PPKE Repository of Dissertations (Pázmány Péter Catholic Univ.)

Al Halabi Suleman

English

Islamic coins in the Carpathian basin : The Máramaros "Huszt" Hoard of the Hungarian national museum

Hollósi Dániel József

Hungarian

Hadiipari cégek kihívásai a változások viharában : A Danuvia, a Fegyvergyár és a Gamma vállalatok története 1920 és 1948 között

Éhmann Gábor

Katona és pap : Tabódy István élete (1921-2000)

Sármási Zoltán

Schütz Antal társadalom- és történelemszemléletének eszmetörténeti keretei

Bodó Péter

Kismarty-Lechner Jenő (1878-1962) életműve

Harding Noémi Anett

Harding Noémi Anett      Az Angol Kelet-indiai Társaság és kettős vallási mentalitása a 17. században    Doktori (PhD) értekezés tézisei  Témavezető: Dr. Őze Sándor   Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történelemtudományi Doktori Iskola  Budapest 2024 2  I. A kutatás előzményei, problémafelvetés:   Jelen doktori értekezés célja az Angol Kelet-indiai Társaság vallásosságának vizsgálata főleg az indiai szubkontinensen, valamint a hajóutakon a 17. század folyamán és a társaság próbálkozásainak megvilágítása az angol protestáns közösség fenntartására messze Angliától. A munka emellett a társaságnak vagy más angol kereskedelmi társaságnak írt imák és prédikációk bemutatásával, elemzésével kíván jobb betekintést nyújtani a korabeli kereskedelmi-tengeri világban mozgó személyek vallási mentalitásába. A munkában lefordított korabeli útleírások és vallásos szövegek hozzájárulnak a korai Angol Kelet-indiai Társaság kevésbé ismert és tárgyalt világának, a vallásosságának jobb megismeréséhez. A disszertáció több kérdést is igyekszik megválaszolni: Az Angol Kelet-indiai Társaság kereskedelmi társaságként miért és miként foglalkozott vallási kérdésekkel a 17. század folyamán? Hogyan próbálkoztak fenntartani az angol közösséget Indiában és a hajóutakon? Ehhez milyen eszközöket vetettek be? Az üzleti világ kereskedelme és a profitorientáltság háttérbe szorította-e a vallást? A kereskedelmi társaságoknak írt korabeli prédikációk és imák miből merítettek és mik voltak a szokásos toposzaik? Az útleírások és prédikációk felhasználhatóak-e mentalitástörténetileg a társaság történelmének kutatásában?  Az Angol Kelet-indiai Társaság jelentős szakirodalommal rendelkezik, főleg nemzetközi viszonylatban. A magyar szakirodalom a társasággal kapcsolatosan hiányos. A társaság működésének 3  természetéből adódóan a szakirodalom leginkább gazdaság- és politikatörténeti.  A társaság korai érája, a palási csata előtti korszak, vagy ahogyan a szakirodalom számon tartja, a „factory period”, tehát a lerakati (legfőképpen kereskedelmi) időszak. Ez utóbbiról kevesebb szakirodalom, feldolgozás került eddig napvilágra, mint a territoriális (1757 utáni) időszakról.  A társaság vallásosságának kutatásához szükséges valamelyest a 16. századtól kezdve az angol történelem és a társaság indiai helyzetének kialakulásának megvilágítása. Ezekkel együtt és a 17. századi, itt lefordított, vallásos szövegek ismertetésével és elemzésével próbál a disszertáció jobb betekintést nyújtani a társaság történelmének egy kisebb, de annál speciálisabb részébe. A prédikációk, útmutatók, imák ilyesfajta elemzése és felhasználása még nem merült ki. Az elmúlt években nem csak kereskedelmi szervezetként vizsgálták, hanem társadalmi, kulturális, politikai és eszmetörténeti megvilágítást is kapott a társaság. A társaság része az angol belföldi történelemnek, a modern pénzügyi- és fogyasztói forradalomnak, a kora újkori- és újkori gazdasági eszméknek.  Monszun Ázsia saját, önálló történelme mellett részévé vált az európainak. Az „európai világtörténelem” dekolonizációjával a gyarmati világ eurocentrikus szemszöge, a „felsőbbrendűség” szempontjából megírt „történelmek” új és más megvilágítást kapnak.   4  II. A követett módszertan:   Ahhoz, hogy a korai Angol Kelet-indiai Társaság vallási mentalitását és annak dualitását be lehessen mutatni sokoldalúan kell megvilágítani a témát.  A társaság történetének kutatásához rendelkezésre álló forrásbázis már a szervezet működésének kezdetétől fogva elkezdett gyarapodni. A forrásanyag 17-18. századi, angol nyelven íródott, a szakirodalom szintén angol nyelvű. A vizsgált források, szövegek, szakirodalom keletkezési időszaka eléggé tág, a 17. századtól egészen a jelen korszakig, 2022-ig terjed. A vallási útmutatókat, prédikációkat, imagyűjteményeket válogatva gyűjtöttem a 17. századra koncentrálva, ezen belül is a társaságnak vagy más kereskedelmi társaságnak, esetleg egy-egy tagjuknak írt és főleg a tengerrel, kereskedelemmel kapcsolatos szövegekre fókuszálva.  