A magyarországi mentőellátás térbeli hatékonyságjavításának modellezése : egy lehetséges térinformatikai alkalmazás segítségével

Jelen sorok szerzői közül már e lap hasábjain (Kemkers et al. 2010, Pirisi-Trócsányi 2011) is adtak közre gondolatokat a mentőellátás területi kérdéseivel kapcsolatban, abban a fázisban azonban a mentőellátás területi tervezésére - azaz hol érdemes új mentőállomásokat létrehozni - fókuszáltunk. Az akkor vázolt gondolatok Magyarország elérendő népességét statikus tényezőként, a mentés által áthidalandó távolságokat homogén térben létezőnek tekintették. Külföldi (Andersson 2005, Andersson et al. 2005, Brotcorne et al. 2003, Peters-Hall 1999, Rajagopalana et al. 2008) és hazai (Trócsányi et al. 2011) tapasztalatok bizonyították, hogy a mentési esetkoncentrációk, adott forgalmi helyzetek, illetve időjárási viszonyok felülírják az elméletet, azaz egy dinamikus modell közelebb vihet a napi helyzetek leképezéséhez, a mentés napi körülményei közepette adódó valós szituációk megoldásához. Az általunk ismert vizsgálatok nem érintették a mentés szempontjából ugyancsak fontos kulcskérdést sem: az esethez érkezés után melyik ellátóhelyre tudja a leggyorsabban eljuttatni a beteget/sérültet a mentőautó. A kérdések összetettsége új megközelítést igényelt. Eszközként a térinformatika adódott, ami mint eljárás ma már meglehetősen széles körben ismert és használt. A témával csak érintőlegesen foglalkozók számára azonban valószínűleg leginkább csak egy (vagy legfeljebb néhány) szoftvert jelent, amely segítségével tematikus térképeket készítenek (vagy azok alapjait). Valószínűleg sokaknak eszébe jut a térinformatikáról valamilyen internetes alkalmazás, amivel térképen lehet helyeket, településeket megkeresni, a térképüket megnézni, útvonalat tervezni; és persze az autóban használt navigációs eszköz is általánosan ismert. És valóban: a térinformatika ilyesmire is jó. Mindazonáltal ennél sokkal szélesebb körben használható, például modellezésre is (Bugya-Kiss 2013). A térinformatikai alapú modell olyan, mint a többi tudományos modell. A vizsgálandó jelenséget különféle mennyiségekkel jellemezzük, amiket igyekszünk minél pontosabban meghatározni és megmérni. A vizsgált jelenség működésére vonatkozó feltételezéseket valamilyen módon formalizálni kell - jellemzően matematikai vagy programozási eszközökkel - és a mért adatokon ezeket a formalizmusokat felhasználva műveleteket végezni. Az alábbi példa is ilyen. Arra alkalmas, hogy a valós településállományt figyelembe véve megmutassa, várhatóan mennyi idő alatt érhető el egy-egy település mentővel, illetve mennyi idő alatt érhető el a legközelebbi - kiválasztott rendű - kórház egy-egy településről, akár szabadon megállapított sebességeket, mentőállomás és kórház allokációkat tekintve is. Mivel cikkünk egy megvalósított modell sajátosságait ismerteti, így nem törekedtünk tudományos eredmények hangsúlyozására - ilyen eredmények a modellben nincsenek, maga az alkalmazás az újdonság. Mindazonáltal modellünk - mint valóban futó, működő modell - alkalmas olyan további vizsgálatok, összevetések elvégzésére, feltételezések igaz vagy hamis voltának eldöntésére, amelyek már bízvást tekinthetők tudományos eredménynek. Írásunk így inkább egy megvalósult projekt és annak közvetlen eredményei ismertetésének tekinthető. További erénye lehet a modellnek, hogy az eredeti terveken túl – kisebb átalakításokkal -, sok más hasonló jelenség (pl. egyéb társadalmi szolgáltatások térbeli tervezése) modellezésére alkalmas lehe

Dunántúli árterek tájszerkezetének és földhasználatának tájföldrajzi értékelése = Landscape geographical evaluation of landscape pattern and land use in the floodplains of Transdanubia, Hungary

