Prevalence Of Anxiety Among Hungarian Subjects With Parkinson's Disease

Although anxiety is one of the most frequent symptoms of Parkinson’s disease (PD), only a few clinical tools can efficiently and reliably detect its presence. The aim of the present study was to validate the Hungarian patient-rated version of Parkinson Anxiety Scale (PAS). A total of 190 PD patients were enrolled into the clinimetric validation phase of the study and another 590 participated in the cross-sectional screening phase. The presence of anxiety disorder was diagnosed based on the Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders criteria. The cutoff value for PAS which best discriminated the presence of anxiety from the absence was 12.5 points (sensitivity of 88.6%, specificity of 79.9). The area under the curve was 0.847 whereas the ROC analysis yielded the statistical significance level (p<0.001). The optimal threshold values for mild (Hoehn and Yahr Stage, HYS 1 and 2), moderate (HYS 3), and severe (HYS 4 and 5) disease stages were 10.5, 12.5, and 13.5 points, respectively. Based on the general threshold anxiety occurred in 35.8% of the patients (persistent anxiety: 29.2%, episodic anxiety: 20.7%, and avoidant anxiety disorder: 16.8%). We demonstrate that the PAS is a valid, highly reliable, and sensitive tool for assessing anxiety

Neurokognitív zavarok diagnosztizálási és kezelési lehetőségei Parkinson-kórban

Absztrakt Az összefoglaló közleményben a szerzők részletesen bemutatják a Parkinson-kórhoz társuló neurokognitív zavarok jellegzetességeit, felmérésük lehetséges módjait és kezelési lehetőségeit. A neurokognitív zavarok meghatározását sokáig nehezítette a diagnosztikai kritériumrendszerek sokszínűsége. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság által a Mentális Rendellenességek Kórmeghatározó és Statisztikai Kézikönyvének ötödik átdolgozása (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, DSM-5) magával hozta a major és az enyhe neurokognitív zavar megnevezéseket a demencia és az enyhe kognitív zavar fogalmát helyettesítendően. A DSM-5 neurokognitív zavarra vonatkozó definíciói a klinikumban jól alkalmazhatóak, ám szükségessé vált a leggyakrabban használt szűrőtesztek, úgymint a Mini-Mentál Státus Vizsgálat, az Addenbrooke Kognitív Vizsgálat, a Montreal Kognitív Felmérés és a Mattis Demencia Pontozó Skála új kritériumrendszerhez való adaptálása. Magyar Parkinson-kóros populáción végzett validálási vizsgálatok alapján a minor neurokognitív zavarra vonatkozóan a legjobb diszkriminációs képességgel rendelkező határértékek az iskolázottság mértékétől függően változnak (Addenbrooke Kognitív Vizsgálat: 0–8 év iskolázottság esetén: 82,5, 9–12 év esetén: 83,5, ≥13 év esetén: 84,5 pont; Mini-Mentál Státus Vizsgálat: 26,5–27,5–28,5 pont; Montreal Kognitív Felmérés: 23,5–24,5–24,5 pont; Mattis Demencia Pontozó Skála: 138,5–139,5–139,5 pont). Orv. Hetil., 2015, 156(23), 915–926

Are Branded and Generic Extended-Release Ropinirole Formulations Equally Efficacious? : A Rater-Blinded, Switch-Over, Multicenter Study

