Tantra and Pramāṇa. A Study of the Sāramañjarī

[Italiano]: La Sāramañjarī di Samantabhadra (ca. metà del IX secolo d.C.) è un commento al Samantabhadrasādhana di Jñānapāda (ca. fine dell'VIII secolo d.C.), un manuale di meditazione del Guhyasamājatantra. Il libro presenta la prima edizione critica del testo sanscrito nonché la prima traduzione inglese di una lunga porzione dedicata alla giustificazione logica della pratica del binduyoga. Il libro contiene anche un’introduzione generale all’opera e un’introduzione filosofica ai suoi contenuti./[English]: Péter-Dániel Szántó is an Associate Professor and Head of Department at ELTE Budapest. He was a post-doctoral researcher at Merton College, All Souls College, Oxford, Hamburg University and Leiden University. His primary interest is the literature and history of Indian Esoteric Buddhism

A harmadik szinapszis. Molekuláris kölcsönhatások az elhaló sejtek és az azokat eltávolító makrofágok, dendritikus sejtek között. = The third synapsis. Molecular interactions between dying cells and macrophages or dendritic cells.

A tudományos iskola keretében új interdiszciplináris kutatási terület megteremtésére került sor az apoptótikus sejtek és az azokat eltávolító sejtek közötti harmadi szinapszis tanulmányozására. Megállapítottuk, hogy a transzglutamináz 2 (TG2) enzim szerepet játszik az apoptotikus sejtek eltávolításában, az enzim hiányában autoimmun kórkép alakúl ki. A TG2 bejuthat a sejmagba, sejtbiokémiai hatása összefügg génkifejeződés befolyásolásával. Alzheimer kórban a TG2 résztvesz kovalensen összekötött fehérje aggregátumok létrehozásában. A TG2 védőhatást fejt ki a sejtelhalással szemben májsejtekben és szívizomsejtekben G fehérje, ill. protein diszulfid izomeráz aktivitásával. A PPAR? szerepet játszik az apoptótikus sejteket eltávolító fagocitáló képesség kialakításában fokozva fagocitózis gének kifejeződését. A PPAR?, a retinoid receptor és az LXR receptor szignál utak összekapcsolódnak a makrofágok koleszterol szintjének szabályozásában. A PPAR? aktiváció hatására a dendritikus sejekből fokozott fagocitózisra, hatékony lipid prezentációra és iNKT aktivitásra képes alpopuláció alakul. Apopto-fagocita Taqman Low Density Array-t fejleszttünkl 94 gén mennyiségi kifejeződése vizsgálatára. Az autofágiával elhaló sejtek eltávolítása szintén fagocitózissal történik, specifikus gének indukálódnak. A dendritikus sejtek kölcsönhatása apoptótikus vagy nekrotikus sejtekkel alkalmas az immunválasz finom szabályozására. | In the supported Research School a new interdisciplinary research area has been developed to study the third synapse formed between apoptotic cells and those which engolfe them. It has been established that the transglutaminase 2 (TG2) enzyme plays an important role in the clearance of apoptotic cells, the lack of this enzyme leads to autoimmune disease. TG2 can enter the nucleus and its cell biochemical effects are related to modulation of gene expression and modification of the cytoskeleton. In Alzheimer's disease TG2 participates in the formation of covalently cross-linked protein aggregates. TG2 can protect hepatocytes and cardiomyocytes against apoptosis through its G protein and protein disulphide isomerase activities. PPARγ contributes to the development of phagocytic capacity of macrophages by inducing specific phagocytic genes. The PPARγ, rretinoid and LXR receptor signal pathways are interlinked in regulating cholesterol content of cells. Activation of PPARγ in dendritic cells leads to the development of a subpopulation with increased phagocytic capacity, effective lipid presentation and iNKT activity. An apopto-phagocytic Taqman Low Density array has been developed for quantitative measuring of 94 genes in parallel. Cells dying by autophagy are removed by the same mechanism as apoptotic cells while specific phagocytic genes are induced. Dendritic cells interacting with apoptotic cells can fine tune the immune system

Early Exegesis of the Guhyasamāja: Philological Notes on the Vyavastholi of Nāgabuddhi: 田中公明、梵蔵対照 『 安立次第論 』研究 / Kimiaki Tanaka, Samājasādhana-Vyavastholi of Nāgabodhi/Nāgabuddhi: Introduction and Romanized Sanskrit and Tibetan Texts, Tokyo, Watanabe Publishing Co., Ltd., 2016

Szántó Péter-Dániel. Early Exegesis of the Guhyasamāja: Philological Notes on the Vyavastholi of Nāgabuddhi: 田中公明、梵蔵対照 『 安立次第論 』研究 / Kimiaki Tanaka, Samājasādhana-Vyavastholi of Nāgabodhi/Nāgabuddhi: Introduction and Romanized Sanskrit and Tibetan Texts, Tokyo, Watanabe Publishing Co., Ltd., 2016. In: Bulletin de l'Ecole française d'Extrême-Orient. Tome 102, 2016. pp. 437-450

