A 2005-ben befejezett munka során széles kisérleti háttere, különböző sejtes modellekre alapozva szisztematikus munkával igazoltuk az un "membrán szenzor" hipotézis univerzális érvényességét. A stresszfehérje (molekuláris chaperon) válasz sejt- és molekuláris hátterének egy teljesen új aspektusát tártuk fel, amikor is a stresszválasz primér jelképző funkcióját nem a proteotoxicitás, hanem a membránok lipidfázisa által kontrolált állapotváltozások látják el. A membránok lipid-lipid ill. lipid-fehérje kölcsönhatásaiban ("molekuláris kapcsolók") stressz (pld. magashőmérséklet) által kiváltott változásokat a membránok fehérje és lipidösszetételének ill. mikrodomén szintű finomszerveződésének szintjén követtük. Igazoltuk a stresszfehérjék lipidmediálta kölcsönhatásait. Kutatásaink újgenerációs gyógyszerek (pld. hidroximsavszármazékok) kifejlesztését alapozták meg. Ezek a stresszfehérje szintézis megfelelő kontrolljával olyan patológiás állapotok gyógyítását teszik lehetővé, mint a 2. típusú diabétesz, vagy a neurodegeneratív betegségek. | Based on broad experimental approaches and different cellular models in the course of the realization of this OTKA project we provided evidences on the universal validity of the ?membrane sensor? hypothesis. We explored a novel aspect of stress protein response by highlighting those conditions (mild heat stress, membrane defects in disease states, aging, etc.) under which the primary cellular stress sensing mechanism operates by subtle, lipid-phase controlled membrane alterations, rather than by massive proteotoxicity (severe stress). Membrane changes induced by various stress conditions (likely governed by lipid-lipid and lipid-protein interactions) were systematically monitored by real-time single molecule microscopy and coupled to the downstream signaling pathways, leading ultimately to hsp transcription. We have shown, that stress proteins are capable to transport and translocate to the lipid phase of membranes. Our investigations opened the door for the development of a new-generation of drugs. There mode of action is linked to the normalization of dysregulated stress protein response in disease states, like type2 diabetes or neurodegenerative diseases
