Globális és hazai egészségügyi kihívások és egészségpolitikai törekvések a 21. század elején

A tanulmány áttekinti az egészségügy legsúlyosabb problémáit és az enyhítésükre kidolgozott stratégiákat – globális, európai és hazai színtéren egyaránt. Az egészségi állapot és az egészségügyi források elosztásának globális egyenlőtlenségei a gazdaság egyenlőtlenségeinél is mélyebbek. Emellett egyetlen olyan régió sincs a fejlődő országokban, ahol az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljaiban kitűzött mértékben javult volna a helyzet, 2000 óta. A fejlett országok egészségügyi reformjai mindenekelőtt arra keresik a választ, hogy miként enyhíthető a feszültség a költségnövelő technológiai fejlődés, a betegek növekvő elvárásai és a közkiadások korlátozott növekedési lehetősége között . Új, globális válságjelenség az egészségügyben a humán erőforrások elégtelensége. A fejlett országok – a munkaerő elszívásával – még tovább súlyosbítják a hiányt, számos közepesen fejlett és fejlődő országban. Magyarországnak – miközben szembesül mindezekkel a kihívásokkal – súlyos sajátos problémái is vannak. A kilencvenes évek eleje óta növekedett a lemaradásunk a fejlett országoktól, mind az egészségügyre fordított közkiadásokat, mind a magyar népesség életesélyeinek számos fontos mutatóját tekintve

Megállítható-e a magyar egészségügy leszakadása a visegrádi országokétól?

A magyar egészségügy válságjelenségei mögött hosszabb távú, aggasztó trendek húzódnak meg: az elmúlt évtizedben a magyar egészségügy leszakadó pályára sodródott – nem csak a fejlett EU országokhoz, hanem a többi visegrádi országhoz képest is. A tanulmány ezt a folyamatot tárja fel az egészségügy ráfordításait és eredményességét jellemző alapvető indikátorok elemzésével. Kiugróan rossz a helyzetünk az elkerülhető (kezelhető és megelőzhető) halálozás esetében, amely mutatók átfogóan jellemezik az egészségügyi rendszerek működésének eredményességét is. Ennek egyik alapvető oka a cikk által részletesen dokumentált forráskivonás az egészségügyből, aminek emberéletekben mért következményei is megbecsülhetők. Szélesebb perspektívából tekintve, a cikk azt is bemutatja, hogy az egészségügy kedvezőtlen folyamatai részét képezik a gazdasági és társadalmi felzárkózásunk megtorpanásának. Mindezek tükröződnek a lakosság közérzetében is: egy nemzetközi felmérés szerint 2017 tavaszán a magyar lakosság szerint az egészségügy problémái jelentették országunk számára a legsúlyosabb kihívást

Miért buktak el a szervezeti innovációk a magyar egészségügyben?

Az 1989–1993 közötti időszakban alapvető változások történtek a magyar egészségügy irányításának és finanszírozásának a makrostruktúrájában. Ezek a változások nyilvánvalóan csak első lépéseit jelenthették egy jól működő egészségügyi rendszer kialakításának. A 90-es évek közepén a reformfolyamat azonban megtorpant; megszorító intézkedéseknek és az ezek nyomán kiéleződött feszültségeket enyhítő intézkedéseknek a sorozata dominálta a magyar egészségügyet. Időről időre elindultak innovatív változások – azonban az aktuális kormányzatok hosszabb vagy rövidebb időszak után megállították ezek megvalósítását, vagy felszámolták a már működő intézményeket. A tanulmány három részből áll. Az első összeveti a rendszerváltás időszakának és a 2010-es évek végének a fő problémáit; a második pedig ezeknek a problémáknak az orvoslását célzó – a 90-es évek második felében és a 2000-es években kezdeményezett – öt szervezeti innováció történetét vázolja. Az utolsó rész középpontjában az a kérdés áll, hogy milyen – sok szálon összefüggő, egymást erősítő – tényezők lehetetlenítették el, deformálták vagy számolták fel a változtatási törekvéseket, szervezeti innovációkat. A tanulmány a következő tényezők konkrét jellemzőit vázolja: a politikai elkötelezettség hiánya, forráshiány, a kormányzat és ellenzék közötti politikai árkok, az egészségügy szempontjainak alárendelődése más alrendszerek prioritásainak, a kormányzaton belüli harc az egészségügyi reform fő irányára vonatkozóan, az egészségügyi igazgatás szakmai kapacitásainak alacsony színvonala és a spontán piaci folyamatok hatása

