstrukciós műtéten átesett (30 Fallot-IV, 11 pulmonalis atresia+kamrai septumdefektus; hat nagyér-transpositio+kamrai septumdefektus+balkamra-kiáramlási szűkület; egy truncus arteriosus) fiatal- és felnőttkori beteg (15–39 év, átlag 21 év) reoperálása történt jobbkamra-diszfunkció, illetve -elégtelenség miatt. Eredmények: Harmincegy betegben a kinőtt homograft, kilenc betegben a transanularis folt helyére homograft, hat betegben a transanularis folttal kialakított anulusba, két betegnél a homograftanulusba biológiai műbillentyű-beültetés történt. Tizennégy esetben a műtétet kiterjesztették a jobbkamra-kifolyási pálya aneurysma reszekciójával. Műtét során és a 10 éves utánkövetési periódusban beteget nem vesztettek el. Homograftcserét követően a betegek 95,5%-ában értek el ötéves műtéti beavatkozásmentességet. Következtetések: A jobbkamra-kifolyási pálya rekonstrukciója jó eredménnyel végezhető fiatal- és felnőttkorban. A jobbkamra-elégtelenség megelőzésére javasolt a műtét elvégzése már fiatal felnőttkorban, megfelelő szájadék esetén a biológiai műbillentyű beültetése a választandó megoldás. Due to successful surgical treatment of congenital heart defects in infants and children, the number of patients who reach the adolescent/adult age is continuously increasing. Aims: The authors sought to identify the short- and medium-term outcomes of reconstruction of right ventricular outflow tract in adolescents and adults who underwent surgical intervention for congenital heart defect in infancy or early childhood. Methods: Between 2001 and 2012, 48 patients (age: 15–39, mean 21 years) (30 tetralogy of Fallot, 11 pulmonary atresia + ventricular septal defect, 6 transposition of great arteries + ventricular septal defect + left ventricular outflow tract obstruction, and 1 truncus arteriosus) had repeat operation because of right ventricular dysfunction. All patients previously underwent right ventricular outflow tract procedures in early childhood. Results: In 31 patients, the small homograft, and in 9 patients the transannular-paths were replaced for ”adult-size” homograft. Bioprosthetic pulmonary valve replacement was performed in pulmonary (6 patients) and homograft annuli (2 patients). In 14 patients, resection of the right ventricular outfl ow tract aneurism was also necessary to be performed. There was no early and mid-time (10 years) mortality. In 97.5% of patients with homograft-re-implantation, there was no need for repeat intervention for 5 years. Conclusions: The right ventricular outflow tract restoration in adolescents and adults is an effective procedure. The reconstruction should be performed in early adolescent period to prevent right ventricular dysfunction. The authors prefer using bioprosthetic pulmonary valve replacement in patients with adult-size pulmonary or homograft annulus

A terápiás hypothermia szerepe a postresuscitatiós ellátásban – irodalmi áttekintés és saját tapasztalatok

Absztrakt Az enyhe terápiás hypothermia az utóbbi évtizedben elfogadott és elterjedt intenzív terápiás módszerré vált a hirtelen szívhalált elszenvedett és sikeresen resuscitált betegek kezelésében. Bár a rendelkezésre álló evidenciák alapján a terápiás hypothermia a resuscitatiós irányelvek részét alkotja, terápiás alkalmazása számos ponton csupán tapasztalati tényekre alapszik. Különösen intenzív szakmai vita tárgyát képezi az ideális célhőmérséklet és a nem sokkolandó ritmussal feltalált betegek hűtésének kérdése. A hypothermia szinte az összes szervrendszer működését befolyásolja, ezért ezek ismerete elengedhetetlen a mellékhatások korai felismerésében és kezelésében. A szerzők célja, hogy a rendelkezésre álló vizsgálati eredmények és saját gyakorlati tapasztalataik alapján összegezzék a terápiás hypothermia klinikai szerepét a resuscitatión átesett betegek kezelésében. Orv. Hetil., 2016, 157(16), 611–617

A levoszimendán perioperatív alkalmazása a szívsebészetben. Magyar ajánlás = Perioperative use of levosimendan in cardiac surgery. Hungarian recommendation

Absztrakt: Az alacsony perctérfogat szindróma jelentősen emeli a szívműtétek szövődményeit és a halálozást, megnyújtja az intenzív osztályos és kórházi tartózkodási időt. A kezelésére alkalmazott katecholaminterápiának nemkívánatos szisztémás és kardiális mellékhatásai lehetnek. A levoszimendán érzékenyebbé teszi a szívizom kalciumcsatornáit kalciumra, és megnyitja az adenozin-trifoszfát (ATP)-szenzitív káliumcsatornákat (KATP) is. Ennek köszönhetően javítja a szív teljesítményét, nem növeli a szívizom oxigénigényét, valamint védőhatást fejt ki a szívre és számos egyéb szervre is. A korábbiakban megjelent irodalom és szakértői vélemények alapján 2015-ben publikálták a szakértői véleményeket tartalmazó európai dokumentumot a levoszimendán szívsebészeti perioperatív alkalmazásáról. Ennek figyelembevételével, továbbá a hét magyar szívcentrum és a gyermekszívcentrum (szívsebész, aneszteziológus és kardiológus képviselőinek) bevonásával kidolgoztuk a magyar ajánlást, melynek két meghatározó pillére van: az irodalmi evidenciák és a magyar centrumok képviselőinek tapasztalatai. Az áttekintett területek: koszorúérműtétek, billentyűműtétek, keringéstámogató eszközök és szívtranszplantáció, mind felnőtt, mind gyermek szívsebészeti beavatkozások vonatkozásában. Orv Hetil. 2018; 159(22): 870–877. | Abstract: Low output syndrome significantly increases morbidity and mortality of cardiac surgery and lengthens the durations of intensive care unit and hospital stays. Its treatment by catecholamines can lead to undesirable systemic and cardiac complications. Levosimendan is a calcium sensitiser and adenosine triphosphate (ATP)-sensitive potassium channel (IK,ATP) opener agent. Due to these effects, it improves myocardium performance, does not influence adversely the balance between O2 supply and demand, and possesses cardioprotective and organ protective properties as well. Based on the scientific literature and experts’ opinions, a European recommendation was published on the perioperative use of levosimendan in cardiac surgery in 2015. Along this line, and also taking into consideration cardiac surgeon, anaesthesiologist and cardiologist representatives of the seven Hungarian heart centres and the children heart centre, the Hungarian recommendation has been formulated that is based on two pillars: literature evidence and Hungarian expert opinions. The reviewed fields are: coronary and valvular surgery, assist device implantation, heart transplantation both in adult and pediatric cardiologic practice. Orv Hetil. 2018; 159(22): 870–877