A források egy része elérhető digitalizálva, online, amely nagy segítség volt, főleg a koronavírus 2019-es megjelenése után. Az elektronikusan hozzáférhető források új lehetőségeket nyújtanak, főleg elérhetőségükben és az eredeti forrásanyagok digitalizálása hozzájárulhat hosszabbtávú megőrződésükhöz és újabb (esetleg eddig rejtett) eredmények megvilágításához. A kutatás a 17. századtól, a társaság alapításától (és ennek előzményeivel) kezdődik, a záró időpont a témát tekintve a 1707-1711-es időtartam, mivel a társaság és az angol királyságban is ez az időszak egy fajta „új időszámítás” kezdetének tekinthető. 5  Kutatásom az Angol Kelet-indiai Társaság 17. századi vallási mentalitását kívánja megvilágítani az indiai szubkontinensen, és a hajókon, mivel már ebben a korszakban érzékelhetőek különbségek. Európa heterogénebb lett vallásilag a 17. századra és a társaság angliai központjából érthető a vallásos térítés támogatása Dél-Ázsiában, viszont az Indiában jelenlévők eleve egy jóval sokszínűbb vallási, identitású és etnikumú területre érkeztek, ahol például az iszlám vallás nem az ellenség vallása volt, hanem sokaké, és a Mughal Birodalomé, mely ekkorra már Indiában nagyhatalomnak számított. Az Angol Kelet-indiai Társaság 17. századi háttere, működése és annak helyszínei és ottani társadalmi, vallási, politikai szituációi is fontos aspektusai a vallási helyzet megértéséhez. A történelemtudományokon belül több ágazat munkássága is felhasználásra került, mint az egyház-, vallás-, mentalitás-, gazdaság- és politikatörténet, valamint például a middlemen minorities (közvetítő kisebbségek) elmélete.  Az Angol Kelet-indiai Társaság történetírása majdnem egykorú magával a társasággal. A primer forrásokat már a legelejétől gyűjtötték a társaság archívumában, majd később az India Office Recordsban, amik ma leginkább a British Libraryban őrződtek meg Angliában, valamint amerikai és indiai levéltárakban. A társaság levéltára működése alatt óriásira növekedett. Itt levelek, jegyzőkönyvek, jelentések, rendeletek, naplók, jogi- és gazdasági iratok, térképek, évkönyvek és egyéb regiszterek, szövegek, újságok találhatóak.  6  A szekunder források is már nem sokkal a társaság megalapítása után elkezdtek megjelenni. Ezek mellett sok – akár politikai vagy gazdasági – elemzés és munka készült az elsődleges források alapján már a korai időszaktól kezdve. Mivel egy több évszázadon keresztül működő társaságról van szó, egy idő után az elsődleges és másodlagos források egy időben, egymás „mellett” készültek, így egy fajta „élőtörténelemként” is felfogható a társaság. Tercier források is íródtak a társasággal kapcsolatosan (például szótárak, lexikonok, enciklopédiák). A vizsgált prédikációk szövegei a tenger veszélyei mellett, sokszor kitérnek a „keresztény kereskedő”, „keresztény tengerész” alapgondolatokhoz, valamint Isten, mint útitárs és védelmező témákra a tengereken átutazó emberek, tengerészek lelkének és erkölcsének megtartása és megőrzésének céljából. Van, aki a keresztény kereskedő, míg más a jámbor és körültekintő utazó ismérveit írja meg egy-egy szövegben. Imakönyvek is készültek, melyek a hétköznapi imák mellett hálaadásokat is tartalmaznak, valamint útleírások is íródtak, melyben sokszor kitérnek az általuk meglátogatott területeken élők vallásosságára, vagy legalábbis olyan mértékben, amelyet „megismertek”.  A korabeli útleírások, prédikációk, levelek és a többi felhasznált forrás együttes vizsgálata több fényt vett az Angol Kelet-indiai Társaság 17. századi vallásosságára. Érdekesség – habár nem meglepő – hogy ezen szövegek közt sokszor találhatóak gazdasági témájú prédikációk, amelyekben általában a korszaknak megfelelő 7  merkantilista rendszert írták le, kiemelve az angol expanzió sikerét, amelyet sokszor a római „iga” levetésének is tulajdonítottak.  Különösen fontosak ezek a prédikációk mivel specifikusan a társaságnak, a tengerre, a hosszú utakra és azok veszélyeire íródtak, valamint a messzi földekre, ahol úgy gondolták a keresztény hívők hite veszélybe kerülhet. A szövegek célja, mindenek felett a jó morális élet fenntartása volt és, hogy biztosítsák utazó híveiket, hogy bármilyen szörnyűségben és veszélyben vannak, Isten velük van.  