Pénzes, Zoltán

Pénzes Zoltán

University of Szeged

81 reszténység állanak egymással szemben. A hivatásszerű küldetést teljesítő dinasztia emberfeletti magasságba emelkedik alattvalói felé. Tagjai osztozkodnak az ország területén és a trónöröklés kötetlensége folytán a korona felé is kinyújtják kezüket Az Árpádház az európai dinasztiák egyenrangú tagja; aktív külpolitikát folytat és királyi rokonai érdekében beavatkozó hadjáratokat is visel. Az új környezetben, po-gányság és kereszténység sodrában születik meg a nemzetté alakuló magyarságnak sajátos alkotmánya. Az alkotmányfejlődés és nemzettéválás nem különálló jelenségek, hanem szételemezhetetlen folyamatai történetünknek. Az aktuálitás erejével hat a nemzetiségi kérdésnek a probléma gyökeréig hatoló tárgyalása. A középkori Hungária többnyelvű és többerkölcsű ország, amelyet minden lakosa édesanyjának tekint. A közös édesanya nem tesz különbséget gyermekei között, mindegyiket egyformán sze-reti. Idegenek alatt sohasem a hazai kisebbségeket értették, hanem a más államte-rületről származókat. A könyv végén a magyar nemzetfogalom tartalmának megha-tározását és a középkori magyar lélek elemzését olvashatjuk. A nyelv és nemzet kö-. zött szoros összefüggés van. A nemzetfogalomnak a magyar föld, nyelv, szokások és jótulajdonságok tudata ad tartalmat. A középkori magyar lelket mélyen áthatja ez a történeti tudattal egybeforró hivatástudat: Kelet népét Isten azért rendelte Nyugat-határára, hogy őseitől örökölt harcos erényeinek birtokában védőbástyája legyen a kereszténységnek. A tudós alapossággal és írói készséggel készült könyv nagy nyeresége irodal-munknak.« Szakember és művelt közönség sokat meríthet belőle történeti látóköré-nek szelesítesehez. Kívánatos volna, hogy e könyv minél szélesebb körökhöz utat találjon és eredményei arra hivatottak tolmácsolásában megtermékenyítsék történet-tudatunkat ; mélyebbé, tudatosabbá és magyarabbá tegyék a magyarságról szóló i s - ' mereteinket. Eperjessy Kálmán. Szeliánszky Ferenc: A hibakutatás neveléslélektani problémái. I. kötet 1938. Közlemények a Szegedi Ferencz József-Tud, Egy. Ped.-Lélektani Intézetéből. 26. szám. — intelligencia és iskolai teljesítmény. Szeged. 1938. Különlenyomat a szegedi m. kir. áll. Baross Gábor gimn. 1937/38. évi értesítőjéből. Örvendetesen gazdagodó neveléstani irodalmunkban szerzőnek ez a tanulmánya az első, amely a hibakutatás rendszeres vizsgálatával foglalkozik és nyomatékosan mutat rá neveléslélektani vonatkozásaira. Ranschburg, Schiller Pál, Boda István mű-veiben vannak gazdag utalások a hibalélektan sok általános problémájára. Beke Manó, Habán, Szenes és Wáldapfel dolgozataiban a mennyiségtani tanuló-hibák sajátos ter-természetéröl találhatunk a tanítástan szempontjából értékes adatokat. De azzal a fi-gyelemreméltó szándékkal, hogy neveléslélektani jelentőségét feltárja, Szeliánszky nyúlt hozzá először a hibakutatás széleskörű problematikájához. Tanulmányának első részében az általános hibakutatás feladatával foglalkozik a fejlődés mozzanatainak szemmeltartásával és arra törekedve, hogy „a hibakutatás neveléslélektanilag elfogadható rendszerét" alapozza meg. A gyakorlati eljárás kívá-nalmainak megfelelően azzal szélesíti ki a hibakutatás területét, hogy a Weimer— Kiessling-féle pszihés hibaanyag helyett minden helytelen teljesítményt vizsgálat alá vesz. A hibát életrehívó okokat a teljesítés alatti „sajátos feszültséget keltő és így dinamikusan működő" okokban, nem a diszpozicionális hibahajlamosságban látja. