48 research outputs found
A sajtófotók gyermekképe a nevelésügyi folyóiratokban 1960–1980
A gyermekkép, a gyermekkortörténet kapcsán az ifjúság antropológiai megjelenítésének kérdéseivel néhány évtizede mind a nemzetközi, mind a hazai tudomány (neveléstudomány, pszichológia, kulturális antropológia) intenzíven foglalkozik (Szabolcs, 1999; Pukánszky, 2001; Golnhofer és Szabolcs, 2005). Hogy a gyermekről és a gyermekkorról interdiszciplináris módon érdemes elgondolkodni, a neveléstudományban nem régi fejlemény. Az angol szociológusok által művelt ’új szociológia’ gyermekkorkutatásai metodikailag és tematikailag is áthelyezték a kutatói szempontokat, s a történeti és a társadalomtudományi, egyfajta fejlődéselvhez kötött aspektusok mellett a világképekkel, az azokkal szorosan összefüggő antropológiai, műveltségképi és mentalitási alakzatokkal való vizsgálódásokat is szorgalmaznak
Anesthetic (r)evolution from the conventional concept to the minimally invasive techniques in thoracic surgery-narrative review
Background and Objective: Thanks to the growing experience with the non-intubated anesthetic and surgical techniques, most pulmonary resections can now be performed by using minimally invasive techniques. The conventional method, i.e., surgery on the intubated, ventilated patient under general anesthesia with one-lung ventilation (OLV) was considered necessary for the major thoracoscopic lung resections for all patients. An adequate analgesic approach (regional or epidural anesthesia) allows video assisted thoracoscopy (VATS) to be performed in anesthetized patients and thus the potential adverse effects related to general anesthesia and mechanical OLV can be minimized.Methods: Multiple medical literature databases (PubMed, Google Scholar, Scopus) were searched, using the terms [(non-intubated) OR (nonintubated) OR (tubeless) OR (awake)] AND [(thoracoscopic surgery)] from 2004 to December 2021. 306 scientific papers were collected. The editorials, commentaries, letters, and papers were excluded, that focus on other than the non-intubated (aka awake or tubeless) VATS technique, as well as the full text scientific papers available in languages other than English.Key Content and Findings: After reviewing the literature, we identified "schools" with different techniques but with very similar results. Most of the differences were in the anesthetic technique, oxygenation and analgesia, however, the immunological results, and the qualitative parameters (inpatient hospital care days, complication rate, mortality) of the perioperative period showed great similarity, in addition, all three schools identified the same risk factors (hypoxia, hypercapnia, airway safety). The combination of spontaneous ventilation with double lumen tube intubation, called VATS-spontaneous ventilation with intubation (SVI) method seems to be suitable for reducing these risk factors, which may serve as an alternative for patients not suitable for the non-intubated technique in the near future.Conclusions: Based on the results, non-intubated thoracic surgery appears to be an increasingly widespread, safe procedure, that will be available to a wider range of patients as experience expands and by the implication of the constantly evolving new processes
The more the micropapillary pattern in stage I lung adenocarcinoma, the worse the prognosis: a retrospective study on digitalized slides
Although the majority of lung adenocarcinomas show mixed pattern, only the predominant component is taken into account according to the novel classification. We evaluated the proportion of different patterns and their impact on overall survival (OS) and disease-free survival (DFS). Patterns were recorded according to predominance and their proportions were rated and calculated by objective area measuring on digitalized, annotated slides of resected stage I lung adenocarcinomas. Spearman’s rank correlation, Kaplan-Meier models and the log rank test were used for statistical evaluation. Two hundred forty-three stage I adenocarcinoma were included. Lepidic pattern is more frequent in tumours without recurrence (20 vs. 8%), and lepidic predominant tumours have favourable prognosis (OS 90.5%, DFS 89.4%), but proportions above 25% are not associated with improving outcome. Solid and micropapillary patterns are more frequent in patients with recurrence (48 vs. 5% and 13 vs. 4%) and predominance of each one is associated with unfavourable prognosis (OS 64.1%, DFS 56.3% and OS 28.1%, DFS 28.1%, respectively). Above 25%, a growing proportion of solid or micropapillary pattern is not associated with worsening prognosis. In contrast, tumours having micropapillary pattern as secondly predominant form a different intermediate group (OS 51.1%, DFS 57.8%). Our study was based on measured area of each growth pattern on all available slides digitalized. This is the most precise way of determining the size of each component from the material available. We propose using predominant and secondly predominant patterns for prognostic purposes, particularly in tumours having solid or micropapillary patterns. © 2018 Springer-Verlag GmbH Germany, part of Springer Natur
A műtétileg kezelt tüdőrák klinikopatológiai jellemzőinek változása az ezredfordulónkon = Changes in the clinicopathological features of surgically treated lung cancer around the millennium
Absztrakt:
Bevezetés: A tüdőrák Európában és hazánkban is a leggyakoribb
rosszindulatú daganat, 2010-ben hazánkban 10 557 új megbetegedést regisztráltak.