III. Új eredmények:  A disszertációhoz végzett kutatások eredményei az alábbi tézisekben foglalhatóak össze:  1. Az Angol Kelet-indiai Társaság vallásosságának vizsgálata hozzájárul a társaság kevésbé ismert történelmének kutatásához.  2. A 17. századi angol kereskedelmi társaságoknak írt prédikációkon keresztül bemutatásra kerül, hogy milyen fajta lelki- és spirituális támogatást akartak adni a tengerészeknek és kereskedőknek a szerzők, valamint a megbízóik.  3. A kora újkori emberek vallásossága, vallási színtere és hogy az hogyan is alakulhatott egy számukra idegen milieuben.   8  4. Az angol protestantizmus fenntartását – az európai gyökerek után – hogyan valósították, valósíthatták, vagy akarták megvalósítani Indiában és a köztes területeken, a hajókon.  5. A kereskedelem, a prédikációk és a társaság összekapcsolásával és elemzésével bemutatja az újkori vallásosság egyes aspektusait, és hogy hogyan próbálták figyelmeztetni a társaságot arról, hogy az anyagiasság ne térítse el őket a vallástól.  6. A felhasznált 17-18. századi prédikációk, imák, útmutatók, elmélkedések, útleírások és egyéb források részleteinek lefordítása magyarra és analógiába helyezve.  7. A prédikációk sokat merítettek a bibliai hajós történetekből, a tengeri életből, és megpróbálták „személyre szabni” őket. A különböző angol kereskedelmi társaságoknak írt prédikációk és szövegek által láthatóvá váltak forrásaik és a leginkább használt toposzok, gazdasági eszmék és bibliai történetek.   8. A társaságoknak írt vallásos szövegek és útleírások bepillantást engednek a korabeli vallásosság kicsi, de annál különlegesebb metszetébe és abba, hogy hogyan is gondolkodhattak a számukra sokszor új és egzotikus világ lakóiról és vallásosságukról.  9  9.  Az Angol Kelet-indiai Társaság (vallási) mentalitásának dualitása kimutatható a londoni-ázsiai vonalon, a szárazföld és a tengerek között és embereik létének kettősségében.  IV. A témában végzett publikációs tevékenység:  Magyar nyelvű tanulmányok:  1. Harding Noémi: Az Angol Kelet-indiai Társaság kettős vallási mentalitása a 17. században. In: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 30. évfolyam 1-2. szám, METEM, Budapest, 2020. pp. 5-16.   2. Harding Noémi: Az Angol Kelet-indiai Társaság imái. Várható megjelenés helye és ideje: Egyháztörténeti Szemle, Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei, 2023  3. Harding Noémi: 17. századi angol protestáns gondolatok és az Angol Kelet-indiai Társaság. Várható megjelenés helye: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történettudományi Doktori Iskola tanácskozás (2022.05.18) konferenciakötete  4. Harding Noémi: Az Angol Kelet-indiai Társaság keresztmetszetében: Gazdaság és vallás „harca”? Várható megjelenés helye és ideje: POLYMATHEIA, Művelődés- és 10  neveléstörténeti folyóirat, A Kodolányi János Egyetem Folyóirata, 2023 szeptember  Magyar nyelvű recenzió:   5. Harding Noémi: Vallás, mint hatalmi eszköz. Várható megjelenés: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 2023/3-4, METEM, Budapest, 2023 november-december  Angol nyelvű tanulmányok:  7. Harding Noémi: 17th Century Protestant Thoughts and the English East India Company’s Sermons. (17. századi protestáns gondolatok és az Angol Kelet-indiai Társaság prédikációi.) Várható megjelenés helye és ideje: Freeside Europe Online Academic Journal, A Kodolányi János Egyetem Folyóirata, 2023 november  8. Harding Noémi: Sermons and Navigation: 17th Century English East India Company and the Sea. (Navigáció és prédikáció: Az Angol Kelet-indiai Társaság és a tenger.) Várható megjelenés: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 2023/1-2 METEM, Budapest, 2023 augusztus    11  Angol nyelvű recenzió:  9. Harding Noémi: Religion, as a Power Device. (Vallás, mint hatalmi eszköz) Várható megjelenés helye és ideje: Freeside Europe Online Academic Journal, A Kodolányi János Egyetem Folyóirata, 2023 november  Konferencián tartott előadás:  2022.05.18.: „A kereskedő a maga kisebbségében…”: Az Angol Kelet-indiai Társaság és a vallás. Történettudományi Doktori Iskola tanácskozása, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest. 

