Kecskeméti, Gábor

Szekler, Enikő

Hungarian

Repository of the Academy's Library

EGY PÁZMÁNY-EXEMPLUM FILOLÓGIAI HÁTTERE ÉSINTERTEXTUÁLIS KAPCSOLATAIPázmány A buja fajtalanságnak veszedelmességérűl szóló prédikációjában „a régi-ek”-re hivatkozva olvasható az a történet, amelyben egy szűzlány akként kerüli el a megbecstelenítést, hogy a vele erőszakoskodó katonának sebezhetetlenné tevő kenő-csöt ígér, amelynek kipróbálására saját nyakát ajánlja fel, és így inkább a halált választ- ja, semmint a gyalázatot. A cselekményt egy „pogány császár” a kereszténységtől a leányteltántorítani kívánó parancsa indítja el. Pázmány margójegyzete forrásként a követ-kezőket adja meg: „Niceph. lib. 7. cap. 13., Cedrenus, alii.”1 Káldi Györgynél, a Böjt harmadik vasárnapjára írott harmadik prédikációban, csak az első forráshelyrehivatkozva szintén van egy – bizonyos cselekményelemekben eltérő – változat.2A mindkét katolikus szónok által megnevezett Niképhorosz nem lehet a konstantinápolyi pátriárka (758–829), mert az ő történelmi műve, az egyéb-ként is csak a 602–769 közötti évekről szóló Hisztoria szüntomosz (Breviarium historicum) nincs könyvekre tagolva. De Niképhorosz Grégorasz (1295 k.–1360 k.) bizánci író Hisztoria Rómaikéjáról (Historia Byzantina) sem lehet szó:a hivatkozást ellenőrizve megállapítható, hogy ott, a II. Andronikosz császársá-gának végét ismertető fejezetben3 a történetnek nyoma sincs, sőt azt az egész 1  PÁZMÁNY Péter Összes munkái, a budapesti kir. m. Tudományegyetem megbízásából egybe gyűjti és kiad-ja ugyanazon egyetem Hittudományi Kara, magyar sorozat, I–VII, Bp., 1894–1905, VI, 453; vö. PÁZMÁNY Péter, Válogatott prédikációk, szerk. HARGITTAY Emil, Bp., PPKE, 2010 (Pázmány Péter Válogatott Művei, 1), 153 (a forráshivatkozást a központozással értelmeztük).2  „Azt írja Nicéphorus; hogy Diocletianus idejében, a Pogányok egy szép Szüzet fogtak-meg Euphrasiat, az igaz Hitröl el akarván hajtani. De látván, hogy inkább akarna meg-halni, hogy sem el-hajlani, a’ bor-délyba küldötték: ki az Istent azon kérte, hogy útat mutatna néki, mellyel az Ördögöt meg-chalhatná, és a’ Szüzességhez a’ Mártyromságot-is meg-nyerhetné. Midön azért egy ifiú a’ bünre kisztetné, azt mondotta néki; hogy, ha Szüzességében meg-óltalmazza, olly mesterségre taníttya, hogy semmi fegy-ver meg nem fogja; és hogy el-hidgye, elsöben is ö rajta próbállya-meg. Engede az ifiú a’ Szüznek: ki, viaszszat és olajt egyelítvén öszve, a’ nyakát meg-kené, és azt mondá az ifiúnak, hogy valamint lehetne úgy vágná a’ nyakát, és meg-látná az orvosságnak erejét. Hün az ifiú a’ Szüznek, és egy chapásban el-üt-vén a’ fejét, Mártyrrá tévé. És így az Ördög, a’ maga határán gyözettetett-meg; ki a’ Szüzet azért vettette volt a’ bordélyba, hogy mind a’ Szüzességnek ’s mind a’ Mártyromságnak koronájától meg-fosztaná. Igy kell a’ tromfot tromfal ütni; és a’ chalárdot meg-chalni.” RMNy 1509, 427; a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének példányát használtuk.3  MPG CXLVIII, 453–456.KECSKEMÉTI GÁBORSZEKLER ENIKŐ244 p Kecskeméti Gábor — Szekler Enikőmunkából sem sikerült előkeríteni. Így csakis Niképhorosz Kallisztosz Xantho-pu losz 13–14. századi bizánci egyháztörténész Historia ecclesiasticája marad, amelynek megjelölt helyén csakugyan megtalálható az exemplum.4Pázmány másik megnevezett forrása Geórgiosz Kedrénosz (11–12. sz.) bizánci kró nikakompilátor Szünopszisz hisztoriónja (Compendium historiarum a mundo condito usque ad annum 1067). A szűz története