Ezen betegek 80–85%-a dohányos. Célkitűzés: Munkánk során az
elmúlt 15 év adatait retrospektíven elemezve vizsgáltuk a műtéten átesett
tüdőrákos betegek adatait. Módszer: Retrospektíven vizsgáltuk a
demográfiai jellemzők mellett a tüdőrák szövettani típusát, stádiumát, az
alkalmazott műtéti típust, az egyéb kiegészítő kezelést és a túlélést.
Eredmények: Jelentős változásokat észleltünk a tüdőrák
klinikopatológiai jellemzőiben: a megbetegedés a nőknél 50%-kal gyakoribbá vált,
ami elsősorban az adenocarcinomák előretörésének tudható be. Az egyre javuló
diagnosztikai módszereknek köszönhetően az utóbbi időben a korai (I/A stádiumú)
tüdőrákos esetek száma megduplázódott, valamint pontosabbá vált a preoperatív
stádiumbeosztás és állapotfelmérés. Bevezetésre került a neoadjuváns kezelés,
növekedett a sublobaris reszekciók aránya, a pulmonectomiák és a sleeve
reszekciók aránya azonossá vált, így a korábban funkcionális okokból műtétre nem
kerülő betegek is operálhatóvá váltak, valamint az adjuváns kezelés
tolerálhatósága is javult. A videotorakoszkópos lobectomia mindennapi rutinná
vált, csökkentve a betegek műtéti megterhelését. Következtetés:
Mindezen, a diagnosztikában és a terápiában elért fejlődés ellenére az emelkedő
esetszám mellett az ötéves túlélés nem javult számottevően, továbbra is 50%
körül van. Orv Hetil. 2018; 159(10): 391–396.
|
Abstract:
Introduction: Lung cancer is the most common malignant tumor in
Europe and Hungary. In 2010, 10 557 new cases were registered in Hungary; 80–85%
of these cases were associated with smoking. Aim: In our work
we analyzed the data of lung cancer patients of the last 15 years
retrospectively. Method: We examined the demographic
characteristics, the histological type, the stage of the lung cancer, the type
of the surgical procedure used, other supplemental treatment and survival
retrospectively. Results: Lung cancer has occurred 50 per cent
more often among females in the last decade. This growth is due to the increase
of adenocarcinoma cases. Thanks to the improving diagnostic modalities and the
routine follow-up of oncological patients, the number of I/A cases has been
doubled recently and the preoperative staging and physical condition check-up
have become more accurate. Neoadjuvant treatment has been introduced, the
proportion of sublobar resections has risen, the ratio of pneumonectomy and
sleeve lobectomy has become equal, so many previously unresectable cases turned
to be resectable and the tolerance of adjuvant therapy has also improved.
