Tágas lokalitás, szűk világ – Weimari konzervatív forradalomkritikák

Abstract

This paper wishes to present the intellectual diversity of refugees fleeing the Weimar Republic after the national socialists’ rise to power through the anti-revolutionary criticism of three authors: Hermann Rauschning, Leo Strauss, and Henry Kissinger. First, it postulates the figure of the Weimar emigree as a conceptual framework, trying to define its main characteristics. Afterwards, the study examines the views of the authors on nihilism and revolutionary behavior, their connections and differences, aiming at distinguishing between various conservative positions, while also mentioning their impact and global significance.A tanulmány három weimari emigráns, Hermann Rauschning, Leo Strauss és Henry Kissinger forradalomkritikai meglátásain keresztül tárgyalja azt az eszmei sokszínűséget, ami a közvélekedéssel szemben jellemezte a nemzetiszocialista hatalomátvételt követő menekülők gondolatiságát. Először is a tágas lokalitás fogalmával festi fel a weimari emigráns alakját, mint fogalmi keretet, meghatározva annak fő jellemzőit. Ezután a három említett szerzőnek a nihilizmusról és a forradalmi viselkedésről alkotott nézeteit, ezek kapcsolódási pontjait és eltéréseit vizsgálja, igyekezve ezeken keresztül bemutatni többfajta konzervatív pozíciót, kitérve ezek későbbi hatására, globális jelentőségére is

    Similar works