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a hibás-teljesítmények létrejöttében sokkal na-o gyobb szerepe van a diszpozicionális hajlamosságnak, mint amekkorát szerző tulaj-donít neki, bár egy helyen (74. old.), A, hibák individuálizálása c. szakaszban rá-82 tapint jelentőségére. Hiszen éppen Kiessling — akinek elgondolásaira támaszkodik — állapítja meg a német lélektani társaságban nemrég tartott előadásában*), hogy „van egy sajátos hibás-teljesítményekre vezető, örökölhető diszpozíció, amelyet képességein-ken alapuló, különböző pszihofizikai alapfunkciók határoznak meg". Ennek a szem-lélésmódnak gyakorlatilag is rendkívüli jelentősége van, mert — Kiessling szerint — csak így lehet szoros korrelációt találni a hibafajták és jellemvonások között, ami a hibás-teljesítmény személyiség- és jellemdiagnosztikai fontosságát bizonyítja (i. m. pp. 33.) Ez a kauzális probléma azonban végeredményben nem hat ki szerző további gondolatmenetére, amely a kutatásai alapjául szolgáló Wcimer-féle hibafajták alkal-mazásához és a nem pszihés természetű hibás-teljesítményeknek csoportosításához vezeti (1. 39. old.). Tanulmánya második, bővebb részében- a „felépített rendszer gyakorlati alkal-mazhatóságával az ezirányú kezdeményezés jogosultságát" igyekszik beigazolni. Na-gyon indokoltnak tartjuk azt az óvatosságát, amellyel a hibás-teljesítmények diag-nosztizálását végzi, mert valóban ennek „lehetőségén és valószínűségén múlik a hiba-kutatás neveléslélektani rendszerének sikere, értéke és haszna is". Ebben a vonatkozásban legjellemzőbb megállapításai: a hibaforma a pszihés hiba szemlélhető képe, különféle hibák jelentkezhetnek ugyanabban a külső formá-ban. A hibaforma poliszimptomatikus, a hibafajta monoszimptomatikus. Csak mód-szeres és milyenségi eljárás teheti monoszimptomatikussá az észlelt hibaformákat. Gyakorlati hibakutatását a mennyiségtan körében végzi A teljesítmények rész-ben írásbeli dolgozatok voltak, részben szóbeli beszámolás alakjában folytak le. Előbbieket nem találja kizárólagosan alkalmasaknak a hibák minősítő vizsgálatára, csak a „hathatósabb, biztosabb és helytállóbb" szóbelivel kiegészítve. Főbb nevelés-lélektani vonatkozású eredményei, amelyek szélesebbkörű érdeklődésre is számot tarthatnak, ezek: Valamennyi hibafajta között a Weimer-féle hibakategóriákból a per-szeverációnak és a hasonlóságnak van kiemelkedő szerepe. „Lenyűgöző hatású" köz-tük a Ranschburg-féle gátlás, amely szerzőnk szerint is a hibalélektannak sarkalatos törvénye. Értékesek azok a részek, melyeken az egyes hibafajták száma és a meny-nyiségtanból felmutatott előmenetel, valamint az intelligencia közötti korrelációra vi-lágít rá. Ennek a korrelációnak felderítése kedvéért gondos és részletes értelmesség-vizsgálatot végzett a szegedi Neveléslélekfani Intézetnek módosított Termann-soro-zatával. Szempontjait és eredményeit idézett második tanulmányában — Intelligencia és iskolai teljesítmény — dolgozta fel. Azt találta, hogy a tanulók képességei és is-kolai teljesítményei között elég j'ó a megegyezés és hogy az iskola nem ítéli meg általában helytelenül a tanulók tehetségét és szorgalmát. Ami a hibás-teljesítmények és az értelmesség közti korrelációt illeti, ahhoz a neveléslélektanilag fontos tapasz-talathoz jut, hogy „minél értelmesebb és felkészültebb a tanuló, annál több a pszi-hés hibák száma" egyéb hibafajtákhoz képest. A gyenge képességű s így fentiek szerint rendesen gyenge előmenetelü tanulóknál ellenben a hibás-teljesítmények" leg-nagyobb része inkább nemtudás, mehanikus stb, zavarodottság" következménye. A jobbak pszihés hibái közül a hasonlóság és a keveredés hibafajtái az értelmesség-gel negatív korrelációban vannak, ami szerinte is a biztosabb tudás, illetve a dif-ferenciáló képesség javára írható s így ugyanarra az eredményre jut, mint Schiller Hál sajtóhibavizsgálataiban. Pozitív korrelációban az érzelmi hibák, feledékenységek, technikai botlások és a tévedések vannak. , *) „Über die Vererbung von Leistungen." Z. f. Päd. Psych, und Jugendkunde. 40. Jahrgang, 19;9. Jan . -Febr . pp. 32—38. 