Az Angol Kelet-indiai Társaság és kettős vallási mentalitása a 17. században

Gulyás Dorottya

  Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar   DOKTORI (PHD) ÉRTEKEZÉS TÉZISEI  Gulyás Dorottya Részvétel és távolságtartás A művészi karrier állomásai Ferenczy Béni életművében    Történelemtudományi Doktori Iskola A doktori iskola vezetője: Dr. Őze Sándor DSc., egyetemi tanár  A bizottság tagjai: Dr. Őze Sándor DSc., egyetemi tanár, a bizottság elnöke Dr. Bank Barbara PhD, belső opponens Dr. Bodonyi Emőke PhD, külső opponens Dr. Bizzer István PhD, a bizottság belső tagja Dr. Mazányi Judit PhD, a bizottság külső tagja Dr. Rozsnyai József PhD, a bizottság titkára Dr. Kovács Imre PhD, a bizottság póttagja  Témavezető: Dr. Kopócsy Anna PhD     Budapest, 2025  1  A doktori disszertáció tézisei  Célkitűzés A dolgozat tárgya Ferenczy Béni szobrászművész életműve. A klasszikus értelemben vett művészmonográfia elkészítése helyett azonban ezúttal a kutatás központi irányát a művészi karrierút feltérképezésében és az azt befolyásoló hatások feltárásában határoztam meg. Vizsgálatom során arra keresem a választ, hogy a családi háttér, a baráti kapcsolatok, az egyéni döntések és választások, illetve a szobrász által követett művészeti elvek együttese miként hatott Ferenczy képzőművészeti megbízásaira, kiállítási lehetőségeire, a hazai kulturális közéletben betöltött hivatalos szerepköreire, mindenkori politikai megítélésére és művészettörténeti recepciójára. Elsősorban tehát azokra a tényezőkre koncentrálok, melyek a konkrét művészeti teljesítményen túl befolyásolták az életpálya alakulását. Ilyen módon teszek kísérletet a társadalomban élő szobrász portréjának megrajzolására.  Források és módszertan Ferenczy Béni művészetével nagyszámú szakirodalom foglalkozik, azonban annak jelentős része a hatvanas években és az azt követő néhány évtizedben keletkezett. A megjelent írások a 2  művészettörténeti feldolgozó munkára jellemzően hagyományos műközpontú elemzésekre és egy-egy alkotói periódus tárgyilagos bemutatására irányulnak. A széles körben elérhető nagyívű feldolgozás azonban elmaradt, az életmű feltárásának mértéke pedig egyenetlenül oszlik el a szobrász egyes korszakai között. Ami a művészi életút egészét illeti, néhány kidolgozottabb résztémát leszámítva a publikált szövegekben jellemzően ugyanazok a kismonografikus terjedelemben összefoglalható toposzok térnek vissza, melyeket még az életmű első interpretálói vetettek papírra. A szövegek keletkezése óta nagymennyiségű írásos dokumentum, levéltári anyag vált hozzáférhetővé, melynek kritikai szemléletű feldolgozására és az életműbe való beépítésére ez idáig nem került sor.   Munkám gerincét a szobrász adattári kutatások során összegyűjtött leveleinek szisztematikus feldolgozása, továbbá a közeli hozzátartozók, ismerősök, barátok és művésztársak által írt levelek, visszaemlékezések feltérképezése adta. Ennek segítségével átfogó képet kaptam Ferenczy Béni széles körű kapcsolati hálójáról, amely a képzőművészeti életen túl az egész korabeli hazai kulturális és politikai szférára kiterjedt. A szobrász alakja szervesen épült be a 20. századi Magyarország eseménydús történetébe, és az ezzel járó kölcsönhatások alapjaiban határozták meg a művészi pályája alakulását. A korszak tágabb körüljárása, az életmű elhelyezése a hazai kulturális élet viszonyrendszerében a hagyományos könyvtári kutatómunka mellett adattári 3  nyilvántartásban fennmaradt iratok, jegyzőkönyvek és többezer korabeli újságcikk áttanulmányozásával valósult meg. A kijelölt megközelítési mód szükségképpen hozta magával a Ferenczy-recepció sajtóanyagokra támaszkodó átfogó ismertetését is, amelyet a terjedelmi megkötések okán 1967-ig, a művész haláláig bezárólag végeztem el. A művész sajtómegjelenéseiben a cenzúra jelenlétét kitüntetett figyelemmel követtem nyomon. Elsősorban az érdekelt, hogy egyes életrajzi adatokat – mint például a tanulmányok és az emigráció külföldi állomásai – az aktuális politikai környezet függvényében miként emeltek ki, vagy toldottak meg hamis információkkal.  