Egészségpolitika (hallgatói kézikönyv)

Hallgatói kézikönyv az ELTE TáTK Egészségpolitika, tervezés és finanszírozás mesterszakának hallgatói számára. Az elektronikus kiadvány a TÁMOP 4.1.2-08/2/A/KMR keretében jelent meg

Tudománytörténeti adalékok az egészségügy jelenlegi válságának értelmezéséhez

Az egészségügy számos jelenlegi súlyos problémájának gyökerei 4-5 évtizeddel korábbi időszakra nyúlnak vissza. Emiatt napjaink problémáinak megértéséhez is hozzájárulhat annak áttekintése, hogyan interpretálták az egészségügyi rendszer problémáit a 80-as évtized társadalomtudományi kutatásai. A tanulmány a napjainkra érvényes tanulságok közül a következőket emeli ki. Az egészségügy alulfinanszírozottsága nemcsak a jelenlegi kormányzat szűklátókörűségének a következménye, hanem annak is, hogy a rendszerváltás időszakában végbement változások nem érintették az egészségügynek a makrogazdaságban elfoglalt alárendelt helyzetét. A hálapénz politikai rendszereken átívelő fennmaradása nemcsak a rendszerváltozás utáni kormányzatok nemtörődömségének a következménye, hanem annak is, hogy a hálapénz kialakulásának és fennmaradásának az okait a rendszerváltás felemás reformjai nem szűntették meg. A 80-as évek reformkoncepcióinak és a 2010 után végbement észszerűtlen centralizációnak az összehasonlítása segíthet annak megértésében, hogy mennyiben beszélhetünk az egyszer már lebontott régi struktúrák visszaépüléséről és milyen alapvető különbségek vannak a 80-as évek és a jelenlegi struktúrák között

Od Ruhra do Bospora, europski gradovi kulture 2010. godine - Essen, Pečuh, Carigrad (Istanbul)

