Májátültetés Wilson-kóros betegekben, 1996–2017 = Liver transplantation in Wilson’s disease patients, 1996–2017

Absztrakt: Bevezetés: A Wilson-kór a rézanyagcsere ritka, kezelés nélkül fatális, öröklődő megbetegedése. Bár a diagnosztika és a kezelés jelentős fejlődésen ment át az elmúlt években, számos beteg esetében ma is májátültetésre van szükség. Célkitűzés: A vizsgálat célja a Magyarországon Wilson-kór miatt májátültetésen átesett betegek adatainak összegyűjtése és feldolgozása volt. Módszer: Retrospektív módon vizsgáltuk a Semmelweis Egyetemen 1996 és 2017 között Wilson-kór miatt májátültetésen átesett 24 beteg adatait. A Wilson-kór diagnózisa minden esetben a nemzetközi, lipcsei pontrendszeren alapult. A heveny májelégtelenség felállításához a King’s College-kritériumrendszert használtuk. A májátültetések a Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján történtek, első alkalommal 1996-ban. Eredmények: Az átlagéletkor 26 év volt, a nő/férfi arány 13/11. 12 beteg heveny májelégtelenség miatt, 12 beteg dekompenzált cirrhosis miatt esett át májátültetésen. Egy beteg krónikus rejekció miatt retranszplantációra került. Három heveny májelégtelen beteg az Eurotransplant segítségével kapott új májat. A várólistán eltöltött átlagos idő 3 nap volt a heveny májelégtelen betegek, míg 320 nap a dekompenzált májbetegek esetében. Az ötéves túlélés 66% volt, azonban a 2002 után transzplantáltak esetében 80%, ami a tanulási folyamatot és a májátültetés elérhetőségének javulását jelezheti. A diagnosztika nehézségei ellenére a betegek többségében (21/24 beteg) már a műtét előtt ismert volt a Wilson-kór. Következtetések: Bár a Wilson-kór diagnosztikája és kezelése jelentős fejlődésen ment át az elmúlt évek során, ma is számos esetben van szükség májátültetésre. A betegek megfelelő kiválasztása és a transzplantáció időzítése jelentősen javítja a betegek túlélését. Orv Hetil. 2019; 160(51): 2021–2025. | Abstract: Introduction: Wilson’s disease is a lethal-without-treatment inherited disorder of copper metabolism. Despite the increased focus on the diagnosis and treatment, liver transplantation is needed in a number of cases even nowadays. Aim: To collect and analyze the data of the Hungarian Wilson’s disease patients who underwent liver transplantation. Method: Data of 24 Wilson’s disease patients who underwent liver transplantation at the Semmelweis University have been analyzed retrospectively. The diagnosis of Wilson’s disease was based on the international score system. The diagnosis of acute liver failure corresponded to the King’s College criteria. All liver transplantations had been performed at the Department of Transplantation and Surgery of Semmelweis University, in 1996 for the first time. Results: The mean age was 26 years, F/M = 13/11. Twelve patients needed urgent liver transplantation for acute liver failure, and 12 underwent transplantation for decompensated liver cirrhosis. One patient had been retransplanted because of chronic rejection. Three patients with acute on chronic liver failure were transplanted via the Eurotransplant program. The mean time on the waiting list was 3 vs 320 days in acute liver failure and chronic liver disease groups, respectively. The overall 5-year survival was 66%, but it was 80% after 2002 indicating both the learning curve effect and the improvement of vigilance in Hungary. Despite difficulties of the diagnostic process, Wilson’s disease was identified in 21/24 patients prior to the transplantation. Conclusion: Liver transplantation is needed in a number of cases of Wilson’s disease. The ideal indication and timing of transplantation may improve the survival of the patients. Orv Hetil. 2019; 160(51): 2021–2025

Lack of Small Intestinal Dysbiosis Following Long-Term Selective Inhibition of Cyclooxygenase-2 by Rofecoxib in the Rat

Intestinal dysbiosis is linked to numerous gastrointestinal disorders, including inflammatory bowel diseases. It is a question of debate if coxibs, selective inhibitors of cyclooxygenase (COX)-2, cause dysbiosis. Therefore, in the present study, we aimed to determine the effect of long-term (four weeks) selective inhibition of COX-2 on the small intestinal microbiota in the rat. In order to avoid mucosal damage due to topical effects and inflammation-driven microbial alterations, rofecoxib, a nonacidic compound, was used. The direct inhibitory effect of rofecoxib on the growth of bacteria was ruled out in vitro. The mucosa-sparing effect of rofecoxib was confirmed by macroscopic and histological analysis, as well as by measuring the intestinal levels of cytokines and tight junction proteins. Deep sequencing of bacterial 16S rRNA revealed that chronic rofecoxib treatment had no significant influence on the composition and diversity of jejunal microbiota. In conclusion, this is the first demonstration that long-term selective inhibition of COX-2 by rofecoxib does not cause small intestinal dysbiosis in rats. Moreover, inhibition of COX-2 activity is not likely to be responsible per se for microbial alterations caused by some coxibs, but other drug-specific properties may contribute to it

Similar and Distinct Mechanisms in the Protective Processes of Upper and Lower Gastrointestinal Tract

Gastrointestinal (GI) mucosal integrity is based on the balance of aggressive and protective mechanisms. Mucosal damage may occur when the injurious factors become dominant or the mucosal defensive processes are impaired. The main target of the therapy against GI mucosal injury is the reduction of aggressive factors, however, the therapeutic possibilities for stimulation of mucosal defensive processes are rather limited. This overview focuses on the gastric and intestinal mucosal protective mechanisms and discusses the main targets that increase protective processes and increase the mucosal resistance to injurious stimuli at pre-epithelial, epithelial and sub-epithelial levels