A karrierív vizsgálata két fontos pilléren nyugszik. Az életpálya alakulásának objektív analízise mellett ugyanis az elemzés magába foglalja annak felmérését is, hogy a szobrász maga miként értékelte és élte meg a hazai művészeti élet alakulását, saját sikereit, kudarcait, művészeti lehetőségeit és anyagi helyzetét. Ennek feltérképezéséhez a Ferenczy Béni által írt levelek, interjúk és visszaemlékezések nyújtottak segítséget. Az elsődleges források fölhasználása során – azok személyes és mélyen emberi természete miatt – törekedtem a kritikai attitűd alkalmazására, a bennük foglalt információk leellenőrzésére, szükség esetén felülbírálására.  Az életút részletekbe menő rekonstrukciója már terjedelmét tekintve is sokszorosa annak az adatmennyiségnek, 4  amit a Ferenczy-szakirodalom eddig elérhetővé tett számunkra. Az elvégzett munka pedig lehetőséget teremtett arra, hogy a karrierív mozgatórugóit keresve érdemi következtetéseket vonjak le.  A disszertáció főbb tartalmi egységei és azok problémafelvetései Alapvetően jól körülírhatók azok a tényezők, melyek a konkrét művészeti teljesítményen túl hozzájárultak a szobrász szakmai sikereihez, illetve kudarcaihoz. A dolgozat felépítése kronologikus, az egyes fejezetek azonban különböző problémakörök kidomborítására fókuszálnak.  Az első fejezetekben a sajátos művészi nevelés és a nepotizmus különböző megnyilvánulási formáinak az életműre gyakorolt hatását kutatom. Miként alakult a Ferenczy-gyerekek pályaválasztása, milyen előnyökkel és hátrányokkal járt a veleszületett tehetség felvállalása és megélése? Milyen szabályok mentén formálódott a család belső alkotói közössége és mekkora arányban befolyásolta a fiatalok művészi indulását az édesapa által nyújtott szellemi, financiális és kapcsolati tőkét is felsorakoztató támogatás? Elsősorban ezekre a kérdésekre kerestem a választ. A művészeti képzés állomásainak rekonstruálása során pedig arra voltam kíváncsi, hogy a mecénás apa figurájának hatásán túl kik és milyen úton támogatták, befolyásolták az ifjú szobrásznövendéket. Továbbá arra, hogy ezek a családi kapcsolati hálón keresztül elérhető lehetőségek mennyiben tértek el attól a 5  gyakorlattól, amely Ferenczy Béni kortársainak művészi indulását általánosságban jellemezte.   Ferenczy Béni művészi pályája különösen szerencsés csillagzat alatt vette kezdetét. A festőóriás apa személye, a kiemelkedő kulturális közeget biztosító családi légkör és nagybányai festőiskola közelsége egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy testvéreivel együtt kivételes lehetőségekben részesülve merüljön el a modern művészet gyakorlati és elméleti ismereteiben. Művészi indulását elsősorban a Ferenczy-név kitüntetett státusza, illetve kedvezően alakuló kapcsolati hálója befolyásolta. Ismerősei révén gyorsan otthonra talált a budapesti művészeti életben, a magyar kultúrtörténet azon rövid periódusában, amely nyitottsággal fogadta az avantgárd művészeti mozgalmak hazai megnyilvánulásait. Édesanyja által indukált baloldali beállítottsága, bennfentes kapcsolata a Szépművészeti Múzeum munkatársaival és a Vasárnapi Kör tagjaival, illetve az általa képviselt művészeti irányok egyaránt közre játszottak abban, hogy a Tanácsköztársaság napjai alatt Ferenczy Béni fiatal kora ellenére meghatározó helyet szerzett magának a művészeti élet irányítói között. Ez a rövid korai csúcspont politikai súlya okán az életút egészére meghatározó hatást gyakorolt.  