A Kāvyādarśa Tibetben

Az alábbi rövid tanulmány egyfajta kezdőcsomag a szanszkrit kāvya tibeti karrierjének tanulmányozásához. Két korábban megjelent tanulmányomon alapul, ugyanakkor a 2009. évi Csoma-emlékülésen felvolvasott előadásom bővített és jegyzetekkel ellátott változata. Rövid bevezető után a ’kāvya’ meghatározásának és a fogalom pontos átültethetőségének problémáit tárgyalom. Ezután bemutatom az egyik legkorábbi kāvyaśāstrát, Daṇḍin művét, amelyet a 13. században fordítottak tibetire. A következő alfejezet témája a fenti mű bemutatása az egyik ún. Alexanderkönyvben. Kitágítva a látókört áttérek a kāvya tibeti befogadásának és tanulmányozásának néhány kérdésére: kik voltak Daṇḍin művének legfontosabb kommentátorai, milyen ellenvetéseket sorolnak fel ezekeben a munkákban, és hogyan utasítják el ezeket az ellenvetéseket. Következtetésképpen rámutatok arra, hogy a kāvya tibeti fogadtatása nem volt teljesen zavartalan. Az utószóban kiemelem, hogy a témakörben még rengeteg a felfedezetlen terület

Kimiaki Tanaka, The Mañjuvajramukhyākhyāna, A ritual manual belonging to the Jñānapāda school of the Guhyasamāja-tantra: Introduction, Romanized Sanskrit Text and Related Studies, Tokyo, Watanabe Publishing Co., Ltd., 2018.

Szántó Péter-Dániel. Kimiaki Tanaka, The Mañjuvajramukhyākhyāna, A ritual manual belonging to the Jñānapāda school of the Guhyasamāja-tantra: Introduction, Romanized Sanskrit Text and Related Studies, Tokyo, Watanabe Publishing Co., Ltd., 2018.. In: Bulletin de l'Ecole française d'Extrême-Orient. Tome 105, 2019. pp. 375-379

Kimiaki Tanaka, Samantabhadra nāma sādhana-ṭīkā: Introduction, Romanized Sanskrit Text and Translation, Tokyo, Watanabe Publishing Co., Ltd., 2017

Szántó Péter-Dániel. Kimiaki Tanaka, Samantabhadra nāma sādhana-ṭīkā: Introduction, Romanized Sanskrit Text and Translation, Tokyo, Watanabe Publishing Co., Ltd., 2017. In: Bulletin de l'Ecole française d'Extrême-Orient. Tome 103, 2017. pp. 570-574

Preliminary Notes on the Mahāmudrātilaka: Contents, History, Transmission

This short essay is an introduction to the study of the Mahāmudrātilaka (‘An Ornament of the Great Seal’), an important Buddhist tantric scripture of the Hevajra cycle. The text is a so-called uttaratantra (ancillary scripture) of the Hevajratantra. This cult emerged around ca. 900 CE in Eastern India and quickly rose to a position of prominence. In order to illustrate this point, first I discuss some historical references to the Hevajra cult: a lexicographical work, inscriptions, and testimony in Śaiva exegesis. I then contextualise the Mahāmudrātilaka among the Hevajra ancillary scriptures and share some notes on the purpose of such texts. I argue that such scriptures were meant to update a cult’s ritual and doctrinal palette in order to keep up with developments seen (and thought desirable to have) in rival schools. In the next section, I present the only known Sanskrit manuscript of the Mahāmudrātilaka, Staatsbibliothek zu Berlin, Preußischer Kulturbesitz Orientabteilung Hs. or. 8711, a late Nepalese copy dated 1827 CE, which can be shown to be a copy of a Vorlage dating to 1204 CE. Next, I compare the text transmitted therein to the Tibetan translation, Tōh. 420, and identify them as two recensions. I then proceed to discussing exegesis on the Mahāmudrātilaka, the works of *Gambhīravajra and *Prajñāśrīgupta; these texts are for now available only in their Tibetan translation. I also identify some testimonia of the Mahāmudrātilaka. Using all this evidence, I argue that the text cannot be much earlier than the late 11th century. Next, I present an overview of the text by means of examining selected passages and their most significant features, with special focus on the differences and similarities with the Hevajratantra, the internal references to other scriptures, and the text’s significant parallels with the Vajramālābhidhāna. I argue that the text is unapologetically antinomian and gnostic. In the second half of the paper, styled as an appendix, I select five blocks of verses, which I edit and translate: the first deals with the relationship between initiating master and disciple, the second provides some insights into the attitudes of tantric practitioners towards orthodox Buddhists, the third contains detailed instructions on how to gather the antinomian substances known as ‘nectars’, the fourth deals with communal worship in a rite known as the gaṇacakra, and the final one describes a somewhat rare and rather gruesome ritual meant to bestow the power of flight