Az endothelfunkció és intravaszkuláris trombotikus folyamatok összefüggésének tanulmányozása szív- és érrendszeri betegekben = Correlation of endothelial function and intravascular thrombotic events in patients with cardiovascular disease

A morfológiailag ép koronáriákban észlelhető meglassult kontrasztanyag áramlásként definiált "slow coronary flow" betegeket vizsgálva igazoltuk, hogy ezen jelenség független klinikai formát képvisel egyedi klinikai képpel, angiográfiás jellemzőkkel és biokémiai marker mintázattal. A további vizsgálataink alátámasztották a koronária áramlási sebesség és az adhéziós molekulák közötti összefüggést. Igazoltuk, hogy a szöveti laser Doppler és az arteriográf együttes alkalmazása használható az endothel diszfunkció korai stádiumának szűrésére. A kutatócsoportunk honosította a keringő endothelsejtek elemzésére alkalmas metodikát, majd ezen sejtek száma révén igazolta az ischaemia és PCI-mediálta reperfúziót követően létrejött endothelsérülést, mely korrelációt mutatott a szívizom károsodás mértékével. Kimutattuk továbbá, hogy az oxidatív stress a leukociták PARP-1 aktivációját okozza myocardiális ischémia-reperfúzió során; ezt követően kidolgoztuk az oxidatív stressz során kialakult DNS károsodás mérésére alkalmas Comet assay eljárást. Kimutattuk, hogy sztatin előkezelés nem befolyásolja hátrányosan a trombocitagátló clopidogrel hatását stabil anginás betegekben. Új algoritmusokat dolgoztunk ki a pathológiás trombocita funkció felmérésére, a gátlószer rezisztencia jelenségének kiszűrésére, valamint az aszpirin trombocitagátló hatásának vizsgálatára. A rezisztens betegek trombocitagátló terápiájának optimalizálásával kivétel nélkül reszponderré váltak. | Slow coronary flow phenomenon is diagnosed by TIMI2 or less flow grade in the presence of morphologically intact coronary arteries. We confirmed that slow coronary flow might represent a distinct form of ischemic heart disease characterized by clinical, angiographic signs and biochemical markers. In addition, we found significant correlation between coronary flow velocity and soluble adhesion molecule levels. We confirmed that parallel measurements with tissue laser Doppler and arteriography serve as useful diagnostic approaches for early screening of endothelial dysfunction. We set up a specific method for assessing circulating endothelial cells (CEC) and demonstrated, that CEC count showed significant elevation during ischaemia and PCI-mediated reperfusion and correlated with myocardial injury. Furthermore, we have demonstrated over-activation of PARP-1 in peripheral leukocytes during oxidative stress present in the setting of myocardial ischemia-reperfusion. Moreover, peripheral leukocytes were analyzed to evaluate oxidative stress mediated- DNA damage using Comet assay as a novel method. We provided evidence that statins do not interfere with the loading dose of clopidogrel in stable angina patients. We introduced new therapeutic algorithms for assessing platelet function, antiplatelet drug resistance in high risk patients. By individualizing the antiplatelet therapy of high risk resistant patients we were able to achieve effective platelet inhibition

A thrombocyták physiológiás és pathophysiológiás szerepének vizsgálata kardiovaszkuláris megbetegedésekben = Contribution of the platelet physiology and pathophysiology to cardiovascular disorders