Az 1910-es években a fiatal szobrászban még aligha tudatosult, hogy a Ferenczy név milyen kivételes helyzetet biztosít számára a magyar művészeti életben. A kommün bukását követő 6  emigrációs időszakban azonban neki is meg kellett birkóznia a névtelen művész mindennapos megélhetésért folyó küzdelmeivel. A korszak vizsgálatánál a hangsúly átkerül az idegenből érkező szobrász általános nehézségeinek, munka- és kiállítási lehetőségeinek taglalására. Mivel dolgozatomban Ferenczy karrierútját elsősorban a magyarországi művészeti szcéna viszonyrendszere felől vizsgálom, a külföldön töltött évek feltérképezése során a korábbi kutatásokkal szemben a szobrász és az anyaország kapcsolatára helyezem a hangsúlyt. Az életmű két világháború közé eső periódusát ily módon az egzisztenciális gondok ellenére hazatérési vágyát mindinkább későbbre halasztó, válaszútjai között őrlődő művész oldala felől közelítem meg.   Ferenczy Béni az emigráció állomásait tekintve tipikusnak mondható utat járt be, hiszen a Felvidék városai, Bécs, Berlin és Moszkva egyaránt kedvelt célpontoknak számítottak a hazáját elhagyó baloldali értelmiség köreiben.  Bár az 1926-os hazavándorlási hullám őt is lázba hozta, a Horthy-rendszer felé irányuló ellenszenve és a magyarországi művészeti munkák kilátástalansága folyamatosan hátráltatta abban, hogy hazatérési vágyát tettekre váltsa. Az emigráció időszakát segítő ismerősök – az 1919-ben hatalmon lévő magyar kulturális elit tagjai, illetve az általuk megismert bécsi baráti kör – nagyban hozzájárultak azokhoz a művészeti megbízásokhoz, melyekben a szobrász részesült a kint töltött évek alatt. Ennek ellenére nem sikerül elérnie azt a kitörési pontot, amely elhozta volna számára a 7  nemzetközi karrier kiteljesedését. Az osztrák művészettörténet elsősorban a Schiele-síremlék készítőjeként tartja számon a nevét. A Szovjetunióban eltöltött négy év személyes tapasztalatai alapjaiban változtatták meg a keleti nagyhatalomhoz fűződő viszonyulását, ami nagyban befolyásolta a Rákosi-korszak totális diktatúrája alatt meghozott későbbi döntéseit.  Ferenczy csak 1938 után, Ausztria annektálását követve tért vissza végleg Magyarországra. A második világháború évei alatt a hazai sajtóorgánumokban hol az arisztokratikus Ferenczy-család nyugaton karriert építő, immár érett művészként jelentkező kiemelkedő sarjaként szerepelt, hol a kommunista éra egykori kegyeltjeként, akinek szovjet kapcsolatai hatják át alkotói pályáját. A német megszállás alatt feleségével együtt a civil zsidómentés tevékeny résztvevői voltak. A szobrász ebben az időben került közeli kapcsolatba Szent-Györgyi Albert körével. Ugyan a direkt politikai szerepvállalás ekkor már távol állt tőle, a háború utáni években ismét vezető pozíciókat töltött be a művészeti életben. Helyet kapott a frissen megalakult Művészeti Tanácsban és kinevezték a Képzőművészeti Főiskola szobrász-tanárává. Az 1949 után kiépülő szovjet típusú rendszerrel azonban elvi összetűzésbe került, aminek következtében menesztették állásából az akkor már hatvanadik életévében járó művészt.   