The aim of this study was to compare the efficacy of the branded and a generic extended-release ropinirole formulation in the treatment of advanced Parkinson’s disease (PD). Of 22 enrolled patients 21 completed the study. A rater blinded to treatment evaluated Unified Parkinson’s Disease Rating Scale, Fahn-Tolosa-Marin Tremor Rating Scale, Nonmotor Symptoms Assessment Scale, and a structured questionnaire on ropinirole side effects. Besides, the patients self-administered EQ-5D, Parkinson’s Disease Sleep Scale (PDSS-2), and Beck Depression Inventories. Branded and generic ropinirole treatment achieved similar scores on all tests measuring severity of motor symptoms (primary endpoint, UPDRS-III: 27.0 versus 28.0 points, P=0.505). Based on patient diaries, the lengths of “good time periods” were comparable (10.5 and 10.0 hours for branded and generic ropinirole, resp., P=0.670). However, generic ropinirole therapy achieved almost 3.0 hours shorter on time without dyskinesia (6.5 versus. 9.5 hours, P<0.05) and 2.5 hours longer on time with slight dyskinesia (3.5 versus. 1.0 hours, P<0.05) than the branded ropinirole did. Except for gastrointestinal problems, nonmotor symptoms were similarly controlled. Patients did not prefer either formulation. Although this study has to be interpreted with limitations, it demonstrated that both generic and branded ropinirole administration can achieve similar control on most symptoms of PD

Are branded and generic extended-release ropinirole formulations equally efficacious? A rater-blinded, switch-over, multicenter study

The aim of this study was to compare the efficacy of the branded and a generic extended-release ropinirole formulation in the treatment of advanced Parkinson's disease (PD). Of 22 enrolled patients 21 completed the study. A rater blinded to treatment evaluated Unified Parkinson's Disease Rating Scale, Fahn-Tolosa-Marin Tremor Rating Scale, Nonmotor Symptoms Assessment Scale, and a structured questionnaire on ropinirole side effects. Besides, the patients self-administered EQ-5D, Parkinson's Disease Sleep Scale (PDSS-2), and Beck Depression Inventories. Branded and generic ropinirole treatment achieved similar scores on all tests measuring severity of motor symptoms (primary endpoint, UPDRS-III: 27.0 versus 28.0 points, P = 0.505). Based on patient diaries, the lengths of "good time periods" were comparable (10.5 and 10.0 hours for branded and generic ropinirole, resp., P = 0.670). However, generic ropinirole therapy achieved almost 3.0 hours shorter on time without dyskinesia (6.5 versus. 9.5 hours, P < 0.05) and 2.5 hours longer on time with slight dyskinesia (3.5 versus. 1.0 hours, P < 0.05) than the branded ropinirole did. Except for gastrointestinal problems, nonmotor symptoms were similarly controlled. Patients did not prefer either formulation. Although this study has to be interpreted with limitations, it demonstrated that both generic and branded ropinirole administration can achieve similar control on most symptoms of PD

Neurokognitív zavarok diagnosztizálási és kezelési lehetőségei Parkinson-kórban

Az összefoglaló közleményben a szerzők részletesen bemutatják a Parkinson-kórhoz társuló neurokognitív zavarok jellegzetességeit, felmérésük lehetséges módjait és kezelési lehetőségeit. A neurokognitív zavarok meghatározását sokáig nehezítette a diagnosztikai kritériumrendszerek sokszínűsége. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság által a Men- tális Rendellenességek Kórmeghatározó és Statisztikai Kézikönyvének ötödik átdolgozása (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, DSM-5) magával hozta a major és az enyhe neurokognitív zavar megnevezéseket a demencia és az enyhe kognitív zavar fogalmát helyettesítendően. A DSM-5 neurokognitív zavarra vonatkozó defi ní- ciói a klinikumban jól alkalmazhatóak, ám szükségessé vált a leggyakrabban használt szűrőtesztek, úgymint a Mini- Mentál Státus Vizsgálat, az Addenbrooke Kognitív Vizsgálat, a Montreal Kognitív Felmérés és a Mattis Demencia Pontozó Skála új kritériumrendszerhez való adaptálása. Magyar Parkinson-kóros populáción végzett validálási vizsgá- latok alapján a minor neurokognitív zavarra vonatkozóan a legjobb diszkriminációs képességgel rendelkező határér- tékek az iskolázottság mértékétől függően változnak (Addenbrooke Kognitív Vizsgálat: 0–8 év iskolázottság esetén: 82,5, 9–12 év esetén: 83,5, ≥13 év esetén: 84,5 pont; Mini-Mentál Státus Vizsgálat: 26,5–27,5–28,5 pont; Montre- al Kognitív Felmérés: 23,5–24,5–24,5 pont; Mattis Demencia Pontozó Skála: 138,5–139,5–139,5 pont)