Videothoracoscopic lobectomy has become an everyday practice, leading to a
decrease in the operative stress on patients. Conclusion: In
spite of this development, the five-year survival has not changed significantly,
staying around 50%. Orv Hetil. 2018; 159(10): 391–396
A húgyhólyag urothelialis daganatainak molekuláris alcsoportbeosztása és annak klinikai vonatkozásai = Molecular subtype classification of urothelial bladder cancer and its clinical relevance
Absztrakt:
A molekuláris biológia és a bioinformatika fejlődése által lehetőség nyílt a
leggyakrabban előforduló daganatok – köztük az izominvazív húgyhólyagrákok –
molekuláris hátterének teljes feltérképezésére. Ennek következtében az elmúlt
évek során számos, a tumorok génexpressziós és fehérjemintázata alapján történő
alcsoportbeosztás látott napvilágot az urothelialis húgyhólyagrákok molekuláris
alapon történő elkülönítésére. A közelmúltban megszületett egy széles körű
konszenzuson alapuló klasszifikáció, amely hat molekuláris alcsoportot különít
el egymástól, és a jövőben jelentősen befolyásolhatja a terápiás döntéshozatalt
is. Ezzel párhuzamosan az izominvazív húgyhólyagrák gyógyszeres terápiája is
sokrétűbbé vált, hiszen a továbbra is az első vonalban alkalmazott perioperatív
ciszplatinalapú kemoterápián túl a közelmúltban elérhetővé váltak új,
checkpointgátló készítmények a kemoterápiára rezisztens, illetve alkalmatlan
betegek számára. Továbbá ígéretes kezelési lehetőséget jelentenek az
FGFR-támadáspontú szerek is. A terápiás fegyvertár bővülésével a molekuláris
alcsoportok elkülönítése lényeges szerepet kaphat a legoptimálisabb kezelés
kiválasztásában. Jelen munkánkban összefoglalást nyújtunk az izominvazív
húgyhólyagrák molekuláris alcsoportbeosztásáról, valamint annak klinikai
jelentőségéről. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1647–1654.
|
Abstract:
Current advances in molecular techniques and bioinformatics allowed the analysis
of complex molecular patterns in various cancers including muscle-invasive
bladder cancer. As a consequence, in the last few years numerous gene- and
protein expression-based molecular classifications have been recommended.
Recently a comprehensive consensus classification for muscle-invasive urothelial
bladder cancer has been published, distinguishing 6 subgroups with a potential
impact on clinical decision-making. At the same time, the therapeutic landscape
of muscle-invasive bladder cancer becomes increasingly differentiated as novel
checkpoint inhibitors have been available for cisplatin-ineligible and/or
resistant patients. Furthermore, promising results have been obtained with FGFR
targeting agents. Therefore, molecular subtyping will probably have a crucial
role in individualized therapeutic decision-making in bladder cancer. In the
present work, we summarize the evolution, recent advances and potential
therapeutic relevance of molecular subclassifications in bladder cancer. Orv
Hetil. 2019; 160(42): 1647–1654
Near-infrared fluorescence guided surgery: State of the evidence from a health technology assessment perspective
Different applications of near-infrared fluorescence-guided surgery are very promising, and techniques that help surgeons in intraoperative guidance have been developed, thereby bridging the gap between preoperative imaging and intraoperative visualization and palpation. Thus, these techniques are advantageous in terms of being faster, safer, less invasive, and cheaper. There are a few fluorescent dyes available, but the most commonly used dye is indocyanine green. It can be used in its natural form, but different nanocapsulated and targeted modifications are possible, making this dye more stable and specific. A new active tumor-targeting strategy is the conjugation of indocyanine green nanoparticles with antibodies, making this dye targeted and highly selective to various tumor proteins. In this mini-review, we discuss the application of near-infrared fluorescence-guided techniques in thoracic surgery. During lung surgery, it can help find small, non-palpable, or additional tumor nodules, it is also useful for finding the sentinel lymph node and identifying the proper intersegmental plane for segmentectomies. Furthermore, it can help visualize the thoracic duct, smaller bullae of the lung, phrenic nerve, or pleural nodules. We summarize current applications and provide a framework for future applications and development