A levoszimendán perioperatív alkalmazása a szívsebészetben

Low output syndrome significantly increases morbidity and mortality of cardiac surgery and lengthens the durations of intensive care unit and hospital stays. Its treatment by catecholamines can lead to undesirable systemic and cardiac complications. Levosimendan is a calcium sensitiser and adenosine triphosphate (ATP)-sensitive potassium channel (IK,ATP) opener agent. Due to these effects, it improves myocardium performance, does not influence adversely the balance between O2 supply and demand, and possesses cardioprotective and organ protective properties as well. Based on the scientific literature and experts' opinions, a European recommendation was published on the perioperative use of levosimendan in cardiac surgery in 2015. Along this line, and also taking into consideration cardiac surgeon, anaesthesiologist and cardiologist representatives of the seven Hungarian heart centres and the children heart centre, the Hungarian recommendation has been formulated that is based on two pillars: literature evidence and Hungarian expert opinions. The reviewed fields are: coronary and valvular surgery, assist device implantation, heart transplantation both in adult and pediatric cardiologic practice. Orv Hetil. 2018; 159(22): 870-877

A terápiás hypothermia szerepe a postresuscitatiós ellátásban - irodalmi áttekintés és saját tapasztalatok

In the last fifteen years mild therapeutic hypothermia became an accepted and widespread therapeutic method in the treatment of successfully resuscitated patients due to sudden cardiac death. Based on the available evidence therapeutic hypothermia is part of the resuscitation guidelines, however, many aspects of its therapeutic use are based on empirical facts. In particular, the subjects of intense debate are the ideal target temperature and the benefit of hypothermia in patients found with non-shockable rhythm. Hypothermia affects almost all organ systems and, therefore, early detection and treatment of side effects are essential. The aim of the authors is to summarize the clinical role and pathophysiologic effects of therapeutic hypothermia in the treatment of resuscitated patients based on current evidence and their practical experience. Orv. Hetil., 2016, 157(16), 611-617

Minimálinvazív aortabillentyű-beültetés során nyert kezdeti tapasztalataink

Bevezetés: A társadalom elöregedése és a vizsgálómódszerek javulása következtében az aortabillentyű-szűkület az egyik leggyakrabban diagnosztizált felnőttkori, szerzett szívbetegség. Különböző műtéti technikák alakultak ki, ame- lyek kivitelezéséhez a standard median sternotomiából végzett feltárás vált gyakorlattá. A kardiológia intervenciós technikáinak gyors fejlődése arra ösztönzi a szívsebészeti tevékenységet, hogy ugyanazt a műtéti minőséget az invazivitás csökkentése mellett nyújtsa. Célkitűzés: Célunk a vizsgált időszakban a teljes, median sternotómiából végzett aortabillentyű-műtét (AVR) és a partialis sternotomiából (mini-AVR) végzett, izolált aortabillentyű-műtétek összehasonlítása a pre-, intra- és posztoperatív eredmények tekintetében. Betegek és módszer: Kutatásunkban a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben végzett izolált aorta- billentyű-műtéteket vizsgáltuk 2019. január és 2020. március között (99 AVR és 151 mini-AVR). Mini-AVR során a szegycsontot J-ministernotomiával csak a III. vagy IV. bordaközig nyitjuk meg, míg a klasszikus feltárás során a szegycsontot teljes hosszában választjuk szét. Eredmények: A vérfelhasználás (egység) (AVR: 2,90 [2,90]; mini-AVR: 1,85 [2,12]; p<0,05), a kórházban eltöltött napok száma (AVR: 9,75 [2,99]; mini-AVR: 8,85 [2,85]; p<0,05) és a műtéti idő hossza (perc) (AVR: 148,49 [34,4]; mini-AVR: 134,6 [34,8]; p<0,05) tekintetében kedvezőbb volt a mini-AVR-csoport. A preoperatív változók tekintetében nem volt homogén a két csoport, ezért korrigáltuk az erős prediktív változókat. Ezáltal a biostatisztikai értelemben vett szignifikanciaszintek eltűntek, azonban egyértelmű lett a trend a minimálinvazív műtétek javára. Következtetés: Vizsgálatunk során a mini-AVR-műtét költséghatékonyabb beavatkozásnak bizonyult a kisebb műtéti trauma, a csökkent vérfelhasználás és a rövidebb műtéti idő tekintetében a standard beavatkozással szemben