Screening for problematic Internet use may help identify impulse control disorders in Parkinson’s disease

Background. Impulse control disorders in Parkinson’s disease (PD) represent emerging problems with potentially devastating consequences. The standard screening methods for impulse control disorders are clinically imperfect. Although it is rarely reported, many patients utilize the Internet to fulfill their compulsive behaviors because of its easy accessibility. We designed a study to test the hypothesis that an active screening for excessive Internet use and Internet addiction might improve the sensitivity of identification of impulse control disorders. Methods. The standard screening method included the Questionnaire for Impulsive-Compulsive Disorders in Parkinson’s Disease and the modified Minnesota Impulsive Disorders Interview. In the second round, the Problematic Internet Use Questionnaire was also assessed for detecting excessive Internet use. Results. While the standard approach identified 19 patients out of 106 (17.9%) with any type of impulse control disorders, screening for the problematic Internet use detected 29 patients with impulse control disorders (27.4%) having significantly better efficacy over the standard method (p=0.004, the McNemar test). Conclusions. Our study suggests that the screening for problematic Internet use by the Problematic Internet Use Questionnaire is an effective, feasible, and easy-to-use add-on method for identifying PD patients with impulse control disorders more efficiently and probably at earlier stages

A téri tájékozódás és szorongás kapcsolatának bio-pszichológiai megközelítése. = Relationship between spatial orientation and anxiety: A psychological approach.

Megállapítottuk, hogy kompjuter által létrehozott virtuális, valamint valós útvesztő arénában, egyéni válaszminta formájában négy, a tanulás menetében különböző funkciót ellátó navigációs stratégia regisztrálható: a körkörös keresés, pásztázás, lokomóciót nem tartalmazó vizuális letapogatás és thigmotaxis. Ismeretlen helyen előbb a köröző és a falérintő stratégia működik, majd fokozatosan a pásztázás válik aktívvá. A falérintő stratégia lényege, hogy az aréna által körbezárt tér belső területének explorációjára vonatkozó instrukció ellenére először a céltárgy távolabbi környezetét vizsgálja meg a személy (határdefiníció), majd a globális struktúra biztonságos ismerete után közelíti csak meg a céltárgyat. Feltártuk, hogy a thygmotaxis humán egyedeknél is megjelenik és fontos részét képezi a pánik agorafóbiától szenvedő személyek extraterritoriális viselkedésének. Az ilyen idegen helyen kivitelezett viselkedés legfontosabb jellemzője az aktuális navigációs jelzések kontextustól való megfosztása (dekontextualizáció). Az agy strukturális és funkcionális állapotát vizsgálva (MR volumetria és fMRI) megállapítottuk, hogy a dekontextualizáció és a félelem által provokált tájékozódási zavarok, különösen az egocentrikus és az allocentrikus referencia választás integrációja, nagy mértékben kötődik a jobb oldali hippokampusz poszterior részének strukturális épségéhez ill. magas szintű aktivációjához. | We have stated: both computer generated virtual and real arena maze may be adequate tools to assess an individually consistent navigation pattern that involves four different exploration strategies: circling, enfilading, visual scanning without locomotion, and thigmotaxis. Exploring a strange and potentially dangerous space in the first part of the navigation the circling pattern is activated after gradually the enfilading becomes the dominant strategy. The more essential component of thigmotaxis is to avoid the central zone of the open field arena and to prefer the border of the enclosed place. During thigmotaxis the subject, against the instruction, in the first part of the navigation records safety knowledge on the global structure of the current space and after approaches the affected target. We suggested that thigmotaxis is exactly assessed in humans and an essential component of the panic and agoraphobic subject's extraterritorial behavior. The panic and agoraphobic subject overcoming a strange environment inclined cognitively to avoid the essential navigation cues and reduces the articulation of the current spatial context (decontextualization). Assessing the brain structural and functional state by MR and fMRI scan has revealed fear provoking spatial navigation disorders and the dexontextualization of the current context together with the disorder of egocentric and allocentric reference construction associated with the volumetric and functional data of the right posterior hippocampus