A képzőművészeti élet peremére szorított szobrász a sztálini diktatúra árnyékában elsősorban egyházművészeti 8  munkákból és könyvillusztrációs feladatokból tartotta fönn magát. A nélkülözés időszaka azonban csak néhány évig tartott. Bár a művész tragédiákkal tűzdelt életét hangsúlyozó ismeretterjesztő írások előszeretettel festik le az 1950-es éveket egy, a szobrász számára gyötrelmes, anyagi terhekkel sújtott időszaknak, nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy 1955-re neve ismét a legfoglalkoztatottabb, legtöbbet kereső művészek között szerepelt. Történt mindez anélkül, hogy megkötötte volna azokat a kompromisszumokat, melyeket a korszak kultúrpolitikája várt el szobrászaitól, akik számára evidenciaként kínálkoztak a különböző politikai emlékművek vagy monumentális munkásábrázolások készítésére irányuló feladatok.  Az 1938 és 1956 közé eső időszakot tárgyaló fejezetekben arra teszek kísérletet, hogy körbejárjam azt a rendkívül hullámzó viszonyrendszert, ami a szobrászt és az őt körülvevő hazai kulturális teret jellemezte. Az életműhöz tapadó toposzok árnyalása érdekében igyekszem kategorikusan sorra venni a mester által betöltött pozíciókat, a kapott állami megbízásokat és kitüntetéseket. Emellett fontosnak tartom nyomon követni azt is, hogy a sajtó és a kortárs művészeti irodalom Ferenczy alakjához való viszonyulása miként alakult, változott ezekben az években.  Az 1956-os forradalom kudarca a Nagy Imre-féle politika közvetlen támogatójaként mélyen megrendítette, ami nagyban hozzájárulhatott az egészségi állapotában beállt drasztikus 9  változáshoz. A művész szervezetét 1956 novemberében megtámadó agyi érkatasztrófával vette kezdetét az életmű utolsó, betegséggel terhelt fejezete. A dolgozat befejező szakasza a balkezes korszak alkotói tevékenységének ismertetésén túl kiterjed az 1956-1967 között működő kulturális sajtó és művészeti irodalom Ferenczy-recepciójának bemutatására is.  Ferenczy életének utolsó, betegség által korlátozott, de alkotásban gazdag évtizede a forradalom leverése utáni művészi újjászületés szimbolikus példája, amely meghatározó helyet foglalt el a korszak kulturális életében. Élete diadalmenetek és hullámvölgyek folyamatos váltakozásával telt, betegsége után azonban a személyéhez és művészetéhez való hozzáállás is sokat változott. A politikai nyomással dacoló, független szellemű, önálló művészi elveket valló tanárral ellentétben a beszédképességétől és jobbkeze alkotóképességétől megfosztott, főként virágcsendéleteket festő idős mester már nem szúrt szemet a hivatalos művészeti élet irányítóinak. Egészségügyi állapotából következően elvárásokat sem támasztottak személyével szemben. A kádári konszolidáció és a megváltozott külpolitikai helyzet jegyében a hivatalosan elfogadott stiláris keretek kibővültek, és a művészeti irodalomban is újraéledt korábbi nyugati művészeti hatások és kapcsolódások taglalása. A hatvanas évek kulturális változásai ily módon lehetővé tették, hogy Ferenczy Béni addigi életműve elfoglalja helyét az őt megillető helyen, a modern szobrászat Aristide Maillol által fémjelzett mediterrán ágának 10  hazai képviselőjeként. A mester alakja ezáltal élete utolsó évtizedében egy különleges kanonizáción ment keresztül, melyben egyszerre volt jelen az addigi életműnek kijáró méltó tisztelet megadása és a személyes tragédiából a művészet által kilábaló alkotó kultusza.   A dolgozat fejezetein végigfutó irányelv – amely a Ferenczy-életművet jellemző művészeti eredményeket és kudarcokat veszi sorra – szükségszerűen vezet el minket „a művészi siker” fogalmának felettébb ingoványos terepére. Jóllehet a művészek kortárs kritikája, kitüntetései és anyagi elismerései önmagukban nem sokat jelentenek a művészettörténet számára, mégis alapjaiban határozzák meg a karrierút alakulását és a megvalósult alkotások körét. Minden életmű a saját korában jön létre, annak viszonyai befolyásolják. A megszülető művek számtalan körülmény – egzisztenciális lehetőségek, esztétikai ízlés, kulturális közeg és politikai elvárások – együttes hatására realizálódnak, és ez nem csupán a megrendelésre készített, de a saját elgondolás alapján fogant képzőművészeti alkotásokra is érvényes. Éppen ezért dolgozatomban az életút mozgatórugóinak feltárása mellett központi szerepet kap annak a viszonyrendszernek a bemutatása is, ami a művészi karrier és az oeuvre között áll fönn.    11  Publikációk az értekezés témakörében  Könyv  „Balkezében is elfér a világ” Ferenczy Béni utolsó alkotókorszaka. Budapest, Ferenczy Család Művészeti Alapítvány, 2017.  