1. Pathológiás thrombocyta aktiváció és antithrombotikumok ischaemiás szívbetegségben: A kettős thrombocyta gátlás (clopidogrel, aszpirin) a kardiovaszkuláris terápia fő eleme; hatékonysága individuális eltéréseket mutat (rezisztencia), növelve a kardiovaszkuláris rizikót. Célunk a standard kezelés hatékonyságának felmérése, aggregációs tesztek kidolgozása (n=25), az ADP EC50 érték meghatározása (n=86), a katecholaminok aggregációban játszott szerepének tisztázása (n=124) volt ischaemiás szívbetegség miatt PCI-ra kerülő betegekben. Igazoltuk a pathológiás thrombocyta P2Y1 purinerg receptor funkciót, szerepét a gyógyszerrezisztenciában. Kizártuk a statinok és a P2Y12 gátló clopidogrel közti negatív gyógyszer-interakciót és bizonyítottuk a statinok pleiotrop, aggregáció gátló hatását is. Adatbázisunk alapján kidolgoztuk a koronária stent thrombózis esetén javasolható alternatív thrombocyta gátló kezelés lépéseit (n=10). 2.Meglassult koronária áramlást mutató betegeknél a sICAM-1 szint karakterisztikusan alacsonyabb ( n=245) és korrelációt mutat a koronária áramlási sebességgel (r=0.46). 3.Akut miokardiális infarktusban primer PCI-on átesett betegekben magasabb serum [H2O2] szintet, tirozin-nitrozilációt és reperfúziós PARP-1aktivációt igazoltunk. 4.A keringő endothelsejtek (CEC) száma myokardiális infarktusban, PCI után 24 órával maximális (n=78) és pozitív korrelációt mutat a myokardiális sérüléssel (CKMB, r= 0,7). A CEC szám clopidogrelt szedőkben alacsonyabb . | 1.Pathological platelet activation and antiplatelet therapy: Dual antiplatelet therapy (clopidogrel, aspirin) represents the main approach in cardiovascular medicine,although it shows individual efficiency (resistance) increasing the cardiovascular risk. Main goal of our study was: a.)to determine the efficiency of dual antiplatelet therapy,b.) to establish platelet aggregation test guidelines (n=25),c.)to determine ADP EC50 value (n=86), d.)to elucidate the contribution of catecholamines to platelet aggregation in ischeamic heart disease patients. We confirmed the pathological function of P2Y1 purinergic receptor and its role in the antiplatelet drug resistance. We declined negative interaction between the statins and P2Y12 ADP receptor antagonists, confirmed the pleiotrop, anti-platelet effect of statins. Using own database, we established guidelines regarding alternative ways of platelet inhibition in patients with subacute stent thrombosis (n=10). 2.We found, significantly lower sICAM-1 plasma levels in slow-coronary flow patients (n=245). sICAM-1 correlated with coronary blood flow velocity (r= 0.46). 3.We found elevated serum H2O2, tyrosin-nitrosylation and PARP-1 activation after reperfusion in patients with ST-elevation myocardial infarction. 4. Significantly higher CEC count was found in patients with acute myocardial infarction. Examining stable angina patients, we found significantly lower CEC count in patients treated with clopidogrel

Új felismerések a pitvarfibrilláció genezisében és fenntartásában: az egyénre szabott kezelés lehetőségei = Novel mechanisms in the initiation and maintenance of atrial fibrillation: tailored individual treatment