Epilepsziasebészeti beavatkozások eredményei a Pécsi Epilepszia Centrumban 2005 és 2016 között = Postoperative outcome of surgical interventions for epilepsy between 2005 and 2016 at the Epilepsy Center of Pécs

Absztrakt: Bevezetés: Az epilepszia krónikus, súlyos neurológiai betegség, mely jelentősen befolyásolja az életminőséget. A megfelelő indikációval végzett epilepsziasebészeti beavatkozás rohammentességet eredményezhet, mely önmagában vagy rehabilitációt követően jelentősen javíthatja az életminőséget. Célkitűzés: Jelen tanulmányunk célkitűzése a Pécsi Epilepszia Centrumban 2005 és 2016 között epilepsziasebészeti beavatkozáson átesett betegek posztoperatív eredményeinek felmérése. Módszer: Az adatgyűjtés a betegek klinikai anyagának áttekintésén túlmenően kérdőívek alkalmazásával történt, a rohamállapot értékelésén kívül a foglalkoztatottsági státuszra mint az életminőség egyik fontos indikátorára is fókuszálva. Eredmények: Reszektív epilepsziasebészeti beavatkozás 72 esetben történt. A betegek 76%-a tartósan rohammentessé vált. A betegek 10%-ánál műtét után csak igen ritkán lépett fel roham, 7%-uknak jelentősen csökkent a rohamszáma, míg 7%-ban nem változott érdemben a rohamállapot. A rohammentes és a nem rohammentes betegek csoportjainak foglalkoztatottsági adatait vizsgálva azt találtuk, hogy a rohammentesség befolyásolja a páciensek elhelyezkedési lehetőségeit. A rohammentes betegek 67%-a állt foglalkoztatottság alatt, míg a nem rohammenteseknek mindössze a 19%-a (p<0,01, Fisher-féle egzakt teszt). Következtetés: Eredményeink a nemzetközi adatoknak megfelelve alátámasztják az epilepszia reszektív sebészi kezelésének klinikai és szociális eredményességét. Orv Hetil. 2019; 160(7): 270–278. | Abstract: Introduction: Epilepsy as a chronic, severe neurologic disease significantly influences the quality of life of the epileptic patients. In candidates well selected for surgery, the seizure freedom is realistically achievable, and the quality of life can be further improved with complex individual rehabilitation. Aim: We aimed to evaluate the postoperative outcome of patients who underwent epilepsy surgery between 2005 and 2016 at the Epilepsy Center at Pécs. Method: We evaluated seizure status at regular follow-up visits after surgery and the quality of life using questionnaires focusing on employment and social status. Results: 76% of the 72 patients who underwent surgical resection for epilepsy were free from disabling seizures , and 10% had rare disabling seizures (almost seizure-free), 7% experienced worthwhile improvement and 7% had no worthwhile improvement. Comparing the employment status of patients free from disabling seizures to patients not free from disabling seizures, we found that the employment status is significantly influenced by seizure freedom (p<0.01, Fisher’s exact test). While 67% of seizure-free patients were employed, only 19% of patients not free from disabling seizures were hired. Conclusion: Our results resemble the international tendencies and success rate, proving epilepsy surgery as an available, valid and effective treatment in well selected patients. Orv Hetil. 2019; 160(7): 270–278