3 research outputs found
A Rare but Real Entity: Bladder Neuroendocrine Cancer
The neuoroendocrine cancer of the bladder is a rare tumour, and from this entity the well-differentiated tumours with favourable prognosis, the paraganglioma with unfavourable prognosis, small and large cell types of tumours should be emphasised. From the methods of the anticancer therapies’ operation can be eligible by itself in the first group but in the second group should form only the part of the multimodal treatment. Radiotherapy plays a role only in the treatment of the small and large cell tumours, and during the treatment of these tumours, the administration of the cytostatic drugs is also essential (mainly platina derivates). Somatostatin analogues, immune checkpoint inhibitors could be beneficial in special cases and some tumour agnostic treatment can be useful as well. Moreover, the palliative treatment should represent an important modality even in the early treatment period, but it should also be provided when no other treatment options are left
Az elhĂzás, a 2-es tĂpusĂş diabetes Ă©s a daganatok közötti genetikai összefĂĽggĂ©sek egy perspektĂvája: Az FTO Ă©s TCF7L2 gĂ©npolimorfizmusok lehetsĂ©ges szerepe
Az elhĂzás, a 2-es tĂpusĂş diabetes, a cardiovascularis kĂłrkĂ©pek Ă©s a rosszindulatĂş daganatok napjaink legjelentĹ‘sebb nĂ©pbetegsĂ©gei, melyek a mortalitási statisztikákat is vezetik. A hasonlĂł epidemiolĂłgiai viselkedĂ©s hátterĂ©ben metabolikus Ă©s molekuláris genetikai összefĂĽggĂ©sek igazolhatĂłk. Az utĂłbbiak a közös sejtfelszĂni receptorok, az intracelluláris szignálutak Ă©s a gĂ©nek szintjĂ©n egyaránt felismerhetĹ‘k. 2006-ra a teljes emberi gĂ©nállományt sikerĂĽlt feltĂ©rkĂ©pezni. Ezt követĹ‘en terjedtek el a genomszintű asszociáciĂłs vizsgálatok, amelyek áttörĂ©st hoztak számos, a mendeli szabályokat nem követĹ‘, poligĂ©nes öröklĹ‘dĂ©st mutatĂł kĂłrkĂ©p genetikai hátterĂ©nek megĂ©rtĂ©sĂ©ben. SegĂtsĂ©gĂĽkkel olyan gĂ©nvariánsok Ă©s lĂłkuszok beazonosĂtása vált lehetĹ‘vĂ©, amelyek egyidejűleg többfĂ©le betegsĂ©g kockázatával is összefĂĽggĂ©st mutatnak. A poligĂ©nes elhĂzás Ă©s a 2-es tĂpusĂş diabetes hátterĂ©ben Ăşjabb gĂ©nek százait fedeztĂ©k fel, melyek egy rĂ©szĂ©nek szerepe a rákkĂ©pzĹ‘dĂ©sben is felmerĂĽlt. A legismertebb FTO Ă©s TCF7L2 gĂ©nek komplex jelentĹ‘sĂ©ge az elsĹ‘k között vetĹ‘dött fel. Polimorfizmusaik az obesitas Ă©s a diabetes klinikai manifesztáciĂłját egyaránt befolyásolhatják. Az FTO az elĹ‘bbi, a TCF7L2 az utĂłbbi kĂłrkĂ©p kialakulásában játszhat közvetlen szerepet, ugyanakkor mindkĂ©t gĂ©n közvetett hatással lehet a másik betegsĂ©g fenotĂpusára. Irodalmi adatok alapján az FTO enzimfehĂ©rje a gĂ©nexpressziĂł poszttranszkripciĂłs szabályozásával Ă©s az mTOR modulálása rĂ©vĂ©n rĂ©szt vehet az onkogenezisben, illetve a TCF7L2 gĂ©ntermĂ©k egy olyan transzkripciĂłs faktor, amely biolĂłgiai Ăştvonalakat befolyásolva segĂtheti elĹ‘ rosszindulatĂş tumorok kĂ©pzĹ‘dĂ©sĂ©t. MindebbĹ‘l megállapĂthatĂł, hogy az FTO Ă©s TCF7L2 gĂ©nek vizsgálata mindhárom nĂ©pbetegsĂ©g, vagyis az elhĂzás, a 2-es tĂpusĂş diabetes Ă©s a malignus daganatok diagnosztikájában, terápiájában Ă©s prognosztikájában is jelentĹ‘sĂ©ggel bĂrhat. VĂ©gezetĂĽl kijelenthetĹ‘, hogy a gĂ©nasszociáciĂłs vizsgálatokkal felfedezett Ăşjabb gĂ©npolimorfizmusok Ă©s kapcsolataik rĂ©szletes elemzĂ©se az onkodiabetolĂłgiai betegellátásban rĂ©szt vevĹ‘ szakorvosok Ă©s az Ă©rintett betegek jövĹ‘beli közös Ă©rdeke. Orv Hetil. 2024; 165(13): 499–509