a Diocletianus uralkodása idején történtek között olvasható nála.5 A „pogány császár” tehát (amint Káldinál olvasható is) Diocletianusszal azonos, a cselekmény helyszíne pedig alkalmasint Nikomédeia, mert egy itt nem idézett jelenetben – mind Niképhorosz, mind Kedrénosz szerint – a leány a bebörtönzött helyi püspöktől, a később vértanúként szintén lefejezett Anthimosztól kér és kap lelki támaszt.Az „alii” nem csak egy további szerző, hanem egy olyan gyűjtemény is lehet, mint Laurentius Beyerlincké, amelyben a Káldiéval és a Pázmányéval megegyező Niképhorosz-hivatkozással és a Lange-féle latin fordítás pontos idézésével van meg az exemplum.6A diocletianusi keresztényüldözés mártírexemplumát a kora újkori humanis-ták a 14. századi eseménytörténetbe is transzponálták. Salomon Neugebauer lengyel történeti munkájában olvasható, hogy amikor Łokietek Ulászló lengyel 4  Migne görög patrológiai sorozata a görög szöveg mellett Johann Lange (1503–1567) sziléziai humanista (ADB XVII, 638–639; kapcsolatrendszeréről újabban: LAKATOS Bálint, Pannoniae luctus – egy huma-nista antológia és a törökellenes Habsburg–lengyel összefogás kísérlete, 1544, ItK, 2008, 259–286, 274–275) latin fordítását közli egy 1630. évi párizsi kétnyelvű kiadás alapján. Innét idézzük a szöveg-helyet (MPG CXLV, 1231): „Atque ubi iam in eodem est conclavi cum improbo iuvene clausa, techna quadam illum circumvenit. Veneficam se esse profitetur, mercedemque ingentem conservatae pudi-citiae pollicetur, quae eum a morte conservet: pharmacum scilicet, quo ille perunctus, in bellorum certaminibus et praeliis nullo prorsus telo aut ferro violari aut confici posset. Quod si de tali remedio, inquit, periculum facere vis, illico id tibi manifesto exhibebo. Ille id statim parari permittit. Tum illa vere sapiens, ceram oleo liquefactam, manibusque subactam collo suo circumcirca inungens illinit: quod ubi perfecit, petere eum iugulum suum ense quibus posset viribus adacto, remediique eius vim et efficaciam experiri iubet. Atque ille quam potuit validissime ensem in eam demisit, ac beatum illius caput ictu uno resecuit.”5  A Tübingenben képzett és az augsburgi Hieronymus Wolffal meg a bázeli Johannes Oporinusszal is kap-csolatban álló Guilielmus Xylander (1532–1576) heidelbergi professzor (ADB XLIV, 582–593) 1566-banbefejezett latin fordításában (MPG CXXI, 507–508): „Eodem tempore sacra quaedam mulier atque admiratione digna, pulchritudine formae insigni, et quae virginitatem servasset, comprehensa ac multis tyrannorum ut daemonibus sacrificaret tormentis frustra tentata, militi cuidam ad concubitum dedita est, ea conditione ut si eum non admitteret, capite plecteretur. […] Inclusa in domo cum milite rogavit eum ut sibi parceret, dignam recepturus mercedem. Se enim esse medicam, ipsique medicamentum praebituram quod mortis foret amuletum: nam eo inunctum in bellis fore invulnerabilem. Utque eius rei periculum facere posset, rogavit ut sibi eius medicamenti conficiendi potestatem faceret. Id cum miles admodum laetus permisisset, illa ceram oleo permiscuit atque subegit, colloque suo ea re inuncto militem omni robore ferire iussit, vim medicamenti experturum. Ita miles valido gladii ictu illato venerandum caput statim amputavit; atque illa victa adversariorum malitia, martyrii coronam castitatis corona auxit.”6  Laurentius BEYERLINCK, Magnum theatrum vitae humanae, Köln, 1631, M 638.Egy Pázmány-exemplum filológiai háttere és intertextuális kapcsolatai p 245király (1306–1333) litván és orosz segédhadakkal Brandenburgba vezetett had-járatot, a kegyetlen csapatok „magnam hostium caedem fecerunt, matronas ac virgines contumeliose constuprarunt, delubra atque templa passim profanarunt, diripuerunt, et incenderunt. Memoratur autem ea in expeditione praeclarum Monachae cuiusdam facinus, quae capta a Lithuano quopiam, cum ad stuprum traheretur, rogauit eum, ne sibi vim faceret: mercedis autem loco promisit, se eum edocturam esse, qui corpus eius vulnerari nullo vnquam ferro posset. Quod cum discere ille percuperet, iugulum ei puella praebuit, vt in se eius rei periculum faceret. Credulus ille stricto gladio caput eius amputauit. Sic illa barbari libidinem elusit, stuprumque honesta morte euasit.”7 A szövegből jól kivehető, hogy a bran-denburgi apáca története egyértelműen a Xylander-féle Kedrénosz-fordítás alapján jött létre. És ennek a változatnak is lehettek magyarországi olvasói a 17. század ele-jén. Paulus Tartzianus besztercebányai lutheránus lelkész Lőcsén, 1622-ben meg-jelent prédikációjában8 utal a brandenburgi zárdaszűzre, aki Vladislaus Locticus kegyetlen zsoldosától megóvta erényeit.9 Tartzianus valószínűleg nem ismerte az ókeresztény szüzsét, ezért gyanútlanul hivatkozhatott a megújított adaptációra. Fi-gyelemre méltó, hogy a Brandenburgba lokalizált történetet viszont „ismert”-nek nevezte, ezért részletesen nem is idézte fel. Esetleg ő maga hivatkozott volna rá már egy korábbi alkalommal, ezért számított a gyülekezet ismereteire? Vagy arról van szó, hogy az élőszóban részletesen elmondott történetet a prédikáció nyomtatott változata számára hagyta kidolgozatlanul, esetleg a szóbeli előadáshoz használt váz-latában olvasható állapotban?Akármint áll a dolog, világos, hogy lényegében minden Pázmány-exemplum esetében hasonló forrásfeltáró aprómunkára van szükség, a bizonyosságok és a lehetőségek részletes mérlegelésével. Ezért lesz korszakos teljesítmény a prédiká-ciók majdani kritikai kiadása,10 főként a jegyzetapparátust tartalmazó kötetek megjelentetése. És ezért nehéz a munka elkészültének időpontját ma még megbe-csülni is.17  Salomon NEUGEBAUER, Historia rerum Polonicarum, concinnata et ad Sigismundum tertium Poloniae Sueciaeque regem usque deducta libris decem, Hanau, 1618, 189.18  RMNy 1280. A prédikációt részletesen elemzi: KECSKEMÉTI Gábor, SZEKLER Enikő, A magyarországi né-met nyelvű halotti beszédek kutatásának helyzete és egy korai szöveg tanulságai, ItK, 2008, 71–91. 19  „Wie eine züchtige Kloster Jungfraw in der Marck Brandenburg wider die grausammen knechte Vladislai Loctici ihre zucht ehr und keuschheit gerettet/ ist bekandt.” (B3v.) Első kísérlet a részletes analízisre: SZEKLER Enikő, Egy 17. század eleji lutheránus prédikációs exemplum tárgytörténeti háttere = Miskolci Egyetem Doktoranduszok Fóruma, Miskolc, 2008. november 13.: Bölcsészettudományi Kar szekciókiadványa, szerk. SZŐKE Kornélia, Miskolc, Miskolci Egyetem Tudományszervezési és Nemzet-közi Osztály, 2009, 27–28. 10  HARGITTAY Emil, A Pázmány kritikai kiadás = HARGITTAY Emil, Filológia, eszmetörténet és retorika Páz-mány Péter életművében, Bp., Universitas Könyvkiadó, 2009 (Historia Litteraria, 25), 11–18. 

Egy Pázmány-exemplum filológiai háttere és intertextuális kapcsolatai

http://real-eod.mtak.hu/14635/1/243_246_Kecskemeti_Szekler.pdf

Egy Pázmány-exemplum filológiai háttere és intertextuális kapcsolatai

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

Repository of the Academy's Library