During the 25 year old history of the prestigious title European Capital of Culture it will be added by a new component in the year 2010, as three cities get the opportunity to introduce their values. Essen, Pécs and Istanbul are significant pillars of a cultural axis running throughout Europe, whose development took place in distinct times along different historical, geographical conditions. Different nationalities are present as mediators and links between them who influenced decisively the development of these cities and their change of economic importance. Our fundamental aim is to emphasise the similarities and list all significant details related to the ECC priorities as the possibility of sustainability and liveability. Introducing the similarities and differences in financing, the implementation and variation of projects, emphasizing cooperation experienced in communication and certain program sets is a fundamental element of our present research. At the same time, common goals, various methods - that originate in cultural differences - by all means can teach us the lesson.Godina 2010. je u mnogim aspektima posebna godina, obzirom na promjene u izboru kriterija u prethodnom periodu, proširen krug mogućih kandidata za titulu grada kulture, pa je to i omogućilo da i Istanbul, grad koji praktički simbolizira cijelu Tursku, može biti među dobitnicima ovog priznanja. Iako sva tri ova grada zadovoljavaju ciljeve i očekivanja koja se traže od nositelja ove laskave titule europskog grada kulture, u nekoliko aspekata ima mjesta i kritici. Jedan od najvažnijih može se sagledati kroz financiranje. Ipak, korijen problema u nedostatku financijskih sredstava ima različite uzroke: dok kod Essena financiranje preko sponzora nikad nije pristiglo u blagajnu grada, kod Istanbula je problem i zastoj nastao zbog središnje vlade. U Pečuhu - gdje je također značajni dio financiranja problematičan zbog privatnih financijskih sponzorstava - izvanredni troškovi su rezultirali kašnjenjima ili polovičnim nužnim rješenjima. Ova se situacija sve više i pogoršava, u svjetlu rastuće svjetske ekonomske krize iz 2009. Ovi su čimbenici i često vidljiva neorganiziranost prouzročili zastoje u provedbi kulturnih programa, a što je tipično za sva tri europska grada kulture. Ne namjeravamo ovdje davati nikakva proročanstva i zloguke prognoze, ali bi se moglo desiti da ostane više od jednog neostvarenog ili nezavršenog projekta u 2010.godini. Također je politika bila od utjecaja u mnogim aspektima u kreiranju, planiranju i izvršenju kulturnih projekata, posebno kod Mađarske i Turske, što je uvelike i definiralo financiranje. Čak se to pokazalo jako ozbiljnim u slučaju Istanbula, obzirom da je turska savezna vlada u mnogim slučajevima isključila civilni sektor iz odluka koje su se ticale samih projekata. Nesretna serija s Pečuhom je započela u ljeto 2006.godine, kad je gradonačelnik teško stradao u prometnoj nesreći, završio u komi i bez mogućnosti donošenja odluka, što je izazvalo veliki publicitet. Njegov je nasljednik kasnije umro od bolesti 2009. godine. Nakon ovih nemilih događaja, grad Pečuh jedno vrijeme nije imao gradonačelnika pa je, sukladno tome, dosta odluka vezanih za europski grad kulture kasnilo i bilo odgađano. U međuvremenu je zbog stalnih izmjene u vodstvu gradskog organizacijskog centra za grad kulture 2010. godine, od jeseni 2008. godine - nakon što je šesti po redu direktor organizacijskog centra napustio funkciju - ta najviša menadžerska funkcija i ukinuta. Od prvobitno zacrtanih kriterija, potrebnih za proglašenje nekog grada gradom kulture, ostala je samo kulturna raznolikost kao veza između ova tri grada, a gradovi su se utopili u mješavinu i šarenilo nacija s vidljivom programskom kavalkadom. Stoga se pojam europskog grada kulture sveo na jednu seriju festivala u tim gradovima. Suradnja između europskih gradova kulture samo je formalna, zapinje na stupnju potrebnog protokola, a stanovnicima je nevidljiva jer je i tako mala suradnja slabo predstavljena i iskomunicirana. Ove tri strane održavaju tek bilateralne, asimetrične odnose, a čak i to prilično neredovito. Unatoč činjenici da su osvajači titule europskog grada kulture izradili dugoročne strategije, upitna je održivost tih projekata. To znači da je u Pečuhu razvoj kulturne infrastrukture u osnovi suprotan očekivanjima Europske Unije, a još gore, iza sebe ostavlja neiskorištenima neke kulturne građevine i objekte (konferencijska i koncertna dvorana). Što se tiče razvoja Istanbula, on se ponekad čini malo predimenzioniran u odnosu na titulu europskog kulturnog grada, ali u usporedbi s velegradom od 12 milijuna stanovnika, to nije ni približno tako. Oni to namjeravaju predstaviti kroz - u velikoj mjeri ekonomsku - snagu i težinu Turske u okviru Europe i turske kandidature za članstvo u Europskoj Uniji. Velika privlačna snaga turizma najvećeg grada na kontinentu - neovisno o 2010. godini - uvijek osigurava daljnju održivost projekata Istanbula, bez obzira na činjenicu da su njihovi planovi malo preambiciozni. Tipični oblik ulaganja u pokrajinu Ruhr - gdje se koristi već postojeća infrastruktura - uglavnom u prvobitnoj industrijskoj funkciji - građevine, ispunjene veoma bogatim i živim programima. Sukladno tome, grad Essen u Ruhru ima tek par mogućih problema, u smislu održavanja i budućeg iskorištavanja