83 Szerző kitűzött célját, hogy a hibák mélyenfekvő okaira rámutasson, hogy ere-detüket a nevelő érdekében felderítse, hogy a teljesítménynek igazságos értékelését megalapozza, könyvében bemutatott vizsgálataival elérte. Derék, komoly úttörő mun-kát végzett. Érdeklődéssel várjuk második kötetét, amelyben a diagnosztizálható hi-bák elhárításának kérdését kívánja tárgyalni. Pénzes Zoltán. Csóka J. Lajos dr.: Mária Terézia iskolareformja és Kollár Adám. Pan. nonhal ma, 193ö, 326. o. A 18. század második fele nevelésügyünk történetének jelentős szakasza. A felvilágosodásnak európaszerte jótékony hatása van a közművelődés tényezőire, fő-ként az iskolaügy fejlesztésére. Általános elégedetlenség észlelhető a nevelés állapo-tával szemben s a javítás szándéka hatja át a század emberét a városi polgártól az uralkodóig. E korszak nyilvánítja a nevelést állami feladatnak, számunkra viszont egy nagyjelentőségű szervezetet is hozott. A Ratio értéke és jelentősége talán napjaink-ban világlik ki legjobban, amikor az iskolaügy iránt megélénkült az érdeklődés s a közvéleményt hasonló kérdések izgatják. E nagyszabású alkotás létrejöttét és szer-zőit a tudós lélek alaposságával tárta fel ¿Fináczy Ernő s a Ratiot méltó módon helyezte el az európai nevelésügy 18. századi irodalmában. Nevelésügyünk forrásanyaga a 18, században oly hatalmas és sokirányú, hogy szinte felülmúlja egyetlen ember erőit annak hiánytalan feltárása. Érezte ezt maga Fináczy is, főként a Ratio léttrejöttének és szerzőségének kérdésében. Nincs okunk Fináczy Ernő tudomány- és igazságszeretetében kételkednünk, mégis 30 éven át az volt a helyzet, hogy megállapításai ellenőrzés és kritika nélkül mentek át a köztudatba. A tudományos haladásnak azonban nemcsak az eddigi eredmények elfogadása, hanem felülbírálása is a feltétele. Egy kisebb területnek gondos áttanulmányozásával jelen-tékenyen kiegészftette, sőt módosította Fináczy megállapításait Csóka Lajos. Kuta-tásainak fő területe a Ratio létrejötte és a szerzőség kérdése. Kiemelt ezzel az is-meretlenség homályából egy nevezetes 18. századi nevelésügyi gondolkozót s gaz-dagította a Ratioról vallott eddigi felfogásokat. Könyvének inkább az előbbi szem-pontból van jelentősége. A mű három nagyobb és egy függelék-fejezetből áll. Az első fejezet Kollár alakját világítja meg s főigazgatóságának történetét adja. Elolvasása után rögtön érezzük, hogy jelentős tanügyi férfiúról van szó. igazságtalanság történt Kollárral s azon csodálkozunk, mi módon lappanghatott eddig a hatalmas anyag. Korát előzi meg tanárképző, tankönyvíró s iskolareformáló működésével. A tanügynek csak kára lett abból, hogy Mar-Kartinival való személyes ellentéte miatt terve kudarcba fult s Má-ria Terézia felmentette ezután főigazgatói hivatala alól. A vérbeli nevelő azonban ezután sem maradt tétlenül; ha úgy hozta a sors, név nélkül, elismerés nélkül emel-kedett lélekkel szolgálta tovább a tanügyet. Titokzatos alakja s buzgó tevékenysége nagyszerű alkalom Csókának arra, hogy benne lássa a Ratio igazi létrehozóját. En-nek bizonyítása történik a következő fejezetekben. Megvizsgálja a hagyományos fel-fogást s kimondja, hogy Fináczy megállapításai súlyos űrt hagynak a szerzőség kér-désében. Lappang valaki a háttérben s ez nem más, mint Kollár. Csóka szerint ugyanis a felmentés csupán az osztrák iskolákra vonatkozott, megmaradt azonban Kollár magyar főigazgatónak, sőt erre a megbízást meg is kapta. Érdekes elgondo-lás, de egyetlen adat sem áll rendelkezésünkre igazságára nézve. Erre a bizonyta-lan alapra építi Csóka további bizonyító érveit. Elmétetét úgy teszi valószínűvé, hogy bemutatja Kollár nagy befolyását a bécsi udvarban. Nevének viszont nem volt 

Szeliánszky Ferenc : A hibakutatás neveléslélektani problémái : I. kötet ; Intelligencia és iskolai teljesítmény : egy osztályban végzett neveléstani hibakutatás kiegészítő vizsgálatai

http://acta.bibl.u-szeged.hu/53091/1/nev_szem_003_002_081-083.pdf

Szeliánszky Ferenc : A hibakutatás neveléslélektani problémái : I. kötet ; Intelligencia és iskolai teljesítmény : egy osztályban végzett neveléstani hibakutatás kiegészítő vizsgálatai

Abstract

Similar works

Full text

Available Versions

University of Szeged