Absztrakt: A pitvarfibrilláció prevalenciája a felnőttkorosztályban körülbelül három százalék. A ritmuskontroll céljából alkalmazott katéterablatiós terápia alapját jelenleg a pulmonalis vénák izolációja képezi, amelynek egyéves sikeraránya azonban többszöri beavatkozással sem emelhető 70% fölé. A beavatkozás hosszú távú eredményességét a pitvarokban bekövetkező elektromos és strukturális remodelláció korlátozza, amely az arrhythmia tartós fennmaradásához vezet. Az epicardialis zsírszöveti akkumuláció, a pitvari fibrosis, az autonóm idegrendszeri hatások, valamint a különféle arrhythmogen gócok lehetséges szerepét számos tanulmány elemezte. A pitvari epicardialis zsírszövet mennyisége, gyulladás indukálta fibroticus átalakulása és a myocardium zsíros infiltrációja, például obesitas esetén, pitvarfibrilláció fellépésére hajlamosít. Az autonóm szabályozás egyensúlyának megváltozása, például rendszeres sporttevékenység hatására, a triggerelt aktivitás fokozódása, valamint a pitvari refrakter periódus csökkenése révén indukálhat ritmuszavart. Hatékony terápia a lehetséges arrhythmogen trigger és szubsztrátmechanizmusok egyénre szabott komplex befolyásolása által valósulhat meg. A fibroticus folyamatok a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer gátlása révén lassíthatók. A neuromodulációs lehetőségek magukban foglalják a renalis denervációt, illetve a ganglionablatiót, és az antikoaguláns terápia pitvari remodellációt gátló hatásáról is ismertek adatok. A katéterablatiós beavatkozások lehetséges új irányait a jobb és bal pitvari lineáris laesiók alkalmazása, a heges területek homogenizálása mellett a komplex frakcionált pitvari elektrogramok, rotorok és az ectopiás fókuszok ablatiója képezik. Mindezek mellett kiemelt fontosságú a fennálló rizikófaktorok, úgymint obesitas, hyperlipidaemia, hypertonia, diabetes mellitus és obstruktív alvási apnoe hosszú távú, tervezett kezelése. Orv Hetil. 2018; 159(28): 1135–1145. | Abstract: Atrial fibrillation affects approximately three percent of the adults. Ablation strategies targeting the isolation of the pulmonary veins are the up-to-date cornerstones for atrial fibrillation ablations. However, a one-year success rate of repeated interventions is not more than 70%. Long-term efficacy of catheter ablation is presumably limited by electrical and structural remodeling of the atria, which results in a progressive increase in the duration of atrial fibrillation to become sustained. The potential pathophysiological importance of the epicardial adipose tissue, atrial fibrosis, autonomic nervous system and arrhythmogenic foci are documented by several studies. Increased volume, inflammation induced transformation to fibrosis and myocardial infiltration of atrial subepicardial fat in obese patients result in higher risk of atrial fibrillation development. Changes in atrial autonomic innervation under some conditions including regular physical exercise strongly promote arrhythmogenesis via the mechanism of enhanced triggered activity or abbreviated atrial refractoriness. Individualized management of possible trigger and substrate mechanisms are proposed to provide a novel basis for the effective treatment of atrial fibrillation. Pro-fibrotic signalling pathways can be inhibited by the suppression of renin-angiotensin-aldosterone system. Neuromodulation strategies include renal sympathetic denervation and ganglionic plexi ablation. Anticoagulation therapy has also been shown to reduce the burden of abnormal atrial remodeling. Possible novel catheter ablation techniques are used for right or left atrial linear lesions, scar homogenization and catheter ablation of complex fractionated atrial electrograms, rotors or ectopic foci. Beside these new management strategies, clinical consideration of factors of particular risks as obesity, hyperlipidaemia, hypertension, diabetes and obstructive sleep apnoe are also essential. Orv Hetil. 2018; 159(28): 1135–1145

The second Euro Heart Survey on acute coronary syndromes: characteristics, treatment, and outcome of patients with ACS in Europe and the Mediterranean Basin in 2004

Aims Our study aimed to examine the management of acute coronary syndromes (ACS) in Europe and the Mediterranean basin, and to compare adherence to guidelines with that reported in the first Euro Heart Survey on ACS (EHS-ACS-I), 4 years earlier. Methods and results In a prospective survey conducted in 2004 (EHS-ACS-II), data describing the characteristics, treatment, and outcome of 6385 patients diagnosed with ACS in 190 medical centres in 32 countries were collected. ACS with ST-elevation was the initial diagnosis in 47% of patients, no ST-elevation in 48%, and undetermined electrocardiographic pattern in 5% of patients. Comparison of data collected in 2000 and 2004 showed similar baseline characteristics, but greater use of recommended medications and coronary interventions in EHS-ACS-II. Among patients with ST-elevation, the use of primary reperfusion increased slightly (from 56 to 64%), with a significant shift from fibrinolytic therapy to primary percutaneous coronary intervention (PPCI). The use of PPCI rose from 37 to 59% among those undergoing primary reperfusion therapy. Analysis of data in 34 centres that participated in both surveys showed even greater improvement with respect to the use of recommended medical therapy, interventions, and outcome. Conclusion Data from EHS-ACS-II suggest an increase in adherence to guidelines for treatment of ACS in comparison with EHS-ACS-I