Acquisition of citizenship by investment (ius pecuniae) : the case of Turkey

It’s an indisputable fact that economic challenges are widely seen all around the world in the 21st century. Unfortunately, these challenges more seriously affect small and mid-size economies. In order to lure in more capital, countries often offer permanent residency or even citizenship to foreign investors. Several national laws provide for simplified naturalization procedures in certain cases. In some countries, residency is required before applying for citizenship, however, some others allow investors to acquire citizenship without previous residency. In order to make it easier for investors to acquire Turkish citizenship, the Turkish legislator has adopted the institution of extraordinary naturalization based on investment. This paper explains briefly the acquisition methods of Turkish citizenship, and following this, it examines the issue of citizenship by investment in Turkey. Last but not least, it gives suggestions how to improve the current regulation taking into consideration practices of other states

The issue of interest rate under the CISG and related judicial practice

Az Egyesült Nemzeteknek az áruk nemzetközi adásvételi szerződéseiről szóló Bécsi Egyezménye úgy rendelkezi, hogy ha valamelyik szerződő fél elmulasztja a vételár megfizetését vagy bármely más összeg megfizetésével hátralékba esik, akkor a másik fél kamatra jogosult ezekre az összegekre. Ugyanakkor, az Egyezmény nem rendelkezik a kamat mértékéről, ami fontos aspektus. A kamat mértékének meghatározását illetően az utóbbi évtizedekben több megoldást is alkalmaztak a bíróságok, illetve a jogirodalomban is több elmélet alakult ki. A Bécsi Vételi Egyezmény Tanácsadó Testülete megalkotott egy véleményt a kamat kapcsán (14. számú vélemény), mely kihangsúlyozza a kamat kapcsán, hogy a legnagyobb problémát a jogegységesítés tekintetében a kamat mértéke jelenti. Ezzel összefüggésben a vélemény 8. pontja megállapítja, hogy a felek szabadon megegyezhetnek a kamat mértékében. A következő pont pedig kimondja, hogy amennyiben a felek ebben nem egyeztek meg, a kamat mértéke az lesz, amit a hitelező telephelye szerinti bíróság alkalmazna egy hasonló adásvételnél. Ennek az az indoka, hogy a hitelező feltételezhetően a saját telephelye szerinti országban fektetné be a pénzét. Az elmúlt évek esetjoga, a jogirodalom, valamint a Tanácsadó Testület véleménye alapján a tanulmány azt vizsgálja, hogy kialakult-e a kamat mértékének megállapítása tekintetében egy egységes joggyakorlat az utóbbi néhány évben, valamint, hogy a bíróságok figyelembe veszik-e a Tanácsadó Testület véleményét