Tanulmányok Útmutatás a Mungóknak. – Ferenczy Károly hatása gyermekei művészi indulására. Ars Hungarica. 47. 2021. 1. sz. 75–92.  „Aztán vajon tanár vagyok-e még?” – Ferenczy Béni tiszavirág-életű főiskolai pályafutásáról. In: OPUS MIXTUM VI. – Tanulmányok a Fiatal Művészettörténészek VI. Konferenciájáról. A CentrArt Egyesület évkönyve. 2020. 137–147. URL https://issuu.com/centrart/docs/opus_mixtum_vi  Munkában elmerülő lélek – Ferenczy Noémi-kiállítás Szentendrén. Hitel, 33. 2020. 4. sz. 96–106. „Balkezében is elfér a világ” – Ferenczy Béni utolsó alkotókorszaka. Magyar Szemle, 29. (Új folyam) 2020. 1–2. sz. 6–25. "The whole world fits into his left hand…" – The Last Artistic Period of Béni Ferenczy. Hungarian Review 10.  2019. No. 6. 103–124. Erős nők és játszó fiúk – Őstémák Ferenczy Béni érett korszakából. Új Művészet Online, 2018. október 16. URL http://www.ujmuveszet.hu/2018/10/eros-nok-es-jatszo-fiuk/  12  Cat. 83. Béni Ferenczy: Jeune homme, 1919. In: Chefs-d’œuvre de Budapest. Dürer, Greco, Tiepolo, Manet, Rippl-Rónai. Kiállítási Katalógus. Paris, 2016. 190. Béni Ferenczys Wiener Jahre. | Ferenczy Béni bécsi tevékenysége. In: 6 Ungarn im Hagenbund: Ausstellung mit Kunstwerken aus österreichischen Privatsammlungen und der Ungarischen Nationalgalerie. | A Hagenbund magyarjai: Képzőművészeti kiállítás osztrák magángyűjtemények és a Magyar Nemzeti Galéria együttműködésével. Kiállítási Katalógus. Szerk. BAJKAY Éva. Bécs / Győr, Balassi Intézet–Collegium Hungaricum / Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, 2015. 74–91. Ferenczy Béni estéje – A balkezes korszak szobrászati alkotásai.  In: Studia Comitatensia 33. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból. Szerk. MAJOROSSY Judit. Szentendre, Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2014. 67–90. „A művészet csillagos ege” – Maillol és a görögség szerepe a modern magyar szobrászatban. | “The starry sky of art”. The role of Maillol and Greek culture in modern Hungarian sculpture. In: Rippl-Rónai – Maillol: Egy művészbarátság története. | The Story of a Friendship. Kiállítási Katalógus. Szerk. FÖLDI Eszter. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, 2014. 134–167.   Egykezes szobrok. Művészet a stroke után – Neuropatológiai kutatások helye és miértje Ferenczy Béni utolsó alkotókorszakának feldolgozásában. Artmagazin 11. 2013. 6. sz. 46–50. Szobrászat a magyarországi művésztelepeken a XX. század elején. In: Táguló horizont. Tanulmányok a fiatal művészettörténészek marosvásárhelyi konferenciájának előadásaiból. Szerk. KOVÁCS Zsolt–ORBÁN János. Marosvásárhely / Kolozsvár, Maros Megyei Múzeum / Erdélyi Múzeum-Egyesület / Entz Géza Művelődéstörténeti Alapítvány, 2013. 199–212. 

Részvétel és távolságtartás : A művészi karrier állomásai Ferenczy Béni életművében

Athamneh Islam

Roman Nymphaea in the East – Origin, Development, and Cultural Resource – study case: Nymphaea located in Jordan

Keppinger Boglárka

A facultas a kánonjogban, a Decretum Gratiani-ban alkalmazott jelentési formák tükrében

Chlela Carla

Medieval Rural Settlements in North Lebanon 12th and 13th centuries

Not a member yet