A kutatás célja közepes és kisméretű vízfolyások ártereinek tájökológiai tanulmányozása volt a Dél-Dunántúl dombsági és hegységi (mecseki) területén. A vizsgálatok kiindulópontja az árterek megközelítően természetes (közvetlenül a folyószabályozások előtti) geomorfológiai állapotának minél pontosabb rekonstrukciója volt. A Kapos és a Bükkösdi-víz árterének egykori határvonalát háromféle módszer alkalmazásával határoztuk meg. A manuálisan végrehajtott térképi rekonstrukcióhoz képest a legjobb eredményt az MrVBF módszer adja. Azonosítottuk az ártéren kimutatható medermaradványokat, amelyek a belvízelöntést és a tájszerkezetet jelentősen befolyásolják. Új eljárást, a hossz-szelvény mutatót (LPI) dolgoztunk ki az árterek szakaszolására és tipizálására, amely egyaránt figyelembe veszi a folyómeder jellegét, helyzetét az ártéren, valamint a folyóvölgy morfometriai karakterét. A hullámtér és a mentesített ártér közötti tájökológiai összeköttetések erősségét vizsgáltuk egy Magyarországon még nem alkalmazott eljárás, a csomópontok módszere segítségével. Az árterek elöntésveszélyeztetettségét térinformatikai értékelő módszerekkel becsültük meg. Ellenőrzésként eredményeinket össze tudtuk hasonlítani a 2010 májusi-júniusi, rendhagyó esőzések miatti belvízelöntésekkel. Az eredmények alátámasztják, hogy a közepes és a kisméretű árterek műtárgyait és termőföldjeit is veszélyeztetik a villámárvizek). | Research was aimed at the landscape ecological study of floodplains along watercourses in the hill regions and (Mecsek) mountains of Southern Transdanubia. The investigations started with the accurate reconstruction of immediately pre-regulation geomorphological conditions of floodplains. The original extension of the floodplains of the selected watercourses (the Kapos as a river of medium size and the Bükkösd Stream as a small stream) was established through three approaches. The MrVBF index was found to to be most reliable. Map reconstructions and soil analyses were employed for the identification of old channel traces on the protected floodplain, indispensable for the study of inundation hazard and landscape pattern. A Longitudinal Profile Index (LPI) of floodplains was developed for describing and typifying floodplain sections through the character of the river, its position in the floodplain and the morphometry of the enclosing valley. The connectedness between landscape pattern in the active and the protected floodplain was surveyed using the knodes and links method, not yet applied in Hungary. GIS evaluation techniques were used to estimate inundation hazard in floodplains, tested against inundated areas after the May-June 2010 extreme rainfall events. The results show that even the floodplains (man-made structures and agricultural lands) along small to medium-size watercourses are endangered by flooding (flash floods)

INTERPOLATION AND 3D VISUALIZATION OF SOIL MOISTURE

Adaptation to climate change demands the optimal and sustainable water management in agriculture, with an inevitable focus on soil moisture conditions. In the current study we developed an ArcGIS 10.4. platform-based application (software) to model spatial and temporal changes in soil moisture in a soy field. Six SENTEK Drill & Drop soil moisture sensors were deployed in an experimental field of 4.3 hectares by the contribution of Elcom Ltd. Soil moisture measurement at each location were taken at six depths (5, 15, 25, 35, 45 and 55 cm) in 60-minute intervals. The model is capable to spatially interpolate monitored soil moisture using the technique. The time sequence change of soil moistures can be tracked by a Time Slider for both the 2D and 3D visualization. Soil moisture temporal changes can be visualized in either daily or hourly time intervals, and can be shown as a motion figure. Horizon average, maximum and minimum values of soil moisture data can be identified with the builtin tool of ArcGIS. Soil moisture spatial distribution can be obtained and plotted at any cross sections, whereas an alarm function has also been developed for tension values of 250, 1,000 and 1,500 kPa

Meredek lejtőkkel elválasztott sík felszínek domborzatmodellezésének sajátosságai dunai magaspartok példáján

A Dunát kísérő magasparti területek a sokszor falszerűen megjelenő lejtők miatt kihívást jelentenek a domborzat digitális modellezése során. Az ingyenesen elérhető geoinformatikai szoftverek többféle megoldást kínálnak szintvonalakból történő raszteres interpolálásra, azonban eltérő mértékben képesek kezelni a problémát. Az elérhető módszerek összegyűjtése, a számított domborzatmodellek értékelése valamint ezek terepi mérésekkel és a DDM-5 állománnyal történő ellenőrzése új információkat szolgáltat a témával kapcsolatban. Az eredmények rávilágítottak a DDM-5 hiányosságaira a magasparti területeken. A szintvonalból történő interpolálásra a „GRASS GIS Közösség” által javasolt módszerek a vizsgált domborzati viszonyok mellett eltérően teljesítettek. A „Natural Neighbor” eljárás viszonylag jól kezelte a meredek lejtők problémáját, míg a „Raster Contours” módszer kevéssé bizonyult alkalmasnak. A szintvonalrajz előkészítésének, javításának és a domborzatmodellezés kivitelezésének módszertani leírása, az alkalmazható eszközök bemutatása támpontul szolgálhat a későbbi kutatásoknak a megfelelő eszközök és módszerek kiválasztásában